62019CJ0784[1]

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2021. június 3. "TEAM POWER EUROPE" EOOD kontra Direktor na Teritorialna direktsia na Natsionalna agentsia za prihodite - Varna. Az Administrativen sad - Varna (Bulgária) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - Migráns munkavállalók - Szociális biztonság - Alkalmazandó jog - 883/2004/EK rendelet - A 12. cikk (1) bekezdése - Kiküldetés - Kölcsönzött munkavállalók - 987/2009/EK rendelet - A 14. cikk (2) bekezdése - A1 igazolás - Azon tagállam meghatározása, amelyben a munkáltató szokásosan végzi tevékenységét - A »kizárólag belső igazgatási tevékenységektől eltérő érdemi tevékenység« fogalma - A kölcsönzött munkavállalóknak a munkáltató letelepedése szerinti tagállam területén való rendelkezésre bocsátásának hiánya. C-784/19. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2021. június 3. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - Migráns munkavállalók - Szociális biztonság - Alkalmazandó jog - 883/2004/EK rendelet - A 12. cikk (1) bekezdése - Kiküldetés - Kölcsönzött munkavállalók - 987/2009/EK rendelet - A 14. cikk (2) bekezdése - A1 igazolás - Azon tagállam meghatározása, amelyben a munkáltató szokásosan végzi tevékenységét - A »kizárólag belső igazgatási tevékenységektől eltérő érdemi tevékenység« fogalma - A kölcsönzött munkavállalóknak a munkáltató letelepedése szerinti tagállam területén való rendelkezésre bocsátásának hiánya"

A C-784/19. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Administrativen sad - Varna (várnai közigazgatási bíróság, Bulgária) a Bírósághoz 2019. október 22-én érkezett, 2019. október 4-i határozatával terjesztett elő

a "TEAM POWER EUROPE" EOOD

és

a Direktor na Teritorialna direktsia na Natsionalna agentsia za prihodite - Varna

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: K. Lenaerts elnök, R. Silva de Lapuerta elnökhelyettes, J.-C. Bonichot, M. Vilaras, E. Regan (előadó), M. Ilešič, L. Bay Larsen, N. Piçarra és A. Kumin tanácsenökök, T. von Danwitz, C. Toader, M. Safjan, L. S. Rossi, I. Jarukaitis és N. Jääskinen bírák,

főtanácsnok: M. Campos Sánchez-Bordona,

hivatalvezető: M. Aleksejev egységvezető,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2020. október 13-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a "TEAM POWER EUROPE" EOOD képviseletében K. Todorova advokat és T. Höhn Rechtsanwalt,

- a bolgár kormány képviseletében E. Petranova, T. Tsingileva és T. Mitova, meghatalmazotti minőségben,

- a belga kormány képviseletében L. Van den Broeck, S. Baeyens és B. De Pauw, meghatalmazotti minőségben,

- az észt kormány képviseletében N. Grünberg, meghatalmazotti minőségben,

- a francia kormány képviseletében C. Mosser, A. Desjonquères és E. de Moustier, meghatalmazotti minőségben,

- a lengyel kormány képviseletében A. Siwek-Ślusarek, D. Lutostańska és B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

- a finn kormány képviseletében M. Pere, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében D. Martin és Y. G. Marinova, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2020. december 10-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló, 2009. szeptember 16-i 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2009. L 284., 1. o.) 14. cikke (2) bekezdésének értelmezésére irányul.

2 E kérelmet a "TEAM POWER EUROPE" EOOD (a továbbiakban: Team Power Europe), egy várnai (Bulgária) székhelyű, bolgár jog szerinti társaság és a direktor na Teritorialna direktsia na Natsionalna agentsia za prihodite Varna (a Nemzeti Központi Adóhatóság várnai területi igazgatóságának igazgatója, Bulgária; a továbbiakban: igazgató) között annak tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, hogy ez utóbbi megtagadta azon igazolás kiállítását, amely tanúsítja, hogy a bolgár szociális biztonsági jogszabályok alkalmazandók az e társaság által foglalkoztatott kölcsönzött munkavállalóra azon időszakban, amelynek során e munkavállalót egy Németországban letelepedett kölcsönvevő vállalkozás rendelkezésére bocsátják.

Jogi háttér

Az uniós jog

A 883/2004/EK rendelet

3 A 2012. május 22-i 465/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2012. L 149., 4. o.) módosított, a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 166., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 72. o.; a továbbiakban: 883/2004 rendelet) 2010. május 1-jétől hatályon kívül helyezte az 1996. december 2-i 118/97/EK tanácsi rendelettel (HL 1997. L 28., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 3. o.) módosított és napra késszé tett, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14-i 1408/71/EGK tanácsi rendeletet (a továbbiakban: 1408/71 rendelet).

4 A 883/2004 rendelet (1) és (45) preambulumbekezdésének szövege a következő: [...]

"(1) A nemzeti szociális biztonsági rendszerek összehangolására vonatkozó szabályok a személyek szabad mozgásának keretébe tartoznak, és hozzá kell járulniuk az életszínvonal és az alkalmazási feltételek javításához.

(45) Mivel a tervezett fellépés célját - azaz a személyek szabad mozgása hatékony gyakorlásának biztosítására irányuló koordinációs intézkedések elfogadása - a tagállamok nem tudják megfelelő módon megvalósítani, és az a fellépés mérete és hatásai miatt közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség a Szerződés 5. cikkében szereplő szubszidiaritás elvének megfelelően intézkedéseket hozhat. [...]"

5 E rendelet "Általános rendelkezések" címet viselő I. címében szereplő "A rendelet személyi hatálya" című 2. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

"Ezt a rendeletet a tagállamok állampolgáraira, egy tagállamban lakóhellyel rendelkező hontalanokra és menekültekre [helyesen: a tagállamok valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező állampolgáraira, a valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező hontalanokra és menekültekre] - akik egy vagy több tagállam jogszabályainak hatálya alá tartoznak vagy tartoztak -, valamint ezek családtagjaira és túlélő hozzátartozóira kell alkalmazni."

