62014CO0384[1]

A Bíróság végzése (tizedik tanács), 2016. április 28. Alta Realitat SL kontra Erlock Film ApS és Ulrich Thomsen. Előzetes döntéshozatal - Polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés - Bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítése és közlése - 1393/2007/EK rendelet - 8. cikk - Az irat fordításának hiánya - Az irat átvételének megtagadása - Az irat címzettjének nyelvismerete - Az áttevő tagállamban eljáró bíróság által folytatott vizsgálat. C-384/14. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (tizedik tanács)

2016. április 28. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - Polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés - Bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítése és közlése - 1393/2007/EK rendelet - 8. cikk - Az irat fordításának hiánya - Az irat átvételének megtagadása - Az irat címzettjének nyelvismerete - Az áttevő tagállamban eljáró bíróság által folytatott vizsgálat"

A C-384/14. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Juzgado de Primera Instancia no 44 de Barcelona (barcelonai 44. számú elsőfokú bíróság, Spanyolország) a Bírósághoz 2014. augusztus 11-én érkezett, 2014. május 22-i határozatával terjesztett elő az előtte

az Alta Realitat SL

és

az Erlock Film ApS,

Ulrich Thomsen között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (tizedik tanács),

tagjai: F. Biltgen tanácselnök (előadó), A. Borg Barthet és M. Berger bírák,

főtanácsnok: H. Saugmandsgaard Øe,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- az Erlock Film ApS és U. Thomsen képviseletében K. Dyekjær és H. Puggaard advokater,

- a spanyol kormány képviseletében M. GarcíaValdecasas Dorrego, meghatalmazotti minőségben,

- a cseh kormány képviseletében M. Smolek és J. Vláčil, meghatalmazotti minőségben,

- a német kormány képviseletében T. Henze és B. Beutler, meghatalmazotti minőségben,

- az osztrák kormány képviseletében C. Pesendorfer, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében A.-M. Rouchaud-Joët és S. Pardo Quintillán, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a Bíróság eljárási szabályzata 99. cikkének megfelelően, indokolt végzéssel kerül sor,

meghozta a következő

Végzést

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről ("iratkézbesítés"), és az 1348/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. november 13-i 1393/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 324., 79. o.) 8. cikkének az értelmezésére irányul.

2 Ezt a kérelmet az Alta Realitat SL (a továbbiakban: Alta Realitat), illetve az Erlock Film ApS és U. Thomsen között szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződés megszüntetése tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

Az 1393/2007 rendelet

3 Az 1393/2007 rendelet (2), (7) és (10)-(12) preambulumbekezdése kimondja különösen a következőket: [...] [...]

"(2) A belső piac megfelelő működése szükségessé teszi a bírósági és bíróságon kívüli iratok továbbításának javítását és meggyorsítását a polgári vagy kereskedelmi ügyekben a tagállamok közötti kézbesítés során.

(7) A továbbítás gyorsasága érdekében megengedhető minden arra alkalmas eszköz használata, feltéve, hogy figyelembe veszik bizonyos követelmények teljesülését az átvett irat olvashatóságát és megbízhatóságát illetően. A továbbítás biztonsága megköveteli, hogy a továbbítandó iratot formanyomtatvány kísérje, amelyet a kézbesítés helyének hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelvei egyikén, illetve az adott tagállam által elfogadott bármely más nyelven töltenek ki.

(10) E rendelet eredményességének biztosítása érdekében az iratkézbesítés visszautasításának lehetőségét kivételes esetekre kell korlátozni.

(11) Az iratok tagállamok közötti továbbításának és kézbesítésének megkönnyítése érdekében az e rendelet mellékleteiben foglalt formanyomtatványokat kell használni.

(12) Az átvevő intézmény formanyomtatvány útján írásban tájékoztatja a címzettet arról, hogy megtagadhatja a kézbesítendő irat átvételét a kézbesítés alkalmával, illetve az iratnak egy héten belül az átvevő intézménynek történő visszaküldésével, amennyiben az a címzett által nem értett nyelven, vagy nem a kézbesítés helyének hivatalos nyelvén, illetve hivatalos nyelvei egyikén készült. Ez a szabály az ismételt kézbesítésre is vonatkozik, amennyiben a címzett már gyakorolta az átvétel megtagadásához való jogát. [...] Rendelkezni kell arról, hogy az irat átvételének megtagadása orvosolható legyen az irat fordításának a címzett részére való kézbesítésével."

4 Az 1393/2007 rendelet 1. cikke, amely annak hatályát határozza meg, az (1) bekezdésében így rendelkezik:

"Ezt a rendeletet polgári és kereskedelmi ügyekben kell alkalmazni, amennyiben bírósági és bíróságon kívüli iratokat kell továbbítani az egyik tagállamból a másikba az utóbbiban történő kézbesítés céljából. [...]"

5 E rendelet 1. cikkének (3) bekezdése értelmében "[e] rendelet alkalmazásában a »tagállam« kifejezés a tagállamokat jelenti, Dánia kivételével."

6 Az említett rendelet 2. cikke értelmében a tagállamok kijelölik az "áttevő intézményeket", amelyek hatáskörrel rendelkeznek a más tagállamban kézbesítendő bírósági és bíróságon kívüli iratok továbbítására, valamint az "átvevő intézményeket", amelyek a más tagállamból származó ilyen iratok átvételére rendelkeznek hatáskörrel.

7 Ugyanezen rendelet 4. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) A bírósági iratokat közvetlenül és a lehető legrövidebb időn belül továbbítani kell a 2. cikk szerint kijelölt intézmények között.

