62010TJ0189[1]

A Törvényszék ítélete (negyedik tanács), 2015. július 15. GEA Group AG kontra Európai Bizottság. Verseny - Kartellek - A hőstabilizátorok európai piacai - Az EK 81. cikknek és az EGT-Megállapodás 53. cikkének megsértését megállapító határozat - Leányvállalatok által elkövetett jogsértés - Bírságok - A leányvállalatok és az anyavállalat egyetemleges felelőssége - A 10%-os felső határ túllépése az egyik leányvállalat esetében - A határozat újbóli elfogadása - Az említett leányvállalat esetében a bírság összegének csökkentése - A bírság csökkentett összegének megfizetésére vonatkozó kötelezettségnek a másik leányvállalatra és az anyavállalatra való alkalmazása - Védelemhez való jog - Meghallgatáshoz való jog - Iratbetekintési jog. T-189/10. sz. ügy.

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2015. július 15. ( *1 )

"Verseny - Kartellek - A hőstabilizátorok európai piacai - Az EK 81. cikknek és az EGT-Megállapodás 53. cikkének megsértését megállapító határozat - Leányvállalatok által elkövetett jogsértés - Bírságok - A leányvállalatok és az anyavállalat egyetemleges felelőssége - A 10%-os felső határ túllépése az egyik leányvállalat esetében - A határozat újbóli elfogadása - Az említett leányvállalat esetében a bírság összegének csökkentése - A bírság csökkentett összegének megfizetésére vonatkozó kötelezettségnek a másik leányvállalatra és az anyavállalatra való alkalmazása - Védelemhez való jog - Meghallgatáshoz való jog - Iratbetekintési jog"

A T-189/10. sz. ügyben,

a GEA Group AG (székhelye: Düsseldorf [Németország], képviselik: A. Kallmayer, I. du Mont és G. Schiffers ügyvédek)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik: R. Sauer és F. Ronkes Agerbeek, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: W. Berg ügyvéd)

alperes ellen

az EK 81. cikk és az EGT-Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/C38589 - "hőstabilizátorok"-ügy) 2009. november 11-én hozott C(2009) 8682 végleges bizottsági határozatot módosító, 2010. február 8-án hozott C(2010) 727 bizottsági határozat megsemmisítése, vagy másodlagosan a felperessel szemben kiszabott bírságok összegének csökkentése iránti kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),

tagjai: M. Prek elnök, I. Labucka (előadó) és V. Kreuschitz bírák,

hivatalvezető: J. Weychert tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. szeptember 24-i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet ( 1 )

A jogvita előzményei

1. A jelen jogvita az [EK] 81. cikk és az EGT-Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/C38589 - "hőstabilizátorok"-ügy) 2009. november 11-én hozott C(2009) 8682 végleges bizottsági határozatot (a továbbiakban: első határozat) módosító, 2010. február 8-án hozott C(2010) 727 bizottsági határozatra (a továbbiakban: megtámadott határozat) vonatkozik. Az első határozatot a felperes, a GEA Group AG, a T-45/10. sz., GEA Group kontra Bizottság ügyben támadta meg.

[omissis]

Az eljárás és a felek kérelmei

23. A Törvényszék Hivatalához 2010. április 20-án benyújtott keresetlevéllel a felperes keresetet terjesztett elő a megtámadott határozat ellen.

[omissis]

55. A jelen ügyben a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

- semmisítse meg a megtámadott határozat 1. cikkét annyiban, amennyiben az vele szemben bírságot szab ki;

- másodlagosan, csökkentse a vele szemben a megtámadott határozat 1. cikkében kiszabott bírság összegét;

- a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

56. A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

- utasítsa el a keresetet;

- a felperest kötelezze a költségek viselésére.

57. A Törvényszék ugyanezen a napon a GEA Group kontra Bizottság ítéletben (T-45/10) elutasította az első határozat ellen irányuló keresetet.

