BH 2017.3.106 Túllépi a törvényi kereteket az a települési adóra vonatkozó önkormányzati rendelet, amelynek alanya általánosságban a természetes személy. Az önkormányzati rendeletnek egyértelműen utalnia kell arra, ha egyes rendelkezései - az egész rendelethez képest - eltérő időben lépnek hatályba. A helyiadó-rendeletnek az adókötelezettség minden feltételére ki kell terjednie, az adókötelezettséget indokolatlanul nem lehet párhuzamos helyi normában szabályozni [1990. évi C. tv. (a továbbiakban: Helyi adó tv.) 1/A. §, 52. §].

[1] Az indítványozó kormányhivatal a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 132. § (3) bekezdés b) pontja alapján folytatott eljárásban hívta fel az önkormányzatot a települési adóról szóló 24/2015. (XII. 1.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.) módosítására, mivel annak egyes rendelkezéseit törvénysértőnek ítélte.

[2] Az önkormányzat képviselő-testülete a törvényességi felhívásban foglaltaknak részben eleget téve módosította az Ör.-t. Ezt követően azonban az indítványozó által kibocsátott törvényességi felhívásban foglaltakkal nem értett egyet, 54/2016. (IV. 29.) határozatával elutasította azt, hogy eleget tegyen a törvényességi felhívásban foglaltaknak.

[3] Mivel a törvényességi felügyeleti eljárás a fentiek szerint nem vezetett eredményre, ezért az indítványozó a Kúria előtt kezdeményezte az Ör. egyes rendelkezéseinek törvényességi felülvizsgálatát és megsemmisítését.

Az indítvány és az érintett önkormányzat állásfoglalása

[4] Az indítványozó állította, hogy az Ör. adóalanyokra vonatkozó 2. § (1) bekezdés a) pontja ellentétes a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Helyi adó tv.) 1/A. § (1) bekezdésében foglaltakkal, mivel a törvényi felhatalmazásnak a Kúria Köf.5035/2015. számú határozatában értelmezett kereteit túllépve, az adóalanyi körből nem emelte ki a vállalkozókat.

[5] Az indítványozó kormányhivatal ezen túlmenően hivatkozott arra is, hogy az Ör. 5. § (1) bekezdése, valamint 7. § (2) és (3) bekezdései a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 2. § (1) bekezdésével, és 3. §-a szerinti előírásokkal, valamint a jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII. 14.) IRM rendelet (a továbbiakban: IRM rendelet) 2. §-ával is ellentétesek. Indokolása értelmében a hivatkozott rendelkezések nem értelmezhetőek egyértelműen, nem felelnek meg a magyar nyelv szabályainak. Egyebekben pedig az önkormányzat az Ör. 7. § (3) bekezdésével azonos tárgykört két különböző jogszabályban kíván szabályozni, amivel indokolatlan párhuzamosságot idézett elő.

[6] Végül az indítványozó arra hivatkozott, hogy az Ör. 5. § (1) bekezdése és a 7. § (3) bekezdése nem felel meg a vagyoni típusú adókkal szembeni arányos és megkülönböztetésmentes adóztatás követelményének, mivel az Ör. az adófizetési kötelezettséget az adózó igazgatási szempontú lakhatásától tette függővé.

[7] Az érintett önkormányzat a részére megküldött indítványra a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 52. § alapján állásfoglalást terjesztett elő, melyben az indítvány - Bszi. 55. § (3) bekezdésében foglaltak szerinti - elutasítását kérte.

[8] Álláspontja értelmében az Ör. 2. § (1) bekezdés a) pontjában szabályozott alanyi kör megfelel a Helyi adó tv. 52. § 26. pontjában foglaltaknak. Az Ör. 2. § (1) bekezdés b) pontja kizárja a vállalkozókat az adózói körből, ezért az indítványban foglalt törvénysértés nem valósult meg. Mivel a települési adó tárgya a vagyonelem és nem a tevékenység, ezért adóelkerülésre adna alapot az, ha minimális vállalkozói működés is mentességet jelenthetne az adó megfizetése alól.

