A Zalaegerszegi Törvényszék Mf.20091/2016/4. számú határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 67. §, 75. §, 78. §, 86. §, 206. §, 228. §, 239. §, 253. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bírók: Bartalné dr. Mentes Judit, Licskay József, Tóth Györgyné

íóááúíóá

Zalaegerszegi Törvényszék

mint másodfokú bíróság

2.Mf.20.091/2016/4. szám

A Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság ügyvéd neve ügyvéd (ügyvéd címe szám) által képviselt I.rendű felperes neve - I.r. felperes lakcíme szám alatti lakos - I.r., ügyvéd neve ügyvéd (ügyvéd címe szám) által képviselt II.rendű felperes neve - II.r. felperes lakcíme szám alatti lakos - II.r. felpereseknek, jogtanácsos neve jogtanácsos (jogtanácsos címe. szám) által képviselt alperes neve - jogtanácsos címe. szám alatti székhelyű - alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezménye stb. iránt indított perében a Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.12/2015/28. sorszámú ítélete ellen az I.r. felperes 29., a II.r. felperes 30. sorszámú fellebbezései folytán nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozta az alábbi

ÍTÉLETET:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezésekkel nem támadott részében nem érinti, fellebbezett részében helybenhagyja.

A feljegyzett fellebbezési illetéket az állam viseli.

Kötelezi az alperes javára 15 napos teljesítési határidővel az I.r. felperest 30.000,-(harmincezer) Ft, a II.r. felperest 45.000,-(negyvenötezer) Ft fellebbezési perköltség megfizetésére.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

INDOKOLÁS:

Az elsőfokú bíróság az I. és II.r. felperesek - munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményei, sérelemdíj és egyéb járandóságok megfizetése iránti - keresetét elutasította. Az alperes javára az I.r. felperest 67.500,-Ft, a II.r. felperest 92.160,-Ft elsőfokú perköltség megfizetésére kötelezte, rendelkezett továbbá a feljegyzett kereseti illeték állam általi viseléséről.

Indokolásában kifejtette, hogy az I.r. felperes 2014. július 1. napjától létesített ismételten munkaviszonyt az alperesnél biztonsági vezető munkakörben; míg a II.r. felperes 2004. június 14. napjától, kezdetben vevőszolgálati pultos és pénztáros munkakörben, 2005. május 23. napjától vevőszolgálati osztályvezetőként, majd a 2011. március 16. napján kelt munkaszerződés-módosítást követően vevőszolgálati igazgatóként az alperes zalaegerszegi áruházában dolgozott. főpénztári asszisztens neve főpénztári asszisztens 2014. december 8. napján 30.000,-Ft váltópénzhiányt jelzett és a II.r. felperes segítségét kérte, aki kilátásba helyezte a zsákok tartalmának átszámolását, majd az I.r. felperes értesítése mellett a hiányt a széfszobában is keresték. Miután a hiányzó pénzösszeget nem találták, az I.r. felperes kérésére főpénztári asszisztens neve a recepción lévő biztonsági szobában levette a cipőjét és a zokniját, kiürítette a zsebeit. Ennek eredménytelensége miatt az I.r. felperes megkérte a II.r. felperest, hogy a hátsó helyiségben, zárt ajtók mögött vizsgálja át a főpénztári asszisztenst, aki összezavarodva, megrémülve a hátsó helyiségben sportmelltartóra és alsóneműre vetkőzött. A rovancsolást követően derült ki, miszerint a hiányzó pénzösszeg a kasszában volt, tehát nem keletkezett hiány. Az I.r. felperes csupán a főpénztári asszisztens átvizsgálását követően tekintette meg a rendelkezésre álló kamerafelvételt, melyből kiderült, hogy csoportvezető neve vevőszolgálati csoportvezető a pénzt beletette a kasszába. Az alperes az I.r. és a II.r. felperes munkaviszonyát a 2014. december 17. napján kelt azonnali hatályú felmondással megszüntette. Az I.r. felperes esetében azon indokkal, miszerint "megkérte a vevőszolgálati igazgatót, hogy egy munkavállalót a ruházati átvizsgálás során alsóneműre vetkőztessen"; míg a II.r. felperesnél azért, mivel "egy munkavállalót - akinek a munkahelyi vezetője - egy feltételezett pénztárhiány kivizsgálás alkalmával, a ruházat átvizsgálás során - a biztonsági vezető kérésére, aki nem a munkahelyi vezetője - alsóneműre vetkőzésre utasított".

