BH 2017.3.101 A védelembevételt megalapozza, ha a szülő a kötelező védőoltásokat a gyermekének nem adatja be, házi gyermekorvost nem választ számára [1997. évi XXXI. tv. (Gyvt.) 5. §, 68. § (1) bek., 1997. évi CLIV. tv. (Eütv.) 7. § (1) bek., 8. § (1) bek., 1952. évi III. tv. (Pp.) 272. § (2) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperesek közösen nevelik a 2013. augusztus 9-én született gyermeküket, a kiskorú P. L.-t.

[2] A Budapest Főváros Önkormányzat Gyermekjóléti Központ és Családsegítő Szolgálat 2014. február 13-án tájékoztatta a Budapest Főváros Kormányhivatala Gyámhivatalát, hogy a Gyermekjóléti Központnak a védőnő 2013. szeptember 2-án és 2014. január 20-án jelezte, hogy a gyermek nem kapta meg a kötelező védőoltásokat, és a szülők ígérete ellenére a gyermek nem vett részt a státuszvizsgálatokon. Az I. rendű felperes 2014. január 28-án a Gyermekjóléti Szolgálatnál megjelent és kijelentette, hogy azokat a védőoltásokat adatják be, amiről úgy gondolják, hogy arra a gyermeküknek szüksége van. Úgy vélte, hogy a kórházban és a rendelőben is félretájékoztatták az első BCG beadásának lehetőségével kapcsolatban. A családban van védőnő, aki többször látta a gyermeket.

[3] A Gyermekjóléti Központ jelezte a gyámhivatalnak, hogy a szülők elmulasztották a kötelező védőoltások beadatását, és nem nevezték meg, hogy ki a gyermek háziorvosa, ezért a gyermek veszélyeztetett, és javaslatot tettek a gyermek védelembevételére és a családgondozó személyére.

[4] Az elsőfokú gyámhivatal 2014. február 17-én hivatalból eljárást indított a kiskorú védelembevétele tárgyában. 2014. március 5-én az elsőfokú gyámhivatal tárgyalást tartott, amelyen jelen volt az I. rendű felperes, a családgondozó és a védőnő. Ezt követően az elsőfokú gyámhivatal 2014. március 10-én határozatot hozott a védelembevételről, de ezt a határozatát a felperesek fellebbezése folytán saját hatáskörben visszavonta.

[5] A Gyermekjóléti Központ újabb, a veszélyeztetettségnek három, egymással összefüggő okát megjelölő, kiegészítő javaslata 2014. április 14-én érkezett meg a gyámhivatalhoz. A gyermek veszélyeztetettségét egyrészt az alapozta meg, hogy a szülők a kötelező védőoltások beadását megtagadták, másrészt a védőnői szolgáltatást nem kérik, illetve a gyermekük számára nem választottak házi gyermekorvost. A Gyermekjóléti Központ utalt arra is, hogy a szülők csak látszólagosan működnek együtt a Gyermekjóléti Központtal, annak tanácsait nem fogadják meg, az édesapa nem engedi be a családgondozót a lakásukba.

[6] A gyámhivatal 2014. május 21-én tárgyalást tartott, amelyen jelen voltak a felperesek, a jogi képviselőjük, a XXII. kerületi Védőnői Szolgálat vezetője és a védőnő, a Gyermekjóléti Központ vezetője és családgondozója, továbbá a közegészségügyi, járványügyi felügyelő, a gyámhivatal vezetője és ügyintézője.

[7] Ezt követően az elsőfokú gyámhivatal a 2014. június 16-án kelt BP-22C/001/459-26/2014. számú határozatával elrendelte a felperesek gyermekének védelembevételét és családgondozót rendelt ki. Előírta határozatában, hogy mi a szülők és mi a családgondozó feladata. Határozatában megállapította, hogy a szülők nem gondoskodnak az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 57. § (1) bekezdésében előírt, továbbá a járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet (a továbbiakban: R.) 5. § (6) bekezdésében szabályozott védőoltások beadásáról. Gyermeküknek nincs háziorvosa, mely komoly mulasztás a szülők részéről, mivel megfosztják a gyermeküket az egészséghez való jogtól, ezáltal veszélyeztetik őt. A gyermek veszélyeztetése fennáll, amely az alapellátás önkéntes igénybevételével nem szüntethető meg a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 68. § (1) bekezdése alapján, ezért a gyermek fejlődése a védelembevétel mellett szoros családgondozással és szülők számára előírt feladatok teljesülésével családi környezetben biztosítható.

[8] A felperesek fellebbezése folytán eljárt alperesi jogelőd a 2014. szeptember 2-án kelt BPC-020/2670/2014/3. számú határozatával az elsőfokú határozatot a rendelkező rész pontosításával helybenhagyta.

A kereseti kérelem és az alperesi ellenkérelem

[9] A felperesek keresetet nyújtottak be az alperesi jogelőd határozatának felülvizsgálata iránt. Eljárási jogsértésként hivatkoztak a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 39. § (3) bekezdés b) pontja, 46. § (4) bekezdése, 62. § (2) bekezdése megsértésére azzal, hogy a gyámhivatal által tartott tárgyalásról felvett jegyzőkönyvben nem került rögzítésre, hogy kik és milyen minőségben vettek részt az eljárásban. Álláspontjuk szerint a tárgyalásra meghívott szakembereknek nem meghívást, hanem idézést kellett volna küldeni. További jogsértésként hivatkoztak arra, hogy a kötelező házi gyermekorvos választásának jogszabályi alapja hiányzik a határozatból. Sérelmezték, hogy a veszélyeztetettség szakértő bevonása nélkül került megállapításra a Ket. 58. § (1) bekezdésébe ütközően. A hatóság nem jelölte meg a Gyvt. 5. § n) pontja szerinti veszélyeztetettség fennállását alátámasztó bizonyítékokat, így azt sem, hogy mi minősül veszélyeztetésnek, mi az az állapot, ami a gyermek testi fejlődését gátolja vagy akadályozza. Álláspontjuk szerint a hatóság csak mulasztást állapított meg, amely nincs okozati összefüggésben azzal az állapottal, amit a jogszabály a veszélyeztetettség alapjaként megjelöl. Állították, hogy a gyermeküket orvos látja, biztosítják számára a gyermekorvosi ellátást, a házi gyermekorvos igénybevétele pedig jog és nem kötelezettség. Az R. 5. § (1) bekezdés a)-k) pontjai szerinti életkorhoz kötötten előírt kötelező védőoltások betegtájékoztatóiban leírt ható-, hordozó-, segédanyagok esetleges hatásaként reakciók léphetnek fel a gyermekük szervezetében, veszélyeztethetik a testi fejlődését, melyről a hatóság hallgat. Utaltak arra is, hogy nem végeznek olyan szűrővizsgálatokat, amelyek ezeket az esetleges allergiás reakciókat, vagy nem kívánt hatásokat megállapíthatnák. Állították, hogy a gyámhivatal nem bizonyította, hogy gyermekük a kötelező oltások hiányában testi fejlődését veszélyeztető fertőzések veszélyében élne. A felperesek az első tárgyalást követően hivatkoztak az eljárás megindításával és a Gyermekjóléti Szakszolgálat eljárást megindító jelzésével összefüggésben jogsértésre.

[10] Az alperes a határozatában foglaltakat fenntartva a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú ítélet

[11] Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét alaptalannak találta, ezért az ítéletével elutasította.

[12] A bíróság a Gyvt. 6. § (5a) bekezdésének megsértésére, azaz a Gyermekjóléti Szakszolgálat jelzésével és az eljárás megindításával összefüggő jogsértésre való hivatkozást a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 335/A. § (1) bekezdésére utalással érdemében nem vizsgálta, mert az a törvényes határidő után, a keresetváltoztatás tilalmába ütközően került előterjesztésre.