BH 1996.5.285 Ha a munkavállaló mind a szakszervezet, mind az üzemi tanács választott tisztségviselője, a munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetéséhez - a valós indokon és a felmondásra esetleg alkalmazandó más jogszabályban írt feltételeken túl - e szervek testületének a jogszabály szerint meghatározott egyetértése szükséges [Mt. 28. § (1) bek., 24/1990. AB határozat, 1991. évi IV. tv. 23. § (1), (3) bek.].

A felperes 1980. december 13-tól állt az alperes alkalmazásában, minőségi ellenőr volt. Az alperes a munkaviszonyát 1994. április 25-én felmondta, a felmondás kezdő napjaként 1994. május 26-át, a munkaviszony megszűnése napjaként 1994. augusztus 26-át jelölte meg. A felperesnek 1994. április 26-tól 1994. május 6-ig kiadta a fizetett szabadságát, ezt követően május 25-től és a 3 hónap felmondási időre a munkavégzés alól felmentette. A felmondás indokaként arra hivatkozott, hogy a felperes munkaköre megszűnt. Az alperesnél eltöltött munkaviszonya alapján 3 hónap végkielégítést is megállapított.

A felperes a sikertelen egyeztetésre tekintettel keresetlevelet terjesztett elő. Ebben kérte a felmondás jogellenességének megállapítását és az alperesnek további 3 havi átlagkeresetnek megfelelő végkielégítés megfizetésére, az időarányos szabadságának átlagkeresettel való elszámolására, valamint mindezeknek az összegeknek 20%-os kamata kifizetésére kötelezését. Arra hivatkozott, hogy az alperes üzemi tanácsának elnökhelyettese és választott szakszervezeti tisztségviselő volt. Az alperes értesítette ugyan a megjelölt szerveket, de a felmondás közléséig nem volt meg a testületi egyetértés. Az alperes a szabadságolási ütemtervet nem vette figyelembe, de azért rendelkezett a szabadság kiadásáról, hogy annak pénzbeli megváltásától mentesüljön.

A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét, és kötelezte 3000 Ft perköltség megfizetésére. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felmondás megfelel az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 89. §-ának (1) és (3) bekezdéseiben foglaltaknak. A felmondás indokának valóságát - azt, hogy megszűnt a felperes munkaköre - maga a felperes sem vitatta. Az üzemi tanács még kezdetleges formában működött - senki sem írta alá az ügyrendjét -, de a képviselője a szakszervezeti bizottság tisztségviselőjével együtt tájékoztatást kapott az alperes létszámleépítési szándékairól, a felperest érintő munkakör megszüntetésről és arról, hogy számára más munkakört is fel tudnak ajánlani, amelyet ha elfogad, nem kell felmondani a jogviszonyát. A felperes erre nem reagált, amikor a szakszervezet titkára mindezt közölte vele. Ezzel szemben kijelentette, hogy elfogadja a felmondást, ha további kétszeres végkielégítést kap. Az alperes tehát az érdek-képviseleti szervektől írásbeli hozzájárulást kapott a munkaviszony megszüntetéséhez.

A felperes fellebbezett. Kérte a felmondás jogellenességének megállapítását és az alperesnek 102 870 Ft végkielégítés, 11 200 Ft szabadságmegváltás és ezeknek az összegeknek 1994. április 26-tól évi 20%-os mértékű kamata kifizetésére kötelezését. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, a szabadságmegváltás kérdésétől eltekintve, helytállónak fogadta el, az abból elvont jogi következtetést azonban tévesnek találta. A létszámleépítésről való tájékoztatásra nyitva álló törvényes 30 napos határidőt az alperes nem tartotta be, a szabadságot nem az ütemtervnek megfelelően adták ki, a szakszervezeti szerv és az üzemi tanács - testületi ülések hiányában - nem nyilatkozott az előzetes egyetértése tekintetében.

A felperes fellebbezése alapján eljárt megyei bíróság ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét. A megyei bíróság álláspontja szerint az alperes a felmondásban rendelkezett a szabadság kiadásáról, azt 1994. május 6-ig a felperes letöltötte, ez megfelelt az Mt. 134. §-ának (1) és (4) bekezdésében foglaltaknak. A perben megjelölt testületek elnöke, illetve titkára tett előzetes jognyilatkozatot a felperes munkaviszonyának megszüntetése tekintetében. Az érintett szervek ügyrendellenes belső működése nem szolgálhat a felmondás jogellenességének megállapítására. Az alperes az 1991. évi IV. törvény 23. §-ának (1) bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettségének formálisan ugyan nem, de lényegében eleget tett, mert a felmondást 1994. április 26-án közölte, de a felmondási idő csak 30 nap múlva, 1994. május 25-én kezdődött. A felperes érdekeit tehát nem érte sérelem.

A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és a keresetének megfelelő döntés meghozatalára irányult. A jogerős ítéletet azért találta jogszabálysértőnek, mert az alperes eljárása az 1991. évi IV. törvény 23. §-ába ütközött, minthogy nem értesítették 30 nappal korábban a munkaviszonya tervezett megszüntetéséről. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság MK 130. sorszámú határozatára (BH 1995/2. szám). Az alperes azonnali hatállyal szüntette meg a munkaviszonyát, mert bár 30 nappal későbbi időponttal kezdődően mondott fel, de azonnal felmentette a munkavégzés kötelezettsége alól. A szabadságát a szabadságolási ütemtervvel ellentétesen adták ki, ezzel kapcsolatban nem hallgatták meg, és mindez az Mt. 134. §-ába ütközött. Mint az üzemi tanács tagját és választott szakszervezeti tisztségviselőt kettős munkajogi védelem illette meg. Ügyében azonban sem üzemitanács-ülést, sem szakszervezeti testületi ülést nem tartottak.

Nincs nyoma annak, hogy mikor készült az alperesnek az a levele, amelyben az érdekvédelmi szervektől az egyetértést kérte, ezeket az okmányokat nem iktatták egyik szervezetnél sem. A testületi egyetértést nem helyettesítheti a testület tagjának vagy tisztségviselőjének egy személyben tett nyilatkozata. Tévedett a bíróság, amikor az üzemi tanács ügyrendjét értékelte, mert azt a szervezet elfogadta, és aszerint működött. Az ügyrend szerint viszont 15 napot kell biztosítani az egyetértés kinyilvánítására, a nyilatkozóknak ezzel szemben csak 2 nap állt a rendelkezésére. A bíróság által jogszerűnek elfogadott álláspont, amennyiben azt a Legfelsőbb Bíróság törvényesnek tartaná, az egyetértési jog kijátszására adna lehetőséget.

A felülvizsgálati kérelem alapos.