Az elsőfokú bíróság álláspontja alapján a felperesek tekintetében a munkáltatói jogkör gyakorlására személyzeti vezető neve személyzeti vezető volt jogosult, míg a 2014. december 17. napján kelt azonnali hatályú felmondásokat a munkáltató részéről vezető neve személyügyi adminisztrációs központ vezető írta alá. A munkáltató azonban a 2015. május 4-én kelt nyilatkozatában utólag jóváhagyta a felperesek munkaviszonya megszüntetésére vonatkozó munkáltatói intézkedést, melyre a 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 20. § (3) bekezdése nem ír elő időbeli korlátot és alaki kötöttséget. A jóváhagyás jogszerűségét igazolta személyzeti vezető neve 2014. december 17. napján elküldött e-mailjének tartalma. Az azonnali hatályú felmondások indoka megfelelt a világosság követelményének, mivel a felperesek terhére rótt kötelezettségszegést, az alapjául szolgáló tényeket, körülményeket kellő pontossággal tartalmazta, ugyanakkor nem szükséges annak konkrét megjelölése, hogy a munkáltató az Mt. 78. § (1) bekezdésének melyik pontjára alapozza az azonnali hatályú felmondását. főpénztári asszisztens neve az I.r. felperes kezdeményezésére és a II.r. felperes közreműködésével nem vitásan alsóneműre vetkőzött, így az azonnali hatályú felmondások indokának valósága nem volt kérdéses. A főpénztári asszisztens védekezésre képtelen, kiszolgáltatott helyzetben, feszült idegállapotban, erős pszichés nyomás alatt, a közvetlen munkahelyi felettese és a biztonsági vezető utasítása és elvárása szerint cselekedett. A felperesek az intézkedésükkel munkaköri feladataikat és jogosultságaikat lényegesen túlértékelve minősített kötelezettségszegést követtek el, főpénztári asszisztens neve személyiségi jogát az Alaptörvény 2. cikkébe, az Mt. 9. § (1)-(3) bekezdéseibe, a 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:42. § (2) bekezdésébe ütközően vitathatatlanul sértő ruházat átvizsgálással. E körben - figyelemmel az Mt. 6. § (1)-(2) bekezdéseire, 11. § (1)-(2) bekezdéseire - irreleváns volt a ruházat átvizsgálásba történt beleegyezés, mert azt a felperesek még az érintett dolgozó hozzájárulása esetén sem voltak jogosultak elvégezni. Szabálysértés vagy bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja esetén a rendőrséget kellett volna értesíteniük. Az Mt. 9. §-a a személyhez fűződő jogok korlátozását csak meghatározott feltételekkel engedélyezi, ha a munkaviszony rendeltetésével közvetlenül összefüggő okból feltétlenül szükséges, továbbá arányban áll a kívánt cél elérésével. A felperesek azonban az arányosság és célhoz kötöttség e követelményeit megsértették. Mindezek folytán az elsőfokú bíróság a felperesek munkaviszonyának az Mt. 78. § (1)-(3) bekezdése szerinti azonnali hatályú megszüntetését jogszerűnek találta, ezért a felperesek munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményei iránti keresetét elutasította. A Pp. 78. § (1) bekezdése alkalmazásával kötelezte a pervesztes felpereseket az alperesnek járó elsőfokú perköltség megfizetésére, amely a 32/2003. (VIII.22.) IM. rendelet 2. § (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdése alapján számított, a pertárgyértékhez és a kifejtett perbeli tevékenység mértékéhez arányosított jogtanácsosi munkadíj összegét jelentette. A felpereseket megillető munkavállalói költségkedvezmény folytán rendelkezett a feljegyzett kereseti illeték állam általi viseléséről.