62017TJ0073[1]

A Törvényszék ítélete (kilencedik tanács), 2018. szeptember 12. RS kontra Európai Bizottság. Közszolgálat - Ideiglenes alkalmazottak - Felvétel - Belső versenyvizsga - Asszisztensek tartaléklistájának létrehozása - A pályázatok benyújtási határidejének lejártát megelőző tizenkét hónapban megszakítás nélküli aktív státusz fennállására vonatkozó vizsgára bocsátási feltétel - Személyes okokkal indokolt szabadság - A versenyvizsga vizsgáira való bocsátás megtagadása. T-73/17. sz. ügy.

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kilencedik tanács)

2018. szeptember 12. ( *1 )

"Közszolgálat - Ideiglenes alkalmazottak - Felvétel - Belső versenyvizsga - Asszisztensek tartaléklistájának létrehozása - A pályázatok benyújtási határidejének lejártát megelőző tizenkét hónapban megszakítás nélküli aktív státusz fennállására vonatkozó vizsgára bocsátási feltétel - Személyes okokkal indokolt szabadság - A versenyvizsga vizsgáira való bocsátás megtagadása"

A T-73/17. sz. ügyben,

RS, az Európai Bizottság korábbi ideiglenes alkalmazottja (képviselik: S. Orlandi és T. Martin ügyvédek)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik: G. Berscheid és L. Radu Bouyon, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

egyrészt a COM/02/AST/16 (AST 2) versenyvizsga vizsgabizottságának a felperes pályázatát elutasító határozatának megsemmisítése, másrészt az állítólagosan a felperest ért kár megtérítése iránt az EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács),

tagjai: S. Gervasoni elnök, K. Kowalik-Bańczyk és C. Mac Eochaidh (előadó) bírák,

hivatalvezető: M. Marescaux tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2018. január 18-i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

A jogvita előzményei

1 2010. június 16. és 2013. június 15. között a felperes, RS az Európai Bizottságnál dolgozott III. besorolási csoportba tartozó szerződéses alkalmazottként. 2013. június 16. és 2016. június 15. között az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikkének b) pontja alapján kötött szerződés értelmében ideiglenes alkalmazottként látta el feladatait.

2 2015. október 1. és november 30. között a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 17. cikke alapján fizetés nélküli szabadságot engedélyezett a felperesnek.

3 2016. február 9-én a Bizottság a 2. besorolási fokozatba tartozó titkárok és irodai alkalmazottak (AST/SC 2), a 2. besorolási fokozatba tartozó titkárok (AST 2) és a 6. besorolási fokozatba tartozó tanácsosok (AD 6) tartaléklistájának létrehozása céljából vizsgákon alapuló belső versenyvizsga kiírását (a továbbiakban: versenyvizsga-kiírás) tette közzé. E három versenyvizsgára az alábbiak szerint hivatkoztak: COM/01/AST-SC/16 (AST/SC 2) - Titkárok/irodai alkalmazottak, COM/02/AST/16 (AST 2) - Titkárok és COM/03/AD/16 (AD 6) - Tanácsosok.

4 A "Pályázati feltételek" című III. cím alatt a versenyvizsga-kiírás 2.1. cikke többek között az alábbiakat írta elő a pályázók szolgálati jogállásával kapcsolatban: "Az alábbiaknak kell eleget tennie:

a) legalább 42 hónap szolgálati idő megszerzése, nem szükségszerűen folytatólagosan, a Bizottság szolgálatában álló tisztviselőként, ideiglenes alkalmazottként vagy szerződéses alkalmazottként; az ügynökségeknél vagy más intézményeknél szerzett szolgálati idő nem vehető figyelembe; a Bizottságnál munkaerő-kölcsönzés keretében, kisegítő alkalmazottként, helyi alkalmazottként vagy kirendelt nemzeti szakértőként szerzett szolgálati idő szintén nem vehető figyelembe;

b) az elektronikus jelentkezés lezárását megelőzően legalább tizenkét hónapot a Bizottság alkalmazásában tisztviselőként, ideiglenes alkalmazottként vagy szerződéses alkalmazottként töltsön; e tizenkét hónap során az szükséges, hogy a pályázó »aktív státuszban« álljon; vagy »katonai szolgálat miatti szabadságon«, »szülői vagy családi okokkal indokolt szabadságon« legyen, a »szolgálat érdekében történő kirendelésen« vagy »saját kérésre való kirendelésen« legyen (a saját kérésre való kirendelés első hat hónapjában) az [Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának] 37. és azt követő cikkei alapján."

