3429/2022. (X. 21.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.V.38.155/2021/3. számú végzése alaptörvény-ellenessége megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Litresits András ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján a Kúria Kfv.V.38.155/2021/3. számú végzése, valamint Pécsi Törvényszék 7.K.700.426/2021/12. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt alkotmányjogi panaszt terjesztett elő.
[2] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzményei és az indítványban foglaltak az alábbiak szerint összegezhetők.
[3] 2.1. Az egyéni vállalkozó indítványozóval szemben a rendőrség 2021. február 25-én kelt határozatával, sommás eljárás keretében 200 000 Ft bírságot szabott ki, mert megsértette a veszélyhelyzet idején alkalmazandó védelmi intézkedések második üteméről szóló 484/2020. (XI. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 13. §-ában foglalt rendelkezéseket. A határozat szerint az indítványozó üzemeltetőként olyan személyek számára tette lehetővé a fitneszterem látogatását, akik nem tartoznak az R. által előírt korlátozások alól mentesített személyi körbe, mert nem minősültek versenyszerűen sportolónak.
[4] Az indítványozó a közigazgatási határozat ellen keresetet terjesztett elő, arra hivatkozva, hogy az R. hatályos preambulumában kifejezetten nevesített személyi edzői szolgáltatást a szokott rendben végezhette a kijárási tilalom szabályai mellett. Hivatkozott arra is, hogy a szóban forgó ingatlan nem fitneszteremként funkcionál, ott kereskedelmi tevékenységet nem végzett, kizárólag az általa egyéni vállalkozóként végzett személyi edzések helyszínéül szolgált.
[5] A Pécsi Törvényszék 2021. szeptember 30. kelt, 7.K.700.426/2021/12. számú ítéletével a keresetet elutasította. A bíróság megállapította, hogy a felperes fitneszteremként üzemeltette az ingatlant, ahol versenyengedéllyel nem rendelkező sportolók személyi edzése tiltott volt, így ilyen szolgáltatást az indítványozó sem nyújthatott a versenyszerűen sportolónak nem minősülő vendégeknek. A törvényszék vizsgálta és értelmezte mind az R., indítványozó által felhívott preambulumában, mind a határozat alapjául szolgáló 12. § (1) bekezdés c) pontjában, a 12. § (4) bekezdésében és a 13. §-ban foglaltakat. Értelmezése szerint az érintett időszakban az R. alapján az edzőtermek kizárólag a versenyszerűen sportoló személyek számára voltak látogathatók, a személyi edzők kizárólag ilyen személyek számára nyújthatták jogszerűen a szolgáltatásukat fitneszteremben vagy edzőteremben, egyébként más módon, más helyszínen, a kijárási korlátozásokat betartva volt csak lehetőség személyi edzés szolgáltatás nyújtására. Miután a rendőri intézkedés alá vont személyek az intézkedés időpontjában nem minősültek versenyszerűen sportolónak, számukra az edzőterem látogatása tiltott volt. Az R. 13. § alapján a 12. § szerinti védelmi intézkedés betartatásáról az indítványozónak mint üzemeltetőnek kellett gondoskodni, vele szemben jogszerűen került sor bírság kiszabására.
[6] A jogerős ítélettel szemben az indítványozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. A Kúria 2022. január 13-án kelt, Kfv.V.38.155/2021/3. számú végzésével a felülvizsgálati kérelem befogadását a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpontjában meghatározott feltételek fennállása hiányában megtagadta.
[7] A Kúria végzése indokolásában rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság megvizsgálta a felperes által hivatkozott, az ügy érdeme szempontjából valamennyi releváns jogszabályt, köztük az R. preambulumát is, mely során kialakított álláspontja és az abból levont következtetései az ítélet indokolásából kitűnnek. A felülvizsgálati kérelemben állított téves jogértelmezés kapcsán a Kúria rögzítette, hogy a támadott ítélet jogszerűségének és megalapozottságának a vizsgálata, egyebekben az érdemi felülvizsgálat nem a befogadás körébe tartozik. Így annak megítélése, hogy az elsőfokú bíróság a megállapított tények alapján a határozat jogszerűsége kérdésében milyen következtetésekre jut, nem jogkérdésnek, hanem ténykérdésnek minősül. A Kúria kifejtette, hogy önmagában nem alapozza meg a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpontja szerinti befogadást a felülvizsgálati kérelemben szereplő és az ügy érdemére vonatkozó jogi érvelés. A Kúria nem tárt fel olyan garanciális jogsérelmet, mely a befogadást szükségessé tenné, az elsőfokú bíróság a keresetet teljeskörűen elbírálta.
[8] 2.2. Az indítványozó az Alaptörvény T) cikk (2) bekezdése, XXVIII. cikk (1) bekezdése, és 28. cikke sérelmét állítva terjesztett elő alkotmányjogi panaszt a törvényszék és a Kúria döntésével szemben.
[9] Álláspontja szerint a törvényszék tévesen értelmezte, és jogsértő módon, figyelmen kívül hagyta az R. preambulumát, ezért iratellenes és okszerűtlen következtetésre jutott. A preambulum ugyanis tartalmazza, hogy az R.-ben nem említett szolgáltatók és szolgáltatások (például: fodrász, masszőr, személyi edző) a szokott rendben működhetnek a kijárási tilalom szabályai mellett. Állítása szerint az ingatlan, ahol tevékenységét folytatja nem edzőteremként, fitneszteremként funkcionál, s ott ő személyi edzőként edzéseket tart. Érvelése szerint a bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének, és így döntése összességében a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát sérti.
