BH 2020.11.330 I. A tartás mértéke megváltoztatásának egyik konjunktív törvényi feltétele a lényeges jogi érdeksérelem, amely a másik konjunktív törvényi feltételt, az objektív körülményváltozást a keresetet benyújtó szülő oldaláról értékeli.

II. A kiskorú gyermeket gondozó szülő a tartást természetben szolgáltatja, ezért nincs helye a kötelezett oldalán a tartás mértékének leszállítására arra alapítva, hogy a gondozó szülő jövedelme emelkedett. A gondozó szülő jövedelmi és vagyoni viszonyait a tartás mértékének meghatározásakor a szülők közötti teherviselés arányánál kell figyelembe venni [2013. évi V. tv. (Ptk.) 4:210. § (1) bek., 4:216. § (1) bek., 4:218. § (2) bek.].

Pertörténet:

Budai Központi Kerületi Bíróság P.30549/2010/5., Budai Központi Kerületi Bíróság P.30179/2018/39., Fővárosi Törvényszék Pf.630861/2019/4., Kúria Pfv.21474/2019/8. (*BH 2020.11.330*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felek házastársak voltak, házasságukból a gyermekeik 2003. szeptember 28. napján és 2006. március 30. napján születtek.

[2] A bontóperben a bíróság végzésével jóváhagyott jogerős egyezséget kötöttek, amelyben megállapodtak a gyermekek felperesi elhelyezése mellett a szülői felügyelet közös gyakorlásában és az alperes gyermekenként havi 50 000 forint határozott összegű gyermektartásdíj fizetési kötelezettségében. A kapcsolattartás szabályozását a heti váltásban megvalósult gondoskodás miatt mellőzték.

[3] A felek 2013 szeptemberétől a megállapodást módosították: a gyermekek páratlan héten csütörtök esetétől vasárnap estig, páros héten csütörtök estétől péntek reggelig voltak az alperesnél. A szünetek és az ünnepek egyenlő időtartamú megosztását változatlanul fenntartották.

[4] A felperes az egyezségkötésekor bejelentés nélkül a vendéglátóiparban dolgozott, a borravalóval együtt havonta nettó 80 000 forintot keresett. Az alperes az adóhatóság felé 150 000 forint jövedelmet jelentett be, ténylegesen havi 750 000 forint bevétele volt.

[5] A felperes az egyezség megkötése után masszőri képzettséget szerzett és 2011 februárjától végzettségének megfelelő munkát végez. 2016 óta egyéni vállalkozó, átlagosan - a hétvégén is - naponta 4-12 órát dolgozik, havi jövedelme nettó 250 000-300 000 forint. Az üzleti tevékenységgel járó rendszeres kiadásai 5000 forint könyvelői díj, 5000 forint kamarai díj. A családiadó-kedvezményt nem veszi igénybe, 2018 márciusától a két gyermek után 29 600 forint családi pótlékot kap. A családjától fél évente 50 000-100 000 forint támogatásban részesül.

[6] A felperes kizárólagos tulajdonában áll a jelenlegi címe szerinti 59 m2 alapterületű, másfél szobás lakásingatlan, amelyet 10 000 000 forint erejéig jelzálogjog terhel, az elsőfokú ítélet meghozatalakor a tartozás 3 000 000 forint volt. A hitelt az alperes használta fel saját vállalkozására és a havi részleteket is ő törleszti. A felperes értékes ingósággal nem rendelkezik, három éve életbiztosítást kötött, illetőleg a gyermekek részére fizet havi megtakarítást. Az ingatlannal kapcsolatban havonta kb. 80 000 forint költséget visel. Párkapcsolatban él.

[7] A gyermekek az egyezségkötés óta iskolások lettek, egészségesek, életkoruknak megfelelő kiadásaik merülnek fel, nyelveket és zenét tanulnak, sportolnak. A nagyobb gyermeknél jelentősebb kiadást jelentett a fogszabályozás, illetve a felvételi előkészítő díja.