6 Az említett rendeletnek "Az alkalmazandó jogszabályok meghatározása" címet viselő II. címe tartalmazza a rendelet 11-16. cikkét.

7 Ugyanezen rendelet "Általános szabályok" című 11. cikke ekként rendelkezik: "(1) Az e rendelet hatálya alá tartozó személyekre csak egy tagállam jogszabályai alkalmazandóak. E jogszabályokat e cím rendelkezései szerint kell meghatározni. [...] (3) A 12-16. cikk rendelkezéseire is figyelemmel: [...]"

a) a munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként egy tagállamban tevékenységet folytató személyek az adott tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartoznak;

8 A 883/2004 rendelet "Különös szabályok" című 12. cikke az (1) bekezdésében a következőket írja elő:

"Az a személy, aki egy tagállamban munkavállalóként végzi tevékenységét olyan munkáltató nevében, aki tevékenységét szokásosan abban a tagállamban végzi, és akit az említett munkáltató egy másik tagállamba küld, hogy a munkáltató nevében ott munkát végezzen, továbbra is az előbb [helyesen: elsőként] említett tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartozik, feltéve, hogy az ilyen munkavégzés várható időtartama nem haladja meg a huszonnégy hónapot, és a szóban forgó személy kiküldetése nem egy másik kiküldött személy felváltása céljából történik."

9 E rendelkezés felváltotta az 1408/71 rendelet 14. cikke 1. pontjának a) alpontját, amely szerint "az a személy, akit az őt egy tagállam területén alkalmazó [helyesen: szokásosan alkalmazó] vállalkozás a számára teljesítendő munkavégzés céljából egy másik tagállam területére küld ki, továbbra is az előbb [helyesen: elsőként] említett tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik, feltéve hogy e munka várható időtartama nem haladja meg a tizenkét hónapot, illetve őt nem olyan személy felváltására küldték ki, akinek kiküldetési ideje letelt".

A 987/2009 rendelet

10 A 987/2009 rendeletnek "Az alkalmazandó jogszabályok meghatározása" című II. címe tartalmazza e rendelet 14-21. cikkét.

11 E rendeletnek "A [883/2004 rendelet] 12. és 13. cikkére vonatkozó pontosítások" című 14. cikke a (2) bekezdésében a következőket írja elő:

"[A 883/2004 rendelet] 12. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában az »aki tevékenységeit szokásosan abban a tagállamban végzi« kifejezés olyan munkáltatóra utal, aki a letelepedése szerinti tagállam területén szokásos jelleggel a kizárólag belső igazgatási tevékenységektől eltérő érdemi tevékenységet folytat, figyelembe véve az adott vállalkozás által folytatott tevékenységek minden jellemző ismérvét. A releváns ismérveknek kapcsolódniuk kell az egyes munkáltatók egyedi jellemzőihez és a tevékenységek valódi jellegéhez."

12 A 987/2009 rendeletnek "Az érintett személyek és a munkáltatók tájékoztatása" című 19. cikke a (2) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

"Az érintett személy vagy a munkáltató kérésére azon tagállam illetékes intézménye, amelynek jogszabályai [a 883/2004 rendelet] II. címe szerint alkalmazandók, tanúsítja, hogy ezeket a jogszabályokat kell alkalmazni, és adott esetben jelzi, hogy mely időpontig és milyen feltételekkel."

13 E tanúsítás az úgynevezett "A1 igazolás" útján történik.

A 2008/104/EK irányelv

14 A munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló, 2008. november 19-i 2008/104/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 327., 9. o.) 3. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő: "Ezen irányelv alkalmazásában: [...] [...]"

b) »munkaerő-kölcsönző«: olyan természetes vagy jogi személy, aki/amely a nemzeti joggal összhangban munkaszerződést köt vagy munkaviszonyt létesít kölcsönzött munkavállalókkal annak céljából, hogy azokat a kölcsönvevő vállalkozásoknál való ideiglenes, az adott vállalkozás felügyelete és irányítása melletti munkavégzésre kölcsönözze ki;

c) »kölcsönzött munkavállaló«: egy kölcsönvevő vállalkozásnál való ideiglenes, az adott vállalkozás felügyelete és irányítása melletti munkavégzésre történő kikölcsönzés céljából egy munkaerő-kölcsönzővel kötött munkaszerződéssel rendelkező vagy ott munkaviszonyban álló munkavállaló;

A bolgár jog

15 A Kodeks na truda (munka törvénykönyve) 107p. cikke értelmében:

"(1) A munkaerő-kölcsönző vállalkozással kötött munkaszerződésben rögzíteni kell, hogy a munkavállalót egy kölcsönvevő vállalkozáshoz helyezik ki annak érdekében, hogy utóbbi ott ideiglenesen, a kölcsönvevő vállalkozás ellenőrzése és irányítása alatt munkát végezzen.

[...]

(7) A munkaerő-kölcsönző vállalkozások tevékenységüket azt követően gyakorolják, hogy a Munkaügyi Hivatal (Agentsia po zaetostta) a foglalkoztatás elősegítéséről szóló törvényben (zakon za nasarchvane na zaetostta) meghatározott feltételek és részletes szabályok szerint nyilvántartásba vette őket."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

16 A Team Power Europe 2017. május 22. óta a Bolgár Köztársaság cégjegyzékébe bejegyzett vállalkozás, amelynek főtevékenysége e tagállamban és más országokban munkaerőkölcsönzési és munkaközvetítési tevékenység végzése.

17 Ezt a vállalkozást a bolgár Munkaügyi Hivatal a Munkaügyi és Szociálpolitikai Minisztérium által kiállított igazolásnak megfelelően munkaerő-kölcsönzőként vette nyilvántartásba, és a Bundesagentur für Arbeit (szövetségi munkaügyi ügynökség, Németország) alá tartozó Agentur für Arbeit Düsseldorf (düsseldorfi helyi munkaügyi hivatal, Németország) által kiadott engedély alapján rendelkezik a munkavállalók németországi rendelkezésre bocsátására vonatkozó hivatalos engedéllyel.

