ÍH 2021.26 BIZONYÍTÁSI KÖTELEZETTSÉG ÉS KÉRELEMHEZ KÖTÖTTSÉG - A CSTV. 33/A. §-A ALAPJÁN INDULT PERBEN

I. A Cstv. 33/A. §-a (5) bekezdésének 2017. július 1-jétől hatályos rendelkezése nem törvényi vélelmet tartalmaz, hanem a bizonyítási kötelezettségre vonatkozó szabályt ír elő, miszerint ebben az esetben a vezető tisztségviselőnek kell bizonyítania, hogy vezetői tisztségének tartama alatt nem következett be fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet, vagy ha ilyen körülmény fennállt, akkor a vezetési feladatai során a hitelezők érdekeit is figyelembe vette [Cstv. 33/A. § (5) bekezdés].

II. Ha a Cstv. 33/A. §-a alapján indított perben a felperes az alperes felelősségét vagyoncsökkentő magatartásra alapozza, akkor a vagyoncsökkenés tényállási elem és ilyenként bizonyítandó tény, a bíróság pedig ehhez a kereseti kérelemhez - ideértve a vagyoncsökkenés felperes által állított mértékét - kötve van, így eljárási szabálysértés az, ha az ítéletében ezen a kereseti kérelmen túlterjeszkedik [Cstv. 33/A. § (5) bekezdés, Pp. 342. § (1) bekezdés].

Az alperes 2014. január 14-től a felperes (a továbbiakban úgyis mint adós) gazdasági társaság önálló képviseleti joggal rendelkező vezető tisztségviselője volt.

A felperes felszámolását a törvényszék a 2013. november 7-én benyújtott hitelezői kérelemre, 2014. május 9-ei kezdő időponttal rendelte el.

Az alperes, a felperes képviselőjeként a felszámolás kezdő időpontját követően nem tett eleget az iratátadási kötelezettségének, tevékenységet záró mérleget nem készített. Úgyszintén nem tett eleget a 2013. évre vonatkozóan a beszámolókészítési és letétbe helyezési kötelezettségének.

Az alperes, a felperes képviselőjeként 2014. január 20-án megbízási szerződést kötött a H. Kft.-vel, amely szerződésben a H. Kft. vállalta, hogy a reorganizációs eljárás és folyamat során annak gyakorlati megvalósítása, rövid és középtávú üzleti célok elérése érdekében menedzsmentszolgáltatást biztosít az adós részére. A megbízási díjat a szerződő felek 1 600 000 Ft + áfa/hó összegben határozták meg. Ez alapján a szerződés alapján a H. Kft. 2014. január 14-től az alperest biztosította ügyvezetőként.

Az alperes, a felperes képviselőjeként 2014. január 20-án tanácsadói szerződést is kötött a H. Kft.-vel, amelyben a felek rögzítették, hogy a felperes működésében nehézségek léptek fel, melyek hátrányosan befolyásolják az alap- és a kiegészítő tevékenységek ellátását is, ezért a felperes reorganizációra szorul. Az alperes megbízta a H. Kft.-t, hogy komplex reorganizációs programot készítsen el, és annak gyakorlati megvalósítása során - külön megállapodás esetén - tevékenyen működjön közre. A szerződésben kikötött megbízási díj 390 000 000 Ft + áfa volt.

A H. Kft. 2014. április 2-án 340 000 000 Ft + áfa, összesen 431 800 000 Ft összegről állított ki számlát a felperes részére, 2014. április 10-i fizetési határidővel. A felperes 2014. január 17-én 100 000 000, február 13-án 5 500 000, 2014. február 13-án 40 000 000, 2014. február 27-én 6 500 000, mindösszesen 152 000 000 Ft-ot utalt át a H. Kft.-nek.

