A Debreceni Ítélőtábla Pf.20290/2010/4. számú határozata ajándék visszakövetelése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 81. §, 164. §, 206. §, 247. §, 253. §, 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 60. §, 61. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 582. §, 679. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 14. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Süliné dr. Tőzsér Erzsébet, Szabóné dr. Bélteky Erzsébet, Veszprémy Zoltán

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf. II. 20.290/2010/4. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Dobrossy István Ügyvédi Iroda (Debrecen, Simonffy u. 57., ügyintéző: Dr. Dobrossy István ügyvéd) által képviselt felperes neve felperes címe lakos felperesnek, a Dr. Nemes Gábor ügyvéd (Nyíregyháza, Hősök tere 14. II/12.) által képviselt alperes neve, címe lakos alperes ellen ajándék visszakövetelése és egyéb iránt indított perében a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 4. P. 20.874/2007/20. számú ítélete ellen a felperes által 21. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 100 000 (Egyszázezer) forint fellebbezési eljárási költséget.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

A felperes az alperes nagyapja.

1995. január 23-án kelt ajándékozási szerződéssel a felperes C. I-nek - fiának, az alperes édesapjának - ajándékozta az ½ hányadban tulajdonában lévő V. alatti ingatlant. Az ajándékozási szerződés 4. pontja szerint a felek kölcsönösen kijelentették, hogy az ingatlant a jövőben is közösen kívánják használni és hasznosítani.

A megajándékozott és az alperes édesanyja között fennállt életközösséget C. S-né megszakította, az alperessel együtt C. I-től elköltözött. C. I. 2006. május 3-án öngyilkos lett.

Halála után a hagyatéki eljárást Dr. B. Zs. m. közjegyző folytatta le, aki Kjő 175/2006/5. számú hagyatékátadó végzésével az elhunyt hagyatékát a törvényes öröklés rendje szerint az alperesnek adta át.

A rendszerváltozást követően a felperesnek lehetősége nyílt arra, hogy különböző személyektől "aranykoronát vásárolva" a V. R. F. Mezőgazdasági Szövetkezettől ezen aranykoronákért gyümölcsös művelési ágú ingatlan tulajdonjogát szerezze meg. Ily módon a V. 1. és a V. 2. helyrajzi számú ingatlanok vételárát fizette ki a felperes, s az ingatlanok tulajdonosaként az ingatlan-nyilvántartásba C. I-t jegyezték be.

1998. augusztus 24-én C. I. megvásárolta a V. 3. helyrajzi számú, a valóságban V. alatti építési telket 80 000 Ft vételárért. 2003. decemberéig ezen ingatlanra a felperes és C. I. által vásárolt építőanyagokból a család "kalákában" egy lakóépületet épített. Az építkezés költségeit a felperes és a fia azonos arányban viselték. A lakóépület építéskori anyagköltsége 5 331 371 Ft, munkadíja 2 038 176 Ft volt.

A felperes által az eljárás során becsatolt anyagszámlák ellenértéke összesen 2 434 904 Ft, a telek 2003-as forgalmi értéke a felülépítmény nélkül 100 000 Ft volt.

C. I. eltemetetésének költségeit a felperes viselte 104 000 Ft összegben, s ő állíttatta a sírkövet 500 000 Ft-ért. 800 000 Ft-ot 2005. nyarán kölcsönadott a fiának, aki a tartozást nem fizette vissza. A felperes fiának tulajdonában volt, az alperes által megörökölt, X forgalmi rendszámú Ford Fiesta gépkocsi forgalomba helyezésével összefüggésben a felperes fizetett be 39 300 Ft-ot, s ő egyenlített ki a M. Bank részére C. I. helyett 48 550 Ft-ot, míg közüzemi számlák fejében 34 362 Ft-ot.

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg a V. alatti ingatlan ½ hányadával, továbbá a V. 1. és V. 2. helyrajzi számú ingatlanokkal kapcsolatban a közte és néhai fia között létrejött ajándékozási szerződések érvénytelenségét, egyszersmind visszakövetelte az ajándékot a házasingatlan esetén arra hivatkozással, hogy az ajándékozásra azzal a feltevéssel került sor, hogy a megajándékozott őt idős korában ápolni, gondozni fogja, s e feltevés a fia halálával meghiúsult. A két gyümölcsös művelési ágú ingatlan esetén az ajándék visszakövetelését arra alapította, hogy azokra létfenntartása veszélyeztetett volta miatt van szüksége. Kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a V. alatti ingatlan tulajdonjogát ráépítés címén teljes egészében megszerezte, s e címen 9 000 000 Ft megfizetésére, másodsorban tulajdonjoga bejegyzésének tűrésére kérte kötelezni az alperest. Hagyatéki hitelezői igényként 1 655 929 Ft megtérítésére tartott igényt, s kérte az alperes költségben való marasztalását.

