62017TJ0055[1]

A Törvényszék ítélete (kilencedik tanács), 2018. szeptember 12. John Morrison Healy kontra Európai Bizottság. Közszolgálat - Szerződéses alkalmazottak - Felvétel - Belső versenyvizsga - Asszisztensek tartaléklistájának létrehozása - A Bizottságnál szerzett szolgálati időre vonatkozó vizsgára bocsátási feltétel - A versenyvizsga vizsgáira való bocsátás megtagadása. T-55/17. sz. ügy.

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kilencedik tanács)

2018. szeptember 12. ( *1 )

"Közszolgálat - Szerződéses alkalmazottak - Felvétel - Belső versenyvizsga - Asszisztensek tartaléklistájának létrehozása - A Bizottságnál szerzett szolgálati időre vonatkozó vizsgára bocsátási feltétel - A versenyvizsga vizsgáira való bocsátás megtagadása"

A T-55/17. sz. ügyben,

John Morrison Healy, az Európai Bizottság szerződéses alkalmazottja (lakóhelye Celbridge [Írország]) (képviselik: S. Orlandi és T. Martin, ügyvédek)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik: G. Berscheid és L. Radu Bouyon, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

a COM/02/AST/16 (AST 2) versenyvizsga vizsgabizottsága által hozott, a felperes pályázatát elutasító határozat megsemmisítése iránt az EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács),

tagjai: S. Gervasoni elnök, K. Kowalik-Bańczyk és C. Mac Eochaidh (előadó) bírák,

hivatalvezető: M. Marescaux tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2018. január 18-i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

A jogvita előzményei

1 2013. január 16-án a felperes, John Morrison Healy az Európai Bizottság szolgálatába lépett a III. besorolási csoport (GF III) 11. besorolási fokozatának 1. fizetési fokozatába tartozó szerződéses alkalmazottként.

2 2016. február 9-én a Bizottság a 2. besorolási fokozatba tartozó titkárok és irodai alkalmazottak (AST/SC 2), a 2. besorolási fokozatba tartozó titkárok (AST 2) és a 6. besorolási fokozatba tartozó tanácsosok (AD 6) tartaléklistájának létrehozása céljából vizsgákon alapuló belső versenyvizsga kiírását (a továbbiakban: versenyvizsga-kiírás) tette közzé. E három versenyvizsgára az alábbiak szerint hivatkoztak: COM/01/AST-SC/16 (AST/SC 2) - Titkárok/irodai alkalmazottak, COM/02/AST/16 (AST 2) - Titkárok és COM/03/AD/16 (AD 6) - Tanácsosok.

3 A "Pályázati feltételek" című III. cím alatt a versenyvizsga-kiírás 2.1. cikkének a) pontja többek között az alábbiakat írta elő a pályázók szolgálati jogállásával kapcsolatban:

"[Az alábbiaknak kell eleget tennie]: 42 hónap szolgálati idő megszerzése, nem szükségszerűen folytatólagosan, a Bizottság szolgálatában álló tisztviselőként, ideiglenes alkalmazottként vagy szerződéses alkalmazottként; az ügynökségeknél vagy más intézményeknél szerzett szolgálati idő nem vehető figyelembe; a Bizottságnál munkaerő-kölcsönzés keretében, kisegítő alkalmazottként, helyi alkalmazottként vagy kirendelt nemzeti szakértőként szerzett szolgálati idő szintén nem vehető figyelembe."

4 Ugyanezen cím alatt a versenyvizsga-kiírás 2.3. pontja az alábbiakat írta elő a képesítéssel és a szakmai tapasztalattal kapcsolatban:

"[Rendelkeznie kell] oklevéllel igazolt, a középfokúnál magasabb szintű oktatásban szerzett végzettséggel, középfokúnál magasabb szintű oktatáshoz hozzáférést biztosító, oklevéllel igazolt középfokú végzettséggel és legalább hároméves megfelelő szakmai tapasztalattal vagy azonos szintű szakképzettséggel vagy szakmai tapasztalattal."

