A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21649/2012/6. számú határozata formatervezési minta tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 301. §, 1995. évi XXXIII. törvény (Szt.) 14. §, 2001. évi XLVIII. törvény (Fmtv.) 14. §] Bírók: Békefiné dr. Mózsik Tímea, Lesenyei Terézia, Pullai Ágnes

Fővárosi Ítélőtábla

8.Pf.21.649/2012/6.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Márton Árpád ügyvéd (....) által képviselt felperes neve (....) felperesnek, a dr. Kollai Gergely ügyvéd (....) által képviselt P.Zrt. (....) alperes ellen formatervezési minta hasznosítása után járó díj megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2012. június 11. napján kelt 3.P.22.407/2011/13. sorszámú ítélete ellen a felperes 15., az alperes 16. sorszám alatti fellebbezése folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és a felperest kötelezi arra, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperes részére 1 250 000 (Egymillió-kétszázötvenezer) forint + áfa összegű perköltséget, valamint 1 800 000 (Egymillió-nyolcszázezer) forint kereseti és fellebbezési illetéket az állam javára külön felhívásra. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Köteles a felperes az alperesnek 15 napon belül megfizetni 250 000 (Kétszázötvenezer) forint + áfa összegű másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság megismételt eljárásban hozott ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 4 225 273 forint tőkét és annak 2004. május 20. napjától a kifizetésig számított törvényes mértékű késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

A felperest kötelezte 500 000 forint perköltség alperesnek történő megfizetésére, továbbá kötelezte a felperest, illetőleg az alperest, hogy külön felhívásra fizessenek meg az államnak 882 000 forint, illetve 18 000 forint illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt illetéket.

A tényállásban megállapította, hogy az alperes a jogosultja, a felperes pedig 60%-ban szerzője az ... 24-i elsőbbségű .... lajstromszámú "Vakanya tömítésttároló fészekkel" című formatervezési mintaoltalomnak, ami egy olyan piros színű, hatszögletű, balmenetes vakanya, melynek felső része kerek, egyik oldalán nyitott bemarást tartalmaz és ebbe egy darab lapos tömítőgyűrű helyezhető. A felperes a mintát úgy alkotta meg, hogy az nem volt az alperesnél fennállt munkaviszonyából eredő kötelezettsége. Az alperes a perbeli vakanyát 1995. március 28. és 2008. január vége között alkalmazta gázpalackjain. A vakanya a gázpalack szerelvényét képezte és önállóan nem került forgalmazásra. Kettős funkcióval bírt: egyrészt a gázpalack tetején elhelyezkedő szelep csatlakozó csonkját használaton kívüli esetben gáztömören lezárta, másrészt a flexibilis csatlakozáshoz új és sérülésmentes, gáztömör tömítőgyűrűt hordozott, biztosítva a biztonságos üzembe helyezést, amivel csökkenthető volt a balesetek kockázata. Az alperes szolgáltatásának reklámozása során a "Háromszoros védelem" jelmondattal kifejezetten felhívta a fogyasztók figyelmét a vakanya hasznosságára, e tulajdonságra épülően promóciós kampányt is folytatott.

Az elsőfokú bíróság a tényállásban táblázatos formában rögzítette az 1995. március 28. és 2008. január között alperes által gyártatott vakanyák évenkénti mennyiségét, nettó darabárát és a tömítőgyűrű árát. Kitért rá, hogy a perbeli vakanyákat 1995. és 1998. között külső tömítő gyűrű nélkül vásárolta és a tömítést maga rakta bele, de ezt 1999-től a gyártó végezte, ezért a táblázatban az utóbbi időszakra feltüntetett ár a külső tömítőgyűrű árát is magában foglalja. A felperesnek a minta hasznosítása után az alperes nem fizetett.

A felperes 2007. január 29. napján előterjesztett keresetében a formatervezési minta használata után 258 743 478 forint találmányi díj és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest, később a követelés összegét 94.796.915 forintra szállította le.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Egyrészt a követelés elévülésére hivatkozott, másrészt a számítást helytelennek, az igényt eltúlzottnak találta.

Az elsőfokú bíróság 3.P.23.079/2008/48. szám alatti ítéletével a keresetnek részben helyt adva kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 10.387.296 forint tőkét és annak 2001. szeptember 1. napjától a kifizetésig számított törvényes mértékű késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította és rendelkezett a perköltségről.

A felek fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.22.149/2010/6. számú részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta. A perbeli formatervezési mintaoltalomnak a 2000. szeptember 6. előtti alperesi hasznosítása után járó díj iránti keresetet a követelés elévülése miatt elutasította. A 2000. szeptember 7. és 2008. január vége közötti időszakra vonatkozó díjigénnyel kapcsolatos keresetrészt érintő ítéleti rendelkezést a perköltségre és illetékre is kiterjedően hatályon kívül helyezte és e körben az elsőfokú bíróságot újabb tárgyalásra és újabb határozat hozatalára utasította, mert bár egyetértett a díjazás számításával kapcsolatban általánosságban kifejtett ítéleti állásponttal, és a licencia díj mértékének 8%-ban való meghatározásával, továbbá osztotta a jogkimerülést érintő érvelést is, de az érvényesíthető időben felhasznált vakanyák nettó árbevételéhez igazodó díjazás kiszámítására, a rendelkezésre álló adatok hiányában nem volt mód.

A felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelmet elbíráló Kúria Pfv.IV.21.414/2011/4. számú részítéletével a jogerős részítéletet hatályában fenntartotta.

A folytatódó eljárásban az alperes az elsőfokú bíróság felhívására a 12-I. jelű iratban táblázatba rendezve közölte a 2000-2009. közötti időszakban elért, gázszolgáltatásból eredő előnyét, azzal hogy részletesebb kimutatás nem áll rendelkezésére. A felperes vitatta az alperes által szolgáltatott adatokat és tévesnek tartotta a számítását is. A másodfokú határozat indokolására is figyelemmel a díjazást a gázpalack értékesítéshez, a palack cseréhez kötötte és ebből vezette le a hasznosítás után neki járó díjat, amit első számításában 108 148 377 forintban, majd 106 194 885 forintban határozott meg (10. és 13/F/1-2. alatti beadványok). Az alperes álláspontja szerint a felperesi díjazás kizárólag az alkalmazással elért többleteredményen alapulhat és a megrövidült időszakra csupán újra kell számolni az elsőfokú ítéletben foglalt alapok szerint a díj mértékét. Számításai szerint a felperest 522 576 forint összegű díj illetheti meg.

Az elsőfokú bíróság, utalva az ipari minták oltalmáról szóló 1978. évi 28. törvényerejű rendelet (Tvr.) 4. § (1) bekezdésére, továbbá a formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvény (Fmtv.) 14. § (3) és (5) bekezdésére, valamint a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (Szt.) 14. § (1)-(3) bekezdésére, a keresetet kisebb részben alaposnak találta.

Korábbi álláspontját fenntartva kifejtette, hogy a díjazás nem hozható semmilyen logikai kapcsolatba a gázszolgáltatással elért eredménnyel, ezért az alperes által közölt adatokat nem vette figyelembe, hanem a hatályon kívül helyezett ítélet szerinti indokolását ismételte meg az elévüléssel nem érintett időszakra.