(2) Az iratok [...] továbbítása az áttevő és az átvevő intézmények között bármilyen arra megfelelő eszközzel elvégezhető, feltéve, hogy az átvett irat tartalma helyesen és megbízhatóan tükrözi az elküldött iratot, és a benne lévő összes információ könnyen olvasható.

(3) A továbbítandó irathoz az I. mellékletben található formanyomtatvány felhasználásával kiállított kérelmet kell csatolni. A formanyomtatványt az átvevő tagállam hivatalos nyelvén kell kitölteni, vagy amennyiben annak a tagállamnak több hivatalos nyelve is van, akkor a kézbesítés helyének hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelveinek egyikén, vagy az adott tagállam által elfogadhatónak megjelölt más nyelven. [...]

[...]"

8 Az 1393/2007 rendelet 5. cikke a következőképpen szól:

"(1) Az áttevő intézmény, amelyhez a kérelmező az irat továbbítása érdekében fordult, tájékoztatja a kérelmezőt arról, hogy a címzett megtagadhatja az irat átvételét, ha az nem a 8. cikkben előírt nyelvek valamelyikén került kiállításra.

(2) Az irat továbbítását megelőzően felmerülő fordítási költségek a kérelmezőt terhelik [...]"

9 E rendelet 6. cikke (1) bekezdésének megfelelően az irat átvételét követően az átvevő intézmény a lehető legrövidebb időn belül, de legkésőbb az átvételt követő hét napon belül, a lehető leggyorsabb módon átvételi elismervényt küld az áttevő intézménynek az I. mellékletben található formanyomtatvány alkalmazásával.

10 Az említett rendelet 7. cikke ekképpen rendelkezik:

"(1) Az átvevő intézmény kézbesíti vagy kézbesítteti az iratot, éspedig vagy az átvevő tagállam jogának megfelelően, vagy az áttevő intézmény által kért különös módon, amennyiben ez a mód az átvevő tagállam jogával összeegyeztethető.

(2) Az átvevő intézmény minden szükséges lépést megtesz annak érdekében, hogy az iratkézbesítés a lehető legrövidebb időn belül, de legkésőbb az átvételtől számított egy hónapon belül megtörténjen. [...]"

11 Ugyanezen rendeletnek "Az irat átvételének megtagadása" című 8. cikke értelmében: "(1) Az átvevő intézmény a II. mellékletben található formanyomtatvány felhasználásával tájékoztatja a címzettet arról, hogy megtagadhatja a kézbesítendő irat átvételét a kézbesítés alkalmával, illetve az iratnak a kézbesítéstől számított egy héten belül az átvevő intézmény számára történő visszaküldésével, ha az nem a következő nyelvek egyikén került megszövegezésre, és nem mellékeltek hozzá fordítást ezen nyelvek egyikén: (2) Amennyiben az átvevő intézményt arról tájékoztatják, hogy a címzett az (1) bekezdésnek megfelelően megtagadja az irat átvételét, a 10. cikkben előírt igazolással azonnal tájékoztatja az áttevő intézményt, valamint visszaküldi a kérelmet és a fordítást igénylő iratokat. (3) Ha a címzett az (1) bekezdés alapján megtagadta az irat átvételét, az iratkézbesítés orvosolható az (1) bekezdésben meghatározott valamely nyelven készült fordítással ellátott irat kézbesítésével a címzett részére e rendelet rendelkezéseinek megfelelően. Ebben az esetben az irat kézbesítésének időpontja az a nap, amikor a fordítással ellátott iratot az átvevő tagállam jogának megfelelően kézbesítik. Ha azonban valamely tagállam joga szerint az iratot meghatározott időtartamon belül kell kézbesíteni, akkor a kérelmező tekintetében az eredeti irat kézbesítésének a[z] időpontját kell figyelembe venni. [...] [...]"

a) olyan nyelv, amelyet a címzett megért; vagy

b) az átvevő tagállam hivatalos nyelve, vagy, amennyiben annak a tagállamnak több hivatalos nyelve is van, a kézbesítés helyének hivatalos nyelve vagy hivatalos nyelveinek egyike.

12 Az 1393/2007 rendelet 10. cikkének (1) bekezdése előírja:

"Ha az irat kézbesítésével kapcsolatos eljárásokat befejezték, erről az I. mellékletben található formanyomtatványon igazolást állítanak ki, és azt [...] megküldik az áttevő intézménynek."

13 E rendelet 19. cikkének (1) bekezdése ekképpen rendelkezik: "Amennyiben e rendelet rendelkezései alapján idézést [helyesen: eljárást megindító iratot] vagy azzal egyenértékű iratot kézbesítés céljából egy másik tagállamba kellett továbbítani, és az alperes nem jelent meg, határozat addig nem hozható [helyesen: az áttevő állam bíróságának mindaddig fel kell függesztenie az eljárást], amíg megállapítást nem nyer, hogy: és az iratot mindkét esetben megfelelő időben kézbesítették vagy adták át ahhoz, hogy az alperes védekezést terjeszthessen elő."

a) az iratot olyan módon kézbesítették, amelyet az átvevő tagállam belső joga a saját területén keletkezett iratoknak az ott tartózkodó személyek részére történő kézbesítésére előír; vagy

b) az iratot ténylegesen átadták az alperes számára, vagy azt eljuttatták a lakóhelyére az e rendelet által előírt valamely más módon;

14 Az 1393/2007 rendelet II. mellékletében szereplő, "A címzett tájékoztatása az iratátvétel megtagadásához való jogáról" megnevezésű formanyomtatvány az irat címzettjének szóló következő megjegyzést tartalmazza:

"Önnek joga van megtagadni az irat átvételét, amennyiben az nem az Ön számára érthető nyelven vagy a kézbesítés helyének hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelvei egyikén készült, és nem mellékeltek hozzá ilyen nyelvű fordítást.