5 A versenyvizsga-kiírás 2. cikke értelmében az összes pályázati feltételnek teljesülnie kell.

6 A felperes meghatározatlan időpontban jelentkezett a COM/02/AST/16 (AST 2) belső versenyvizsgára.

7 2016. március 9-én, vagyis a versenyvizsgára való jelentkezés utolsó napján a felperes 38 hónap szolgálati időt igazolt a Bizottságnál a III. besorolási csoportba tartozó szerződéses alkalmazottként.

8 2016. április 11-én a COM/02/AST/16 (AST 2) belső versenyvizsga vizsgabizottsága azon határozatáról tájékoztatta a felperest, hogy pályázatát elutasítják (a továbbiakban: a megtámadott határozat), mivel nem felel meg a versenyvizsga-kiírásban szereplő azon feltételnek, hogy a Bizottságnál legalább 42 hónap szolgálati időt szerezzen (a továbbiakban: vitatott feltétel).

9 A felperes 2016. július 11-én panaszt nyújtott be a megtámadott határozattal szemben.

10 A felperessel ugyanazon a napon közölt 2016. október 19-i határozatával a kinevezésre jogosult hatóság elutasította a felperes panaszát.

Az eljárás és a felek kérelmei

11 A Törvényszék Hivatalához 2017. január 30-án benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.

12 A Törvényszék Hivatalának ezzel kapcsolatos kérdése nyomán a felperes 2017. február 23-i levelében támogatta a jelen ügynek a T-73/17. sz. RS kontra Bizottság üggyel és a T-79/17. sz. Schoonjans kontra Bizottság üggyel való egyesítését az eljárás szóbeli szakaszának lefolytatása céljából.

13 2017. április 3-án a Bizottság ellenkérelmet terjesztett elő.

14 2017. május 18-i levelében a felperes jelezte, hogy nem él a válasz benyújtásának lehetőségével.

15 2017. május 30-i levelében a felperes tárgyalás tartását kérte.

16 2017. november 14-i határozatával a Törvényszék kilencedik tanácsának elnöke úgy határozott, hogy nem egyesíti a jelen ügyet a T-73/17. sz. RS kontra Bizottság üggyel és a T-79/17. sz. Schoonjans kontra Bizottság üggyel.

17 A Törvényszék a 2018. Január 18-i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a Törvényszék által feltett kérdésekre adott válaszait.

18 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

- semmisítse meg megtámadott határozatot;

- a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

19 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

- utasítsa el a keresetet;

- a felperest kötelezze a költségek viselésére.

A jogkérdésről

A felek érvei

20 Keresetének alátámasztására a felperes egyetlen jogalapra hivatkozik, amely lényegében arra vonatkozó jogellenességi kifogás, hogy a megtámadott határozat alapjául szolgáló vitatott feltétel sérti az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 27. cikke első bekezdésének imperatív rendelkezéseit. A kinevezésre jogosult hatóság annak előírásával, hogy a pályázóknak 42 hónap szolgálati idővel kell rendelkezniük, aránytalanul korlátozta a COM/02/AST/16 (AST 2) belső versenyvizsgához való hozzáférést.

21 A felperes szerint a személyzeti szabályzat 27. cikke éppen ellenkezőleg, azt írja elő a kinevezésre jogosult hatóság számára, hogy a lehető legszélesebb alapon végezze a felvételt, és a belső versenyvizsgán részt venni képes személyek számának bármely korlátozását igazolnia kell a betöltendő álláshoz kapcsolódó követelmények, általánosabb megközelítésben pedig a szolgálati érdek alapján.

22 Márpedig a 42 hónap szolgálati idő Bizottságnál való megszerzésére vonatkozó követelményt nem igazolja a szolgálati érdek. E célkitűzést egyébként nem követik következetesen, mivel a versenyvizsga-kiírás "Pályázati feltételek" című III. címe alatt a 2.3. cikk előírja, hogy a pályázóknak legalább 36 hónap szakmai tapasztalattal kell rendelkezniük.

23 Végezetül a felperes szerint a 42 hónap szolgálati idő nem tekinthető automatikusan relevánsabbnak, mint a Bizottság szolgálatában szerzett 36 hónap szolgálati idő. E feltétel önmagában nem teszi lehetővé a kinevezésre jogosult hatóság számára valamely alkalmazott szakmai tapasztalatának értékelését és a betöltendő álláshelynek megfelelő feladatok ellátására való képességét, mivel nem vesz figyelembe más, az említett tapasztalatot és képességet feltáró körülményeket, mint amilyen a korábbi szerződés meghosszabbítása.

