ÍH 2014.22 AZ UNIÓS JOG ELSŐBBSÉGE ÉS KIZÁRÓ HATÁLYA - A BANK EGYOLDALÚ SZERZŐDÉSMÓDOSÍTÁSI LEHETŐSÉGÉNEK KONSZENZUSOS ALAPON KELL NYUGODNIA - A KIKÖTÉS TISZTESSÉGTELENSÉGE VIZSGÁLATÁNAK KIZÁRTSÁGÁHOZ SZÜKSÉGES FELTÉTELEK - A TÉNYLEGESSÉG ELVÉNEK SÉRELME

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék G.40193/2013/8., Fővárosi Ítélőtábla Pf.21500/2013/6. (*ÍH 2014.22*)

***********

I. Az uniós irányelvek jogalkotást igénylő jogharmonizációs célból születnek, így közvetlen hatályuk nincs. Ez azonban nem jelenti, hogy ne lennének közvetlenül alkalmazhatók, ha kellően konkrét rendelkezéseket tartalmaznak, melyekből a személyi hatályuk alá tartozó körben meghatározott jogosultságok egyértelműen következnek. E feltételek fennállta esetén a hazai jogot - az uniós jog hatékony érvényesülése érdekében - az uniós joggal összhangban kell értelmezni, és a vele ellentétes nemzeti jogszabályt figyelmen kívül kell hagyni (kizáró hatály).

II. A fogyasztási kölcsönszerződéseknél a hitelező pénzügyi szolgáltató a kamatot, díjakat és a költségeket akkor változtathatja meg egyoldalúan, ha ennek konszenzusos alapokon nyugvó lényeges és a fogyasztó számára az átláthatóság érdekében szükséges részletes feltételeit már az eredeti kölcsönszerződés rögzíti. Tisztességtelen az a szerződési feltétel, amely a hitelező bank egyoldalú hatalmasságként gyakorolható szerződésmódosítási jogát rögzíti, mert a felek jogviszonyában az egyező akaratot igénylő módosításhoz képest a fogyasztó hátrányára egyensúlytalanságot eredményez, és a tisztesség, jóhiszeműség követelményeit is sérti azáltal, hogy a fogyasztótól az ilyen szerződési feltétel elfogadása valóságos szerződéskötési tárgyalások esetén ésszerűen nem lett volna elvárható.

III. Nem minősül jogszabály által megállapított vagy jogszabály előírásának megfelelően meghatározott szerződési feltételnek az, amely a felek konkrét megállapodása nélkül, önmagában nem válhat szerződéses kikötéssé. A feltétel tisztességtelenségének vizsgálatát kizáró szabály csak az olyan jogszabályi rendelkezésre vonatkozik, amely az adott kérdést a szerződés tartalmává válásához kellő részletességgel rendezi, s így nem igényli a felek megállapodását.

IV. Sérti a ténylegesség elvét a fogyasztói kölcsönszerződésben az az egyedileg meg nem tárgyalt kikötés, amely az ügyleti és a késedelmi kamat változtathatóságát azonos feltételrendszerhez köti, miközben azok alapvetően eltérő funkciót töltenek be a kötelemben, és mértéküket eltérő tényezők befolyásolják [1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 209. §, 209/A. §., 240. §; 18/1999. (II. 5.) Korm. r. 2. § d) pont; Hpt. 210. § (3) bek.].