A jogkérdésről

58. A jelen keresetében a felperes elsődlegesen azt kéri, hogy a Törvényszék semmisítse meg a megtámadott határozatot, másodlagosan pedig, hogy csökkentse a vele szemben kiszabott bírság összegét.

59. Keresetének alátámasztására a felperes öt jogalapra hivatkozik.

60. Az első jogalap keretében a felperes azt állítja, hogy a Bizottság megsértette a védelemhez való jogát, mivel a megtámadott határozat elfogadása előtt nem hallgatták meg, és az iratokba sem tekinthetett be, illetve hogy a Bizottság vele szemben megsértette az őt terhelő semlegességi kötelezettséget.

[omissis]

67. A kereset első jogalapjának értékeléséhez előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a védelemhez való jog alapvető elemét képező meghallgatáshoz való jog az Európai Unió jogának alapelvét képezi, amelyet minden olyan eljárásban - még a közigazgatási eljárásban is - biztosítani kell, amely szankció, különösen bírság kiszabásához vezethet, és hogy ez az elv különösen azt jelenti, hogy az érdekelt vállalkozást olyan helyzetbe kell hozni, hogy a közigazgatási eljárás során hatékonyan kifejthesse álláspontját (lásd ebben az értelemben: 1979. február 13-i Hoffmann-La Roche kontra Bizottság ítélet, 85/76, EBHT, EU:C:1979:36, 9. pont; 1983. június 7-i Musique Diffusion française és társai kontra Bizottság ítélet, 100/80-103/80, EBHT, EU:C:1983:158; 2004. január 7-i Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet, C-204/00 P, C-205/00 P, C-211/00 P, C-213/00 P, C-217/00 P és C-219/00 P, EBHT, EU:C:2004:6, 64-66. pont).

68. Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy a védelemhez való jog tiszteletben tartásának elvével járó iratbetekintési jog azt is magában foglalja, hogy a Bizottság köteles lehetőséget biztosítani az érintett vállalkozás számára a vizsgálati aktában található valamennyi olyan dokumentum vizsgálatára, amely releváns lehet a védelme szempontjából (lásd ebben az értelemben: 2003. október 2-i Corus UK kontra Bizottság ítélet, C-199/99 P, EBHT, EU:C:2003:531, 125-128. pont; Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 67. pont, EU:C:2004:6, 68. pont; 1995. június 29-i Solvay kontra Bizottság ítélet, T-30/91, EBHT, EU:T:1995:115, 81. pont).

69. Az 1/2003 rendelet 27. cikkének (1) bekezdése ezt az elvet tükrözi, amikor előírja, hogy a feleknek kifogásközlést kell küldeni, amelynek egyértelműen tartalmaznia kell mindazokat a lényeges elemeket, amelyekre a Bizottság az eljárás e szakaszában támaszkodik, annak érdekében, hogy az érdekeltek ténylegesen tudomást szerezhessenek a Bizottság által velük szemben kifogásolt magatartásokról, valamint a rendelkezésére álló bizonyítékokról (lásd ebben az értelemben: 2002. október 15-i Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság ítélet, C-238/99 P, C-244/99 P, C-245/99 P, C-247/99 P, C-250/99 P-C-252/99 P és C-254/99 P, EBHT, EU:C:2002:582, 315. és 316. pont; Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 67. pont, EU:C:2004:6, 66. és 67. pont).

70. Egyébiránt a védelemhez való jog tiszteletben tartása többek között megköveteli, hogy a vállalkozásnak, amellyel szemben vizsgálatot folytatnak, a közigazgatási eljárásban alkalmat biztosítsanak arra, hogy hatékonyan kifejthesse álláspontját a Bizottság által felhozott tények fennállásával és relevanciájával, valamint azon iratokkal kapcsolatban, amelyekre a Bizottság a Szerződésbe ütköző állítólagos jogsértés fennállását alapítja (Musique Diffusion française és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 67. pont, EU:C:1983:158, 10. pont; 2007. január 25-i Dalmine kontra Bizottság ítélet, C-407/04 P, EBHT, EU:C:2007:53, 44. pont; 2007. május 10-i SGL Carbon kontra Bizottság ítélet, C-328/05 P, EBHT, EU:C:2007:277, 71. pont).