5 A felperes meghatározatlan időpontban jelentkezett a COM/02/AST/16 (AST 2) belső versenyvizsgára.

6 2016. április 11-én a COM/02/AST/16 (AST 2) belső versenyvizsga vizsgabizottsága azon határozatáról tájékoztatta a felperest, hogy pályázatát elutasítják (a továbbiakban: a megtámadott határozat), mivel nem felel meg a versenyvizsga-kiírásban szereplő azon feltételnek, hogy "az elektronikus jelentkezés lezárását megelőzően legalább tizenkét hónapot a Bizottság alkalmazásában tisztviselőként, ideiglenes alkalmazottként vagy szerződéses alkalmazottként töltsön; e tizenkét hónap során az szükséges, hogy a pályázó »aktív státuszban« álljon; vagy »katonai szolgálat miatti szabadságon«, »szülői vagy családi okokkal indokolt szabadságon« legyen, a »szolgálat érdekében történő kirendelésen« vagy »saját kérésre való kirendelésen« legyen (a saját kérésre való kirendelés első hat hónapjában) az [Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának] 37. és azt követő cikkei alapján (a továbbiakban: a vitatott feltétel)."

7 A felperes 2016. július 11-én panaszt nyújtott be a megtámadott határozattal szemben.

8 2016. október 24-én a kinevezésre jogosult hatóság tájékoztatta a felperest október 21-i határozatáról, melyben elutasította a felperes panaszát, és a határozatot továbbította a felperes jogi képviselőinek.

Az eljárás és a felek kérelmei

9 A Törvényszék Hivatalához 2017. február 3-án benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.

10 2017. február 3-i levelében a felperes azt kérte, hogy egyrészt a Törvényszék eljárási szabályzatának 66. cikke alapján névtelenséget élvezhessen, másrészt az említett eljárási szabályzat 68. cikkének megfelelően ügyét egyesítsék a T-55/17. sz. Healy kontra Bizottság üggyel a közöttük lévő összefüggés miatt.

11 A Törvényszék 2017. február 15-i levelében felhívta a felperest és a Bizottságot, hogy tegyék meg észrevételeiket a jelen ügynek a T-55/17. sz. Healy kontra Bizottság üggyel és a T-79/17. sz. Schoonjans kontra Bizottság üggyel való esetleges egyesítésére vonatkozóan.

12 2017. február 23-i levelében a felperes támogatta a jelen ügynek a T-55/17. sz. Healy kontra Bizottság üggyel és a T-79/17. sz. Schoonjans kontra Bizottság üggyel való egyesítését, és nem kérte az eljárási iratokban, valamint az ügyiratokban szereplő adatok bizalmas kezelését.

13 2017. április 4-én a Bizottság előterjesztette ellenkérelmét.

14 2017. április 6-i határozatával a Törvényszék helyt adott a felperes névtelenség iránti kérelmének.

15 2017. május 18-i levelében a felperes jelezte, hogy nem él a válasz benyújtásának lehetőségével.

16 2017. május 30-i levelében a felperes tárgyalás tartását kérte.

17 2017. november 14-i határozatával a Törvényszék kilencedik tanácsának elnöke úgy határozott, hogy nem egyesíti a jelen ügyet a T-55/17. sz. Healy kontra Bizottság üggyel és a T-79/17. sz. Schoonjans kontra Bizottság üggyel.

18 A Törvényszék a 2018. január18-i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a Törvényszék által feltett kérdésekre adott válaszait.

19 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

- semmisítse meg a megtámadott határozatot;

- a Bizottságot kötelezze 5000 euró megfizetésére az őt ért nem vagyoni kár jogcímén;

- a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

20 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

- utasítsa el a keresetet;

- a felperest kötelezze a költségek viselésére.

