AVI 2009.10.108 A főszabály értelmében az ellenőrzéssel lezárt időszak tekintetében az adóhatóság már nem folytathat le ellenőrzést [2003. évi XCII. tv. 116. §]

A felperesnél 1999. december 16-tól 2002. augusztus 14-ig terjedő időszakra végelszámolás megindítást követő tevékenységet záró költségvetési kapcsolatok utólagos átfogó ellenőrzése megállapítás nélkül zárult le. Ezt követően a pénzügyminiszter egyedi utasítására az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 116. § (1) bekezdés a) pontja alapján felülellenőrzésre került sor. Ennek eredményeként az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére 294 997 000 Ft általános forgalmi adókülönbözet megfizetését írta elő, amely után 147 000 498 Ft adóbírságot és 175 164 000 Ft késedelmi pótlékot is megállapított. Megállapította, hogy a felperes iratmegőrzési és rendelkezésre bocsátási kötelezettségének nem tett eleget, az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentummal nem rendelkezett, így azt jogszerűen nem gyakorolhatta. Az alperes 8429778890 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy csőtörés következtében semmisültek meg az iratok. Az Art. 120. §-a alapján becslési eljárásnak lett volna helye, az alperes túllépte az ügyintézési határidőt, a jegyzőkönyvben nem kapott tájékoztatást a jogorvoslati lehetőségről. Az alperes nem vette figyelembe az alapeljárás adatainak megállapítását és felperesre kívánta áthárítani bizonyítási és iratbeszerzési kötelezettségét.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kifejtette, hogy az Art. 116. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az adó-megállapításhoz való jog elévülésének határidején belül az adóhatóság az ellenőrzéssel lezárt bevallási időszak tekintetében ismételt ellenőrzést folytathat le, ha az ellenőrzést a pénzügyminiszter rendelte el, és a rendelkezésben szereplő időszakot az elsőfokú adóhatóság már ellenőrizte. A felülellenőrzés keretében az alapellenőrzés megállapításait nem kötelező figyelembe venni, a feltárt tényekhez képest állapíthat meg a felülellenőrzés eltérést. A felülellenőrzés lényege éppen az, hogy ellenőrizze, az alapeljárást megfelelően folytatták-e le, az ott megállapítottak megfelelnek-e a jogszabálynak. Hivatkozott az elsőfokú bíróság az Art. 47. § (1)-(3) bekezdéseire, 86. § (1) bekezdésére, 95. § (1)-(2) bekezdéseire, 97. § (4) bekezdésére, 110. §-ára.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, elsődlegesen kérte annak megváltoztatását. Másodlagos kérelmében kérte annak hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését azzal, hogy az elsőfokú ítélet megsértette a Pp. 3. § (2) bekezdését, (6) bekezdését, 5. § (2) bekezdését, 8. § (1) bekezdését, 117. § (1) bekezdését, (2) bekezdés b) és c) pontját, 119. §-át, 141. § (2) bekezdését, (5) bekezdését, 332/B. §-át, 339. §-át, valamint az Art. 110. §-át. Továbbra is arra hivatkozott, hogy a felülellenőrzés alapját képező PM utasítást nem ismerte, nem ismerhette meg, ezzel kapcsolatban az elsőfokú bíróság nem folytatott le megfelelő bizonyítási eljárást. A csőtöréssel, mint vis maior-ral a bíróság nem foglalkozott, így az alperestől eltérő tényállás alapján hozta meg döntését. A bíróság nem vette figyelembe a korábbi ellenőrzések eredményeit. Az alperesnek kellett volna ellenbizonyítással élnie az alapeljárásban megállapítottakkal szemben. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási kötelezettség kérdéskörével nem foglalkozott.

Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte azzal, hogy a PM utasítás alapján jogszerű volt az ellenőrzés lefolytatása, a felperes iratmegőrzési kötelezettségének nem tett eleget, az iratokat meg sem kísérelte pótolni, az alperes megfelelő bizonyítási eljárást folytatott le.

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 9. számú ítéletét hatályában fenntartotta.

A keresetéhez képest a felperes felülvizsgálati kérelmében már nem hivatkozott arra, hogy becslési eljárásnak lett volna helye, az alperes túllépte az ügyintézési határidőt és a jegyzőkönyvben nem kapott tájékoztatást a jogorvoslati lehetőségekről. Ezért e körben az elsőfokú bíróság megállapításait a Legfelsőbb Bíróságnak nem kellett felülvizsgálnia.