BH 2014.6.176 A sajtótermékben közölt állításokkal érintett jogi személy jogutódja a jogelődöt ért sérelem miatt sajtó-helyreigazítás útján nem kérhet jogvédelmet [1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 85. § (1) bek., 2010. évi CIV. tv. 12. §].

Pertörténet:

Fővárosi Törvényszék P.25652/2012/3., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20721/2013/3., Kúria Pfv.21674/2013/4. (*BH 2014.6.176*)

***********

[1] A felperes sajtó-helyreigazítás iránt terjesztett elő keresetet a Magyar Nemzet című napilap 2012. október 18-i számában megjelent "Alkalmatlan messiás" című cikkben közölt alábbi valótlan állítások miatt: "Ahelyett, hogy el kezdték volna kifizetni a libatenyésztőket, a cég ingó és ingatlan vagyonát szép módszeresen átszivattyúzták a Wallishoz", illetve, hogy a Wallis, mint főrészvényes irányította a csőd-közeli Hajdú-Bétet.

[2] Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.) 12. § (1) bekezdése, a Ptk. 85. §-a és a Legfelsőbb Bíróság PK 13. számú állásfoglalása alapján, amelyek álláspontja szerint nem teszik lehetővé a jogi személy megszűnése esetén annak jogait kezelő, az átalakulás folytán általános jogutódként fellépő szervezet részére a sajtó-helyreigazítás iránti igényérvényesítést, a jogelődre vonatkozó közlések tekintetében.

[3] Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az adott jogi személy üzleti jóhírnév védelméhez kötődő jog ilyen üzleti néven való tevékenység végzéséig illeti meg, mert erről a névről volt felismerhető a felperesi jogelőd, jelen esetben a Wallis Zrt. Az alperes az írásban a felperes jogelődjének saját nevén végzett tevékenységét bírálta. A cég adott néven történő megszűnését követően nincs arra jogosult személy, aki emiatt helyreigazítási igényt érvényesíthetne. Ebben a kérdésben a felperes nem személyesen érintett, így nem sérelmezheti alappal, amit a jogelődjéről írtak.

[4] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[5] Megállapította, hogy ugyan a felperes az általános jogutódlásra hivatkozott fellebbezésében, azonban ezt alátámasztó okirati bizonyíték nem állt rendelkezésre az iratok között. Ettől függetlenül a felperest igényérvényesítési jogosultság nem illette meg, mert a Ptk. 85. § (1) bekezdése alapján a személyiségi jogi perekben általánosságban alapvető feltétel a személyes jogérvényesítés kötelezettsége, a sérelmet szenvedett fél személyes perindítása.

[6] Értékelte a perben azt, hogy a felperes jogelődje már nem élhetett a keresetindítás jogával, személyesen nem járhatott el, mivel a megszűnését követően került sor a cikk közlésére. A felperes által sérelmezett írásból - annak szövegösszefüggéseire is figyelemmel - az ítélőtábla szerint sem állapítható meg a felperesi gazdasági társaság személyes igényérvényesítési jogosultsága.

[7] A felperes által sérelmezett cikkrészletből, de az írás egészéből sem lehet arra vonatkozóan következtetést levonni, hogy a bírálattal érintett Wallis Zrt. és a felperes között milyen kapcsolat áll fenn. Így az a hivatkozás, miszerint a Wallis Zrt. beolvadt a felperesi társaságba, önmagában az igényérvényesítési jogosultságot teremtő érdekeltséget nem alapozza meg.

[8] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak - az első fokú ítéletre is kiterjedő - megváltoztatását és az alperes sajtó-helyreigazítás közlésére kötelezését kérte.

[9] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

[10] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.

[11] A Ptk. 75. § (1) bekezdése értelmében a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak.

[12] A Ptk. e rendelkezéssel védelmet nyújt a személyiség megsértésének minden megnyilvánulásával szemben. Amennyiben a jogsértő magatartás a sajtó útján történik, az érintett fél a sajtó-helyreigazítási kötelezettséget szabályozó jogszabály, az Smtv. alapján kérhet speciális jogvédelmet.