Amennyiben élni kíván ezzel a jogával, az irat átvételét a kézbesítéskor kell megtagadnia közvetlenül az iratot kézbesítő személynél, vagy egy héten belül vissza kell küldenie azt az alább megjelölt címre, jelezve, hogy megtagadja annak átvételét."

15 E formanyomtatvány tartalmazza továbbá a "címzett nyilatkozat[át]", amelyet a címzettnek a szóban forgó irat átvételének megtagadása esetén alá kell írnia, és amelynek szövege a következő:

"Megtagadom a mellékelt dokumentum átvételét, mivel nem az általam értett nyelven vagy a kézbesítés helyének hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelvei egyikén készült, és nem mellékeltek hozzá ilyen nyelvű fordítást."

16 Végül, az említett formanyomtatvány ugyanerre az esetre előírja, hogy a címzettnek meg kell jelölnie az Európai Unió azon hivatalos nyelvét vagy hivatalos nyelveit, amelyen vagy amelyeken ért.

17 Az Európai Közösség és a Dán Királyság között a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló, Brüsszelben 2005. október 19-én aláírt megállapodás (HL L 300., 55. o.) értelmében az Unió és a Dán Királyság közötti kapcsolatokban a nemzetközi jog szabályai szerint a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló, 2000. május 29-i 1348/2000/EK tanácsi rendelet (HL L 160., 37. o.) alkalmazandó.

18 E megállapodás 3. cikke a következőket tartalmazza:

"[...]

(2) Amennyiben sor kerül a[z 1348/2000] rendelet módosítására, Dánia értesíti a Bizottságot arról a döntéséről, hogy a módosítások tartalmát végrehajtja-e, vagy sem. [...]

[...]

(6) A Dánia általi értesítés, mely szerint a módosítások tartalmát [...] végrehajtották Dániában, a nemzetközi jog szerint kölcsönös kötelezettségeket hoz létre Dánia és a Közösség között. A rendelet módosításai így e megállapodás módosításait is jelentik, és a módosításokat e megállapodáshoz csatoltaknak kell tekinteni.

[...]"

19 Miután az 1393/2007 rendelet hatályon kívül helyezte az 1348/2000 rendeletet, a Dán Királyság értesítette a Bizottságot azon határozatáról, amely szerint végrehajtja az 1393/2007 rendelet tartalmát (HL 2008. L 331., 21. o.).

A 44/2001/EK rendelet

20 A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK rendelet (HL 2001. L 12., 1. o.; helyesbítések: HL 2006. L 242., 6. o.; HL 2011. L 124., 47. o.) 34. cikkének 2. pontja kimondja, hogy a valamely tagállam bírósága által hozott határozat más tagállamban nem ismerhető el, ha "a határozatot az alperes távollétében hozták, amennyiben az eljárást megindító iratot vagy azzal egyenértékű iratot nem kézbesítették az alperes részére megfelelő időben [helyesen: megfelelő időben és módon] ahhoz, hogy védelméről gondoskodhasson, kivéve, ha az alperes elmulasztotta a határozatot megtámadó eljárás kezdeményezését [helyesen: a határozat ellen nem nyújtott be jogorvoslatot], annak ellenére, hogy lehetősége lett volna rá."

21 Az Európai Közösség és a Dán Királyság között a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2005. október 19-én Brüsszelben aláírt megállapodás (HL L 299., 62. o.) értelmében az Unió és a Dán Királyság közötti kapcsolatokban a 44/2001 rendelet alkalmazandó.

A spanyol jog

22 Az igazságszolgáltatásról szóló alkotmányos törvény (Ley Orgánica del Poder Judicial) 11. cikke értelmében:

"(1) Minden eljárásban tiszteletben kell tartani a jóhiszeműség szabályait. A közvetlenül vagy közvetve az alapvető jogokat és szabadságokat sértő módon megszerzett bizonyítékok elfogadhatatlanok.

(2) A Juzgado (egyesbíróság) és a Tribunal (bíróság) elutasítja azon kérelmeket, csatlakozó kérelmeket és kifogásokat, amelyeket nyilvánvaló joggal való visszaéléssel vagy az anyagi, illetve az eljárási jogszabályok megkerülésével fogalmaztak meg.

(3) A Juzgado és a Tribunal a Constitución española (spanyol alkotmány) 24. cikkében rögzített hatékony jogvédelem elve alapján a benyújtott kérelmeket mindig elbírálják, és alaki okokra hivatkozva csak akkor utasíthatják el, ha a hiba nem orvosolható, vagy a jogszabályban meghatározott eljárás azt nem orvosolja."

23 A polgári perrendtartás (Ley de Enjuiciamiento Civil) 161. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy:

"Amennyiben a kézbesítés címzettje a lakóhelyén tartózkodik, és megtagadja a határozat másolati példányának vagy az idézésnek az átvételét, vagy nem akarja aláírni az átadást igazoló intézkedést tartalmazó dokumentumot, a tisztviselő, vagy adott esetben az eljáró perbeli jogi képviselő tájékoztatja a címzettet, hogy a határozat másolati példánya vagy az idézés a bíróság hivatalában rendelkezésére áll, ami a közlés joghatásával bír, és mindezt az intézkedésben rögzíteni kell."

24 E törvény 247. cikke értelmében:

"(1) A feleknek minden eljárásban a jóhiszeműség szabályainak megfelelően kell eljárniuk.

(2) A bíróságok elutasítják azon kérelmeket és csatlakozó kérelmeket, amelyeket nyilvánvalóan joggal való visszaéléssel és az anyagi, illetve az eljárási jogszabályok megkerülésével fogalmaztak meg.

(3) Amennyiben a bíróságok megállapítják, hogy valamelyik fél a jóhiszemű pervitel szabályainak megsértésével járt el, külön, indokolt határozattal, az arányosság elvének figyelembevételével pénzbírságot szabhat ki, 180-tól 6000 euróig terjedő összegben, az azonban semmilyen esetben nem haladhatja meg a perérték egyharmadát.

A pénzbírság összegének meghatározásához a bíróságnak figyelembe kell vennie a szóban forgó eset körülményeit és azokat a károkat, amelyek az eljárást vagy a másik felet érintően következhettek be."

25 Az említett perrendtartás 496. cikkének (1) bekezdése a következőképpen hangzik:

"A »Secretario judicial« megállapítja a megjelenés alperes általi elmulasztását, amennyiben az alperes a kézbesített iratban megjelölt határnapon vagy határidőig nem jelenik meg, kivéve az e törvényben szabályozott azon eseteket, amikor ezt a bíróság állapítja meg."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

26 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a spanyol jog szerinti Alta Realitat társaság keresetlevelet nyújtott be a Juzgado de Primera Instancia no 44 de Barcelonához (barcelonai 44. számú elsőfokú bíróság), amely keresetlevélben a dán jog szerinti Erlock Film ApS társasággal és a Dániában lakóhellyel rendelkező U. Thomsennel 2008. február 13-án kötött szerződésének megszüntetését kérte.

27 E szerződés egy U. Thomsen szereplésével készülő, angol nyelvű film forgatására vonatkozott.

28 Az Alta Realitat azzal indokolja az említett szerződés megszüntetése iránti kérelmét, hogy U. Thomsen nem tett eleget szerződéses kötelezettségeinek, és indokolás nélkül hagyta ott a produkciót.

29 Az Alta Realitat emellett kéri, hogy kötelezzék az érintettet a számára előzetesen folyósított 30000 euró összeg és a szerződésszegés miatt bekövetkezett kár megtérítésére, továbbá az eljárási költségek viselésére.

30 Miután elfogadhatónak nyilvánította az Alta Realitat keresetlevelét, az eljáró bíróság kézbesítette azt U. Thomsen részére, annak dániai lakóhelyére.

31 U. Thomsen ekkor - arra hivatkozással, hogy nem érti az iratok megszövegezésének nyelvét, az angolt - az 1393/2007 rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében számára elismert joggal élve megtagadta e keresetlevél átvételét.

32 A Juzgado de Primera Instancia no 44 de Barcelona (barcelonai 44. számú elsőfokú bíróság) ugyanakkor úgy tekintette, hogy ez a megtagadás nem volt indokolt, és hogy a keresetlevelet szabályszerűen kézbesítették az alapeljárás alperesének. E bíróság ezt követően a 2010. január 19-én hozott mulasztási ítéletével helyt adott az Alta Realitat kereseti kérelmeinek. Ez az ítélet - jogorvoslati kérelem hiányában - jogerőre emelkedett.

33 2012 során a dán bíróságok a 44/2001 rendelet 34. cikkének 2. pontja alapján mind első fokon, mind a fellebbezési eljárásban megtagadták ezen ítélet Dániában való elismerését.

34 2013. december 16-i végzésével a Juzgado de Primera Instancia no 44 de Barcelona (barcelonai 44. számú elsőfokú bíróság) megállapította, hogy az eljárás az alapügyben szóban forgó keresetlevél U. Thomsen számára való kézbesítésének időpontjától semmis.

35 Ebben a végzésben az említett bíróság ugyanakkor azt is kimondta, hogy e kézbesítés megfelelt az 1393/2007 rendelet rendelkezéseinek, rámutatva arra, hogy - amint az irat anyagaiból kitűnik - U. Thomsen rendelkezik angol nyelvismerettel. Ugyanezen bíróság lényegében megállapította, hogy az alapeljárásban szóban forgó szerződést, valamint az érintettnek tulajdonított, a keresetlevélhez csatolt különböző iratokat ezen a nyelven szövegezték meg, továbbá hogy az alperes - egy internetes filmadatbázisban szereplő profilja szerint - folyékony beszéli az említett nyelvet, és egy általa szerkesztett blog is ezt a nyelvet használja. Az eljáró bíróság hozzátette, hogy az iratokhoz csatolt DVD-ken az U. Thomsenként megjelölt személy angolul beszél. E bíróság következésképpen megállapította, hogy mivel az érintett személy objektív indok nélkül tagadta meg az angol nyelvű keresetlevél átvételét, e megtagadás a spanyol jog értelmében - az előbbiekkel ellentétben - az eljárási szabályok megkerülésének minősült.

36 Következésképpen az eljáró bíróság elrendelte e keresetlevél ismételt kézbesítését, anélkül hogy ahhoz fordítást mellékelt volna.

37 E bíróság ráadásul a polgári perrendtartás 161. cikke (2) bekezdésének alkalmazásáról határozott, amely szerint ha az alperes megtagadja a számára kézbesített iratok átvételét, azokat szabályszerűen kézbesítettnek kell tekinteni, feltéve hogy a bíróság megállapította, hogy a megtagadás nem volt objektíve indokolt.

38 Ezen ismételt kézbesítésre ugyanakkor nem kerülhetett sor, mivel U. Thomsen arra hivatkozással tagadta meg az angol nyelven megszövegezett keresetlevél átvételét, hogy csak dán nyelven ért.

39 Előzetes döntéshozatalra utaló határozatában a Juzgado de Primera Instancia no 44 de Barcelona (barcelonai 44. számú elsőfokú bíróság) arra keresi a választ, hogy megfelel-e az 1393/2007 rendeletnek az, hogy a nemzeti bíróság az e tekintetben rendelkezésére álló információk alapján értékelje az alperes meghatározott nyelvre vonatkozó ismereteit, és ez alapján határozzon arról, hogy mind az eljárást megindító iratot, mind annak mellékleteit kizárólag ezen a nyelven küldi meg számára.

40 A kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy e kérdés a belső piac működésével és a bírósági eljárások megfelelő lefolytatásával egyaránt összefügg, és hozzáteszi, hogy ezen eljárások felgyorsulását eredményezné, ha bizonyos iratokat adott esetben nem kellene lefordítani olyan nyelvekre, amelyek tekintetében nehéz és költséges fordítókat találni, főként ha - a jelen esethez hasonlóan - a bíróság meggyőződhetett arról, hogy az érintett fél érti a szóban forgó, általánosan használt nyelvet. E tekintetben e bíróság rámutat arra, hogy az eredetileg U. Thomsen szereplésével készülő filmet angolul forgatták volna, és az Alta Realitat is ezen a nyelven szövegezte meg a keresetlevelét.

41 Ugyanakkor az 1393/2007 rendelet nem határozza meg pontosan, hogy az eljáró bíróság e tekintetben milyen széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik.

42 Ezenfelül azt is meg kell határozni, hogy a polgári perrendtartás 161. cikkének (2) bekezdéséhez hasonló nemzeti szabályozás összeegyeztethető-e az uniós joggal.

43 E körülmények között a Juzgado de Primera Instancia no 44 de Barcelona (barcelonai 44. számú elsőfokú bíróság) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

"1) Úgy kell-e értelmezni az 1393/2007/EK rendelet 8. cikkének (1) bekezdését, hogy az ügyben eljáró nemzeti bíróság az iratokban rendelkezésére álló valamennyi információra tekintettel meghatározhatja, hogy a címzett ismer-e egy adott nyelvet?

Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén:

2) Úgy kell-e értelmezni az 1393/2007/EK rendelet 8. cikkének (1) bekezdését, hogy ha ügyben eljáró nemzeti bíróság az iratokban rendelkezésére álló valamennyi információ alapján megállapította, hogy a címzett ismer egy adott nyelvet, ilyen esetben nem kell felajánlani a címzettnek az irat átvétele azon személyen keresztül történő megtagadásának lehetőségét, aki az irat kézbesítését végzi?

3) Úgy kell-e értelmezni az 1393/2007/EK rendelet 8. cikkének (1) bekezdését, hogy ha a kézbesítés címzettje megtagadja egy adott nyelven megszövegezett irat átvételét, miközben az eljáró bíróság megállapítja, hogy az adott személy a szóban forgó nyelvet megfelelő szinten ismeri, az irat átvételének megtagadása nem minősül indokoltnak, így az eljáró bíróság az áttevő állam jogszabályai által előírt következményeket alkalmazhatja az iratok átvételének ilyen jellegű indokolatlan megtagadása esetén, és az iratot akár - ha az áttevő állam eljárásjogi szabályai azt írják elő - a címzett részére kézbesítettnek tekintheti?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

44 Eljárási szabályzatának 99. cikke értelmében, ha az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre a válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési gyakorlatból, a Bíróság az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat.

45 A jelen ügyben ezt a rendelkezést kell alkalmazni.

46 Együttesen vizsgálandó három kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az 1393/2007 rendelet alapján mely szabályokat kell betartania az áttevő tagállamban eljáró nemzeti bíróságnak, amikor akként határoz, hogy az eljárást megindító iratot a másik tagállam területén lakóhellyel rendelkező címzett számára az említett rendelet 8. cikkének (1) bekezdése értelmében vett, a címzett által értett vagy feltehetően értett nyelvtől eltérő nyelven kézbesíti.

47 E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság már megállapította, hogy az EK 61. cikk c) pontja alapján elfogadott 1393/2007 rendelet célja - amint az említett rendelet (2) preambulumbekezdéséből kitűnik -, hogy a belső piac megfelelő működése érdekében a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítési rendszerét hozza létre a Közösségen belül polgári és kereskedelmi ügyekben (Alpha Bank Cyprus ítélet, C-519/13, EU:C:2015:603, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

48 Ekképpen a bírósági eljárások meggyorsítása és hatékonyabbá tétele, illetve a megfelelő igazságszolgáltatás biztosítása céljából az említett rendelet megteremti a bírósági és bíróságon kívüli iratok tagállamok közötti közvetlen továbbításának elvét, amely az eljárások egyszerűsítéséhez és meggyorsításához vezet. E célkitűzésekre emlékeztet e rendelet (6)-(8) preambulumbekezdése (Alpha Bank Cyprus ítélet, C-519/13, EU:C:2015:603, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

49 Mindazonáltal az említett célok nem járhatnak a címzettek védelemhez való jogának bármilyen módon történő gyengítésével, amely jog az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének második bekezdése, és a Rómában 1950. november 4-én aláírt, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 6. cikkének (1) bekezdése által biztosított, a tisztességes eljáráshoz való jogból vezethető le (Alpha Bank Cyprus ítélet, C-519/13, EU:C:2015:603, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

50 Ezért nemcsak arra kell ügyelni, hogy az irat címzettje valóban megkapja a szóban forgó iratot, hanem arra is, hogy ténylegesen és teljesen megismerhesse és megérthesse az ellene külföldön indult eljárás értelmét és hatályát, oly módon, hogy az áttevő tagállamban hatékonyan érvényesíthesse a jogait (Alpha Bank Cyprus ítélet, C-519/13, EU:C:2015:603, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

51 Ilyen szempontból tehát az 1393/2007 rendeletet oly módon kell értelmezni, hogy minden egyes konkrét esetben biztosítva legyen a megfelelő egyensúly a felperes és az irat címzettje, az alperes érdekei között, az eljárási iratok továbbításának hatékonyságára és gyorsaságára irányuló célkitűzések és az ezen iratok címzettjei védelemhez való jogának megfelelő tiszteletben tartására irányuló követelmény összehangolása által (Alpha Bank Cyprus ítélet, C-519/13, EU:C:2015:603, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

52 E célkitűzések megvalósítása érdekében az 1393/2007 rendelet olyan rendszert hozott létre, amelynek keretében az iratok továbbítása főszabály szerint a tagállamok által kijelölt "áttevő intézmények" és "átvevő intézmények" útján történik. E rendelet 4. cikke szerint a kézbesítendő iratot vagy iratokat közvetlenül és a lehető legrövidebb időn belül kell továbbítania az áttevő intézménynek az átvevő intézmény számára, bármilyen arra megfelelő eszközzel (lásd ebben az értelemben: Alpha Bank Cyprus ítélet, C-519/13, EU:C:2015:603, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

53 Az 1393/2007 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének megfelelően az áttevő intézmény feladata felhívni a felperes figyelmét annak veszélyére, hogy a címzett esetlegesen megtagadja az olyan irat átvételét, amely nem az e rendelet 8. cikkében előírt nyelvek valamelyikén került kiállításra. Az említett rendelet 5. cikkének (2) bekezdése szerint főszabály szerint a felperes viseli az irat kézbesítését megelőzően felmerülő fordítási költségeket (lásd ebben az értelemben: Alpha Bank Cyprus ítélet, C-519/13, EU:C:2015:603, 35. pont).

54 Ami az átvevő intézményt illeti, ténylegesen kézbesítenie kell a címzettnek az iratot, amint azt az 1393/2007 rendelet 7. cikke előírja. Ebben az összefüggésben egyfelől tájékoztatnia kell az áttevő intézményt e művelet minden releváns körülményéről az e rendelet I. mellékletében szereplő formanyomtatvány visszaküldése által, másfelől e rendelet 8. cikke (1) bekezdésének megfelelően a címzett tudomására kell hoznia, hogy megtagadhatja az irat átvételét, ha ez utóbbi nem az e rendelkezésben szereplő nyelvek egyikén került megszövegezésre, vagy ha azt nem fordították le az egyik ilyen nyelvre, azaz egy olyan nyelvre, amelyet az érintett megért, vagy az átvevő tagállam hivatalos nyelvére, illetve adott esetben a kézbesítés helye hivatalos nyelveinek egyikére, amely nyelveket a címzett feltehetően ismer. Amennyiben ez utóbbi ténylegesen ilyen megtagadással él, az átvevő intézménynek az említett rendelet 8. cikke (2) és (3) bekezdésének megfelelően ezenkívül haladéktalanul tájékoztatnia kell erről az áttevő intézményt, és vissza kell küldenie a kérelmet és a fordítást igénylő iratot (Alpha Bank Cyprus ítélet, C-519/13, EU:C:2015:603, 36. pont).

55 Az 1393/2007 rendelet alkalmazásakor így az áttevő intézmény és az átvevő intézmény szerepe egyaránt arra korlátozódik, hogy ténylegesen biztosítsák az érintett irat továbbítását és kézbesítését, és megtegyék az e műveletek elvégzését elősegítő intézkedéseket. Ellenben ezen intézményeknek nem tartozik a hatáskörükbe, hogy olyan érdemi kérdésekről nyilatkozzanak, hogy az irat címzettje mely nyelven vagy nyelveken ért, és hogy az iratot el kell-e látni az 1393/2007 rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében meghatározott nyelvek egyikén készült fordítással, mint ahogy annak értékelése sem a feladatuk, hogy az irat címzettje indokoltan tagadja-e meg az átvételt (lásd ebben az értelemben: Alpha Bank Cyprus ítélet, C-519/13, EU:C:2015:603, 37. pont).

56 Ellenkezőleg, kizárólag az áttevő tagállamban eljáró nemzeti bíróság határozhat ilyen jellegű kérdésekről, amennyiben ezek vita tárgyát képezik a felperes és az alperes között (Alpha Bank Cyprus ítélet, C-519/13, EU:C:2015:603, 41. pont).

57 Konkrétan, e bíróság, miután meghatározta az ehhez releváns iratot vagy iratokat, megindította a kézbesítésre irányuló eljárást, csupán akkor fog határozni, ha az irat címzettje ténylegesen megtagadta az irat átvételét azon okból, hogy azt nem olyan nyelven szövegezték meg, amelyet megért, vagy amelyet feltehetően ért. Ekképpen az említett bíróságnak a felperes kérelmére meg kell vizsgálnia, hogy az ilyen megtagadás indokolt volt-e, vagy sem. Ennek érdekében megfelelően figyelembe kell vennie az ügyirat minden körülményét, egyfelől azért, hogy meghatározza az irat címzettjének nyelvi ismereteit, másfelől azért, hogy eldöntse, hogy a szóban forgó irat jellegét figyelembe véve szükség van-e ez utóbbi lefordítására (Alpha Bank Cyprus ítélet, C-519/13, EU:C:2015:603, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

58 Végeredményben az említett bíróságnak minden esetben ügyelnie kell arra, hogy az érintett felek jogai kiegyenlített módon részesüljenek védelemben, egyensúlyban tartva a felperes érdekében álló hatékony és gyors kézbesítésre, illetve az alperes védelemhez való jogának tényleges megóvására irányuló célkitűzéseket (lásd: Alpha Bank Cyprus ítélet, C-519/13, EU:C:2015:603, 43. pont).

59 Az 1393/2007 rendelet által létrehozott rendszerrel kapcsolatban hozzá kell tenni, hogy ez utóbbi két, a rendelet I., illetve II. mellékletében szereplő formanyomtatvány használatát is előírja, és hogy semmilyen kivételt nem tartalmaz e nyomtatványok használata alól. Ellenkezőleg, amint az e rendelet (11) preambulumbekezdéséből kitűnik, e formanyomtatványokat "kell használni", mivel azok - tiszteletben tartva az érintett felek jogait, és amint az az említett rendelet (7) preambulumbekezdéséből kitűnik - hozzájárulnak az iratok továbbítására irányuló eljárás egyszerűsítéséhez és átláthatóbbá tételéhez, ekképpen biztosítva mind azok olvashatóságát, mind a továbbításuk biztonságát (lásd: Alpha Bank Cyprus ítélet, C-519/13, EU:C:2015:603, 44-46. pont).

60 Ezenfelül az említett nyomtatványok - amint azt ugyanezen rendelet (12) preambulumbekezdése jelzi - olyan eszközöknek minősülnek, amelyek útján tájékoztatják a címzetteket a rendelkezésükre álló azon lehetőségről, hogy a kézbesítendő irat átvételét megtagadják (Alpha Bank Cyprus ítélet, C-519/13, EU:C:2015:603, 47. pont).

61 Ami az 1393/2007 rendelet II. mellékletében szereplő formanyomtatványnak - és következésképpen e nyomtatványnak az irat címzettje részére való kézbesítését előíró 8. cikk (1) bekezdésének - tulajdonítandó pontos hatályt illeti, a Bíróság már hangsúlyozta, hogy - amint az az említett nyomtatvány címének magából a megszövegezéséből, illetve e nyomtatvány tartalmából kitűnik - az említett 8. cikk (1) bekezdésében előírt, a kézbesítendő irat átvételének megtagadására vonatkozó lehetőség ezen irat címzettje "jogának" minősül (lásd ebben az értelemben: Alpha Bank Cyprus ítélet, C-519/13, EU:C:2015:603, 49. pont).

62 Márpedig annak érdekében, hogy ezen, az uniós jogalkotó által biztosított jog hatékonyan érvényesülhessen, azt írásban az irat címzettjének tudomására kell hozni. Az 1393/2007 rendelet által létrehozott rendszerben ezt a tájékoztatást az e rendelet II. mellékletében szereplő formanyomtatvány útján nyújtják a címzettnek, ugyanúgy, ahogy a felperest már az eljárás elején értesítik az említett rendelet I. mellékletében szereplő formanyomtatvány útján az irat címzettjének biztosított ilyen jog fennállásáról (Alpha Bank Cyprus ítélet, C-519/13, EU:C:2015:603, 50. pont).

63 E tekintetben az 1393/2007 rendelet II. mellékletében szereplő formanyomtatvány jelenti az e rendelet által bevezetett egyik legmeghatározóbb újítást, amelynek célja éppen az, hogy javítsa az iratok továbbítását, valamint biztosítsa azok címzettjének fokozott védelmét, hiszen e formanyomtatvány rendelkezik az irat címzettjének azon lehetőségéről, hogy amennyiben arra hivatkozással tagadja meg az irat átvételét, hogy azt nem egy általa értett nyelven vagy a kézbesítés helyének hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelveinek egyikén szövegezték meg, vagy nem látták ilyen nyelvű fordítással, akkor megjelölje az általa értett nyelvet vagy nyelveket.

64 Ennek kapcsán a Bíróság pontosította, hogy az 1393/2007 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése két, kétségtelenül összefüggő, mindazonáltal elkülönülő kijelentést tartalmaz, így egyfelől az irat címzettjének anyagi jogát arra, hogy az irat átvételét megtagadja azon egyetlen oknál fogva, hogy azt nem olyan nyelven szövegezték meg, illetve nincs ellátva egy olyan nyelven készült fordítással, amelyet feltehetően megért, másfelől az átvevő intézmény által tudomására hozott hivatalos tájékoztatást az említett jog fennállásáról. Másképpen kifejezve, az irat nyelvhasználatára vonatkozó szabályokkal kapcsolatos feltétel nem a címzettnek az átvevő intézmény általi tájékoztatásához kötődik, hanem kizárólag a címzett számára fenntartott megtagadáshoz való joghoz. Végezetül az e rendelet I. mellékletében szereplő formanyomtatvány egyértelmű különbséget tesz e két aspektus között, amikor különböző mezőkben utal az irat címzettjének ezen irat átvételének megtagadásához való jogáról szóló írásbeli tájékoztatásra és e jog tényleges gyakorlására (Alpha Bank Cyprus ítélet, C-519/13, EU:C:2015:603, 51. és 52. pont).