24 Mindenesetre annak előírásával, hogy a II-IV. besorolási csoportba tartozó szerződéses alkalmazottak csak akkor vehetnek rész a versenyvizsgán, ha három év szolgálati idővel rendelkeznek az intézménynél, az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 82. cikkének (7) bekezdése, amelyen a vitatott feltétel alapul, azt vélelmezi, hogy az ennél kevesebb szolgálati idővel rendelkező szerződéses alkalmazottak soha nem fognak a belső versenyvizsgával betöltendő álláshelyek legmagasabb követelményeinek megfelelő pályázóknak minősülni.

25 Annak előírásával tehát, hogy a pályázók 42 hónap szolgálati időt igazoljanak, a versenyvizsga-kiírás negatívan befolyásolta a kinevezésre jogosult hatóság azon képességét, hogy a leghelyesebb döntést hozza a pályázók kellően széles köréből, ezáltal megsértette a személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdését. Végül a felperes többek között az 1965. március 31-iRauch kontra Bizottság ítélet (16/64, EU:C:1965:29) alapján úgy véli, hogy e követelmény azért is jogellenes, mert korábban az "intézményen belüli versenyvizsga" kifejezés főszabály szerint a bármely jogcímen az intézmény szolgálatában álló összes személyre vonatkozott.

26 A Bizottság vitatja a felperes érvelését.

A Törvényszék álláspontja

27 A személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdése értelmében "a felvétel során arra kell törekedni, hogy az intézmények részére olyan tisztviselők munkáját biztosítsák, akik megfelelnek az alkalmasság, a teljesítmény és a tisztesség legmagasabb követelményeinek, és akiket az Unió tagállamainak állampolgárai közül a lehető legszélesebb földrajzi alapon toboroztak. Semmilyen beosztás sem tartható fenn valamely tagállam állampolgárai számára."

28 Elsősorban emlékeztetni kell az ítélkezési gyakorlatban a versenyvizsgák szervezésének feltételeivel és módjával kapcsolatban kidolgozott elvekre.

29 Először is, a versenyvizsga-kiírás alapvető szerepe az, hogy a lehető legpontosabban tájékoztassa az érdekelteket a szóban forgó állás betöltéséhez előírt feltételek jellegéről annak érdekében, hogy képesek legyenek megítélni, érdemes-e pályázatot benyújtaniuk (lásd: 2006. január 31-iGiulietti kontra Bizottság ítélet, T-293/03, EU:T:2006:37, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30 Másodszor az intézmény e tekintetben széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a betöltendő álláshelyek igényeinek megfelelő alkalmassági szempontok meghatározása, és a szolgálati érdek függvényében a versenyvizsga módjának és feltételeinek meghatározása terén (lásd e tekintetben: 2008. október 9-iChetcuti kontra Bizottság ítélet, C-16/07 P, EU:C:2008:549, 76. és 77. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2006. január 31-iGiulietti kontra Bizottság ítélet, T-293/03, EU:T:2006:37, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2006. december 13-iHeus kontra Bizottság ítélet, T-173/05, EU:T:2006:392, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31 Mindazonáltal a versenyvizsgák megszervezésének területén az intézményeket megillető mérlegelési jogkör gyakorlásának - különösen ami a vizsgára bocsátási feltételek meghatározását illeti - összeegyeztethetőnek kell lennie a személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdésében és 29. cikkének (1) bekezdésében foglalt, feltétlen érvényesülést kívánó rendelkezésekkel. A személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdése feltétlen érvényesülést kívánó jelleggel határozza meg a felvételi eljárások célját, és a személyzeti szabályzat 29. cikkének (1) bekezdése ugyanígy határozza meg az üres álláshelyek betöltésekor követendő eljárás kereteit. Következésképpen e mérlegelési jogkört mindig a betöltendő álláshoz kapcsolódó követelményeknek, általánosabb megközelítésben pedig a szolgálati érdeknek megfelelően kell gyakorolni (lásd: 2006. december 13-iHeus kontra Bizottság ítélet, T-173/05, EU:T:2006:392, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd még ebben az értelemben: 2009. november 17-iDi Prospero kontra Bizottság ítélet, F-99/08, EU:F:2009:153, 28. és 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32 Ami közelebbről a pályázók versenyvizsgára való jelentkezését korlátozó feltételeket illeti, noha ezek valóban szűkíthetik az intézmények azon lehetőségét, hogy a személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdése értelmében a legmegfelelőbb pályázókat vegyék fel, ebből még nem következik az, hogy az összes ilyen korlátozást tartalmazó feltétel ellentétes a hivatkozott cikkel. Ugyanis az adminisztráció versenyvizsgák szervezése terén fennálló mérlegelési jogköre, illetve általánosabban a szolgálati érdek az adott intézménynek lehetőséget nyújt arra, hogy olyan feltételeket írjon elő, amelyeket megfelelőnek ítél, és amelyek, miközben a pályázók egyes versenyvizsgákhoz való hozzáférését és szükségszerűen a benyújtott jelentkezések számát korlátozzák, nem járnak azzal a veszéllyel, hogy veszélyeztetnék azon célkitűzést, hogy olyan pályázók jelentkezését biztosítsák, akik a személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdése értelmében megfelelnek az alkalmasság, a teljesítmény és a tisztesség legmagasabb követelményeinek (lásd ebben az értelemben: 2009. november 17-iDi Prospero kontra Bizottság ítélet, F-99/08, EU:F:2009:153, 30. pont).

