A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20721/2013/3. számú határozata sajtó-helyreigazítás tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 85. §, 2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 12. §] Bírók: Hercsik Zita, Kisbán Tamás, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.721/2013/3.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Incze András Péter (címe) ügyvéd által képviselt (felperes neve, címe) felperesnek a dr. Karas Monika (címe) ügyvéd által képviselt (alperes neve, címe) alperes ellen sajtó-helyreigazítás iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2013. január 29. napján kelt 65.P.25.652/2012/3. számú ítélete ellen a felperes részéről 4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 15.000 (Tizenötezer) forint + áfa fellebbezési költséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 48.000 (Negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes a ... című napilap ...-i számában megjelent "..." című cikkben közöltek miatt terjesztett elő sajtó-helyreigazítás iránti keresetet. Sérelmezte, hogy az írásban az alperes valótlanul állította, hogy "ahelyett, hogy elkezdték volna kifizetni a ...tenyésztőket, a cég ingó és ingatlan vagyonát szép módszeresen átszivattyúzták a ...hoz,", továbbá valótlanul állította, hogy a ..., mint fő részvényes irányította a csőd-közeli ...-et.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Vitatta a felperes igényérvényesítési jogosultságát, miután a felperes nem igazolta, hogy általános jogutódja lenne a ...-nek. Mindemellett hivatkozott arra, hogy a cikkbeli, az ingó és ingatlan vagyon kiszivattyúzására vonatkozó állítás igazolható, a ... irányítása pedig nem abban a cégjogi értelemben jelent meg az írásban, mint ahogyan azt a felperes a helyreigazítási kérelemben közöltetni szeretné.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek - a ...-n keresztül - 30.000 forint perköltséget áfá-val növelten, míg a Magyar Államnak külön felhívásra 36.000 forint illetéket.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes a Pp. 342. § (1) bekezdésében előírt határidőn belül kérte a sajtószervtől a helyreigazító közlemény közzétételét, amelynek az alperes az Smtv. 12. § (2) bekezdésében előírt határidőn belül nem tett eleget. Ezt követően a felperes a Pp. 343. § (3) bekezdésének megfelelően nyújtotta be a kereseti kérelmét, így az elsőfokú bíróság a sajtó-helyreigazítás iránti kérelmet érdemben vizsgálta. Hivatkozott az Smtv. 12. § (1) bekezdésében foglaltakra, továbbá a Ptk. 85. §-ára, amely értelmében a sajtó-helyreigazítási igény is, mint speciális személyiségi jogi kereset csak személyesen érvényesíthető. Megítélése szerint a felperesi cégről az alperesi lapban nem történt tényállítás, a felperes jogelődjével, annak tevékenysége bírálatával kapcsolatos kijelentéseket - még ha a polgári jogi cégjogi értelemben a jogelőd kötelezettségeiért felelősséggel is tartozik a felperes - saját nevében nem sérelmezheti. Kifejtette, hogy a sajtó-helyreigazítási igény egy speciális személyiségvédelmi eszköz, az ezzel rokon jóhírnévsértés megtörténte esetén is a magánszemély életében és a cég létezése idején van jogi lehetőség perlésre. A magánszemélyt életében vagy a halála után ért sérelem miatt a halálát követően kegyeleti jogként jogorvoslatot érvényesítve az okozott jogsértéssel összefüggésben a közeli hozzátartozói érvényesíthetnek, amely alapján egyfajta elégtételként a sajtóorgánumban megjelent valótlan és sértő kijelentések helyreigazítását kérhetik a Ptk. 84. § (1) bekezdés c) pontja alapján. Jogi személyek vonatkozásában a hivatkozott anyagi jogi rendelkezések és a Legfelsőbb Bíróság PK 13. számú állásfoglalása sem teszi lehetővé a jogi személy megszűnése esetén jogait kezelő, így az átalakulás folytán általános jogutódjaként fellépő szervezet részére az igényérvényesítést.

