ÍH 2014.22 AZ UNIÓS JOG ELSŐBBSÉGE ÉS KIZÁRÓ HATÁLYA - A BANK EGYOLDALÚ SZERZŐDÉSMÓDOSÍTÁSI LEHETŐSÉGÉNEK KONSZENZUSOS ALAPON KELL NYUGODNIA - A KIKÖTÉS TISZTESSÉGTELENSÉGE VIZSGÁLATÁNAK KIZÁRTSÁGÁHOZ SZÜKSÉGES FELTÉTELEK - A TÉNYLEGESSÉG ELVÉNEK SÉRELME

I. Az uniós irányelvek jogalkotást igénylő jogharmonizációs célból születnek, így közvetlen hatályuk nincs. Ez azonban nem jelenti, hogy ne lennének közvetlenül alkalmazhatók, ha kellően konkrét rendelkezéseket tartalmaznak, melyekből a személyi hatályuk alá tartozó körben meghatározott jogosultságok egyértelműen következnek. E feltételek fennállta esetén a hazai jogot - az uniós jog hatékony érvényesülése érdekében - az uniós joggal összhangban kell értelmezni, és a vele ellentétes nemzeti jogszabályt figyelmen kívül kell hagyni (kizáró hatály).

II. A fogyasztási kölcsönszerződéseknél a hitelező pénzügyi szolgáltató a kamatot, díjakat és a költségeket akkor változtathatja meg egyoldalúan, ha ennek konszenzusos alapokon nyugvó lényeges és a fogyasztó számára az átláthatóság érdekében szükséges részletes feltételeit már az eredeti kölcsönszerződés rögzíti. Tisztességtelen az a szerződési feltétel, amely a hitelező bank egyoldalú hatalmasságként gyakorolható szerződésmódosítási jogát rögzíti, mert a felek jogviszonyában az egyező akaratot igénylő módosításhoz képest a fogyasztó hátrányára egyensúlytalanságot eredményez, és a tisztesség, jóhiszeműség követelményeit is sérti azáltal, hogy a fogyasztótól az ilyen szerződési feltétel elfogadása valóságos szerződéskötési tárgyalások esetén ésszerűen nem lett volna elvárható.

III. Nem minősül jogszabály által megállapított vagy jogszabály előírásának megfelelően meghatározott szerződési feltételnek az, amely a felek konkrét megállapodása nélkül, önmagában nem válhat szerződéses kikötéssé. A feltétel tisztességtelenségének vizsgálatát kizáró szabály csak az olyan jogszabályi rendelkezésre vonatkozik, amely az adott kérdést a szerződés tartalmává válásához kellő részletességgel rendezi, s így nem igényli a felek megállapodását.

IV. Sérti a ténylegesség elvét a fogyasztói kölcsönszerződésben az az egyedileg meg nem tárgyalt kikötés, amely az ügyleti és a késedelmi kamat változtathatóságát azonos feltételrendszerhez köti, miközben azok alapvetően eltérő funkciót töltenek be a kötelemben, és mértéküket eltérő tényezők befolyásolják [1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 209. §, 209/A. §., 240. §; 18/1999. (II. 5.) Korm. r. 2. § d) pont; Hpt. 210. § (3) bek.].