A jogkérdésről

A megsemmisítésre irányuló kérelemről

A felek érvei

21 Keresetének alátámasztására a felperes egyetlen jogalapra hivatkozik, amely lényegében a versenyvizsga-kiírás jogellenességére vonatkozik, azon az alapon, hogy a megtámadott határozat alapjául szolgáló vitatott feltétel sérti egyrészt az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 24a. cikkét és 27. cikkének első bekezdését, másrészt az egyenlő bánásmód elvét.

22 A felperes szerint a személyzeti szabályzat 29. cikkéből kitűnik, hogy az intézményen belüli belső versenyvizsga az intézmény minden alkalmazottja számára nyitott, ideértve az ideiglenes alkalmazottakat, és az ezen elv alóli minden kivételt a szolgálati érdekre tekintettel megfelelően indokolni kell.

23 A felperes számára nem vitatott, hogy a Bizottság szolgálatában állt pályázatának a COM/02/AST/16 (AST 2) versenyvizsgára való benyújtása és megvizsgálása időpontjában. A felperes szerint továbbá ez volna az első eset, hogy a Bizottság a pályázó tekintetében az "intézmény szolgálatában áll" feltételt úgy értelmezi, hogy aktív státuszban álljon (vagy a versenyvizsga-kiírásban említett szabadságok valamelyikét töltse) a versenyvizsgára való jelentkezést megelőző tizenkét hónapban.

24 Szemben azzal, amit a kinevezésre jogosult hatóság a 2016. október 21-i határozatában állít, a vitatott feltétel a felperes szerint nem teszi lehetővé a kitűzött két cél elérését, vagyis egyrészt magasan képzett és azonnal munkába állni képes személyi állomány létrehozását, másrészt szolgálati érdekből rendezni a Bizottságnál folyamatosan és hosszabb ideje dolgozó szerződéses alkalmazottak és ideiglenes alkalmazottak helyzetét.

25 Először is, a felperes szerint semmi sem enged arra következtetni, hogy kevésbé volna "azonnal munkába állni képes", mint valamely hosszabb szabadságon (például szülői szabadságon vagy katonai szolgálat miatti szabadságon) lévő, de kevesebb szolgálati idővel rendelkező alkalmazott.

26 A vitatott feltétel sérti az egyenlő bánásmód elvét is, mivel a pályázókkal objektív ok nélkül eltérően bántak attól függően, hogy milyen jellegű szabadságot vettek igénybe a COM/02/AST/16 (AST 2) belső versenyvizsgára való jelentkezés lezárása előtti tizenkét hónapban. A felperes szerint a kinevezésre jogosult hatóság téved, amikor úgy véli, hogy ezen elvet tiszteletbe tartja azáltal, hogy a személyes okokkal indokolt szabadságot vagy fizetés nélküli szabadságot igénybe vett pályázókkal azonos módon bánt. Továbbá e bánásmódbeli különbség nem magyarázható azzal sem, hogy a személyes okokkal indokolt szabadságot igénybe vevő alkalmazottaktól eltérően a szülői vagy családi okokkal indokolt szabadságon lévő alkalmazottak továbbra is az Európai Unió közös egészségbiztosítási rendszerének tagjai maradnak, és nyugdíjjogosultságot szereznek.

27 Végül a felperes vitatja, hogy a szabadság kivétele a személyes döntése volna, amely nincs összefüggésben a szolgálati érdekkel. Egyrészt az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 17. cikke értelmében ilyen szabadságot csak akkor biztosítanak, ha az megfelel a szolgálati érdeknek. Másrészt e szabadság a szakmai fejlődését tette könnyebbé, amit a személyzeti szabályzat 24a. cikke értelmében figyelembe kell venni.

28 Másodszor a felperes úgy véli, hogy a Bizottságnál dolgozó alkalmazottak helyzetének rendezésére vonatkozó célkitűzésnek a versenyvizsga-kiírásban semmiféle alapja nem található. Másfelől az említett versenyvizsga-kiírás többek között kimondta, hogy a pályázóknak legalább 42 hónap nem szükségszerűen folytatólagos szolgálati idővel kell rendelkezniük.

29 Ezen okok miatt a vitatott feltétel sérti a személyzeti szabályzat 24a. és 27. cikkét, mivel semmiféle összefüggésben nincs a COM/02/AST/16 (AST 2) belső versenyvizsga pályázóinak érdemeivel.