71. Márpedig a jelen ügy körülményeire tekintettel meg kell állapítani, hogy a felperest nem hallgatták meg, és az iratokba sem tekinthetett be.

72. Ennélfogva meg kell semmisíteni a megtámadott határozatot, amennyiben a felperes kellően bizonyította, ugyan nem azt, hogy ezen eljárási szabálytalanságok hiányában, vagyis ha meghallgatták volna, és ha betekinthetett volna az iratokba, a megtámadott határozat tartalma más lett volna, hanem azt, hogy az említett szabálytalanságok hiányában jobban biztosíthatta volna védelmét (lásd ebben az értelemben: 2013. június 18-i Fluorsid és Minmet kontra Bizottság ítélet, T-404/08, EBHT, EU:T:2013:321, 110. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), mindemellett ebben a vonatkozásban a megtámadott határozat elfogadásához vezető közigazgatási eljárás ideje, vagyis a megtámadott határozat 2010. február 8-i meghozatalának időpontját megelőző idő az irányadó (lásd ebben az értelemben: 2006. szeptember 27-i Archer Daniels Midland kontra Bizottság ítélet, T-329/01, EBHT, EU:T:2006:268, 377. pont).

73. Elsősorban e tekintetben azt kell kiemelni, hogy a megtámadott határozat elfogadásához vezető közigazgatási eljárásban lehetőség lett volna azon kérdés megvitatására, hogy milyen kötelezettségek terhelik a Bizottságot az EUMSZ 101. cikk értelmében egyetlen vállalkozást alkotó egyetemleges adós társaságok között fennálló egyetemlegességi viszonyokat illetően.

74. Ugyanis csupán a 2011. március 3-án hozott ítéletben, vagyis a megtámadott határozat elfogadásának időpontját követő több mint egy évvel állapította meg a Törvényszék, hogy az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése szerinti bírságkiszabási jogkörének keretében kizárólag a Bizottság feladata, hogy a velük szemben egyetemlegesen kiszabott bírságok összegéből a különböző társaságokra vonatkozó részösszegeket meghatározza, amennyiben egyetlen vállalkozás részét képezték, és hogy e feladat nem bízható a nemzeti bíróságokra (2011. március 3-i Siemens és VA Tech Transmission & Distribution kontra Bizottság ítélet, T-122/07-T-124/07, EBHT, EU:T:2011:70, 157. pont).

75. Ezt a kérdést annál is inkább meg lehetett volna vitatni a megtámadott határozat elfogadásához vezető közigazgatási eljárásban, mivel a fenti 74. pontban hivatkozott Siemens és VA Tech Transmission & Distribution kontra Bizottság ítéletet (EU:T:2011:70) a Bíróság hatályon kívül helyezte, megállapítva, hogy az egyetemleges adóstársakkal szemben kiszabott bírság megoszlásának meghatározása kizárólag a nemzeti bíróság feladata (Siemens-ítélet, fenti 41. pont, EU:C:2014:256, 62. pont).

76. Így a felperes a megtámadott határozat elfogadásához vezető közigazgatási eljárásban és a fenti 41. pontban hivatkozott Siemens-ítélet (EU:C:2014:256) kihirdetését megelőzően vitathatta volna azt, hogy nem részesült az ACW-vel szemben kiszabott bírság összegének csökkentéséből eredő előnyökből, amely társasággal együtt egyetemlegesen vonták felelősségre az ez utóbbi által elkövetett jogsértés miatt, mivel a jogsértés idején az EUMSZ 101. cikk értelmében egy vállalkozást képeztek.