A peres felek 2008. szeptember 8. napján "CHF alapú szabad felhasználású jelzáloghitelre egyenletes részletfizetéssel 6 hónapos kamatperiódussal" megjelölésű, jelzáloggal biztosított kölcsönszerződést kötöttek, amely alapján az alperes a felperesek mint adóstársak részére 70 457 CHF összegű kölcsönt nyújtott. A szerződés III/4. pontja értelmében a bank a kölcsön ügyleti kamatlábát, késedelmi kamatát kamatperiódusonként a kamatperiódus első napjától jogosult egyoldalúan megváltoztatni. A bank a kamatnak az adós számára kedvezőtlen változtatására akkor jogosult, ha a jogszabályváltozás, a bankközi hitelkamatok, a jegybanki alapkamat, az állampapírok, illetve a pénzpiaci kamatok és hozamok alakulásának változásai, az infláció mértékének, a fogyasztási árindex, a bank forrás-, illetve hitelszámla vezetési költségeinek változása, a hitelintézetek prudens működésére vonatkozó törvényi szabályok, valamint a likviditási jövedelmezőségi és eszköz-forrás menedzselési, jogszabályi vagy egyéb előírások ezt szükségessé teszik. Az ügyleti kamatláb, késedelmi kamat mértékének az adósra kedvezőtlen hatású módosításáról a bank az adóst a kamat változása időpontját megelőző 15. napig Hirdetmény útján köteles értesíteni. Ezen túlmenően a kamat, késedelmi kamat változásáról a bank az adóst a módosítás hatálybalépését követően Hirdetményben értesíti. A szerződés VIII/15. pontja szerint a szerződésben nem szabályozott kérdésekre az Üzletszabályzat és a Hirdetmény rendelkezéseit kell alkalmazni. A szerződés VIII/13. pontja értelmében az adós és az adóstárs kijelentik, hogy a bank Üzletszabályzatának, Hirdetményének rendelkezéseit megismerték, azokat magukra nézve kötelezőnek fogadják el.

A szerződés megkötésekor hatályos Üzletszabályzat 2.3. pontja szerint amennyiben a bank az Üzletszabályzatot, Hirdetményt, illetve ÁSZF-et egyoldalúan, az ügyfél számára kedvezőtlenül módosítja, a módosításról az ügyfeleket annak hatálybalépését legalább 15 nappal megelőzően az ügyfélfogasára nyitva álló helyiségeiben kifüggesztett Hirdetmény útján értesíti. Az Üzletszabályzat 2.4. pontja szerint, ha az ügyfél a tervezett módosítást nem fogadja el, a bank úgy tekinti, hogy a módosítás hatálybalépésének napjával az ügyfél a módosítással érintett szerződést felmondta. Ebben az esetben a bank és az ügyfél kötelesek egymással legkésőbb a felmondási idő lejártáig elszámolni, tartozásaikat megfizetni, illetve követelésekről rendelkezni. Ha az ügyfél a módosítás ellen, annak hatálybalépési napjáig írásban nem tiltakozik, a bank úgy tekinti, hogy az ügyfél a módosítást elfogadta.

A felperesek keresetükben kérték a kölcsönszerződés III/4. pontja szerinti szerződési feltétel érvénytelenségének megállapítását.

Előadták, hogy a hivatkozott szerződési pont a Ptk. 209. §, illetve 209/A. §-ára tekintettel tisztességtelen, ezért semmis. A semmisség jogkövetkezménye az 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény 2. pontja, illetve a Tanács 93/13. EGK irányelvének 6. cikke alapján, hogy az érvénytelen szerződési feltételre jogot alapítani nem lehet. Az Európai Bíróság C-472/10. számú "Invitel" ügyére utalással előadták, hogy a tisztességtelenség körében a bíróságnak azt kell megvizsgálnia, hogy a nyújtandó szolgáltatáshoz kapcsolódó díjak változtatásának okait vagy módját egyértelműen és érthetően fogalmazták-e meg, illetve azt, hogy a fogyasztók jogosultak-e a szerződés felmondására. Előadták, hogy a támadott szerződési kikötés úgy enged egyoldalú szerződésmódosítási jogot az alperesnek, hogy nem biztosítja ehhez kapcsolódóan a felperesek számára az azonnali hatályú felmondás jogát, ezért a kikötés a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 2. § d) pontja alapján a 2/2012. (XII. 10.) PK vélemény 6. f) pontjára figyelemmel is tisztességtelen. A felperesek a 2/2012. (XII. 10.) PK vélemény 6. pontjára utalással előadták, hogy a szerződés támadott feltétele sérti az arányosság, az átláthatóság és a szimmetria elvét. A felperesek hivatkoztak továbbá arra is, hogy az alperes részükre az Üzletszabályzatot nem adta át, ezért az abban írtak a Ptk. 205/B. §-a alapján nem váltak a szerződés részévé. Az Üzletszabályzat azért sem válhatott részévé a szerződésnek, mert azt a felperesek nem írták alá, márpedig a Hpt. 210. § (1) bekezdése alapján a pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződést írásban kell megkötni.