A peres felek 2008. szeptember 8. napján "CHF alapú szabad felhasználású jelzáloghitelre egyenletes részletfizetéssel 6 hónapos kamatperiódussal" megjelölésű, jelzáloggal biztosított kölcsönszerződést kötöttek, amely alapján az alperes a felperesek mint adóstársak részére 70 457 CHF összegű kölcsönt nyújtott. A szerződés III/4. pontja értelmében a bank a kölcsön ügyleti kamatlábát, késedelmi kamatát kamatperiódusonként a kamatperiódus első napjától jogosult egyoldalúan megváltoztatni. A bank a kamatnak az adós számára kedvezőtlen változtatására akkor jogosult, ha a jogszabályváltozás, a bankközi hitelkamatok, a jegybanki alapkamat, az állampapírok, illetve a pénzpiaci kamatok és hozamok alakulásának változásai, az infláció mértékének, a fogyasztási árindex, a bank forrás-, illetve hitelszámla vezetési költségeinek változása, a hitelintézetek prudens működésére vonatkozó törvényi szabályok, valamint a likviditási jövedelmezőségi és eszköz-forrás menedzselési, jogszabályi vagy egyéb előírások ezt szükségessé teszik. Az ügyleti kamatláb, késedelmi kamat mértékének az adósra kedvezőtlen hatású módosításáról a bank az adóst a kamat változása időpontját megelőző 15. napig Hirdetmény útján köteles értesíteni. Ezen túlmenően a kamat, késedelmi kamat változásáról a bank az adóst a módosítás hatálybalépését követően Hirdetményben értesíti. A szerződés VIII/15. pontja szerint a szerződésben nem szabályozott kérdésekre az Üzletszabályzat és a Hirdetmény rendelkezéseit kell alkalmazni. A szerződés VIII/13. pontja értelmében az adós és az adóstárs kijelentik, hogy a bank Üzletszabályzatának, Hirdetményének rendelkezéseit megismerték, azokat magukra nézve kötelezőnek fogadják el.

A szerződés megkötésekor hatályos Üzletszabályzat 2.3. pontja szerint amennyiben a bank az Üzletszabályzatot, Hirdetményt, illetve ÁSZF-et egyoldalúan, az ügyfél számára kedvezőtlenül módosítja, a módosításról az ügyfeleket annak hatálybalépését legalább 15 nappal megelőzően az ügyfélfogasára nyitva álló helyiségeiben kifüggesztett Hirdetmény útján értesíti. Az Üzletszabályzat 2.4. pontja szerint, ha az ügyfél a tervezett módosítást nem fogadja el, a bank úgy tekinti, hogy a módosítás hatálybalépésének napjával az ügyfél a módosítással érintett szerződést felmondta. Ebben az esetben a bank és az ügyfél kötelesek egymással legkésőbb a felmondási idő lejártáig elszámolni, tartozásaikat megfizetni, illetve követelésekről rendelkezni. Ha az ügyfél a módosítás ellen, annak hatálybalépési napjáig írásban nem tiltakozik, a bank úgy tekinti, hogy az ügyfél a módosítást elfogadta.

A felperesek keresetükben kérték a kölcsönszerződés III/4. pontja szerinti szerződési feltétel érvénytelenségének megállapítását.

Előadták, hogy a hivatkozott szerződési pont a Ptk. 209. §, illetve 209/A. §-ára tekintettel tisztességtelen, ezért semmis. A semmisség jogkövetkezménye az 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény 2. pontja, illetve a Tanács 93/13. EGK irányelvének 6. cikke alapján, hogy az érvénytelen szerződési feltételre jogot alapítani nem lehet. Az Európai Bíróság C-472/10. számú "Invitel" ügyére utalással előadták, hogy a tisztességtelenség körében a bíróságnak azt kell megvizsgálnia, hogy a nyújtandó szolgáltatáshoz kapcsolódó díjak változtatásának okait vagy módját egyértelműen és érthetően fogalmazták-e meg, illetve azt, hogy a fogyasztók jogosultak-e a szerződés felmondására. Előadták, hogy a támadott szerződési kikötés úgy enged egyoldalú szerződésmódosítási jogot az alperesnek, hogy nem biztosítja ehhez kapcsolódóan a felperesek számára az azonnali hatályú felmondás jogát, ezért a kikötés a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 2. § d) pontja alapján a 2/2012. (XII. 10.) PK vélemény 6. f) pontjára figyelemmel is tisztességtelen. A felperesek a 2/2012. (XII. 10.) PK vélemény 6. pontjára utalással előadták, hogy a szerződés támadott feltétele sérti az arányosság, az átláthatóság és a szimmetria elvét. A felperesek hivatkoztak továbbá arra is, hogy az alperes részükre az Üzletszabályzatot nem adta át, ezért az abban írtak a Ptk. 205/B. §-a alapján nem váltak a szerződés részévé. Az Üzletszabályzat azért sem válhatott részévé a szerződésnek, mert azt a felperesek nem írták alá, márpedig a Hpt. 210. § (1) bekezdése alapján a pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződést írásban kell megkötni.