[omissis]

78. Másodsorban és a teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozatban a felperessel szemben kiszabott bírság összege magasabbnak bizonyul, mint a leányvállalataival szemben kiszabott bírság összege, jóllehet a felelőssége teljes egészében e leányvállalatok felelősségéből származtatható.

79. Az első határozat értelmében ugyanis a felperesre háruló bírság teljes összege 3346200 euró, a leányvállalataira háruló bírság pedig összeadva 5278171 euró (1913971 euró a CPA esetében és 3346200,00 euró az ACW esetében), míg a megtámadott határozat szerint ezek az összegek 3346200 eurónak, illetve 3000100 eurónak felelnek meg (1913971 euró a CPA esetében és 1086129 euró az ACW esetében).

80. Márpedig a megtámadott határozat elfogadásához vezető közigazgatási eljárásban meg lehetett volna vitatni azt a kérdést, hogy valamely anyavállalattal szemben a leányvállalata jogsértő magatartása miatt kiszabható-e magasabb összegű bírság, mint a leányvállalatával szemben kiszabott bírság, ha e társaság felelőssége teljes egészében a leányvállalata felelősségéből származtatható.

81. Ezt a kérdést annál is inkább meg lehetett volna vitatni, mivel először is a megtámadott határozat elfogadását követően a Bíróság megállapította, hogy amennyiben az anyavállalatoknak az elkövetett jogsértésért fennálló felelőssége kizárólag a hozzájuk egymást követően tartozó leányvállalattól származtatott felelősség, azon teljes összeg, amelynek megfizetésére az anyavállalatokat kötelezik, nem haladhatja meg azt az összeget, amelynek megfizetésére a leányvállalatot kötelezik (Areva-ítélet, fenti 42. pont, EU:C:2014:257, 137. és 138. pont; 2011. március 24-i Tomkins kontra Bizottság ítélet, T-382/06, EBHT, EU:T:2011:112, 57. pont).

82. Másodszor a Bíróság a megtámadott határozat elfogadását követően arról is állást foglalt, hogy a versenyszabályok megsértése miatt kiszabott bírság megfizetését illetően a gazdasági egységet képező két társaság között fennálló egyetemlegességi viszony nem korlátozható a leányvállalattal szemben kiszabott bírság megfizetésének biztosítása érdekében az anyavállalat által nyújtott egyfajta biztosítékra, és hogy azon érvelés, amely szerint ezen anyavállalatot nem lehet a leányvállalatával szemben kiszabott bírságnál magasabb összegű bírság megfizetésére kötelezni, ezáltal megalapozatlan (2013. november 26-i Kendrion kontra Bizottság ítélet, C-50/12 P, EBHT, EU:C:2013:771, 58. pont; 2014. június 19-i FLS Plast kontra Bizottság ítélet, C-243/12 P, EBHT, EU:C:2014:2006, 107. pont).

83. Így a felperes a megtámadott határozat elfogadásához vezető közigazgatási eljárásban vitathatta volna a vele szemben kilátásba helyezett bírság összegét a leányvállalataival szemben ez utóbbiak jogsértő magatartása miatt kiszabott bírságok összegéhez képest.

[omissis]

A fenti indokok alapján,

A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)

a következőképpen határozott:

1) A Törvényszék az EK 81. cikk és az EGT-Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/C38589 - "hőstabilizátorok"-ügy) 2009. november 11-én hozott C(2009) 8682 végleges bizottsági határozatot módosító, 2010. február 8-án hozott C(2010) 727 bizottsági határozatot a GEA Group AG-t érintő részében megsemmisíti.

2) A Törvényszék az Európai Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.

Kihirdetve Luxembourgban, a 2015. július 15-i nyilvános ülésen.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: német.

( 1 ) A jelen ítéletnek csak azok a pontjai kerülnek ismertetésre, amelyek közzétételét a Törvényszék hasznosnak tartja.