Az alperes a kereset nagyobb részének elutasítását és a felperes költségben való marasztalását kérte. Állította, hogy a S. alatti ingatlan ½ hányadának ajándékozásakor az ajándékozásnak nem volt a felperes által kinyilvánított feltétele, míg a gyümölcsös ingatlanok tekintetében azzal érvelt, hogy a felperes jövedelmi, vagyoni viszonyai miatt nincs rászorulva ezen ingatlanok tulajdonjogára, ezért az ajándék visszakövetelési igény elutasítását indítványozta. Előadta, hogy tudomása szerint a V. alatti ingatlanon álló felülépítményt a szülei építették saját anyagi eszközeik felhasználásával, ezért a ráépítés címén előterjesztett követelés megalapozatlan. A hagyatéki hitelezői igény címén érvényesített követelésből elismerte a sírkőállítás 500 000 Ft-os, a temetési költség 104 000 Ft-os, illetve a közüzemi számlák közül 10 998 Ft-os követelés alapos voltát.

Az elsőfokú bíróság széles körben lefolytatott bizonyítási eljárást követően meghozott ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1 526 212 Ft-ot, s kimondta, hogy e tartozásért az alperes a Dr. B. Zs. közjegyző Kjő 175/2006/5. számú hagyatékátadó végzésében meghatározott vagyontárgyakkal felel. Megállapította, hogy a felperes a V. 3. helyrajzi számú ingatlan 493/1000 tulajdoni hányadát ráépítés jogcímén megszerezte, s ezzel az alperes tulajdoni hányada 507/1000 tulajdoni hányadra csökkent. Ennek ingatlan-nyilvántartási átvezetése végett megkeresni rendelte a M. Körzeti Földhivatalt. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította, s kimondta, hogy a felek a saját költségeiket maguk viselik.

A határozata indokolásában kifejtette, hogy alaptalan az ajándék visszakövetelése iránti igény. A S. alatti ingatlan ajándékozásáról szóló szerződés semmilyen feltételt nem tartalmaz, s a tanúvallomások alapján sem volt megállapítható az, hogy az ajándékozásra azzal a feltétellel került volna sor, hogy a felperest a néhai fia idős korában ápolni, gondozni fogja, önmagában pedig az ajándékozó erkölcsi elvárása nem ad alapot az ajándék téves feltevés címén történő visszakövetelésére.

A gyümölcsös művelési ágú ingatlanokkal kapcsolatban a felperes által megjelölt jogcímet - az ingatlanok tulajdonjogára létfenntartása érdekében van szüksége az ajándékozónak, s az ajándék visszaadása a megajándékozott létfenntartását nem veszélyezteti - nem találta megalapozottnak, mert megállapította, hogy a felperes havi 35 000 Ft nyugdíjat kap, ezt meghaladóan egy 10 éves tehergépkocsi után 70 800 Ft, míg egy 4 éves személygépkocsi után 9 240 Ft gépjárműadót fizet; rendelkezik 1 ha, 2002-es telepítésű gyümölcsös tulajdonjogával; házastársa szociális járadékos; a S. alatti két szobás ingatlanban laknak, melynek ½ része a házastársa tulajdonát képezi, további ½ része a felperes haszonélvezeti jogával terhelt. Emellett a V. alatti az alperes tulajdonában lévő ingatlanon a felperesnek holtig tartó haszonélvezeti joga van. Rögzítette azt is, hogy a felperes a rendszerváltást követően tehergépkocsit vásárolt, fuvarozásra iparjogosítványt váltott ki, traktorral, tárcsával rendelkezett, mely eszközökkel vállalkozott. E tényekből azt a következtetést vonta le, hogy a felperes rendelkezik azzal a jövedelemmel és vagyonnal, ami a megélhetését biztosítja, ezért az ajándék visszakövetelésének jogszabályban írt feltételei nem állnak fenn.