30 Mindenesetre szabadságának rövidségére tekintettel a felperes lényegében azzal érvel, hogy a vitatott feltétel aránytalan eredménnyel jár a versenyvizsga-kiírásban kitűzött célhoz képest.

31 A Bizottság vitatja a felperes érvelését.

A Törvényszék álláspontja

32 A személyzeti szabályzat 24a. cikke értelmében:

"Az Unió előmozdítja a tisztviselők olyan szakmai továbbképzését, amely összeegyeztethető a szolgálat megfelelő működésével, és saját érdekeiknek is megfelel.

Az ilyen szakmai továbbképzést a tisztviselők előléptetése során figyelembe kell venni."

33 A személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdése kimondja:

"A felvétel során arra kell törekedni, hogy az intézmények részére olyan tisztviselők munkáját biztosítsák, akik megfelelnek az alkalmasság, a hatékonyság és a feddhetetlenség legmagasabb követelményeinek, és akiket az Unió tagállamainak állampolgárai közül a lehető legszélesebb földrajzi alapon vettek fel. Semmilyen álláshely sem tartható fenn valamely meghatározott tagállam állampolgárai számára."

34 Elsősorban emlékeztetni kell az ítélkezési gyakorlatban a versenyvizsgák szervezésének feltételeivel és módjával kapcsolatban kidolgozott elvekre.

35 Először is, a versenyvizsga-kiírás alapvető szerepe az, hogy a lehető legpontosabban tájékoztassa az érdekelteket a szóban forgó állás betöltéséhez előírt feltételek jellegéről annak érdekében, hogy képesek legyenek megítélni, érdemes-e pályázatot benyújtaniuk (lásd: 2006. január 31-iGiulietti kontra Bizottság ítélet, T-293/03, EU:T:2006:37, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36 Másodszor az intézmény e tekintetben széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a betöltendő álláshelyek igényeinek megfelelő alkalmassági szempontok meghatározása és a szolgálati érdek függvényében a versenyvizsga módjának és feltételeinek meghatározása terén (lásd e tekintetben: 2008. október 9-iChetcuti kontra Bizottság ítélet, C-16/07 P, EU:C:2008:549, 76. és 77. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2006. január 31-iGiulietti kontra Bizottság ítélet, T-293/03, EU:T:2006:37, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2006. december 13-iHeus kontra Bizottság ítélet, T-173/05, EU:T:2006:392, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37 Mindazonáltal a versenyvizsgák megszervezésének területén az intézményeket megillető mérlegelési jogkör gyakorlásának - különösen ami a vizsgára bocsátási feltételek meghatározását illeti - összeegyeztethetőnek kell lennie a személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdésében és 29. cikkének (1) bekezdésében foglalt, feltétlen érvényesülést kívánó rendelkezésekkel. A személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdése feltétlen érvényesülést kívánó jelleggel határozza meg a felvételi eljárások célját, és a személyzeti szabályzat 29. cikkének (1) bekezdése ugyanígy határozza meg az üres álláshelyek betöltésekor követendő eljárás kereteit. Következésképpen e mérlegelési jogkört mindig a betöltendő álláshoz kapcsolódó követelményeknek, általánosabb megközelítésben pedig a szolgálati érdeknek megfelelően kell gyakorolni (lásd: 2006. december 13-iHeus kontra Bizottság ítélet, T-173/05, EU:T:2006:392, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd még ebben az értelemben: 2009. november 17-iDi Prospero kontra Bizottság ítélet, F-99/08, EU:F:2009:153, 28. és 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38 Ami közelebbről a pályázók versenyvizsgára való jelentkezését korlátozó feltételeket illeti, noha ezek valóban szűkíthetik az intézmények azon lehetőségét, hogy a személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdése értelmében a legmegfelelőbb pályázókat vegyék fel, ebből még nem következik az, hogy az összes ilyen korlátozást tartalmazó feltétel ellentétes a hivatkozott cikkel. Ugyanis az adminisztráció versenyvizsgák szervezése terén fennálló mérlegelési jogköre, illetve általánosabban a szolgálati érdek az adott intézménynek lehetőséget nyújt arra, hogy olyan feltételeket írjon elő, amelyeket megfelelőnek ítél, és amelyek, miközben a pályázók egyes versenyvizsgákhoz való hozzáférését és szükségszerűen a benyújtott jelentkezések számát korlátozzák, nem járnak azzal a veszéllyel, hogy veszélyeztetnék azon célkitűzést, hogy olyan pályázók jelentkezését biztosítsák, akik a személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdése értelmében megfelelnek az alkalmasság, a teljesítmény és a tisztesség legmagasabb követelményeinek (lásd ebben az értelemben: 2009. november 17-iDi Prospero kontra Bizottság ítélet, F-99/08, EU:F:2009:153, 30. pont).