33 Tehát a pályázók versenyvizsgákhoz való hozzáférését korlátozó feltételek közül csak azok minősülnek a személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdésével ellentétesnek, amelyek veszélyeztetik azon célkitűzést, hogy olyan pályázók jelentkezését biztosítsák, akik megfelelnek a legmagasabb követelményeknek (lásd ebben az értelemben: 1997. március 6-ide Kerros és Kohn-Berge kontra Bizottság ítélet, T-40/96 és T-55/96, EU:T:1997:28, 40. pont; 2009. november 17-iDi Prospero kontra Bizottság ítélet, F-99/08, EU:F:2009:153, 32. pont).

34 Harmadszor emlékeztetni kell arra, hogy az e téren az intézményeket megillető széles mérlegelési jogkörre tekintettel a Törvényszék szolgálati érdekre vonatkozó feltétel tiszteletben tartását érintő felülvizsgálatának arra a kérdésre kell korlátozódnia, hogy az intézmény észszerű korlátok között maradt-e, és mérlegelési jogkörét nem gyakorolta-e nyilvánvalóan hibásan (lásd ebben az értelemben: 2015. június 19-iZ kontra Bíróság ítélet, T-88/13 P, EU:T:2015:393, 106. pont).

35 Másodsorban meg kell határozni az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 82. cikke (7) bekezdésének hatályát.

36 Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 82. cikke (7) bekezdésének első mondata kimondja, hogy a II-IV. besorolási csoportba tartozó szerződéses alkalmazottak kizárólag azt követően kaphatnak engedélyt belső versenyvizsgán történő részvételre, hogy az adott intézményben már három szolgálati évet letöltöttek.

37 Először is, és a felperes állításával ellentétben az uniós jogalkotó az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 82. cikke (7) bekezdésének első mondatában úgy döntött, hogy korlátozza az intézmények mozgásterét a három év szolgálati idő küszöbének előírásával, amely alatt a II-IV. besorolási csoportba tartozó szerződéses alkalmazottak - bármilyenek legyenek is a szakmai képességeik és érdemeik - nem bocsáthatók belső versenyvizsgára. Az ilyen korlátozás a személyzeti szabályzat 29. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésére tekintettel az említett szerződéses alkalmazottak számára nyitva álló belső versenyvizsga szervezésének kivételes jellegéből fakad. Ezen értelmezést erősíti meg ráadásul az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának és az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételeknek a módosításáról szóló, 2013. október 22-i 1023/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 287., 15. o.) előkészítő munkálatainak olvasata is. Az Európai Parlament jogi ügyek bizottsága pontosította, hogy a szerződéses alkalmazottak csak akkor bocsáthatók ilyen versenyvizsgára, "amennyiben a versenyvizsgára történő jelentkezés záró időpontjában már legalább három éve az adott intézménynél dolgoznak [...]" [az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata és az unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló jelentés (COM(2011)0890 - C7-0507/2011 - 2011/0455(COD), 26. o.) 30. módosítása].