Az alperes érdemi ellenkérelmében kérte a felperesek keresetének elutasítását. Előadta, hogy a felperesek nem fejtették ki, hogy a támadott szerződési feltétel alkalmazása során az alperes mennyiben élt vissza a Hpt. 210. § (3) bekezdése által biztosított szabályozási lehetőséggel. A felperesek által hivatkozott, az Európai Bíróság által a C-472/10. számú "Invitel" ügyben hozott ítélet az egyoldalú díjváltoztatás kapcsán az egyértelmű és érhető megfogalmazás követelményét hangsúlyozta, arra azonban egyáltalán nem utalt, hogy a hazai jog az irányelvben foglaltaknak bármely okból ne felelne meg. A magyar jogalkotó az irányelvből eredő jogharmonizációs kötelezettségének a Ptk. módosításával, illetve a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet megalkotásával teljes mértékben eleget tett. Mindebből következően a perbeli ügyben hozandó döntést nem lehet közvetlenül az irányelvre vagy azt értelmező Európai Bírósági ítéletekre alapítani. Hangsúlyozta, hogy a szerződéskötéskor hatályos Hpt. 210. § (3) bekezdése a kamat, díj vagy egyéb szerződési feltétel egyoldalú, az ügyfél számára kedvezőtlen módosítását meghatározott feltételek fennállása esetére lehetővé tette. A kölcsönszerződés támadott pontja e törvényi szabálynak teljes mértékben eleget tett, az ott felsorolt fogalmak egy átlagos fogyasztó számára is érthetőek, továbbá a jóhiszeműség és tisztesség általános mércéjéhez képest is kellően konkrétak, részletesek és objektívek. A támadott pont kifejezetten kimondja azt is, hogy kamatemelésre csak akkor kerülhet sor, ha e feltételek bekövetkezése azt szükségessé teszi. A szükségességre való utalás eleve kizárja azt, hogy a bank minden indok nélkül, önkényesen emeljen kamatot, ezért a rendelkezés eleve nem minősülhet tisztességtelennek. A szerződési feltétel megfelel a 2/2012. (XII. 10.) PK véleményben írt elveknek is, ugyanakkor az átláthatóság és a tételesség kategóriáját nem lehet a szerződés megkötésekor hatályos törvény szövegére tekintet nélkül értékelni. A szimmetria elvét sértő kikötés nem is szerepel a támadott szerződési pontban, hiszen az csak az ügyfélre kedvezőtlen irányú módosításról tartalmaz rendelkezést. A felmondhatóság elvével összefüggésben hangsúlyozta, hogy az alperesi Üzletszabályzat már a szerződés megkötése idején is kifejezetten tartalmazta, hogy amennyiben az egyoldalú módosítást az ügyfél nem fogadta el, az a szerződés felmondásának volt tekinthető. A kedvezőtlen módosítás esetére az ingyenes felmondás jogát egyébként 2009. augusztus 1. napjától a Hpt. 210. §-a biztosítja a fogyasztó számára. Az alperes utalt továbbá arra, hogy a felperesek által támadott szerződéses kikötés 2009. augusztus 1. napjától a felek jogviszonyában már nem hatályos rendelkezés, amely alapján a felperes perbeli legitimációja is megkérdőjelezhető. Az alperes előadta továbbá, hogy az Üzletszabályzat és a Hirdetmény a szerződés részévé vált a felperesek aláírása nélkül is a Ptk. 205/B. § (1) bekezdése, a Hpt. 203. §-a, valamint a kölcsönszerződés VIII/13. pontjára tekintettel.