18 2018. október 8-án a Team Power Europe munkaszerződést kötött egy bolgár állampolgárral, amelynek értelmében őt egy Németországban letelepedett kölcsönvevő vállalkozás rendelkezésére bocsátották. Az ugyanezen a napon kelt munkaköri leírás pontosította, hogy az érintett a 2018. október 15. és december 21. közötti időszakban ez utóbbi vállalkozás irányítása és ellenőrzése alatt végzi munkáját.

19 2019. május 9-én a Team Power Europe a Teritorialna direktsiya Varna na Natsionalna agentsia za prihodite (Nemzeti Központi Adóhatóság Várnai Területi Igazgatósága, Bulgária) adóbeszedési hivatalához egy A1 igazolás kiállítása iránti kérelmet nyújtott be, amely tanúsítja, hogy a szóban forgó munkavállalóra rendelkezésre bocsátásának időtartamára a bolgár jogszabályok alkalmazandók.

20 2019. május 30-i határozatával e hivatal a kérelmet azzal az indokkal utasította el, hogy az alapügyben szóban forgó helyzet nem tartozik a 883/2004 rendelet 12. cikke (1) bekezdésének hatálya alá. Úgy vélte ugyanis, hogy egyrészt nem állt fenn folyamatosan a Team Power Europe és a szóban forgó munkavállaló közötti közvetlen kapcsolat, másrészt e vállalkozás nem végzett érdemi tevékenységet Bulgária területén.

21 Az említett hivatal különböző tényekre támaszkodva jutott az ez utóbbi ponttal kapcsolatos megállapításra. Először is a Team Power Europe és a szóban forgó kölcsönvevő vállalkozás között létrejött szerződést a német jog szerinti feltételek alapján kötötték. Másodszor, e szerződés a Team Power Europe-ot nem a bolgár Munkaügyi Hivatalnál való nyilvántartásba vételére, hanem az illetékes német hatóságok által kiállított, a munkaerő rendelkezésre bocsátására vonatkozó engedélyre hivatkozással említette. Harmadszor, az adminisztratív alkalmazottakon és vezető tisztségviselőkön kívül nem foglalkoztat munkavállalókat Bulgária területén. Negyedszer, a Team Power Europe teljes üzleti forgalma a Németországban rendelkezésre bocsátott kölcsönzött munkavállalók által végzett tevékenységekből képződik. Ötödször, a Team Power Europe a hozzáadottérték-adó (héa) szempontjából kizárólag olyan szolgáltatásokat jelent be, amelyek teljesítési helye a székhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállam területén található. Végül hatodszor, nem nyújtottak be semmilyen, Bulgária területén tevékenységet folytató gazdasági szereplőkkel kötött szerződést, és ezen ország területén semmilyen munkaerő-kölcsönzésre irányuló szolgáltatást nem nyújtottak.

22 2019. június 11-i határozatával az igazgató elutasította a Team Power Europe által az adóbeszedési hivatal 2019. május 30-i határozatával szemben benyújtott közigazgatási panaszt.

23 A Team Power Europe ezt követően az Administrativen sad - Varna (várnai közigazgatási bíróság, Bulgária) előtt keresetet indított az igazgató határozatának megsemmisítése iránt.

24 E kereset alátámasztása érdekében a Team Power Europe arra hivatkozik, hogy az alapügyben szóban forgó munkavállaló a 883/2004 rendelet 12. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozott, és megfelelt azoknak a feltételeknek, amelyekhez e rendelkezés az A1 igazolás kiállítását köti. Ami közelebbről azt a kérdést illeti, hogy tevékenységét szokásosan Bulgária területen végzi-e, a Team Power Europe arra hivatkozik, hogy ezen ország területén a kölcsönzött munkavállalók kiválasztásával, felvételével és társadalombiztosítási kötelezettségeivel kapcsolatos érdemi tevékenységet végez. Ez a tevékenység nem kezelhető úgy, mint a kizárólag belső igazgatási feladatok ellátása. Egyébiránt az a tény, hogy üzleti forgalma a letelepedése szerinti tagállamtól eltérő tagállamban letelepedett kölcsönvevő vállalkozásokkal kötött ügyletek útján keletkezik, nem jelenti azt, hogy tevékenységét a letelepedése szerinti tagállamon kívül végzi.

25 Az igazgató a maga részéről azt állítja, hogy az alapügyben szóban forgó helyzet nem tartozik e rendelet 12. cikke (1) bekezdésének hatálya alá. E tekintetben hangsúlyozza többek között, hogy a Team Power Europe kizárólag adminisztratív alkalmazottakat és vezető tisztségviselőket foglalkoztat Bulgária területén, hogy az e vállalkozás által szerzett összes bevétel a munkavállalók németországi tevékenységéből származik, és hogy az említett vállalkozás kizárólag olyan szolgáltatásnyújtásokat szerepeltetett a héa-bevallásban, amelyek teljesítési helye az utóbbi tagállam területén volt.

26 Az Administrativen sad - Varna (várnai közigazgatási bíróság), amely a szociális biztonsági ügyekben végső fokon jár el, megállapítja, hogy az alapeljárásban részt vevő felek különösen abban a kérdésben nem értenek egyet, hogy a Team Power Europe érdemi tevékenységet folytat-e Bulgária területén, mivel e követelménynek való megfelelés a feltétele a 883/2004 rendelet 12. cikke (1) bekezdésének ezen ügyre való alkalmazhatóságának. Márpedig a saját ítélkezési gyakorlatának részét képező határozatok ennek a 987/2009 rendelet 14. cikkének (2) bekezdése által pontosított követelménynek az értelmezését illetően eljáró tanácsonként eltérőek. Ez az eltérés különösen azokra a releváns ismérvekre vonatkozik, amelyeket figyelembe kell venni annak értékelése során, hogy valamely munkaerő-kölcsönző vállalkozás ez utóbbi rendelkezés értelmében általában "érdemi tevékenységet" végez-e azon tagállam területén, ahol letelepedett.

