BH 2006.8.268 A kezelői jog megvonásáért járó kisajátítási kártalanítást az ingatlan forgalmi értékének alapulvételével kell megállapítani [1976. évi 24. tvr. 1. §].

Az I. r. alperes a 2005. március 19. napján kelt határozatával a felperes kezelésében lévő, a Magyar Állam tulajdonát képező d.-i zártkerti 2408/3. hrsz. 1966 m2 szántó megjelölésű ingatlanból a megosztás után kialakuló d.-i 2408/4. hrsz. 242 m2 területű ingatlant a II. r. alperes kezelésébe adta. A kezelői jog megvonásáért járó kártalanítás összegét a kirendelt szakértő javaslata alapján az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 72. § (1) és (3) bekezdései alapján 18 700 forintban állapította meg.

A felperes keresetében az I. r. alperes határozatának megváltoztatását és a kezelői joga megvonásáért járó kártalanítási összegének 75 000 forintban történő megállapítását kérte. Jogi álláspontja szerint a kezelői jog ellenértéké­nek meghatározásánál az Itv. rendelkezései nem alkalmazhatók, a kártalanítás megállapításának alapja az ingatlan teljes forgalmi értéke.

Az alperesek ellenkérelmükben arra hivatkoztak, hogy a vagyonkezelői jog jogosultját korlátozott tulajdonosi jogosítványok illetik meg, a vagyonkezelői jog vagyoni értékű jog, így helytálló volt az Itv. 72. §-ának alkalmazása. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. (a továbbiakban: Áht.) sem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy ellenértéknek a forgalmi értéket kell tekinteni.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.) végrehajtásáról szóló 33/1976. (IX. 5.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) 1. §-a értelmében a Tvr. és a R. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni - ha a jogszabály másként nem rendelkezik - akkor, ha a kisajátítási eljárás keretében földhasználati jogot kell visszavonni, illetve állami tulajdonban lévő ingatlant kell kezelésbe adni. A kisajátított ingatlanok kezelésbe adása, továbbá a kisajátítási cél megvalósításához szükséges állami tulajdonban álló ingatlanok kezelésének átadása a R. 58. § (1) bekezdése értelmében a megyei, fővárosi közigazgatási hivatal vezetője hatáskörébe tartozik.

A Tvr. 1. §-a szerint a kisajátítás teljes kártalanítás ellenében történhet, a perben a felek eltérő jogi indokolás alapján kérték meghatározni a kártalanítás összegét.

Az Áht. tartalmaz rendelkezéseket az állami tulajdonban álló ingatlanok kezeléséről. Az Áht. 109/G. § (1) bekezdése értelmében a vagyonkezelőt megilletik a tulajdonos jogai, és terhelik a tulajdonos kötelezettségei, azzal a megszorítással, hogy a vagyon tulajdonjogát nem ruházhatja át, illetőleg arra nézve zálogjogot, illetve haszonélvezeti jogot nem alapíthat. Az Áht. 109/B. § (4) bekezdése értelmében pedig a vagyonkezelői jogot az (1) és (3) bekezdésben foglaltakat, valamint a kijelölés esetét kivéve kizárólag ellenérték fejében lehet megszerezni és gyakorolni.

Az elsőfokú bíróság ennek alapján megállapította, hogy a vagyonkezelői jogosult jogosítványai korlátozottak, másrészt abból a szabályból, hogy a vagyonkezelői jogot ellenérték fejében lehet megszerezni, nem következik az, hogy a teljes kártalanításnak a forgalmi értéken kell megtörténnie. A felperes pedig nem jelölt meg olyan jogszabályi rendelkezést, amelyből következne a kezelői jog átadásának teljes forgalmi értéken történő realizálása, ilyen konkrét rendelkezést sem a kisajátításról szóló jogszabályok, sem az Áht. nem tartalmaz. Ezért az I. r. alperes nem követett el jogszabálysértést, amikor elfogadta az ingatlanforgalmi szakértő azon véleményét, hogy az Itv. 72. §-a figyelembevételével kell megállapítani a kártalanítás mértékét.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak megváltoztatását, a kártalanítás összegének 75 000 forintra történő felemelését, és a különbözetként jelentkező 56 250 forint és ennek 2005. március 30. napjától járó kamatainak megfizetésére kötelezést. A felperes teljes kártalanítása nem történt meg, az Itv. 72. §-a nem alkalmazható, a kisajátítás esetén megszűnt haszonélvezeti jog értékét sem az Itv. alapján kell meghatározni (KK 30. számú állásfoglalás). A kártalanítás alapja az ingatlan kisajátításkori forgalmi értéke, ezt támasztja alá több évtizedes közigazgatási eljárásba bevont szakértői gyakorlat. Észrevételezte, hogy a jelen per alapját képező közigazgatási eljárásban eljárt ingatlanforgalmi szakértő más esetben úgy nyilatkozott, hogy a kezelői jog értéke a forgalmi érték. A kisajátítási határozatokat csatolt, mely ügyekben a forgalmi érték alapján állapították meg a vagyonkezelői jog értékét. A vagyonkezelő a vagyonkezelői jogát ellenérték fejében átadhatja, a Ptk. 200. § (1) bekezdése alapján az ár a felek szabad megállapodásának tárgy, így a vagyonkezelői jog forgalmi értéken átadható.

Az I. r. alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy az ingatlan forgalomképtelen, a vagyonkezelői jog pedig egyfajta vagyoni értékű jog, így az Itv. alkalmazható. A vagyonkezelő jogosítványai korlátozottak, az Áht. rendelkezéseiből sem következik, hogy a kezelői jog átadásáért forgalmi érték jár.

A II. r. alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet és felülvizsgálati ellenkérelmet is benyújtott. Csatlakozó felülvizsgálati kérelmében annak megállapítását kérte, hogy a kezelői jog értéke az ingatlan forgalmi értékének és a föld értékének különbözete. Amennyiben a vagyonkezelő semmilyen beruházást nem teljesített az ingatlanon, úgy a vagyonkezelő jogának értéke nulla. Amennyiben a Legfelsőbb Bíróság ezen okfejtést nem fogadná el, úgy az Itv. 72. § (3) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni. A vagyonértékű jog ellenértéke nem lehet azonos a forgalmi értékkel.

A felülvizsgálati kérelem részben alapos.

Az I. r. alperes határozatával a felperes kezelésében lévő ingatlanból kialakított 242 m2 területű ingatlant a II. r. alperes kezelésébe adta kártalanítási összeg megállapítása mellett. A felperes a kezelői jog megvonásának jogszerűségét, annak jogalapját nem vitatta, de vitatta a kezelői jog megvonásáért járó kártalanítás összegét. A perben eldöntendő kérdés tehát az volt, hogy a kezelői jog megvonásáért járó kártalanítás összege azonos-e a kisajátított ingatlan forgalmi értékével, vagy csak annak valamilyen szempontok szerint csökkentett összege.