1042/B/2005. AB határozat

jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 52. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 52. § (4) bekezdése előírja, hogy a becsületsértés és a rágalmazás nem magánvádra, hanem közvádra üldözendő, ha hivatalos személy sérelmére hivatalos eljárása alatt, illetve hatóság sérelmére hivatali működésével összefüggésben követik el.

Az indítványozó álláspontja szerint ez a rendelkezés ellentétben áll a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 183. § (1) bekezdésével, amely szerint a becsületsértés és a rágalmazás elkövetői csak magánindítványra büntethetők. A rendelkezések közötti ellentét alátámasztására a 36/1994. (VI. 24.) AB határozat indokolására, valamint a Legfelsőbb Bíróság BK 156. számú büntető kollégiumi állásfoglalására hivatkozott. Véleménye szerint a kollízió súlyos jogbizonytalanságot okoz, mivel lehetőséget teremt arra, hogy a közvádas eljárást - amely nem teszi lehetővé a felek megegyezését, a vádlott vi-szonvádhoz való jogát - a hatóságok önkényesen alkalmazzák. Ez pedig sérti az Alkotmány 55. § (1) bekezdésében biztosított alapvető alkotmányos jogot.

II.

Az indítvány elbírálása során az Alkotmánybíróság a következő rendelkezéseket vette figyelembe:

1. Az Alkotmány rendelkezése:

"55. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra, senkit sem lehet szabadságától másként, mint a törvényben meghatározott okokból és a törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani."

2. A Be. rendelkezései:

"52. § (1) Ha e törvény másképp nem rendelkezik, könnyű testi sértés, magántitok megsértése, levéltitok megsértése, rágalmazás, becsületsértés és kegyeletsértés esetén a vádat mint magánvádló a sértett képviseli, feltéve, hogy az elkövető magánindítványra büntethető.

[...]

(4) A becsületsértés és a rágalmazás közvádra üldözendő, ha hivatalos személy sérelmére hivatalos eljárása alatt, illetve hatóság sérelmére hivatali működésével összefüggésben követik el."

3. A Btk. rendelkezései:

"Rágalmazás

179. § (1) Aki valakiről, más előtt, a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évig terjedő szabadságvesztés, ha a rágalmazást

a) aljas indokból vagy célból,

b) nagy nyilvánosság előtt,

c) jelentős érdeksérelmet okozva követik el.

Becsületsértés

180. § (1) Aki a 179. § esetén kívül mással szemben

a) a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben,

b) nagy nyilvánosság előtt a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ, vagy egyéb ilyen cselekményt követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a becsületsértést tettlegesen követi el."

"183. § (1) A 176-177. és a 178-181. §-ban meghatározott bűncselekmények elkövetői magánindítványra büntethetők. [...]

(3) A diplomáciai és a nemzetközi jogon alapuló egyéb személyes mentességet élvező személy sérelmére elkövetett rágalmazás vagy becsületsértés a sértett diplomáciai úton kijelentett kívánatára büntethető."

4. A Legfelsőbb Bíróság BK 156. számú büntető kollégiumi állásfoglalása: "A hatóság vagy a hivatalos személy sérelmére elkövetett becsületsértés, illetőleg rágalmazás miatt indult eljárás magánvádas. Az elkövető akkor büntethető, ha a sértett joghatályos magánindítványt terjeszt elő."

III.

Az indítvány megalapozatlan.

1. A Be. 52. § (4) bekezdése és a Btk. 183. § (1) bekezdése között nincs kollízió; a Be. 52. § (4) bekezdése nem ellentétes a Btk. 183. § (1) bekezdésével, hanem a sértett személyére tekintettel a Be. 52. § (1) bekezdésében meghatározott általános szabály alóli kivételt fogalmaz meg.