39 E tekintetben, ahogyan arra a Bizottság hivatkozik, az ítélkezési gyakorlat már elismerte, hogy az intézmény nem köteles belső versenyvizsgára bocsátani az intézmény szolgálatában álló összes személyt. Az ilyen kötelezettség ugyanis sértené az ezen intézmény számára elismert széles mérlegelési jogkört (lásd ebben az értelemben: 2008. október 9-iChetcuti kontra Bizottság ítélet, C-16/07 P, EU:C:2008:549, 70-76. pont; 2009. szeptember 24-iBrown kontra Bizottság ítélet, F-37/05, EU:F:2009:121, 68. pont). Az intézmény alkalmazottait és tisztviselőit nem illeti meg az intézményen belüli versenyvizsgán való részvételre vonatkozó semmiféle abszolút jog (lásd ebben az értelemben: 1997. március 6-ide Kerros és Kohn-Berge kontra Bizottság ítélet, T-40/96 és T-55/96, EU:T:1997:28, 39. pont; 2006. november 8-iChetcuti kontra Bizottság ítélet, T-357/04, EU:T:2006:339, 42. pont).

40 Tehát a pályázók versenyvizsgákhoz való hozzáférését korlátozó feltételek közül csak azok minősülnek a személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdésével ellentétesnek, amelyek veszélyeztetik azon célkitűzést, hogy olyan pályázók jelentkezését biztosítsák, akik megfelelnek a legmagasabb követelményeknek (lásd ebben az értelemben: 1997. március 6-ide Kerros és Kohn-Berge kontra Bizottság ítélet, T-40/96 és T-55/96, EU:T:1997:28, 40. pont; 2009. november 17-iDi Prospero kontra Bizottság ítélet, F-99/08, EU:F:2009:153, 32. pont).

41 Harmadszor emlékeztetni kell arra, hogy az e téren az intézményeket megillető széles mérlegelési jogkörre tekintettel a Törvényszék szolgálati érdekre vonatkozó feltétel tiszteletben tartását érintő felülvizsgálatának arra a kérdésre kell korlátozódnia, hogy az intézmény észszerű korlátok között maradt-e, és mérlegelési jogkörét nem gyakorolta-e nyilvánvalóan hibásan (lásd ebben az értelemben: 2015. június 19-iZ kontra Bíróság ítélet, T-88/13 P, EU:T:2015:393, 106. pont).

42 Másodsorban emlékeztetni kell arra is, hogy az intézmények milyen körülmények között követelhetik meg a belső versenyvizsga pályázóitól, hogy szolgálati időt igazoljanak.

43 E tekintetben már megállapítást nyert, hogy bizonyos szolgálati idő előírása megfelelő eszköz lehet annak biztosítására, hogy a tisztviselők rendelkeznek a személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdésében előírt képességekkel, így biztosítva a szolgálati érdek érvényesülését. Ugyanis bizonyos szolgálati idő és ezzel az Európai Unió intézményein belül jelentős tapasztalat megszerzése a fent említett képességekkel való rendelkezés "biztos jele" (lásd ebben az értelemben: 2006. december 13-iHeus kontra Bizottság ítélet, T-173/05, EU:T:2006:392, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

44 A szolgálati időre vonatkozó ilyen feltétel lehetővé teszi annak biztosítását, hogy a belső versenyvizsgára bocsátott személyekre az intézmények igazgatási személyi állományára alkalmazandó szabályok, köztük az értékelésre és a fegyelmi rendre vonatkozó szabályok hatálya alá tartoztak, és ennek keretében bizonyították képességeiket. A felvételi eljárás tehát biztosítja az intézmény számára olyan tisztviselők munkáját, akik megfelelnek az alkalmasság, a teljesítmény és a tisztesség legmagasabb követelményeinek, ahogyan azt maguk az intézmények értékelik (lásd ebben az értelemben: 2006. december 13-iHeus kontra Bizottság ítélet, T-173/05, EU:T:2006:392, 41. pont).