38 Másodszor az ítélkezési gyakorlat már e jogalkotási reform előtt elismerte a hároméves (1997. március 6-ide Kerros és Kohn-Berge kontra Bizottság ítélet, T-40/96 és T-55/96, EU:T:1997:28, 47. pont; 2009. november 17-iDi Prospero kontra Bizottság ítélet, F-99/08, EU:F:2009:153, 31. pont), az ötéves (2006. december 13-iHeus kontra Bizottság ítélet, T-173/05, EU:T:2006:392, 38., 40. és 42. pont) és a tízéves szolgálati idő feltételét (2000. november 21-iCarrasco Benítez kontra Bizottság ítélet, T-214/99, EU:T:2000:272, 56. és 61. pont), ugyanis ezen ügyekben a szóban forgó intézmény széles mérlegelési jogkörét a szolgálati érdekhez kapcsolódó feltétel tiszteletben tartásával gyakorolta.

39 Harmadszor már megállapítást nyert, hogy bizonyos szolgálati idő előírása megfelelő eszköz lehet annak biztosítására, hogy a tisztviselők rendelkezzenek a személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdésében előírt képességekkel, így biztosítva a szolgálati érdek érvényesülését. Ugyanis bizonyos szolgálati idő, és ezzel az Európai Unió intézményein belül jelentős tapasztalat megszerzése a fent említett képességekkel való rendelkezés "biztos jele" (lásd ebben az értelemben: 2006. december 13-iHeus kontra Bizottság ítélet, T-173/05, EU:T:2006:392, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

40 A szolgálati időre vonatkozó ilyen feltétel lehetővé teszi annak biztosítását, hogy a belső versenyvizsgára bocsátott személyekre az intézmények igazgatási személyi állományára alkalmazandó szabályok, köztük az értékelésre és a fegyelmi rendre vonatkozó szabályok hatálya alá tartoztak, és ennek keretében bizonyították képességeiket. A felvételi eljárás tehát biztosítja az intézmény számára olyan tisztviselők munkáját, akik megfelelnek az alkalmasság, a teljesítmény és a tisztesség legmagasabb követelményeinek, ahogyan azt maguk az intézmények értékelik (lásd ebben az értelemben: 2006. december 13-iHeus kontra Bizottság ítélet, T-173/05, EU:T:2006:392, 41. pont).

41 Ebből következik, hogy - ahogyan azt a Bizottság állítja - a kivételes jelleggel a II-IV. besorolási csoportba tartozó szerződéses alkalmazottak számára nyitva álló belső versenyvizsgát szervező intézmény köteles tiszteletben tartani az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 82. cikke (7) bekezdésének első mondatában előírt hároméves szolgálati időre vonatkozó küszöböt. Mindazonáltal ezen intézmény széles mérlegelési jogkörére tekintettel és a személyzeti szabályzat 27. cikke első bekezdésének és 29. cikke (1) bekezdésének imperatív rendelkezései tiszteletben tartása mellett bizonyos állások vagy bizonyos besorolási csoportok tekintetében meghatározhat szigorúbb feltételeket, többek között az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 82. cikke (7) bekezdésének első mondatában előírt minimumnál hosszabb szolgálati idő megkövetelésével (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 1989. július 13-iJaenicke Cendoya kontra Bizottság ítélet, 108/88, EU:C:1989:325, 24. pont).

42 E következtetést, amely magában foglalja a szóban forgó intézmény által meghatározott, szolgálati időre vonatkozó feltételeket nem teljesítő szerződéses alkalmazottak kizárását, nem gyengíti az a tény sem - a felperes állításával ellentétben -, hogy korábban az "intézményen belüli versenyvizsga" kifejezés főszabály szerint a bármely jogcímen az intézmény szolgálatában álló összes személyre vonatkozott.