Az alperes érdemi ellenkérelmében kérte a felperesek keresetének elutasítását. Előadta, hogy a felperesek nem fejtették ki, hogy a támadott szerződési feltétel alkalmazása során az alperes mennyiben élt vissza a Hpt. 210. § (3) bekezdése által biztosított szabályozási lehetőséggel. A felperesek által hivatkozott, az Európai Bíróság által a C-472/10. számú "Invitel" ügyben hozott ítélet az egyoldalú díjváltoztatás kapcsán az egyértelmű és érhető megfogalmazás követelményét hangsúlyozta, arra azonban egyáltalán nem utalt, hogy a hazai jog az irányelvben foglaltaknak bármely okból ne felelne meg. A magyar jogalkotó az irányelvből eredő jogharmonizációs kötelezettségének a Ptk. módosításával, illetve a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet megalkotásával teljes mértékben eleget tett. Mindebből következően a perbeli ügyben hozandó döntést nem lehet közvetlenül az irányelvre vagy azt értelmező Európai Bírósági ítéletekre alapítani. Hangsúlyozta, hogy a szerződéskötéskor hatályos Hpt. 210. § (3) bekezdése a kamat, díj vagy egyéb szerződési feltétel egyoldalú, az ügyfél számára kedvezőtlen módosítását meghatározott feltételek fennállása esetére lehetővé tette. A kölcsönszerződés támadott pontja e törvényi szabálynak teljes mértékben eleget tett, az ott felsorolt fogalmak egy átlagos fogyasztó számára is érthetőek, továbbá a jóhiszeműség és tisztesség általános mércéjéhez képest is kellően konkrétak, részletesek és objektívek. A támadott pont kifejezetten kimondja azt is, hogy kamatemelésre csak akkor kerülhet sor, ha e feltételek bekövetkezése azt szükségessé teszi. A szükségességre való utalás eleve kizárja azt, hogy a bank minden indok nélkül, önkényesen emeljen kamatot, ezért a rendelkezés eleve nem minősülhet tisztességtelennek. A szerződési feltétel megfelel a 2/2012. (XII. 10.) PK véleményben írt elveknek is, ugyanakkor az átláthatóság és a tételesség kategóriáját nem lehet a szerződés megkötésekor hatályos törvény szövegére tekintet nélkül értékelni. A szimmetria elvét sértő kikötés nem is szerepel a támadott szerződési pontban, hiszen az csak az ügyfélre kedvezőtlen irányú módosításról tartalmaz rendelkezést. A felmondhatóság elvével összefüggésben hangsúlyozta, hogy az alperesi Üzletszabályzat már a szerződés megkötése idején is kifejezetten tartalmazta, hogy amennyiben az egyoldalú módosítást az ügyfél nem fogadta el, az a szerződés felmondásának volt tekinthető. A kedvezőtlen módosítás esetére az ingyenes felmondás jogát egyébként 2009. augusztus 1. napjától a Hpt. 210. §-a biztosítja a fogyasztó számára. Az alperes utalt továbbá arra, hogy a felperesek által támadott szerződéses kikötés 2009. augusztus 1. napjától a felek jogviszonyában már nem hatályos rendelkezés, amely alapján a felperes perbeli legitimációja is megkérdőjelezhető. Az alperes előadta továbbá, hogy az Üzletszabályzat és a Hirdetmény a szerződés részévé vált a felperesek aláírása nélkül is a Ptk. 205/B. § (1) bekezdése, a Hpt. 203. §-a, valamint a kölcsönszerződés VIII/13. pontjára tekintettel.