45 Így az ítélkezési gyakorlat már elismerte a hároméves (1997. március 6-ide Kerros és Kohn-Berge kontra Bizottság ítélet, T-40/96 és T-55/96, EU:T:1997:28, 47. pont; 2009. november 17-iDi Prospero kontra Bizottság ítélet, F-99/08, EU:F:2009:153, 31. pont), az ötéves (2006. december 13-iHeus kontra Bizottság ítélet, T-173/05, EU:T:2006:392, 38., 40. és 42. pont) és a tízéves szolgálati idő feltételét (2000. november 21-iCarrasco Benítez kontra Bizottság ítélet, T-214/99, EU:T:2000:272, 56. és 61. pont), ugyanis ezen ügyekben a szóban forgó intézmény széles mérlegelési jogkörét a szolgálati érdekhez kapcsolódó feltétel tiszteletben tartásával gyakorolta.

46 Ezzel szemben egy további feltétel, amely bizonyos szolgálati időn túl azt is megköveteli, hogy a pályázatot benyújtó tisztviselők vagy alkalmazottak a szolgálati időre vonatkozó feltételben előírt időszak alatt megszakítás nélkül az intézmény szolgálatában álljanak, azt eredményezheti, hogy kizár a belső versenyvizsgából olyan tisztviselőket vagy alkalmazottakat, akik rendelkeznek legalább az említett feltételben előírt szolgálati idővel. Ebből következik, hogy az intézmény által adott megfelelő indokolás hiányában az ilyen követelmény jogellenes (lásd ebben az értelemben: 1997. március 6-ide Kerros és Kohn-Berge kontra Bizottság ítélet, T-40/96 és T-55/96, EU:T:1997:28, 48-54. pont).

47 A jelen ügyben nyilvánvaló, hogy a "Pályázati feltételek" címet viselő III. cím alatt a versenyvizsga-kiírás 2.1. cikkének a) és b) pontja nem csupán azt követeli meg a pályázóktól, hogy legalább 42 hónap nem szükségszerűen folytatólagos szolgálati idővel rendelkezzenek, hanem azt is, hogy az elektronikus jelentkezés lezárását megelőző tizenkét hónapban a pályázók a Bizottságnál "aktív státuszban" álljanak; vagy "katonai szolgálat miatti szabadságon", "szülői vagy családi okokkal indokolt szabadságon" legyenek, a "szolgálat érdekében történő kirendelésen" vagy hat hónapot nem meghaladóan "saját kérésre való kirendelésen" legyenek.

48 Úgy tűnik tehát, hogy a versenyvizsga-kiírás megköveteli, hogy az elektronikus jelentkezés lezárását megelőző tizenkét hónapban a pályázók megszakítás nélkül a fenti 47. pontban felsorolt közigazgatási státuszok valamelyikében álljanak a Bizottság szolgálatában, melyek között nem szerepel a személyes okokkal indokolt szabadság.

49 Meg kell állapítani, hogy a vitatott feltétel eredményeként a versenyvizsga-kiírásban szereplő belső versenyvizsgákon nem vehetnek részt bizonyos tisztviselők vagy alkalmazottak, akik rendelkeznek a versenyvizsga-kiírásban előírt 42 hónap szolgálati idővel, csupán amiatt, hogy az elektronikus jelentkezés lezárását megelőző tizenkét hónapban nem álltak megszakítás nélkül a Bizottság szolgálatában, például azért, mert személyes okokkal indokolt szabadságot vettek igénybe, akár rövid időre. Ebben a helyzetben van egyébként a felperes, aki 69 hónap szolgálati idővel rendelkezik, de két hónapos személyes okokkal indokolt szabadságot vett ki az elektronikus jelentkezés lezárását megelőző tizenkét hónapban.