27 Az ítélkezési gyakorlat első irányzata szerint a Team Power Europe helyzetében lévő vállalkozást úgy kell tekinteni, mint amely Bulgáriában ilyen tevékenységet folytat. A kölcsönzött munkavállalók kiválasztására, felvételére és rendelkezésre bocsátására irányuló tevékenységeket ugyanis - amelyek a munkaerő-kölcsönző vállalkozás főtevékenységét képezik - ebben a tagállamban végzik. Ezenkívül ott kötik a bolgár jog alapján az ezen vállalkozás és e munkavállalók közötti munkaszerződéseket. A munkaerő-kölcsönző vállalkozás és azon kölcsönvevő vállalkozások közötti szerződéseket, amelyek rendelkezésére bocsátották az említett munkavállalókat, szintén Bulgária területén kötik meg. Ráadásul e munkaerő-kölcsönző vállalkozás ezen ország területén realizálja teljes bevételét, jóllehet az üzleti forgalom a más tagállamokban letelepedett kölcsönvevő vállalkozásokkal megvalósított ügyletekből ered. Egyébiránt a bolgár jogszabályoknak megfelelően vették nyilvántartásba gazdasági társaságként, és vették fel a héa-nyilvántartásba.

28 Az ítélkezési gyakorlat második irányzata szerint a Team Power Europe helyzetében lévő vállalkozás nem tekinthető úgy, hogy általában érdemi tevékenységet végez Bulgáriában. Az ilyen vállalkozás ugyanis, még ha székhelye és ügyvezetésének helye Bulgáriában van is, ez utóbbi ország területén kizárólag adminisztratív alkalmazottakat és vezető tisztségviselőket foglalkoztat, ami már elegendő az uniós jog kiküldetésre vonatkozó szabályai alkalmazásának kizárásához. Ezenkívül valamennyi érintett kölcsönzött munkavállalót abból a célból vették fel, hogy őket Németországban letelepedett kölcsönvevő vállalkozások rendelkezésére bocsássák, mivel a Team Power Europe a 2017. május 22. és 2019. május 29. közötti időszakban Bulgária területén nem nyújtott munkaerő-kölcsönzésre irányuló szolgáltatást. Ebből az következik, hogy az e vállalkozás által ezen időszakban elért összes bevétel és üzleti forgalom kizárólag a Németországban végzett tevékenységből származik. Egyébiránt a kölcsönvevő vállalkozásokkal kötött szerződésekre a német jog irányadó, és e szerződéseket Németországban teljesítették.

29 A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint a Bíróságnak az 1970. december 17-iManpower ítéletből (35/70, EU:C:1970:120) és a 2000. február 10-iFTS-ítéletből (C-202/97, EU:C:2000:75) eredő ítélkezési gyakorlata alapján nem lehet az ítélkezési gyakorlat egyik vagy a másik irányvonala között választani, és különösen nem lehet azt a kérdést megválaszolni, hogy a Bíróság által ez utóbbi ítélet 42-45. pontjában meghatározott ismérvekre tekintettel a 883/2004 rendelet 12. cikkének (1) bekezdésében foglalt és a 987/2009 rendelet 14. cikkének (2) bekezdése által pontosított szabály betartása, amelynek értelmében a munkáltatónak a letelepedése szerinti tagállam területén általában a kizárólag belső igazgatási tevékenységektől eltérő érdemi tevékenységet kell folytatnia, azt feltételezi-e, hogy a munkaerő-kölcsönző vállalkozás a kölcsönzött munkavállalók rendelkezésre bocsátására irányuló tevékenységének jelentős részét azon tagállamban letelepedett és ott működő kölcsönvevő vállalkozások javára végzi, amelyben maga is letelepedett, vagy elegendő az, hogy e vállalkozás csupán nyilvántartásba legyen véve e tagállamban és ott kösse meg az ilyen munkavállalóknak a más tagállamokban letelepedett kölcsönvevő vállalkozások rendelkezésére bocsátására vonatkozó munkaszerződéseket.

30 E körülmények között az Administrativen sad - Varna (várnai közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

"Úgy kell-e értelmezni a [987/2009] rendelet 14. cikkének (2) bekezdését, hogy ahhoz, hogy feltételezni lehessen, hogy egy munkaerő-kölcsönző vállalkozás tevékenységeit szokásosan a letelepedése szerinti tagállamban végzi, e vállalkozásnak a munkaerő rendelkezésre bocsátására irányuló tevékenység érdemi részét az ugyanabban a tagállamban letelepedett kölcsönvevők részére kell végeznie?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

31 Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 987/2009 rendelet 14. cikkének (2) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy ahhoz, hogy egy valamely tagállamban letelepedett munkaerő-kölcsönző vállalkozást a 883/2004 rendelet 12. cikkének (1) bekezdése értelmében "tevékenységét szokásosan" ebben a tagállamban végzőnek lehessen tekinteni, a kölcsönzött munkavállalók rendelkezésre bocsátására irányuló tevékenységeinek jelentős részét az említett tagállam területén letelepedett és tevékenységüket ott folytató kölcsönvevő vállalkozások javára kell végeznie.

32 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 883/2004 rendelet II. címének rendelkezései, amelyek közé e rendelet 12. cikkének (1) bekezdése is tartozik, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint teljes és egységes kollíziós szabályrendszert képeznek. E rendelkezéseknek célja ugyanis nemcsak több nemzeti szabályozás egyidejű alkalmazásának és az esetlegesen ebből eredő bonyodalmaknak az elkerülése, hanem annak megakadályozása is, hogy az említett rendelet hatálya alá tartozó személyek - rájuk nézve irányadó szabályozás hiányában - a szociális biztonsági rendszer nyújtotta védelem nélkül maradjanak (lásd ebben az értelemben: 2020. július 16-iAFMB és társai ítélet, C-610/18, EU:C:2020:565, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33 Ekképpen, ha valamely személy a 883/2004 rendelet - annak 2. cikkében meghatározott - személyi hatálya alá tartozik, főszabály szerint az egy tagállam jogszabályai alkalmazásának e rendelet 11. cikkének (1) bekezdésében rögzített szabálya alkalmazandó, és az alkalmazandó nemzeti jogszabályokat az említett rendelet II. címe rendelkezéseinek megfelelően kell meghatározni (2020. július 16-iAFMB és társai ítélet, C-610/18, EU:C:2020:565, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34 E célból a 883/2004 rendelet 11. cikke (3) bekezdésének a) pontja megfogalmazza azt az elvet, amely szerint a munkavállalóként egy tagállamban tevékenységet folytató személy az adott tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartozik (2020. július 16-iAFMB és társai ítélet, C-610/18, EU:C:2020:565, 42. pont).