Az elkövető magánindítványra büntethetősége és a cselekmény közvádra vagy magánvádra üldözhetősége, azaz az eljárás közvádas vagy magánvádas jellege csak a Btk. és a Be. rendelkezéseinek összevetése alapján határozható meg. Az Alkotmánybíróság többször rámutatott, hogy mivel a bűncselekmények a jogrend sérelmét jelentik és a büntetés jogát az állam gyakorolja, a bűncselekmény sértettjének az elkövető megbüntetésével kapcsolatos kívánsága a büntető igény érvényesítésében csak korlátozott mértékben játszik szerepet. [40/1993. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1993, 288, 290.]. Ilyen kivétel, amikor a törvényalkotó egyes bűncselekményeknél a Btk. Különös Részében - különböző büntetőpolitikai megfontolásokból - a sértettet feljogosítja annak eldöntésére, kívánja-e az elkövető megbüntetését. Ezekben az esetekben a sértett -, illetve a helyébe lépő személyek - erre irányuló szándéka nélkül a büntetőeljárást nem lehet megindítani, a már megindult büntetőeljárást pedig meg kell szüntetni [Be. 6. § (3) bekezdés c) pont]. Az további döntése a törvényalkotónak, hogy a magánindítványra büntetendő bűncselekmények esetében - szintén büntetőpolitikai megfontolásokból - a vád képviseletét is rábízza-e a sértettre magánvádas eljárásban, vagy pedig a magánindítvány előterjesztése után az eljárás hivatalból, közvádra folytatódik.

Az Alkotmánybíróság a 36/1994. (VI. 24.) AB határozatban a hatóság vagy hivatalos személy megsértése néven a Btk. eredeti 232. §-ában meghatározott bűncselekmény alkotmányellenességét állapította meg. A határozatban állást foglalt a tekintetben, hogy alkotmányosan nem kifogásolható a hivatalos személyek és a nem hivatalos személyek sérelmére elkövetett rágalmazás és becsületsértés elbírálásának különbözősége, nevezetesen a hivatalos személyek és hatóságok sérelme esetén a büntetőeljárás közvádas formája. [ABH 1994, 219, 232-233.].

A Legfelsőbb Bíróság BK 156. számú döntése a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 54. §-án alapuló jogi szabályozásra vonatkozott. A Btk. eredeti 232. §-ának megsemmisítése után ugyanis az eljárás közvádas vagy magánvádas formája tekintetében jogbizonytalanság keletkezett.

A Be. 52. § (4) bekezdése e kérdésben egyértelmű helyzetet teremtett, önkényes jogértelmezésre és jogalkalmazásra e szabály alapján nincs lehetőség. A hivatalos személy vagy a hatóság sérelmére elkövetett rágalmazás és becsületsértés egyértelműen a sértett magánindítványa alapján büntetendő, azonban a Be. ezen rendelkezése szerinti esetekben nem magánvádra, hanem közvádra üldözendő bűncselekmény.

2. A Be. 52. § (4) bekezdésében foglalt szabályozás nincs alkotmányosan értékelhető összefüggésben az Alkotmány 55. § (1) bekezdésében biztosított személyi szabadsághoz való alapjoggal.

A személyi szabadsághoz való jog nem részesül abszolút védelemben, mivel törvényben meghatározott esetekben korlátozható. Az Alkotmánybíróság több határozatában kifejtette, hogy az Alkotmány csak úgy teszi lehetővé a személyi szabadság elvonása okainak és az azzal kapcsolatos eljárásnak a szabályozását, hogy ez a szabályozás ne korlátozza szükségtelenül vagy aránytalanul a személyes szabadsághoz való jogot. E követelmény az Alkotmány 55. § (1) bekezdésnek és az alapvető jogok lényeges tartalmának korlátozását tiltó 8. § (2) bekezdésnek egymásra vonatkoztatásán alapul. A szabályozásnak - az Alkotmány rendelkezéséből fakadóan - tartalmaznia kell a korlátozás okát, továbbá meg kell határoznia az adott korlátozási formának megfelelő eljárást. A korlátozás arányosságának és ezzel együtt alkotmányosságának megítélését az alkotmányi követelményeken alapuló tényezők befolyásolják. Ennek körében meghatározó jelentőségű a szabadságelvonás időtartamának mértéke, annak indokoltsága, a szabadságelvonással érintett személy megfelelő körülményeinek és az őt megillető jogok gyakorlásának biztosítása, valamint a jogtalan szabadságelvonás esetére nyújtott jogorvoslati jog és egyéb jogkövetkezmények meghatározása és azok megfelelősége. [65/2003. (XII. 18.) AB határozat, ABH 2003, 707, 714.]

Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Be. 52. § (4) bekezdés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

Budapest, 2006. január 31.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró

Rendezés: -
Rendezés: -
Kapcsolódó dokumentumok IKONJAI látszódjanak:

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére