AVI 2014.8.71 A nyugtaadási kötelezettség teljesítése csak akkor állapítható meg, ha a szabályszerű nyugtát a vevő rendelkezésére bocsátják [2007. évi CXXVII. tv. 159. §, 163. §, 165. §]

A Vám- és Pénzügyőri Hivatal járőrei 2009. augusztus 12-én a megtartott "Sz. Fesztivál" elnevezésű rendezvényen próbavásárlással egybekötött nyugta és számla kibocsátási kötelezettség ellenőrzését végezték el a felperes által üzemeltetett "C. Go" elnevezésű mozgó elárusítóhelyen. A járőrök egy pohár capuccino-t és egy pohár espresso kávét vásároltak 700 Ft értékben. Az eladást végző alkalmazott az ellenőröknek pénztárgép-nyugtát nem adott át, kézi nyugtát nem állított ki, a bevételt nem bizonylatolta le. Az ellenőrök a nyugtaadási kötelezettség elmulasztása miatt a pénztárgépből egy db 1 Ft-os nyugtát kértek, jegyzőkönyvet vettek fel.

A felperes ügyvezetője az ellenőrzési jegyzőkönyvre 2009. augusztus 29-én írásban tett észrevételt, amelyhez becsatolta a pénztárgép 0086, 0087, 0088, 0089, 0090, 0091 sorszámú nyugták másolatait azzal, hogy ezek szerint az ellenőrök által vásárolt mindkét tétel be lett ütve a pénztárgépbe, a nyugtát az alkalmazott "feltehetően" a termék mellé tette le. Hivatkozott arra is, hogy "vélhetően a nyugta a kiadása közben elkeveredett, így a nyugtaadási kötelezettség elmulasztását a figyelmetlenség okozhatta".

Az elsőfokú hatóság a felperest számla, illetve nyugtaadási kötelezettség elmulasztása miatt 100 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte.

A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 14157-1/2009. számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Az alperes érdemi döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 45. §-ára, 138. § (1) bekezdésére, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 159. § (1) bekezdésére, 166. § (1) bekezdésére, Art. 172. § (2) bekezdés a) pontjára, 172. § (21) bekezdésére alapította.

Nem fogadta el a felperes fellebbezésében előadottakat és az általa becsatolt bizonylatokat annak igazolására, hogy a 0085-ös számú nyugta az ellenőrök fogyasztásának bizonylata lett volna. Azt állapította meg, hogy az elsőfokú hatóság megalapozottan és jogszerűen döntött a rendelkezésére álló adatok alapján a mulasztási bírság kiszabásáról.

A felperes keresetében a határozatok megváltoztatását, fizetési kötelezettségének törlését, másodlagosan a határozatok hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte, vitatta a mulasztási bírság jogalapját. Előadta, hogy nyugtaadási kötelezettségének eleget tett, az alperes nem teljesítette a tényállás tisztázási, bizonyítási, és indokolási kötelezettségét. A határozatokból nem állapítható meg a vásárlás tényleges időpontja, illetve annak oka, hogy a 0085-ös sorszámú bizonylat miért nem került elfogadásra a pénzügyőrök fogyasztásának nyugtájaként.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.

Ítéletében megállapította, hogy 19.28-kor kezdődött az ellenőrzés, a próbavásárlást végző személyek ekkor álltak be a vevői sorba. A pénztárgép óra állása 19.37-kor, a megbízólevél bemutatásakor, illetve az egy db 1 Ft-os nyugta kiadásakor 19.54-et mutatott. Az ellenőrzési jegyzőkönyv, mint közokirat egyértelműen rögzíti, hogy az ellenőrök nem kaptak nyugtát az értékesítésről, ezt az alkalmazott, és a jelen lévő felperesi ügyvezető aláírta. A jegyzőkönyv felvétele után előterjesztett észrevétel és az ahhoz csatolt okiratok nem fogadhatók el. A 0086-tól 0092-ig terjedő kontrollszalag nyugták, amelyek a próbavásárlásról az 1 Ft-os blokk kiadásáig kerültek rögzítésre, egyike sem tartalmazza a próbavásárlás során értékesített termékek értékét. A 0085. számú nyugta pedig ami a pénztárgép órája szerint 19.49 órakor készült, a valóságban, mivel az óra rosszul járt, 19.27 órakor, tehát a próbavásárlást megelőzően lett beütve. Ennélfogva ez utóbbi sem igazolja a nyugtázási kötelezettség teljesítését, függetlenül attól, hogy a próbavásárlással azonos összegű termék értékesítés regisztrációját tartalmazza.

A perben a bizonyítás - a Pp. 164. § (1) bekezdése értelmében - a felperest terhelte, aki a keresetét alátámasztó bizonyításra nem tett indítványt. A rendelkezésre álló adatok alapján ezért az állapítható meg, hogy az alperes határozata nem sért eljárási és anyagi jogszabályt, megalapozott és érdemben jogszerű döntést tartalmaz.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, vagy az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára.

Azzal érvelt, hogy az alperes eljárása nem felel meg Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 97. § (6) bekezdésében, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 2. § (3) bekezdésében, 39. § (2) bekezdés e) pontjában, 72. § (1) bekezdés ea) pontjában, a Fővárosi Bíróság eljárása és határozata pedig sérti a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 336/A. § (2) bekezdésében, 339/A. §-ában, 339. § (2) bekezdésében, Pp. 195. §-ában, és 339/B. §-ában foglaltakat.