43 Ugyanis az intézmény szolgálatában álló összes személy belső versenyvizsgára bocsátására vonatkozó kötelezettség sértené az intézmény széles mérlegelési jogkörét (lásd ebben az értelemben: 2008. október 9-iChetcuti kontra Bizottság ítélet, C-16/07 P, EU:C:2008:549, 70-76. pont; 2009. szeptember 24-iBrown kontra Bizottság ítélet, F-37/05, EU:F:2009:121, 68. pont), így az intézmény alkalmazottait és tisztviselőit nem illeti meg az intézményen belüli versenyvizsgán való részvételre vonatkozó semmiféle abszolút jog (lásd ebben az értelemben: 1997. március 6-ide Kerros és Kohn-Berge kontra Bizottság ítélet, T-40/96 és T-55/96, EU:T:1997:28, 39. pont; 2006. november 8-iChetcuti kontra Bizottság ítélet, T-357/04, EU:T:2006:339, 42. pont).

44 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a vitatott feltétel annak megkövetelésével, hogy a belső versenyvizsgák pályázói 42 hónap nem szükségszerűen folytatólagos szolgálati idővel rendelkezzenek, tiszteletben tartja a szolgálati érdekhez fűződő feltételt.

45 A fenti 38-40. pontban szereplő ítélkezési gyakorlatból ugyanis kitűnik, hogy bizonyos szolgálati idő megkövetelése a személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdésében szereplő képességek a belső versenyvizsga pályázóinál való fennállásának "biztos jele".

46 E tekintetben a versenyvizsga-kiírás kifejezetten pontosítja, hogy a szolgálati érdek megköveteli, hogy az ideiglenes alkalmazottak tisztviselőként való felvétele olyan tisztviselők munkáját biztosítsa a Bizottság számára, akik megfelelnek az alkalmasság, a teljesítmény és a tisztesség legmagasabb követelményeinek, ezért kizárólag az adott besorolási csoportban bizonyított tapasztalattal rendelkező pályázók válnak azonnal munkába állni képes tisztviselőkké.

47 Ahogyan azt a Bizottság ellenkérelmében jelezte, a versenyvizsga-kiírásban szereplő belső versenyvizsgák szervezése kettős célkitűzés formájában jeleníti meg a szolgálati érdeket: egyrészt bizonyos ideiglenes és szerződéses alkalmazottak helyzetének a felvételükkel történő rendezése, másrészt nem csupán magasan képzett, de azonnal munkába állni képes személyek felvétele képében.

48 Rá kell mutatni arra is, hogy a Törvényszék írásbeli kérdésére adott válaszában a Bizottság továbbította a szerződéses alkalmazottak számára nyitva álló belső versenyvizsgákról szóló szociális párbeszéd keretében 2015. december 11-én tartott ülésről készült jegyzőkönyvet. Ebből kitűnik, hogy a Bizottság eredetileg négy év szolgálati időt tervezett előírni. E feltételt az indokolta, hogy "az intézményeknél szerzett [négy] év szakmai tapasztalat előírásával egyfajta bizonyosságot nyújt az érintett alkalmazottak szakmai minőségét illetően, mivel ezen alkalmazottak szerződését meghosszabbították". Mindazonáltal több szakszervezet észrevételei alapján, melyek három év szolgálati idő előírását javasolták, a Bizottság végül a vitatott feltétel időtartamát három és fél évben határozta meg (a beszámoló 4. oldala).

49 A Bizottság tehát a kezdetektől azt kívánta, hogy a pályázók bizonyos minimális - kezdetben négy év, végül három és fél év - szolgálati idővel rendelkezzenek, mivel ez egyfajta bizonyosságot nyújt az alkalmazottak szakmai minőségét illetően. Ilyen körülmények között az említett intézmény nem gyakorolta mérlegelési jogkörét nyilvánvalóan hibásan, amikor a versenyvizsga-kiírásban az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 82. cikke (7) bekezdésének első mondatában előírt minimális időtartamot csupán hat hónappal meghaladó szolgálati időre vonatkozó feltételt szabott.

50 Egyébiránt nem fogadható el a felperesnek a vitatott feltétel és az arányosság elve közötti összeegyeztethetetlenségre vonatkozó érve sem.

51 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az arányosság elve megköveteli, hogy az uniós intézmények aktusai alkalmasak legyenek az érintett szabályozással kitűzött jogszerű célok megvalósítására, és ne menjenek túl az azok eléréséhez megfelelő és szükséges mértéken (2014. április 8-iDigital Rights Ireland és társai ítélet, C-293/12 és C-594/12, EU:C:2014:238, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Másfelől, tekintettel a kinevezésre jogosult hatóság széles mérlegelési jogkörére, mellyel a betöltendő állásokhoz szükséges alkalmassági feltételek meghatározását, valamint e feltételek és általánosabb megközelítésben a szolgálati érdek alapján a versenyvizsga feltételeinek és szervezési módjának meghatározását illetően rendelkezik (1997. február 5-iPetit-Laurent kontra Bizottság ítélet, T-211/95, EU:T:1997:13, 54. pont), kizárólag a vitatott feltételnek a követendő célhoz viszonyított nyilvánvaló alkalmatlansága befolyásolhatja a versenyvizsga-kiírás jogszerűségét (lásd ebben az értelemben: 2010. június 8-iVodafone és társai ítélet, C-58/08, EU:C:2010:321, 52. pont). Végül emlékeztetni kell az Unióban megrendezésre kerülő versenyvizsgák céljára, amely - amint az a személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdéséből kitűnik - abban áll, hogy az intézmények és valamennyi szerv részére olyan tisztviselők munkáját biztosítsák, akik megfelelnek az alkalmasság, a teljesítmény és a tisztesség legmagasabb követelményeinek (2011. április 14-iClarke és társai kontra OHIM ítélet, F-82/08, EU:F:2011:45, 181. pont).

52 E tekintetben először is a fenti 44-49. pontban szereplő megállapításokból kitűnik, hogy a 42 hónap szolgálati idő megkövetelése alkalmas a kitűzött kettős cél elérésére, vagyis egyrészt bizonyos ideiglenes és szerződéses alkalmazottak helyzetének a felvételükkel történő rendezésére, másrészt nem csupán magasan képzett, de azonnal munkába állni képes személyek felvételére.

53 Másodszor a vitatott feltétel nem megy túl az e kettős célkitűzés eléréséhez megfelelő és szükséges mértéken. Egyrészt a 42 hónap szolgálati idő megkövetelése csupán hat hónappal haladja meg az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 82. cikke (7) bekezdésének első mondatában előírt minimális időtartamot. Márpedig ahogyan az a fenti 38. pontban szerepel, a Törvényszék már fogadott el a 42 hónapot jóval meghaladó szolgálati időre vonatkozó feltételt is, amikor - ahogyan a jelen ügyben is - a szóban forgó intézmény széles mérlegelési jogkörét a szolgálati érdekkel összhangban gyakorolta. Másrészt, ahogyan a Bizottság a Törvényszék írásbeli kérdésére adott válaszában pontosította, a COM/02/AST/16 (AST 2) belső versenyvizsgára jelentkező 615 pályázó 84%-a megfelelt a pályázati feltételeknek.

54 Ez utóbbi megállapítás önmagában elegendő a felperes azon érvének elutasításához, amely szerint a vitatott feltétel nem tette lehetővé a kinevezésre jogosult hatóság számára, hogy a lehető legszélesebb alapon folytassa le a felvételi eljárást. A Bizottság által közölt számokból ugyanis kitűnik, hogy 519 pályázó tudott részt venni a szóban forgó belső versenyvizsgán.

55 E tényezők alapján meg kell állapítani, hogy a vitatott feltétel előírásával a Bizottság nem gyakorolta mérlegelési jogkörét nyilvánvalóan hibásan, következésképpen nem sértette meg a személyzeti szabályzat 27. cikke első bekezdésének imperatív rendelkezéseit.

56 A jogellenességi kifogást tehát el kell utasítani, így a keresetet is el kell utasítani.

A költségekről

57 A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A jelen ügyben a felperest, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács)

a következőképpen határozott:

1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2) A Törvényszék John Morrison Healyt kötelezi a költségek viselésére.

Gervasoni

Kowalik-Bańczyk

Mac Eochaidh

Kihirdetve Luxembourgban, a 2018. szeptember 12-i nyilvános ülésen.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.