[9] Az önkormányzat vitatta azt is, hogy az Ör. támadott 5. § (1) bekezdése, valamint 7. § (3) bekezdése megfogalmazásukat tekintve ellentétesek lennének a Jat. rendelkezéseivel.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása

[10] Az indítvány részben megalapozott.

[11] A Kúria ebben az esetben is utal arra, hogy az önkormányzat a támadott Ör.-t az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdésére visszavezethető, a Helyi adó tv. rendelkezései alapján végrehajtó jellegű jogalkotói jogkörében alkotta meg. Ezért az Ör. nem lehet ellentétes - egyéb jogszabályi rendelkezések mellett - a Helyi adó tv. szabályozásával sem.

[12] Utalni kell továbbá arra is, hogy az absztrakt normakontroll-eljárásban - mint amilyen a kormányhivatali és az alapvető jogok biztosának indítványa alapján indult eljárások - az elbíráláskor hatályos Ör.-nek a mindenkor hatályos törvényeknek, jogszabályoknak kell megfelelnie.

[13] A Kúria a Helyi adó tv. 1/A. §-át eddig több határozatában (Köf.5035/2015., Köf.5068/2015., Köf.5069/2015.) is azonos tartalommal értelmezte. Egyebek mellett kifejtette, hogy a helyi szinten bevezethető adók és az adótényállás elemeinek kiszámítható szabályozásával párhuzamosan 2015. január 1-jétől a törvényalkotó felhatalmazta az önkormányzatokat közelebbről meg nem határozott, törvény által nem tilalmazott adók bevezetésére, illetve bármely közteher nélküli adótárgy adóztatására. Az alanyi kör generális korlátozása mellett a Helyi adó tv. nem határozta meg azokat a törvényi kereteket - a lehetséges adótárgyak körét, az adótényállás egyéb elemeit (az adó alapja, mértéke stb.) -, amelyek között és amelyekre tekintettel az adókötelezettség kivethető. A Helyi adó tv. 1/A. § (2) bekezdésében tételesen rögzített rendelkezések is [1. § (1) bekezdése, a 42/B. §, valamint az eljárási kérdések szabályozására vonatkozó 43. § (3) bekezdése] az adóztatás fentiek szerinti szabadságát szolgálják.

[14] A szabályozás ezen módjából általános következtetésként levonhatóan a Helyi adó tv.-ben nincsenek olyan anyagi jogi garanciák, amelyek a potenciális adózók számára a települési adókötelezettséggel összefüggésben biztosítanák az Alaptörvény XXX. cikke szerinti, de annál az adózóra nézve nem súlyosabb, illetve nem hátrányosabb kötelezettség teljesítését.

[15] A Kúria kimondta azt is, hogy a konkrét eljárásban a települési adóval összefüggésben nem vehetők figyelembe a Helyi adó tv. - 1/A. § (2) bekezdésében megjelölteken kívüli - rendelkezései.

[16] A Helyi adó tv. 1/A. § (1) bekezdése szerint: "[a]z önkormányzat az illetékességi területén rendelettel olyan települési adót, települési adókat vezethet be, amelyeket más törvény nem tilt. Az önkormányzat települési adót bármely adótárgyra megállapíthat, feltéve, hogy arra nem terjed ki törvényben szabályozott közteher hatálya. A települési adónak nem lehet alanya állam, önkormányzat, szervezet, továbbá - e minőségére tekintettel - vállalkozó (52. § 26. pont)". Az 1/A. § (2) bekezdése értelmében "[a]z e § alapján megállapított települési adóra kizárólag az 1. § (1) bekezdését, a 42/B. §-t és a 43. § (3) bekezdését kell alkalmazni".

[17] Az Ör. adóalanyi kört szabályozó 2. § (1) bekezdése értelmében "[a]z adó alanya a) az a természetes személy, valamint b) az az a) pontba nem tartozó, aki (amely) nem felel meg a vállalkozó (a hely adókról szóló 1990. évi C. törvény 52. § 26. pont) feltételeinek - és nem állam, nem önkormányzat és nem szervezet -, aki (amely) a naptári év (továbbiakban: év) első napján a földrészlet tulajdonosa. Több tulajdonos esetén a tulajdonosok tulajdoni hányaduk arányában adóalanyok".