A felperes felszámolója a törvényszéken 2014. augusztus 25-én előterjesztett keresetében a felperesnek a H. Kft.-vel 2014. január 20-án megkötött szerződéseit a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 40. § (1) bekezdés a)-c) pontjai alapján megtámadta. A törvényszék a 2017. június 17-én jogerőre emelkedett ítéletében kötelezte a H. Kft.-t, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 321 059 976 Ft tőkét és annak a járulékait. Az ítélete indokolásában megállapította, hogy a felperes és a H. Kft. között 2014. január 20-án megkötött tanácsadói szerződés a Cstv. 40. § (1) bekezdés b) pontja alapján érvénytelen, ezért a H. Kft. a felperes részére - az általa készített üzleti terv szakértői bizonyítással megállapított - 400 000 Ft és a felperes által a részére kifizetett megbízási díj különbözetének a visszafizetésére köteles.

A H. Kft. felszámolás alá került, a felszámolója a felperes részére behajthatatlansági nyilatkozatot állított ki.

2014. március 18-án az alperes által képviselt felperes, továbbá a - felperessel azonos cégcsoportba tartozó - F. Kft. és a T.V. Kft. mint engedményezők, a H. Kft.-vel mint engedményessel engedményezési szerződést írtak alá, amelyben a felperesi cégcsoporthoz tartozó cégek képviseletében eljáró alperes a D-T. Kft. részére értékesített élősertés-eladásból származó ellenértéket 267 564 000 Ft + áfa összeg erejéig a H. Kft.-re engedményezte, egyúttal rögzítették azt is, hogy a megbízási szerződés alapján ezen összeggel a felperes tartozik a H. Kft.-nek. Az engedményezési szerződés alapján a D-T. Kft. 169 459 076 Ft-ot fizetett meg a H. Kft. részére.

Az alperes, a felperes képviseletében eljárva, továbbá a F. Kft. 2014. április 4-én megállapodást kötöttek, amelyben a felperes a F. Kft. 571 500 000 Ft tartozását elengedte.

A felperes a módosított keresetében - a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése alapján - annak a megállapítását kérte, hogy az alperes a felperes fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetében a feladatait nem a hitelezők érdekeinek a figyelembevételével látta el, és ezzel összefüggésben a felperes vagyona csökkent. A vagyoncsökkenés mértékét a tanácsadói szerződés alapján kifizetett összeg, továbbá a tartozáselengedés figyelembevételével 892 559 976 Ft-ban jelölte meg. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztének időpontját 2013. június 28. napjában határozta meg. Az alperes vagyoncsökkenést okozó magatartásán túl hivatkozott a Cstv. 33/A. § (5) bekezdésében foglalt törvényi vélelemre is.

Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Vitatta a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését. Hivatkozott arra, hogy a Cstv. 31. §-ában foglalt kötelezettségeinek önhibáján kívül nem tett eleget. Előadta, hogy a felszámolási eljárás elrendelését követően a felszámoló képviselői kizárták a felperesi gazdasági társaság irodáiból, ezért a társaság iratanyagához és könyveléséhez nem fért hozzá.

Hivatkozott arra is, hogy ügyvezetői tevékenysége a felperesi gazdasági társaság fizetőképességének a fenntartására irányult, ezáltal a hitelezők érdekeit maximálisan figyelembe vette.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét megalapozottnak találta.

A legutolsó közzétett éves beszámoló adatai alapján megállapította, hogy a felperes 2012. december 31-én 1 598 000 Ft pénzeszközzel rendelkezett, míg rövid lejáratú kötelezettségeinek összege 3 123 633 000 Ft volt. Tekintve, hogy a felperes rövid lejáratú kötelezettségeinek összege nagyságrenddel haladta meg mozgósítható, likvid pénzeszközeinek összegét, kétséget kizáróan megállapíthatónak tartotta azt, hogy a felperes az általa megjelölt időpontban, sőt már azt megelőzően is fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt.

Az elsőfokú bíróság vizsgálta, hogy a perben fennáll-e a Cstv. 33/A. § (5) bekezdésében foglalt ún. törvényi vélelem.

Ennek keretében tényként állapította meg, hogy az alperes nem tett eleget a Cstv. 31. § (1) bekezdésében foglalt iratátadási kötelezettségének, továbbá nem készítette el a tevékenységet záró mérleget.