[10] A Kúria döntését azért támadta az indítványozó, mert az szerinte önkényesen és aránytalanul szűken, contra legem értelmezte a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpontjában meghatározott feltételeket.
[11] 3. Az Abtv. 56. § (1)-(2) bekezdései alapján az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a befogadhatóság törvényi feltételeinek.
[12] 3.1. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó meghatalmazással eljáró jogi képviselője az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint megállapított határidőn belül nyújtotta be a Kúria döntése ellen, az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit kimerítette. Az Alkotmánybíróság korábban már állást foglalt a tekintetben, hogy a Kúria felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó végzése a bírósági eljárást befejező egyéb döntésnek minősül, és alkotmányjogi panasszal támadható (lásd: 3245/2019. (X. 17.) AB végzés, Indokolás [14]; 3188/2020. (V. 27.) AB végzés, Indokolás [11]).
[13] Az indítványozó - mint az alapügy felperese - jogosultnak és érintettnek is tekinthető, az Abtv. 27. § (1) bekezdésére alapított alkotmányjogi panaszt saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő. Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörét megállapító törvényi rendelkezést, a vizsgálandó bírósági döntéseket, valamint kifejezett kérelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg azok alaptörvény-ellenességét, és semmisítse meg azokat. Az indítványozó megjelölte az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit, azokhoz indokolást fűzött.
[14] Az Alkotmánybíróság ugyanakkor jelen ügyben is hangsúlyozza, hogy az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja értelmében alkotmányjogi panasz csak az Alaptörvényben biztosított jog sérelmére alapítható. Az indítvány e feltételnek csak részben tesz eleget, ugyanis az Alaptörvény T) cikk (2) bekezdése és a 28. cikke az indítványozó számára közvetlen, az Alaptörvényből származó jogosultságot nem biztosít (lásd például: 3346/2020. (VIII. 5.) AB végzés, Indokolás [13]).
[15] A fentiek miatt az alkotmányjogi panasznak csak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésére alapított része felel meg az indítványok határozottságával kapcsolatos valamennyi feltételnek.
[16] 4. Az Abtv. 29. §-a alapján az - egyéb törvényi feltételeknek megfelelő - alkotmányjogi panasz akkor fogadható be, ha a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetőségét támasztja alá vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vet fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (pl. 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]). A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[17] 4.1. Az indítványozó a tisztességes eljáráshoz való sérelmét arra hivatkozással állítja, hogy a törvényszék önkényes és aránytalanul szűk jogértelmezéssel hozta meg döntését. Indokolás nélkül figyelmen kívül hagyta az indítványozó érveit az R. preambulumának szerinte helyes értelmezésével kapcsolatban, contra legem terjesztette ki az R.-ben előírt korlátozást a személyi edzőkre. A Kúria döntését pedig azért támadta az indítványozó, mert az szerinte önkényesen és aránytalanul szűken értelmezte a Kp. felülvizsgálati kérelem befogadásának feltételeire vonatkozó rendelkezéseit.
[18] 4.2. Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is hangsúlyozza állandó gyakorlatát: "Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére van hatásköre, ebbe azonban a bizonyítékok bírói mérlegelésének és a bírósági eljárás teljes egészének felülbírálata nem tartozik bele" (lásd: 3351/2012. (XII. 5.) AB végzés, Indokolás [7]). A tisztességes eljárás alkotmányos követelménye a bírói döntésekkel szemben azt a minimális elvárást fogalmazza meg, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon (7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [34]). Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint az indokolási kötelezettség azt az elvárást támasztja a bírósággal szemben, hogy a döntés indokolásának az ügy érdeme szempontjából releváns kérdésekre kell kiterjednie és nem minden egyes részletre (3159/2018. (V. 16.) AB határozat, Indokolás [31]).
[19] Az Alkotmánybíróság a jogerős ítélet indokolását értékelve arra a következtetésre jutott, hogy a törvényszék az indítvány által támadott döntését kellően megindokolta. Kitért a preambulummal összefüggésben megfogalmazott érvekre, s arra is, hogy milyen bizonyítékok alapján jutott arra a következtetésre, hogy az indítványozó edző- és fitnesztermet működtetett. Értékelte a döntés azon érveket is, amelyeket az indítványozó a személyi edzői tevékenységével kapcsolatban adott elő. Megjelölte, hogy döntését mely jogszabályi rendelkezésekre alapította és minden releváns körülményre kiterjedő indokolással támasztotta alá, hogy az indítványozó kereseti kérelmét miért utasította el.
[20] Annak megítélése pedig, hogy a felülvizsgálati kérelem befogadásának feltételei fennállnak-e, szakjogi-törvényértelmezési kérdés, melyben az Alkotmánybíróság - következetes gyakorlatának megfelelően - a Kúria döntését nem bírálhatja felül (3365/2019. (XII. 16.) AB végzés, Indokolás [21]).
[21] Összességében megállapítható, hogy a panasz nem alkotmányossági, hanem törvényességi kérdéseket fogalmaz meg, a bíróság jogértelmezését, jogalkalmazását vonja kritika alá, és a támadott határozatban foglalt döntést magát, illetve annak hátrányos voltát tekinti alapjogi sérelemnek, a döntés Alkotmánybíróság általi megváltoztatása érdekében (vö. pl. 3119/2015. (VII. 2.) AB végzés, Indokolás [21]).
[22] 5. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítvány nem tartalmaz olyan indokot, ami alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetne fel, vagy a bírói döntés érdemére kiható alaptörvény-ellenesség kételyét támasztaná alá, ezért az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdéseire azt visszautasította.
Budapest, 2022. október 4.
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Czine Ágnes s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Juhász Imre alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Miklós s. k.,
előadó alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1028/2022.