[8] Az alperes a házasság felbontása után a tulajdonában álló gazdasági társasági üzletrészeit értékesítette. 2015-2017. évek között ingatlanforgalmazással foglalkozott, a megvásárolt ingatlanokat felújítva adta el, ebből 2015. évben 6 131 302 forint, 2016-ban 5 726 251 forint, 2017-ben 9 084 676 forint jövedelmet ért el. Két ingatlan esetén a vételár teljesítése, illetve az eladásához kapcsolódó pénzmozgás a bankszámláján nem jelent meg.

[9] 2017. évben az alperes profilt váltott, először egy repülőiskolában dolgozott, majd két külső személlyel gazdasági társaságot alapított, amelyben 1/3 arányú tulajdonos és egyben ügyvezető, bejelentett bevétele havonta 120 000-130 000 forint. A cég osztalékot nem fizetett, költségként az üzemanyag-kiadások elszámolhatók.

[10] Az alperes élettársi kapcsolatban él, amelyből 2016. augusztusban gyermeke született. Élettársával nem gazdálkodnak közösen, a kiadásokat egymás között egyenlő arányban viselik. Az alperes a családjával bérelt ingatlanban lakik.

[11] Az egyezségben vállalt tartásdíjat folyamatosan teljesítette, emellett a gyermekeknek mobil telefont vásárolt, fizette ezek számláját, a nagyobb gyermeknek 20 000 forint, a kisebbnek 8000 forint havi zsebpénzt biztosít és 2-3 havonta alkalmanként 10 000 forintot költ a gyermekekre. A nagyobb gyermeknek 50 000-70 000 forint értékben laptopot ajándékozott, a kisebb pedig az élettársa által használt tabletet kapta meg.

[12] 2018 márciusáig az alperes vette fel a családi pótlékot.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[13] A felperes kereseti kérelmében azt kérte, hogy a bíróság 2017. szeptember 1. napjától kezdődően a gyermektartásdíj mértékét gyermekenként havi 75 000 forint határozott összegre emelje fel, egyben rendelkezzen a tartás mértékének indexálásáról.

[14] Keresete ténybeli alapjaként előadta, hogy a bontóperi megállapodás óta hét év eltelt, a gyermekek szükségletei megemelkedtek. Lényeges körülményváltozás az is, hogy a kapcsolattartási rend módosult: a gyermekekről már nem váltottan gondoskodnak, ő több időt tölt velük, így a természetbeni tartás mellett az indokolt szükségletek pénzbeli ellenértékének teljesítése számára nagyobb terhet jelent. Az alperes a kért tartás megfizetésére teljesítőképes.

[15] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy a kapcsolattartás időtartama változott, de álláspontja szerint a gyermekek szükségletei nem emelkedtek és az igényelt tartásra nem teljesítőképes. Jövedelmi, vagyoni viszonyai negatív irányba változtak, az egyezség megkötése óta újabb gyermeke született, akinek a tartásáról gondoskodnia kell.

Az első- és másodfokú ítélet

[16] Az elsőfokú bíróság ítéletével a kereset tartalmával egyezően, a két gyermek tartására 2017. szeptember 1. napjától kezdődően havonta és gyermekenként 75 000 forint határozott összegű gyermektartásdíj megfizetésére kötelezte az alperest azzal, hogy a folyamatos gyermektartásdíj összege minden év január 1-jén külön intézkedés nélkül a KSH által közzétett fogyasztóiár-index mértékével módosul. Megállapította, hogy az alperesnek 2017. szeptember 1. és 2018. november 30. napja között 750 000 forint tartásdíjhátraléka halmozódott fel, amelynek megfizetésére havi 50 000 forint részletfizetést engedélyezett.

[17] Döntését a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) gyermektartásdíjra irányadó rendelkezéseire alapította (Ptk. 4:205. §, 4:210. §, 4:215. §, 4:216. §, 4:218. §). A tartás mértékének megváltoztatására irányadó Ptk. 4:210. § (1) bekezdése alapján elsődlegesen a kereset jogalapját vizsgálta: a bontóperi egyezség megkötése óta történt-e a körülményekben olyan változás, amely alapján a tartás változatlan teljesítése a felperes lényeges jogi érdekét sértette. A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 265. § (1) bekezdése alapján a felperest terhelte a jogalap, a gyermekek indokolt szükségletei emelkedésének, az alperes által vitatott kiadások tényének és összegszerűségének, továbbá az alperes teljesítőképességének bizonyítása.