[13] Az Smtv. 12. § (1) bekezdése szerint ha valakiről bármely médiatartalomban valótlan tényt állítanak, híresztelnek vagy vele kapcsolatban való tényeket hamis színben tüntetnek fel, követelheti olyan helyreigazító közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlés mely tényállítása valótlan, illetve megalapozatlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben, ehhez képest melyek a való tények.

[14] A Legfelsőbb Bíróság PK 12. számú állásfoglalása kimondja: a sajtó-helyreigazítás olyan sajátos személyiségvédelmi eszköz, amely közvetve egyéb érdekek védelmére is szolgálhat. Érvényesítésére azonban csak a jogszabály által meghatározott körben és a jogintézmény társadalmi rendeltetésének megfelelően kerülhet sor.

[15] A Legfelsőbb Bíróság PK 13. számú állásfoglalása szerint sajtó-helyreigazítást az kérhet, akinek a személyére a sajtóközlemény - nevének megjelölésével vagy egyéb módon - utal vagy akinek a személye a sajtóközlemény tartalmából felismerhető. Sajtó-helyreigazítási igényt az érvényesíthet, akinek a személyhez fűződő jogait megsértették, elsősorban az, akit a sajtóközleményben név szerint megjelöltek. Valakinek a személyére azonban egyéb módon, nevének a megjelölése nélkül is lehet utalni, a közlés a számára ilyen esetben is sérelmes lehet, ezért az is követelhet sajtó-helyreigazítást, akit név szerint nem jelöltek meg, ha a közlés a személyére vonatkozik, a személyét érinti, feltéve, hogy személye a sajtóközlemény tartalmából valamilyen módon felismerhető.

[16] A Ptk. 85. § (1) bekezdése alapján a személyhez fűződő jogokat - a (2) és (3) bekezdésben foglalt ki­vételekkel - csak személyesen lehet érvényesíteni. A személyhez fűződő jogokról az érintett csak személyesen rendelkezhet.

[17] A Pp. 342. § (1) bekezdése értelmében a helyreigazításnak a Ptk. és az Smtv. szerinti közzétételét az érintett személy vagy szervezet az általa vitatott közlemény közzétételétől számított harminc napon belül írásban kérheti a médiaszolgáltatótól, a sajtótermék szerkesztőségétől vagy a hírügynökségtől.

[18] A fentiekből következően sajtó-helyreigazítás követelésére az jogosult, akiről a sajtóban valótlan tényt állítanak vagy híresztelnek, illetve akinek a vonatkozásában a való tényeket hamis színben tüntetik fel. Ez az igény a sajtó-helyreigazítási eljárásban is alkalmazandó, Ptk. 85. § (1) bekezdésében rögzített általános szabály szerint csak személyesen érvényesíthető, kizárólag az előterjesztő saját személyét ért sérelem miatt.

[19] Ezért a Ptk. és az Smtv. rendelkezései alapján azt kellett az eljárásban vizsgálni, hogy a kifogásolt kijelentések megalapozzák-e a helyreigazítás elrendelését, azaz alkalmasak-e az igényt előterjesztő fél személyhez fűződő jogának megsértésére. Ennek során azt kellett elbírálni, hogy a sérelmezett sajtóközlemény az igénnyel fellépő személyére nézve tartalmaz-e valótlan állítást vagy hamis színben tünteti-e fel a valóságot.

[20] A cikk megjelenésekor az írásban hivatkozott Wallis Zrt. már megszűnt, általános jogutódja a felperes volt. A felperes keresetét mint általános jogutód terjesztette elő. Tényként állapítható meg, hogy a sérelmezett cikk közlései a felperes jogelődjére vonatkoztak, a felperes személyét semmilyen módon nem érintették, róla az írás semmit nem állított. Tehát a felperes a perben nem saját, hanem más személy, a jogelődje sajtó-helyreigazítási igénye iránt kívánt fellépni, amely jogot azonban kereshetőségi jog hiányában nem gyakorolhat.