35 Ezt az elvet ugyanakkor a 883/2004 rendelet "12-16. cikk[é]re is figyelemmel" fogalmazták meg. Bizonyos, különleges helyzetekben ugyanis az e rendelet 11. cikke (3) bekezdésének a) pontjában foglalt általános szabály puszta és egyszerű alkalmazása azzal a veszéllyel jár, hogy nem az elkerülését eredményezi az olyan, mind a munkavállalót, mind a munkáltatót és a szociális biztonsági intézményeket érintő adminisztrációs nehézségeknek, amelyek hatásuknál fogva akadályozhatják az említett rendelet hatálya alá tartozó személyek szabad mozgásának gyakorlását, hanem épp ellenkezőleg: a létrehozását (2020. július 16-iAFMB és társai ítélet, C-610/18, EU:C:2020:565, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36 E különleges helyzetek között szerepel többek között a 883/2004 rendelet 12. cikkében említett helyzet. E cikk (1) bekezdése szerint az a személy, aki egy tagállamban munkavállalóként végzi tevékenységét olyan munkáltató nevében, aki "tevékenységét szokásosan abban a tagállamban végzi", és akit az említett munkáltató egy másik tagállamba küld, hogy a munkáltató nevében ott munkát végezzen, továbbra is az elsőként említett tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartozik, feltéve, hogy az ilyen munkavégzés várható időtartama nem haladja meg a 24 hónapot, és a szóban forgó személy kiküldetése nem egy másik kiküldött személy felváltása céljából történik.

37 Ennélfogva e rendelkezés hatálya alá tartozhat az a kiküldött munkavállaló, akinek a munkáltatója különös kapcsolatban áll a letelepedése szerinti tagállammal, mivel e munkáltató "tevékenységét szokásosan" ebben a tagállamban "végzi".

38 A 987/2009 rendelet 14. cikkének (2) bekezdése pontosítja, hogy ez utóbbi kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az olyan munkáltatóra vonatkozik, "aki a letelepedése szerinti tagállam területén szokásos jelleggel a kizárólag belső igazgatási tevékenységektől eltérő érdemi tevékenységet folytat", és mindezt "az adott vállalkozás által folytatott tevékenységek minden jellemző ismérvének" figyelembevételével, amely ismérveknek "kapcsolódniuk kell az egyes munkáltatók egyedi jellemzőihez és a tevékenységek valódi jellegéhez".

39 A Bíróság a 2000. február 10-iFTS-ítélet (C-202/97, EU:C:2000:75) 42. és 43. pontjában a 883/2004 rendelet 12. cikkének (1) bekezdésével felváltott 1408/71 rendelet 14. cikke 1. pontjának a) alpontját értelmezve megállapította, hogy kizárólag a letelepedése szerinti tagállamban jelentős tevékenységet folytató munkaerő-kölcsönző vállalkozásra alkalmazható az említett 14. cikk 1. pontjának a) alpontjából eredő különös szabály, és annak meghatározása érdekében, hogy ilyen eset áll-e fenn, e tagállam illetékes intézményének az e vállalkozás által folytatott tevékenységet jellemző összes ismérvet meg kell vizsgálnia. A Bíróság pontosította, hogy ezen ismérvek között szerepel többek között az a hely, ahol a vállalkozás bejegyzett székhelye és ügyvitele található, a letelepedés szerinti és a másik tagállamban dolgozó adminisztratív alkalmazottak létszáma, a kiküldött munkavállalók felvételének helye és az a hely, ahol a legtöbb szerződést kötik meg az ügyfelekkel, a vállalkozás által egyrészről a munkavállalóival kötött munkaszerződésekre, másrészről az ügyfeleivel kötött szerződésekre alkalmazandó jog, valamint az egyes érintett tagállamokban egy megfelelően jellemző időszak során elért üzleti forgalom, azzal együtt, hogy e felsorolás nem kimerítő jellegű, az ismérveket az egyes különös esetekre tekintettel kell megválasztani.

40 Mindazonáltal, amint arra a főtanácsnok az indítványának 54. és 55. pontjában lényegében rámutatott, ezen ismérvek nem teszik lehetővé a kérdést előterjesztő bíróság által a jelen ügyben feltett kérdés pontos megválaszolását.

41 Az említett ismérveket ugyanis - amint az különösen a 2000. február 10-iFTS ítélet (C-202/97, EU:C:2000:75) 11. és 15. pontjából kitűnik - a Bíróság az alapügyétől eltérő összefüggésben adta meg, mivel az említett ítélet alapjául szolgáló ügy olyan munkaerő-kölcsönző vállalkozást érintett, amelynek kapcsán nem volt vitás, hogy mind a letelepedése szerinti tagállamban, mind egy másik tagállamban egyidejűleg folytatott munkaerő rendelkezésre bocsátására irányuló tevékenységet. Ennek érdekében a jelen ítélet 39. pontjában felidézett ismérvek a szociális biztonság területén alkalmazandó jogszabályok meghatározása céljából azon tagállam beazonosítására irányultak, amelyhez e vállalkozás a legszorosabban kapcsolódik.

