BH 2015.7.206 Az üzlet működésének korlátozása csak akkor jogszerű, amennyiben a jogszabályban meghatározott mérték feletti zajkibocsátásért az egyéni felelőssége megállapítható. A határozat érdemére is kiható eljárási jogsértés az, ha az ügyfél nem ismerhette meg a hatósági eljárásban beszerzett bizonyítékokat [2005. évi CLXIV. tv. 6. § (5) bek., 9. § (4) bek.; 2004. évi CXL. tv. 70. § (1) bek.].

[1] Az alpereshez 2012. május 10-én érkezett panaszkérelem a panaszosok lakóhelyének közelében üzemeltetett vendéglátóhelyekről származó, a panaszosok életvitelét, nyugalmát zavaró zajszinttel kapcsolatosan. Az alperes a lefolytatott bizonyítási eljárás keretében 2012. június 16-án, valamint 2012. augusztus 31-én jegyzőkönyvvel dokumentált helyszíni szemlét tartott. Megállapította, hogy a zajforrás a vendéglátóhelyek előtt fenntartott teraszok működtetésével, az ott szórakozó 230-250 vendég által keltett zajforrásra vezethető vissza.

[2] Az alperes műszaki irodája mint elsőfokú környezetvédelmi hatóság 2012. november 9-én kelt tájékoztatásában megküldte a zajterhelési vizsgálatról készült jegyzőkönyvet. Ennek megállapításai szerint a mért zaj egyértelműen emberi hangra vezethető vissza, a mérés elvégzésekor a szakhatóság látókörébe került a felperes által üzemeltetett kerthelyiség mellett az "E. K.", a "X" és a "P. p.". Domináns zajforrásnak - a mérési pozíciótól függően - a felperes, illetve az "E. K." vendéglátóüzlet volt minősíthető. A szakértői vélemény kitért arra is, hogy az értékek becsült értékek, a két domináns zajforrás a jogszabályban meghatározott zajszint túllépésében nem volt elkülöníthető.

[3] A szakvéleményre tekintettel és hivatkozással a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Kertv.) 6. § (5) bekezdésére, valamint 9. § (4) bekezdés c) pont ca) alpontjára és figyelemmel a környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól szóló 284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 2. § j) pontjára is, az alperes határozatában a felperes által üzemeltetett üzlet nyitvatartási idejét - a felperes működési engedélyében foglaltakhoz képest - 22 óra és hajnali 6 óra között megtiltotta.

[4] A felperes keresete folytán eljárt Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (a továbbiakban: Bíróság) 2013. november 14-én kelt 18. K. 30.484/2013/14. számú ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte.

[5] A Bíróság ítéletét a Kertv. 6. § (5) bekezdésére, 9. § (4) bekezdés c) pont ca) alpontjára alapítottan azzal indokolta, hogy nem nyert kétséget kizáróan bizonyítást a közigazgatási eljárásban a felperes egyértelmű, kizárólagos és domináns felelőssége a zajszint túllépésben. Mivel a felperes esetében a nyitvatartási idő korlátozása a felperesre nézve jelentős gazdasági, jövedelmezőségi és az alkalmazottak tekintetében pedig egzisztenciális szempontból súlyos következményt jelent, ezért az üzlet jogsértő működésének egyértelmű és kétséget kizáró megállapításához a felperesnek alapvető érdeke és joga fűződik. A Bíróság a perben ki nem egészíthető bizonyítás lefolytatására kötelezte az alperest a megismételt eljárásban.

[6] A Bíróság helyt adott a felperesi keresetnek az eljárási jogsértésekre történt hivatkozás tekintetében is. Megállapította, hogy az alperes - az ügy érdemére is kiható eljárási jogsértést követett el azzal, hogy elmulasztotta a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 70. § (1) bekezdésében foglaltakat. E mulasztás elzárta a felperest attól, hogy a bizonyítékokra észrevételt, nyilatkozatot tegyen, illetve bizonyítási indítványt terjesszen elő. A Bíróság értékelése szerint a mulasztás önmagában is indokolttá tette az alperes határozatának hatályon kívül helyezését.