Megítélése szerint az olvasó nem is értené, hogy a felperesi cég milyen alapon érvényesíthetne a jogelődje tevékenységét bíráló kijelentések miatt sajtó-helyreigazítás iránti igényt, továbbá felmerül azon kérdés is, hogy milyen szintű jogutódlás tenné lehetővé az igényérvényesítést. Személyiségi jogsértésre alapított, jogutód által benyújtott igényérvényesítési kereset esetén vizsgálni kellene, hogy az adott cikkben írtakkal kapcsolatos kötelezettségvállalások, jogosultságok terhelik-e, illetve megilletik-e az igényérvényesítő felperest, mint általános jogutódot, tekintettel arra, hogy az igényt csak személyesen lehet érvényesíteni, ez alól nincs törvényi kivétel. Kivételt engedni nem is lenne célszerű, hiszen az adott jogi személy üzleti jóhírnév védelméhez kötődő jogosultság őt az ilyen üzleti néven való tevékenység végzéséig illeti, miután erről a névről (jelen esetben a ... névről) a felperesi jogelőd volt felismerhető és a felperesi jogelőd saját nevén végzett tevékenységét bírálta az alperes írása. Az adott néven működő cég megszűnését követően nincs arra jogosult személy, aki mindezt sérelmezze és ezzel kapcsolatosan helyreigazítási igényt érvényesítsen. Minderre figyelemmel, miután a felperes személyes érintettsége hiányzik, alappal nem sérelmezheti a jogelődjéről írtakat.

A perköltségviselés tárgyában a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján határozott, figyelemmel az 1990. évi XCIII. törvény 39. § (3) bekezdés b) pontjában és a 32/2003. IM rendelet 3. §-ában foglaltakra.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az első fokú ítélet megváltoztatásával a kereseti kérelemnek megfelelő határozat meghozatalát kérte. Álláspontja szerint téves az elsőfokú bíróság azon megítélése, miszerint a felperes nem sérelmezheti saját nevében a jogelődje tevékenységének bírálatával kapcsolatos kijelentéseket. Hivatkozott arra, hogy az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) nem szabályozta a mai értelemben vett gazdasági társaságokat, így értelemszerűen nem tartalmazhatott szabályokat a gazdasági társaságok átalakulásának személyiségi jogokra gyakorolt hatásáról. A gazdasági társaságok átalakulásával kapcsolatos rendelkezéseket a 2006. évi IV. törvény (Gt.) tartalmazza, közöttük a jogutód nélküli és a jogutódlással történő megszűnést [Gt. 66. és 67. § rendelkezései]. A Gt. 67. § (1) bekezdése alapján a felperesnél történt átalakulás jogutóddal történő megszűnés, azaz jogutódlás volt. A Gt. 70. § (1) bekezdése értelmében az átalakulással létrejövő gazdasági társaság az átalakult gazdasági társaság általános jogutódja. A jogutód gazdasági társaságot illetik meg a jogelőd gazdasági társaság jogai és terhelik a jogelőd gazdasági társaság kötelezettségei, ide értve a kollektív szerződésben foglalt jogokat és kötelezettségeket is.

Miután az átalakulás nem különös jogutódlás, nem egyes jogok és kötelezettségek jogutódlása, nincs lehetőség az átalakulással érintett jogok és kötelezettségek szűkítésére. Nem létezik tehát olyan szűkítő értelmezése, miszerint az csak cégjogilag vagy csak a polgári jog bizonyos elemeit tekintve jelent jogutódlást és legfőképpen nem csak kötelezettségek jogutódlását, hanem jogok utódlását is jelenti. Ilyen jog a jóhírnévhez való jog, amely a ... jogutódjaként a felperest megilleti. Utalt arra, hogy a ...t, mint jogelődöt a felperes cégkivonata tartalmazza, továbbá a ... több ezer partnere a jogutódlás révén a felperes üzleti partnere, így fontos érdeke, hogy a jogelődjét ért sérelmekkel szemben jogorvoslattal éljen.