42 Ezzel szemben a jelen ügyben a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy a Team Power Europe csak a letelepedése szerinti tagállamtól eltérő tagállamban letelepedett kölcsönvevő vállalkozások rendelkezésére bocsát kölcsönzött munkavállalókat. Ebben az összefüggésben merül fel a jelen előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés, amely annak meghatározására irányul, hogy a munkaerő-kölcsönző vállalkozásnak milyen típusú tevékenységet kell jelentős mértékben végeznie abban a tagállamban, amelyben letelepedett, annak érdekében, hogy úgy lehessen tekinteni, hogy e tagállamban általában a 987/2009 rendelet 14. cikkének (2) bekezdése értelmében vett "a kizárólag belső igazgatási tevékenységektől eltérő érdemi tevékenységet" folytat, és ennélfogva a 883/2004 rendelet 12. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozik.

43 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (lásd különösen: 2020. október 6-iJobcenter Krefeld ítélet, C-181/19, EU:C:2020:794, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

44 Ami először is a 987/2009 rendelet 14. cikke (2) bekezdésének szövegét illeti, abból az következik, hogy annak meghatározásához, hogy valamely vállalkozás a letelepedése szerinti tagállamban általában "a kizárólag belső igazgatási tevékenységektől eltérő érdemi tevékenységet" folytat-e, figyelembe kell venni - amint arra a jelen ítélet 38. pontja rámutat - az ezen vállalkozás által végzett tevékenységeket jellemző valamennyi ismérvet, mivel ezen ismérveknek igazodniuk kell az egyes munkáltatók egyedi jellemzőihez és a folytatott tevékenységek valódi jellegéhez.

45 E tekintetben az olyan munkaerő-kölcsönző vállalkozást illetően, mint amelyről az alapügyben szó van, a Bíróság előtti eljárásban részt vevő egyik érdekelt sem vitatja, hogy az ilyen vállalkozás jellemzője az, hogy kölcsönzött munkavállalók kiválasztásából, felvételéből és kölcsönvevő vállalkozások rendelkezésére bocsátásából álló tevékenységek széles körét végzi.

46 Pontosítani kell, hogy e tevékenységek, különösen a kölcsönzött munkavállalók kiválasztására és felvételére vonatkozó tevékenységek nem tekinthetők a 987/2009 rendelet 14. cikkének (2) bekezdése értelmében vett "kizárólag belső igazgatási tevékenységnek". E fogalom ugyanis egyedül olyan, kizárólag adminisztratív jellegű tevékenységekre vonatkozik, amelyek célja a vállalkozás belső működésének biztosítása.

47 E pontosítást követően meg kell határozni, hogy ahhoz, hogy valamely munkaerő-kölcsönző vállalkozás e rendelkezés hatálya alá tartozzon, elegendő-e, ha e vállalkozás a letelepedése szerinti tagállamban jelentős mértékben folytat kölcsönzött munkavállalók kiválasztására és felvételére irányuló tevékenységet, vagy pedig az ilyen munkavállalók e tagállamban történő rendelkezésre bocsátására irányuló tevékenységeket szintén jelentős mértékben kell végeznie.

48 E tekintetben meg kell állapítani, hogy bár a kölcsönzött munkavállalók kiválasztása és felvétele kétségtelenül jelentőséggel bír a munkaerő-kölcsönző vállalkozások számára, e tevékenységek egyetlen célja az, hogy e vállalkozások ezeket a munkavállalókat a későbbiekben kölcsönvevő vállalkozások rendelkezésére bocsássák.

49 Különösen arra kell rámutatni, hogy bár a kölcsönzött munkavállalók kiválasztása és felvétele hozzájárul a munkaerő-kölcsönző vállalkozás által elért üzleti forgalomhoz, tekintve, hogy e tevékenységek elengedhetetlen előfeltételét képezik az ilyen munkavállalók későbbi rendelkezésre bocsátásának, ez a forgalom azonban ténylegesen csak azáltal keletkezik, hogy e munkavállalókat a kölcsönvevő vállalkozásokkal e célból kötött szerződések teljesítésének keretében ez utóbbi vállalkozások rendelkezésére bocsátják. Amint ugyanis azt a Team Power Europe írásbeli észrevételeiben és a tárgyaláson jelezte, az ilyen vállalkozás bevételei a kölcsönvevő vállalkozások rendelkezésére bocsátott kölcsönzött munkavállalók részére fizetett díjazás összegétől függnek.

50 Ebből az következik, hogy az olyan munkaerő-kölcsönző vállalkozást, mint a Team Power Europe, amely a kölcsönzött munkavállalók kiválasztásával és felvételével kapcsolatos tevékenységét a letelepedése szerinti tagállamban folytatja, csak akkor lehet úgy tekinteni, hogy e tagállamban a 987/2009 rendeletnek a 883/2004 rendelet 12. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 14. cikkének (2) bekezdése értelmében vett "érdemi tevékenységet" folytat, ha ott is jelentős mértékben végez az e munkavállalóknak az ugyanezen tagállamban letelepedett és tevékenységüket ott folytató kölcsönvevő vállalkozások javára történő rendelkezésre bocsátására irányuló tevékenységeket.

51 Ezt az értelmezést másodszor a 987/2009 rendelet 14. cikke (2) bekezdésének hátterét képező összefüggések is megerősítik.

52 Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy e rendelkezést, tekintve, hogy az a 883/2004 rendelet 11. cikke (3) bekezdésének a) pontjában előírt főszabálytól való eltérést jelentő 12. cikke (1) bekezdése hatályának pontosítására irányul, szigorúan kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 6-iAlpenrind és társai ítélet, C-527/16, EU:C:2018:669, 95. pont).

53 E körülmények között ezen eltérést engedő szabály nem alkalmazható az olyan munkaerő-kölcsönző vállalkozásra, amely bár abban a tagállamban, amelyben letelepedett, kölcsönzött munkavállalók kiválasztására és felvételére irányuló tevékenységet folytat, ezen államban egyáltalán nem, vagy legfeljebb elhanyagolható mértékben foglalkozik az ilyen munkavállalóknak a szintén ott letelepedett kölcsönvevő vállalkozások rendelkezésére bocsátásával. Az említett, eltérést engedő szabálynak az ilyen munkaerő-kölcsönző vállalkozásra történő alkalmazása ugyanis azzal a következménnyel járna, hogy annak hatályát kiterjesztené az e vállalkozás által kiválasztott és felvett azon munkavállalókra is, akik tevékenységüket elsődlegesen vagy akár kizárólagosan az említett vállalkozás letelepedése szerinti tagállamtól eltérő tagállamban végzik, noha ugyanezen szabály rendeltetése szerint kizárólag azon helyzetekre alkalmazandó, amelyekben a munkavállaló tevékenységét korlátozott ideig attól eltérő tagállamban folytatja, mint amelyikben munkáltatója tevékenységét szokásosan végzi.

