BH 2009.1.26 A cégjogban harmadik személlyel szemben érvényesülő szabályok a munkáltatói jogkör gyakorlására kihatással nincsenek, így a munkajogi előírásoknak megfelelő rendes felmondás érvénytelensége nem állapítható meg [Mt. 89. §].

A felperes keresetében a munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével. Ezen túlmenően rendkívüli munkaidőben történő munkavégzése ellenértékének megfizetését igényelte.

A munkaügyi bíróság részítéletével a felperesnek a felmondás jogellenessége megállapítására vonatkozó kereseti kérelmét elutasította.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes ügyfélszolgálati munkatársként, illetve projektvezetőként állt az alperes alkalmazásában, munkaszerződése szerint változó munkahelyre alkalmazták.

Az alperes a munkaviszonyát a 2004. május 5-én kelt rendes felmondásával szüntette meg azon indokolással, hogy a társaság működésében jelentős és elhúzódó nehézségek merültek fel, kevesebb megrendelés érkezett, így mindenkinek nem lehet munkát biztosítani. A 2003. december 4-én megtartott taggyűlés nem szavazott meg anyagi keretet ahhoz, hogy ne kelljen alkalmazottaktól megválni. Mindez átszervezést és a dolgozók egy részének "elbocsátását" tette szükségessé.

A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a munkáltatói jogkörgyakorlás lehetőségét a Gt. 28. §-a alapozza meg, a munkaviszony megszüntetéskor D. J. látta el az ügyvezetői tevékenységet. A felmondási iratot aláíró ügyvezető neve előtt a cégnév nem szerepel, az iktatószámmal ellátott felmondási irat azonban tartalmazza a cég nevét és címét is. Az alperes taggyűlése 2003. december 4-én nem hozott alakszerű határozatot a létszámleépítésről, ilyenre azonban a felmondás nem is hivatkozott. A bíróság megállapította a megrendelések számának csökkenését, és ezzel összefüggésben bizonyítottnak találta a létszámleépítést is.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján helyesen állapította meg a tényállást, és helytálló az arra alapított érdemi döntése is. Rámutatott, hogy a fellebbezésben foglaltak körében az elsőfokú bíróság kellő indokát adta álláspontjának, jogszabálysértés megállapítására nem volt mód.

A felperes felülvizsgálati kérelme a részítéletek "megváltoztatására", és a kereseti kérelem szerinti döntés meghozatalára irányult. Érvelése szerint a rendes felmondás első lapjának csak egyik oldala tartalmaz jognyilatkozatot, amelyet D. J. ügyvezető igazgató nem írt alá, a második lapja szintén csak egyik oldalán tartalmaz jognyilatkozatot, amin szerepel az ügyvezető kézjegye, de nem lelhető fel a munkáltató cégneve. Ebből következően az Mt. 6. § (2) bekezdés szerinti alaki kötöttség megsértésével tett jognyilatkozat érvénytelen. Sérelmezte a Gt. 39. § (1) bekezdésének, 40. § (3) bekezdésének, a Pp. 29. §-ának és 196. §-ának, valamint a Ctv. 17. § (1) bekezdés és 18. § (1) bekezdésében foglaltak megsértését. Hivatkozása szerint a bíróságok nem tettek eleget ítélet indokolási kötelezettségüknek sem, így mindkét részítélet sérti a Pp. 221. § (1) bekezdésben írtakat.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.