50 Márpedig a vitatott feltétel igazolására a Bizottság csupán annyit jelzett, hogy az említett feltétel célja nem csupán arra érdemes és magasan képzett, hanem bizonyított tapasztalatuknak köszönhetően azonnal munkába állni képes tisztviselők felvétele. E tekintetben igaz, hogy e célkitűzés kifejezetten szerepel a versenyvizsga-kiírás "Általános keretek" címe alatt. Mindazonáltal a Bizottság a betöltendő álláshely sajátosságaihoz kapcsolódó semmilyen rendkívüli körülményre nem hivatkozott, amely magában foglalná, hogy kizárólag azon alkalmazottak volnának képesek azonnal munkába állni, akik az elektronikus jelentkezés lezárását megelőző tizenkét hónapban megszakítás nélkül a Bizottság szolgálatában álltak, következésképpen akik nem álltak ezen időszakban megszakítás nélkül a Bizottság szolgálatában, mert többek között személyes okokkal indokolt szabadságon voltak, ki kell zárni a vitatott belső versenyvizsgából, noha a megkövetelt 42 hónapnál hosszabb szolgálati idővel rendelkeznek.

51 Ilyen körülmények között úgy kell tekinteni, hogy a Bizottság nyilvánvalóan tévesen alkalmazta értelmezési jogkörét, amikor a szolgálati időre vonatkozó követelménnyel összefüggésben további feltételt vezetett be a versenyvizsga-kiírásban, annak előírásával, hogy a pályázóknak az elektronikus jelentkezés lezárását megelőző tizenkét hónapban megszakítás nélkül a Bizottság szolgálatában kell állniuk.

52 Semmi esetre sem vezethető le, hogy valamely alkalmazott magasabban képzett vagy jobban azonnal munkába tudna állni, mint egy másik alkalmazott, kizárólag azon az alapon, hogy eltérő szabadságot vett igénybe. Ez a megoldás még inkább érvényes amiatt, hogy a vitatott feltétel paradox módon a felpereshez hasonló bizonyos alkalmazottak kizárásához vezet, akik a szabadságuk rövidebb időtartamánál fogva az utolsó tizenkét hónapban hosszabb ideig voltak a Bizottság szolgálatában mint más alkalmazottak, akiknek a szóban forgó versenyvizsgára való pályázatát elfogadták. E megállapítás egyébként ellentmond a Bizottság állításának, amely intézmény a Törvényszék írásbeli kérdésére adott válaszában jelezte, hogy az említett feltétel lehetőséget ad azon alkalmazottak véglegesítésére, akik erre érdemesnek bizonyultak tényleges teljesítményükkel, melyet időben a lehető legközelebbi, tehát lehető legmegbízhatóbb módon lehetett értékelni.

53 A személyes okokkal indokolt szabadságot igénybe vevő alkalmazottak kizárása tehát sem a kitűzött célokra, sem a személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdésére tekintettel nem igazolt.

54 E következtetést nem gyengíti a Bizottság által a tárgyaláson felhozott azon kockázat sem, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalma sérülne, ha eltérő pályázati feltételeket kellene alkalmazni attól függően, hogy az érintett alkalmazottak szerződéses alkalmazottak vagy ideiglenes alkalmazottak.

55 E tekintetben ellentétben azzal, amit a Bizottság a Törvényszék írásbeli kérdésére válaszul állított, nincs jelentősége, hogy a személyzeti szabályzat 2013-as reformja óta a szerződéses alkalmazottak számára nyitva álló első versenyvizsgáról van szó, így nem létezik korábbi ezzel ellentétes gyakorlat. E körülmény azért sem releváns, mivel a jelen ügyben a felperes nem szerződéses, hanem ideiglenes alkalmazott. Ráadásul a Bizottságnak lehetősége van összhangba hozni a szerződéses alkalmazottak pályázati feltételeit az ideiglenes alkalmazottak pályázati feltételeivel az ítélkezési gyakorlatban kimunkált elvek tiszteletben tartása mellett.

56 E tényezők összességére tekintettel és anélkül, hogy nyilatkozni kellene a személyzeti szabályzat 24a. cikkének vagy az egyenlő bánásmód elvének esetleges megsértéséről, helyt kell adni az elfogadhatatlansági kifogásnak annyiban, amennyiben a vitatott feltétel sérti a személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdését, így a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni.

