3351/2012. (XII. 5.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.III.22.191/2011/4. számú ítélete ellen -a Fővárosi Bíróság 56.Pf.632.094/2011/6. számú ítéletére, valamint a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 19.P.II.21.909/2008/45. számú ítéletére is kiterjedő hatállyal - benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, 24. cikk (3) bekezdés b) pontja, illetve az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése, illetve 27. §-a alapján, a törvényben meghatározott határidőn belül alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, kérve a Kúria Pfv.III.22.191/2011/4. számú ítélete felülvizsgálatát, valamint - a Fővárosi Bíróság 56.Pf.632.094/ 2011/6. számú ítéletére, valamint a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 19.P.II.21.909/2008/45. számú ítéletére is kiterjedő hatályú - megsemmisítését, mert ellentétesnek tartja az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiság elvével.

[2] Előadja, hogy a támadott határozatokban az eljáró bíróságok ingatlanforgalmi szakértő kirendelésével megállapították, hogy az indítványozó ingatlana a közúti forgalom megnövekedésével kárt szenvedett, ennek ellenére azonban az okozott kárnak csak töredékét ítélték meg számára. Az indítványozó szerint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 339. §-a a károkozó magatartás jogellenességét vélelmezi, így a károsultnak az ok-okozati összefüggés bizonyítása után a jogellenességet nem kell tovább bizonyítania.

[3] Ezzel szemben az eljáró bíróságok - a Ptk. 339. §-ával összeegyeztethetetlen módon - a szakértők által kiszámított teljes kártól indokolatlanul kisebb kártérítési összeget állapítottak meg. Az indítványozó szerint a jogállamiság elvével ellentétes, hogy a vétlen károsult viselje a kár jelentős részét, azaz a bíróság kártérítés fizetésére kötelezi az alperest, ugyanakkor az értékcsökkenés miatti kárigényt elutasítja.

[4] A diszkrimináció tilalmát sérti az indítványozó szerint az, hogy más hasonló eljárásokhoz képest, ahol csak ingatlanforgalmi szakértői bizonyítás történt, a bíróság útforgalmi szakértő véleményét is figyelembe vette az ügyben. Szerinte ez nem csak hátrányos megkülönböztetést jelent az indítványozó sérelmére - mivel a bíróság többletbizonyításra kötelezte más, hasonló eljárásokhoz képest -, hanem a "túlbizonyíttatás" összeegyeztethetetlen a jogállamiság elvével is.

[5] Hivatkozik az indítványozó a tulajdonjog sérelmére is, hiszen a károkozás jogtalan tulajdonelvonás, ezért ingatlanát vissza kellene állítani eredeti állapotára, ami adott ügyben szerinte az azonnali, teljes és feltétlen kártérítést jelenti. Mivel a bíróságok csak részben adtak helyt a felperes keresetének, és nem ítélték meg az általa kért teljes kártérítési összeget, a "részkártérítéssel" megsértették a tulajdon védelmének elvét.

[6] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról, az 56. § (2) bekezdése értelmében pedig a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt feltételeit, különösen a 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket.

[7] Az alkotmányjogi panasz vizsgálata alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az nem felel meg a befogadhatóság követelményeinek: az indítványozó a bírósági ítéletek érdemével kapcsolatosan nem állított a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vetett fel. Indokolása csak érintőlegesen tartalmaz alapjogi érvelést: tulajdonhoz való jogát annyiban érzi sérülni, amennyiben nem kap teljes kártérítést. Ténylegesen azt vitatja, hogy a bíróság milyen szakértői bizonyítást vett igénybe, és annak megállapításait hogyan értékelte; azaz kérelme döntően arra irányul, hogy az Alkotmánybíróság vizsgálja felül a bizonyítást és a bizonyítékok bírói mérlegelését. Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére van hatásköre, ebbe azonban a bizonyítékok bírói mérlegelésének és a bírósági eljárás teljes egészének felülbírálata nem tartozik bele. Az indítványozó sem a bíróság eljárásával, sem az ítélet érdemével kapcsolatosan nem állított olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vetne fel.

[8] Az Abtv. 56. § (3) bekezdése értelmében a befogadás visszautasítása esetén az Alkotmánybíróság rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.

[9] Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában szabályozott befogadási feltételeknek, ezért az indítványt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2012. november 26.

Dr. Holló András s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Balsai István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/3101/2012.