54 Egyébiránt meg kell jegyezni, hogy a kifejezetten a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésre vonatkozó 2008/104 irányelv a 3. cikke (1) bekezdésének b) pontjában úgy határozza meg a "munkaerő-kölcsönzőt", hogy az olyan természetes vagy jogi személy, aki/amely a nemzeti joggal összhangban munkaszerződést köt vagy munkaviszonyt létesít kölcsönzött munkavállalókkal "annak céljából", hogy azokat a kölcsönvevő vállalkozások rendelkezésére bocsássa annak érdekében, hogy ott ideiglenesen az említett vállalkozások felügyelete és irányítása mellett végezzenek munkát.

55 Ami ezen irányelv 3. cikke (1) bekezdésének c) pontját illeti, az úgy határozza meg a "kölcsönzött munkavállaló" fogalmát, hogy az egy kölcsönvevő vállalkozásnál való ideiglenes, az említett vállalkozásnak a felügyelete és irányítása melletti munkavégzésre történő rendelkezésre bocsátás "céljából" egy munkaerő-kölcsönzővel kötött munkaszerződéssel rendelkező vagy ott munkaviszonyban álló munkavállaló.

56 E fogalommeghatározások, mivel azokból kitűnik, hogy a munkaerő-kölcsönző vállalkozás tevékenysége a kölcsönzött munkavállalók kölcsönvevő vállalkozások rendelkezésére bocsátására irányul, szintén azt az értelmezést támasztják alá, amely szerint az ilyen vállalkozás csak akkor tekinthető úgy, hogy a letelepedése szerinti tagállamban a 987/2009 rendelet 14. cikkének (2) bekezdése értelmében vett "érdemi tevékenységet" folytat, ha ott jelentős mértékben végez az e munkavállalóknak az ugyanezen tagállamban letelepedett és tevékenységüket ott folytató kölcsönvevő vállalkozások rendelkezésére bocsátására irányuló tevékenységeket is.

57 Harmadszor, a fenti értelmezést megerősíti mind a 987/2009 rendelet 14. cikkének (2) bekezdése, mind pedig azon uniós szabályozás által követett cél, amelynek e rendelkezés részét képezi.

58 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 883/2004 rendelet - amelynek végrehajtási szabályait a 987/2009 rendelet írja elő - arra irányul, amint az az (1) és (45) preambulumbekezdéséből, valamint az EK 42. cikkből (jelenleg EUMSZ 48. cikk) - amelynek alapján többek között elfogadták - kitűnik, hogy a munkavállalók Európai Unión belüli szabad mozgását a nemzeti szociális biztonsági jogszabályok sajátos jellemzőinek tiszteletben tartása mellett biztosítsa, továbbá a személyek szabad mozgására vonatkozó jog hatékony gyakorlásának garantálása, és ezáltal az életszínvonalnak és az Unión belül mozgó személyek alkalmazási feltételeinek a javításához való hozzájárulás érdekében koordinálja a tagállamok nemzeti szociális biztonsági rendszereit (lásd ebben az értelemben: 2020. július 16-iAFMB és társai ítélet, C-610/18, EU:C:2020:565, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

59 A 883/2004 rendelet 12. cikkének (1) bekezdése, amelynek alkalmazási körét a 987/2009 rendelet 14. cikkének (2) bekezdése pontosítja, bár célja többek között az EUMSZ 56-EUMSZ. 62. cikkben biztosított szolgáltatásnyújtás szabadságának azon vállalkozások javára történő előmozdítása, amelyek ezzel oly módon élnek, hogy munkavállalókat küldenek a letelepedésük helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamba, az előző pontban említett célt is követi, amint az a jelen ítélet 34-34. pontjából kitűnik, mivel az a 883/2004 rendelet 11. cikke (3) bekezdésének a) pontjában szereplő, a foglalkoztatás helye szerinti tagállam szabályától eltérést engedő szabályt ír elő az ez utóbbi szabály alkalmazásából esetlegesen adódó nehézségek kiküszöbölése érdekében, és hogy így leküzdje a munkavállalók szabad mozgását valószínűsíthetően gátló akadályokat (lásd ebben az értelemben: 2018. október 25-iWalltopia ítélet, C-451/17, EU:C:2018:861, 37. és 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

60 Különösen annak érdekében, hogy a valamely tagállam területén letelepedett vállalkozásnak ne kelljen a munkavállalóit, akik rendesen e tagállam szociális biztonsági jogszabályainak hatálya alatt állnak, egy olyan másik tagállam szociális biztonsági rendszerébe biztosítottként beléptetni, ahová időben korlátozott munkavégzés céljából küldik ki őket, a 883/2004 rendelet 12. cikkének (1) bekezdése lehetővé teszi a vállalkozás számára, hogy munkavállalói továbbra is az első tagállam szociális biztonsági rendszerében maradjanak biztosítottak (lásd: 2018. október 25-iWalltopia ítélet, C-451/17, EU:C:2018:861, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

61 Ezen eltérési lehetőség előírásával az uniós jogalkotó az EUM-Szerződés által garantált szolgáltatásnyújtás szabadságát gyakorló vállalkozások számára a szociális biztonság terén olyan előnyt biztosított, amely nem pusztán e szabadság gyakorlásából ered.

62 Márpedig annak lehetővé tétele, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságával élő munkaerő-kölcsönző vállalkozások részesüljenek ezen előnyben, amikor a kölcsönzött munkavállalók rendelkezésre bocsátására irányuló tevékenységüket kizárólag vagy elsősorban a letelepedésük helye szerinti tagállamtól eltérő egy vagy több tagállam felé irányítják, azzal a kockázattal járna, hogy e vállalkozásokat arra ösztönözné, hogy azt a tagállamot, amelyben letelepedni kívánnak, ez utóbbi szociális biztonsági jogszabályai alapján válasszák ki, kizárólag azzal a céllal, hogy az e területen számukra legkedvezőbb jogszabályok vonatkozzanak rájuk, és ily módon lehetővé válna a "forum shopping".

63 Igaz, hogy a 883/2004 rendelet kizárólag a tagállamok szociális biztonságra vonatkozó jogszabályainak koordinálására irányuló rendszert hoz létre, anélkül hogy e jogszabályokat harmonizálná, és az ilyen rendszer szükségszerű következménye, hogy a különösen a valamely tevékenység gyakorlása alapján fizetendő szociális biztonsági járulékok szintje tekintetében különbségek állnak fenn a tagállamok szociális biztonsági rendszerei között (2020. július 16-iAFMB és társai ítélet, C-610/18, EU:C:2020:565, 68. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

64 Mindazonáltal az e rendelet által követett, a munkavállalók szabad mozgásának, valamint a munkavállalók kiküldetése esetén a szolgáltatásnyújtás szabadságának előmozdítására irányuló célkitűzés kerülhetne veszélybe azáltal, hogy a szociális biztonság területén előnybe kerülnének az e szabadságot gyakorló vállalkozások, ha a 987/2009 rendelet 14. cikke (2) bekezdésének értelmezése megkönnyítené e vállalkozások számára annak lehetőségét, hogy az e területre vonatkozó uniós szabályozást kizárólag abból a célból használják, hogy hasznot húzzanak a nemzeti szociális biztonsági rendszerek között fennálló különbségekből. E szabályozás ilyen kihasználása különösen azzal a kockázattal járna, hogy lefelé irányuló nyomást gyakorolnak a tagállamok szociális biztonsági rendszereire, vagy akár az azok által biztosított védelmi szint csökkenését eredményezik.

65 Egyébiránt a 883/2004 rendelet 12. cikke (1) bekezdésének és a 987/2009 rendelet 14. cikke (2) bekezdésének olyan értelmezése, amely szerint az e vállalkozások által felvett kölcsönzött munkavállalók továbbra is azon tagállam szociális biztonsági rendszerében maradnak biztosítottak, amelyben e vállalkozások letelepedettek, miközben nem végeznek semmilyen e munkavállalóknak a szintén ott letelepedett kölcsönvevő vállalkozások számára történő rendelkezésre bocsátására irányuló jelentős tevékenységet, azáltal, hogy lehetővé teszi a munkaerő-kölcsönző vállalkozások számára, hogy kihasználják a tagállamok szociális biztonsági rendszerei között fennálló különbségeket, azzal a hatással járna, hogy a különböző lehetséges foglalkoztatási módok között a munkaerő-kölcsönzés javára versenytorzulás keletkezik a munkavállalóknak a vállalkozások általi közvetlen felvételével szemben, mivel e munkavállalók a munkavégzés helye szerinti tagállam szociális biztonsági rendszerében lesznek biztosítottak.

66 Ebből következik, hogy amennyiben az olyan munkaerő-kölcsönző vállalkozás, amely a kölcsönzött munkavállalók rendelkezésre bocsátására irányuló tevékenységét kizárólag vagy elsősorban a letelepedése szerinti tagállamtól eltérő tagállamban letelepedett kölcsönvevő vállalkozások javára végzi, jogosan hivatkozik a szolgáltatásnyújtásnak az EUM-Szerződés által biztosított szabadságára, azonban az ilyen vállalkozás nem részesülhet a 883/2004 rendelet 12. cikkének (1) bekezdése által a szociális biztonság területén nyújtott előnyben, amelyet annak biztosítása képez, hogy e munkavállalók továbbra is azon tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozzanak, amelyben a vállalkozás letelepedett, mivel ez az előny attól függ, hogy e vállalkozás kölcsönzött munkavállalók rendelkezésre bocsátására irányuló tevékenységének jelentős részét azon tagállamban letelepedett és tevékenységüket ott folytató kölcsönvevő vállalkozások javára végzi, amelyben maga is letelepedett.

67 Következésképpen az, hogy valamely munkaerő-kölcsönző vállalkozás a kölcsönzött munkavállalók kiválasztására és felvételére irányuló tevékenységét - akár jelentős mértékben is - abban a tagállamban végzi, amelyben letelepedett, önmagában nem elegendő ahhoz, hogy úgy lehessen tekinteni, hogy az ilyen vállalkozás a 883/2004 rendeletnek a 987/2009 rendelet 14. cikkének (2) bekezdése által pontosított 12. cikkének (1) bekezdése értelmében "tevékenységét szokásosan" ebben "a tagállamban végzi", és ebből kifolyólag az első rendelkezés eltérést engedélyező szabályára hivatkozhasson.

68 A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 987/2009 rendelet 14. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy ahhoz, hogy egy valamely tagállamban letelepedett munkaerő-kölcsönző vállalkozást a 883/2004 rendelet 12. cikkének (1) bekezdése értelmében "tevékenységét szokásosan" ebben a tagállamban végzőnek lehessen tekinteni, a kölcsönzött munkavállalók rendelkezésre bocsátására irányuló tevékenységeinek jelentős részét az említett tagállam területén letelepedett és tevékenységüket ott folytató kölcsönvevő vállalkozások javára kell végeznie.

A költségekről

69 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló, 2009. szeptember 16-i 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 14. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy ahhoz, hogy egy valamely tagállamban letelepedett munkaerő-kölcsönző vállalkozást a 2012. május 22-i 465/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 12. cikkének (1) bekezdése értelmében "tevékenységét szokásosan" ebben a tagállamban végzőnek lehessen tekinteni, a kölcsönzött munkavállalók rendelkezésre bocsátására irányuló tevékenységeinek jelentős részét az említett tagállam területén letelepedett és tevékenységüket ott folytató kölcsönvevő vállalkozások javára kell végeznie.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: bolgár.