A Bíróság a megismételt eljárásban az alperesi hatóságot arra kötelezte, hogy egyediesítve az egyes vendéglátóhelyek zajkibocsátását külön-külön vizsgálva állapítsa meg a panaszban foglaltak megalapozottságát, illetve a felperes egyéni felelősségét a zajkibocsátási határérték túllépésében.

[7] A jogerős ítélettel szemben az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben az ítélet megváltoztatását indítványozta.

[8] A felülvizsgálati kérelmét azzal indokolta, hogy a Bíróság jogerős ítéletében figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a Kertv. és az R. szerinti "veszélyes mértékű zajt" a felperes és a "K. E." üzlet együttesen idézte elő. Az alperes ezért nemcsak a felperes nyitva tartását, hanem az "E. K." nyitva tartását is korlátozta közigazgatási határozatával. E határozatnak is folyamatban van a bírósági felülvizsgálata.

[9] Mindezen indokok alapján az alperes felülvizsgálati kérelme szerint az ítélet a Kertv. 6. § (5) bekezdésébe, valamint a R. 2. § j) pontjába ütközően törvénysértő volt. Hivatkozott továbbá arra is, hogy az alperes eleget tett a Pp. 339/B. §-ában a mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozatokkal szembeni kritériumoknak is.

[10] A felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.

[11] A Kertv. 6. § (5) bekezdés értelmében "[a] kereskedelmi hatóság bejelentés alapján vagy hivatalból - a lakók egészséges életkörülményeinek és pihenéshez való jogának biztosítása érdekében - a külön jogszabályban meghatározott veszélyes mértékű zaj esetén az üzlet éjszakai (22 óra és 6 óra közötti) nyitva tartását korlátozhatja. A korlátozás keretében a kereskedelmi hatóság a jogsértő állapot megszüntetéséig kötelező éjszakai zárva tartási időszakot rendelhet el".

[12] A Kertv. 9. § (4) bekezdése azokat a korlátozó intézkedéseket rögzíti, amelyeket a kereskedelmi hatóság a jogsértően működő üzlettel szemben szankcióként alkalmazhat. Szankcióként funkcionál különösen az üzlet működésének ideiglenes, de teljes korlátozása [a) és b) pontok], az egyes tevékenységek korlátozása [c), d) és e) pontok], valamint a represszív jellegű bírságszankció is. A 9. § (4) bekezdés c) pont ca) alpontja értelmében - hasonlóan a 6. § (5) bekezdésében foglaltakhoz - "[...] ha a kereskedő tevékenysége a külön jogszabályban meghatározott veszélyes mértékű környezeti zajjal jár, az üzlet környezetében, illetve a kereskedelmi tevékenység hatókörében lakók egészséges életkörülményeinek és pihenéshez való jogának biztosítása érdekében korlátozza 22 óra és 6 óra között a kereskedelmi tevékenységet, illetve az üzlet kötelező éjszakai zárva tartását rendeli el [...]".

[13] A Kertv. mindkét hivatkozott rendelkezése "az üzlet", illetve "a kereskedő" tevékenységével összefüggésben keletkező, külön jogszabályban meghatározott mértékű zajhoz rendel szankciót akkor, ha az az üzlet közelében élő lakóközösség egészséges életkörülményeinek, pihenéshez való jogának garantálhatóságát gátolja.

[14] A Kertv. perben alkalmazandó szabályozása értékválasztást jelent az egészséges környezet, pihenéshez való jog, valamint a vállalkozás szabadsága között. A törvényalkotó döntésének megfelelően a vállalkozás szabadságának meg kell hajolnia annak érdekében, hogy a lakókörnyezetben élők számára biztosítható legyen az egészséges környezet, a pihenéshez való jog.