A kártérítési kérelemről

57 Mivel a megtámadott határozat megsemmisítése a felperes szerint nem elegendő az őt ért nem vagyoni kár megtérítésére, arra kéri a Törvényszéket, hogy a Bizottságot kötelezze 5000 euró megfizetésére. A Bizottság válasza az, hogy a megtámadott határozatot érintő jogellenesség hiányában e kérelmet, melyet első alkalommal a Törvényszék előtt fogalmaztak meg, el kell utasítani. Mindazonáltal e határozat jogellenességének feltételezése esetén is annak megsemmisítése elegendő lenne az állítólagos nem vagyoni kár jóvátételéhez.

58 Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jogellenes aktus megsemmisítése önmagában megfelelő és főszabályként elégséges jóvátételét jelentheti minden olyan nem vagyoni kárnak, amelyet ezen aktus okozhatott (2004. november 9-iMontalto kontra Tanács ítélet, T-116/03, EU:T:2004:325, 127. pont; lásd még ebben az értelemben: 1987. július 9-iHochbaum és Rawes kontra Bizottság ítélet, 44/85, 77/85, 294/85 és 295/85, EU:C:1987:348, 22. pont).

59 Mindazonáltal valamely jogellenes aktus megsemmisítése akkor nem jelenthet megfelelő jóvátételt, ha egyrészt a megtámadott aktus a felperes képességeire vonatkozó kifejezetten negatív, a felperest sértő értékelést tartalmaz (lásd ebben az értelemben: 1990. február 7-iCulin kontra Bizottság ítélet, C-343/87, EU:C:1990:49, 27-29. pont; 2000. március 23-iRudolph kontra Bizottság ítélet, T-197/98, EU:T:2000:86, 98. pont; 2005. december 13-iCwik kontra Bizottság ítélet, T-155/03, T-157/03 és T-331/03, EU:T:2005:447, 205. és 206. pont), másrészt a felperes bizonyítja, hogy őt a megsemmisítést megalapozó jogsértéstől független és a megsemmisítéssel teljes mértékben helyre nem hozható nem vagyoni kár érte (2006. június 6-iGirardot kontra Bizottság ítélet, T-10/02, EU:T:2006:148, 131. pont; 2009. november 19-iMichail kontra Bizottság ítélet, T-49/08 P, EU:T:2009:456, 88. pont).

60 A jelen ügyben a felperes azt állítja, hogy nem vagyoni kár érte abból eredően, hogy a Bizottság nem képes ugyanazon körülmények közé visszahelyezni, mint amelyek között a versenyvizsgát meg kellett volna szervezni, annak érdekében, hogy biztosítsák az összes pályázóval szembeni egyenlő bánásmódot és az értékelés objektivitását.

61 Meg kell állapítani, hogy egyrészt a felperes nem hivatkozik semmiféle, a képességei negatív értékelésére vonatkozó, őt sértő értékelésre, másrészt nem bizonyítja, hogy őt a megsemmisítést megalapozó jogsértéstől elválasztható kár érte.

62 Ilyen körülmények között és a fenti 58. és 59. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alkalmazásával a Törvényszék úgy véli, hogy a megtámadott határozat megsemmisítése megfelelő és elégséges jóvátétele minden olyan nem vagyoni kárnak, amely a felperest e határozat jogellenessége miatt érhette. A kártérítési kérelmet következésképpen el kell utasítani.

63 A fenti megfontolások összessége alapján a keresetnek a megtámadott határozat megsemmisítése iránti részében helyt kell adni, az ezt meghaladó részében el kell utasítani.

A költségekről

64 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A jelen ügyben, mivel a Bizottság lényegében pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően őt kell kötelezni a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács)

a következőképpen határozott:

1) A Törvényszék megsemmisíti a COM/02/AST/16 (AST 2) belső versenyvizsga vizsgabizottságának az RS pályázatát elutasító határozatát.

2) A Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

3) A Törvényszék az Európai Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.

Gervasoni

Kowalik-Bańczyk

Mac Eochaidh

Kihirdetve Luxembourgban, a 2018. szeptember 12-i nyilvános ülésen.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.