BH 2023.5.128 I. A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény 6. § (3) bekezdése nem komplex fejlődési rendellenesség diagnosztizálását teszi a terhességmegszakításról való tájékoztatási kötelezettség feltételévé, hanem a genetikai vagy teratológiai ártalom 50%-os valószínűséget meghaladó fennállását. Ebben az esetben a rendellenesség tényéről, annak mibenlétéről, a terhességmegszakítás jogszabályban biztosított lehetőségéről, és a szakmai felülvizsgálat igénybevételének a lehetőségéről a szülőket tájékoztatni kell, hogy az anya önrendelkezési jogával élve dönthessön az esetleges terhességmegszakításról.

II. Az egészségügyi szolgáltató felelősségének megállapítása esetén az összegszerűség iránti eljárásban a 2/2022. JEH (Jpe.III.60.011/2022/15. szám) alapján kell meghatározni, hogy mi az a kár, amely a szülőket azzal okozati összefüggésben érte, hogy gyermekük egészségkárosodottan született [1952. évi III. törvény (régi Pp.) 177. § (1) bek., 206. § (1) bek.; 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:519. §; 1992. évi LXXIX. törvény (Mvtv.) 6. § (3) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperesek perben nem álló kiskorú gyermeke, 2016. november 29-én született az alperes kórházban; megelőzőleg az I. rendű felperes terhesgondozását részben szintén az alperes végezte.

[2] A gyermek bal felső végtagja a könyökízületi tájból disztálisan teljesen hiányzik, a végtagcsonkon egy bőrfüggelék és egy behúzódás van. A gyermek a csonkot jól használja minden testhelyzetben, de motoros fejlődése elmaradást mutat életkora átlagától. Megkésett beszédkészsége miatt fejlesztésre szorul.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[3] Az I-II. rendű felperesek a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:43. §-ára és a 2:51. § (1) bekezdés a) pontjára alapított keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az alperes megsértette az I. rendű felperes önrendelkezési és családtervezéshez, valamint a teljes, egész és egészséges családban éléshez fűződő személyiségi jogát, míg a II. rendű felperes családtervezéshez, valamint a teljes, egész és egészséges családban éléshez fűződő személyiségi jogát. Emellett személyenként 11 000 000 forint sérelemdíj és kamata, egyetemlegesen 4 302 231 forint vagyoni kártérítés és kamata, továbbá a jövőre nézve havi 376 610 forint költségpótló járadék megfizetésére kérték kötelezni az alperest.

[4] Hivatkozásuk szerint az alperesnek felróható diagnosztikus tévedés miatt nem derült fény magzati korban gyermekük csontos, a vázat érintő fogyatékosságára, így nem élhettek a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Mvtv.) 6. § (3) bekezdésében foglalt jogukkal, amely szerint a terhesség 20. hetéig - diagnosztikus eljárás elhúzódása esetén 24. hetéig - szakítható meg, ha a magzat genetikai, teratológiai ártalmának valószínűsége az 50%-ot eléri.

[5] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte - egyebek mellett - arra hivatkozással, hogy a későn felismert rendellenesség nem minősíthető olyan eltérésnek, amely alapot adhatott volna a terhesség megszakítására az Mvtv. 6. § (3) bekezdése alapján. Állította, hogy ilyen típusú eltérések miatt a genetikai tanácsadó nem ajánlja fel a szülőknek a terhességmegszakítás lehetőségét.

[6] Az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott biztosító ellenkérelmében szintén a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú ítélet és a másodfokú rész- és közbenső ítélet

[7] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

[8] A kiegészített szakértői véleményből azt a következtetést vonta le, hogy a gyermek testi fogyatékosságai szindrómát - amely esetlegesen genetikai vagy teratológiai eredetű lenne - nem alkotnak; egyben rögzítette, hogy a gyermek mentális deficitben nem szenved. A szakvélemény alapján kiemelte, hogy az alperesnél készült első és második trimeszterbeli szűrő ultrahangvizsgálat során a bal oldali alkarcsontok részleges hiánya, valamint a jobb kéz ujjperceinek lecsapott állapota lett volna detektálható.

[9] Kifejtette, hogy az Mvtv. 6. § (3) bekezdése sem teremt arra lehetőséget, hogy bármely magzati rendellenesség észlelése esetén a terhesség megszakítására kerüljön sor. Megítélése szerint az Mvtv. 6. § (3) bekezdésében foglaltakat az Alaptörvény II. és 28. cikkének megfelelően, továbbá az Mvtv. preambulumával összhangban, továbbá a törvény rendszerében kell értelmezni.

[10] Okfejtése szerint az anya önrendelkezési joga nem lehet korlátlan, semmilyen jogszabályi célból vagy orvosszakmai megfontolásból nem következik, hogy az a megkötés, amely a 12. hétig csak a súlyos magzati fogyatékosság vagy károsodás esetén teremt lehetőséget az anya számára az önrendelkezési jog esetleges gyakorlására, az az Mvtv. 6. § (3) bekezdése szerinti határidőben teljesen elenyésszen, vagy korlátlanná váljon a magzat élethez való joga felett.

[11] Indokolása szerint a genetikai gondozótól az várható el, hogy a magzat súlyos rendellenességét mérje fel [Mvtv. 6. § (1) bekezdés], vagy az élettel összeegyezhetetlen kórképről nyújtson tájékoztatást [Mvtv. 6. § (4) bekezdés], a (3) bekezdés szerinti esetben pedig olyan jelre, jelekre hívja fel az anya figyelmét, amelyek valamely szindróma előfordulásának valószínűségét legalább 50%-os eséllyel prognosztizálják előre. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az Mvtv. 6. § (3) bekezdése helyesen úgy értelmezendő, hogy nem bármely elváltozás(ok) észlelése teremti meg a terhességmegszakítás lehetőségét és helyzetét, hanem olyané vagy olyanoké, amelyek önmagukban vagy együttesen 50%-ot elérő mértékben valószínűsítenek valamely genetikai vagy teratológiai ártalmat, betegséget. Hangsúlyozta, hogy a jelen esetben a legfeljebb két elváltozás észlelése sem lett volna elégséges - további eltérések hiányában - ilyen komplex fejlődési rendellenesség gyanújának felvetésére.

[12] A szakértői vélemény alapján úgy foglalt állást, hogy a genetikai gondozó jelen esetben nem adott volna engedélyt az anyának a terhességmegszakításra, azaz az ellátók ilyen, az élettel összeegyeztethető és korrigálható eltérések esetén nem végeznek terhességmegszakítást.

[13] Az elsőfokú bíróság fentiek alapján a keresetet azért utasította el, mert amennyiben a magzati életben fény is derült volna az alkarcsont hiányára (vagy optimális esetben még egy fejlődési rendellenességre), úgy az nem teremtett volna lehetőséget az I. rendű felperes oldalán az önrendelkezési jog gyakorlására.

[14] Az I-II. rendű felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság - a megismételt eljárásban rész- és közbenső ítéletével - az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes megsértette az I. rendű felperes önrendelkezési és családtervezéshez, valamint a teljes, egész és egészséges családban éléshez fűződő személyiségi jogát, valamint a II. rendű felperes családtervezéshez, és a teljes, egész és egészséges családban éléshez fűződő személyiségi jogát; az alperes felelősséggel tartozik az I-II. rendű felperesek abból eredő káráért, illetőleg nem vagyoni sérelméért, hogy a gyermek egészségkárosodottan megszületett; egyúttal mellőzte az I-II. rendű felperesek perköltségfizetési kötelezettségét.