65 Ilyen körülmények között maga a megtagadás is kétségtelen, hogy egyértelműen feltételhez kötött, abban az értelemben, hogy az irat címzettje csupán akkor élhet azzal érvényesen, ha a szóban forgó iratot nem olyan nyelven szövegezték meg, illetve az nincs ellátva olyan nyelven készült fordítással, amelyet e címzett megért, vagy amely az átvevő tagállam hivatalos nyelve, vagy amennyiben annak a tagállamnak több hivatalos nyelve is van, a kézbesítés helyének hivatalos nyelve vagy hivatalos nyelveinek egyike. Amint az a jelen végzés 57. pontjából kitűnik, végső soron az eljáró bíróságnak kell eldöntenie, hogy ez a feltétel teljesül-e, annak megvizsgálása révén, hogy az irat címzettje indokoltan gyakorolta-e a megtagadást (Alpha Bank Cyprus ítélet, C-519/13, EU:C:2015:603, 53. pont).

66 Ugyanakkor e megtagadáshoz való jog gyakorlása azt feltételezi, hogy az irat címzettjét előzetesen és írásban megfelelően tájékoztatták e jogának fennállásáról. Következésképpen, amikor az átvevő intézmény az iratot kézbesíti annak címzettje részére, minden esetben köteles a szóban forgó irathoz csatolni az 1393/2007 rendelet II. mellékletében szereplő formanyomtatványt, amely tájékoztatja e címzettet az ezen irat átvételének megtagadásához való jogáról; az ilyen kötelezettség egyébiránt nem okoz különösebb nehézséget ennek az intézménynek, mivel elegendő, ha a kézbesítendő irathoz csatolja az e rendeletben meghatározott, az Unió valamennyi hivatalos nyelvén elérhető, előre nyomtatott szöveget (lásd ebben az értelemben: Alpha Bank Cyprus ítélet, C-519/13, EU:C:2015:603, 54-56. pont).

67 Ekképpen a fenti értelmezés jellegénél fogva egyszerre biztosítja az átláthatóságot azáltal, hogy az irat címzettje számára lehetőséget ad arra, hogy megismerje jogai terjedelmét, és egyúttal lehetővé teszi az 1393/2007 rendelet egységes alkalmazását, anélkül hogy bármennyire is késleltetné ezen irat továbbítását, hanem éppen ellenkezőleg, hozzájárulva annak egyszerűsítéséhez és megkönnyítéséhez (Alpha Bank Cyprus ítélet, C-519/13, EU:C:2015:603, 57. pont).

68 A Bíróság ebből azt a következtetést vonta le, hogy az átvevő intézménynek minden körülmények között - és anélkül, hogy e tekintetben mérlegelési mozgástérrel rendelkezne - tájékoztatnia kell az irat címzettjét az irat átvételének megtagadásához való jogáról, e célból rendszeresen használva az 1393/2007 rendelet II. mellékletében szereplő formanyomtatványt (Alpha Bank Cyprus ítélet, C-519/13, EU:C:2015:603, 58. pont).

69 A fenti megfontolásokból először is az következik, hogy az alapeljárásban szereplőhöz hasonló olyan esetben, amikor a kézbesítendő iratot nem az 1393/2007 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése szerinti nyelvek egyikén - azaz a címzett által értett nyelven, vagy az átvevő állam hivatalos nyelvén, vagy adott esetben a kézbesítési hely hivatalos nyelveinek egyikén - szövegezték meg, amely nyelveken az érintett feltehetően ért, illetve azt nem látták el ilyen nyelvű fordítással, úgy a fogadó intézménynek mindenkor eleget kell tennie azon kötelezettségének, hogy az e rendelet II. mellékletében szereplő formanyomtatvány útján tájékoztassa a címzettet az irat átvételének megtagadásához való jogáról (lásd: a jelen végzés 59. és 68. pontja).

70 E kötelezettséget nem érinti az a körülmény, hogy a címzett megtagadta-e az irat átvételét, vagy sem. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az Alpha Bank Cyprus ítéletben (C-519/13, EU:C:2015:603) a Bíróság egy olyan ügyben mondta ki az említett formanyomtatvány kötelező használatát, ahol a kézbesítendő irat címzettje ténylegesen élt az átvétel megtagadásához való jogával, holott e jog fennállásáról nem kapott előzetes tájékoztatást.

71 Ezért amennyiben az átvevő intézmény, amely az érintett iratot kézbesíti a címzettnek, nem csatolta az 1393/2007 rendelet II. mellékletében szereplő formanyomtatványt, úgy e mulasztást az e rendeletben szereplő rendelkezéseknek megfelelően orvosolni kell (lásd ebben az értelemben: Alpha Bank Cyprus ítélet, C-519/13, EU:C:2015:603, 59-76. pont).

72 Ezért az áttevő tagállamban eljáró bíróság feladata, hogy biztosítsa e szabályok betartását.

73 Másodszor hangsúlyozni kell, hogy a kézbesítendő irat átvételének megtagadásához való jogból - amelyet az 1393/2007 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése kifejezetten rögzít - a jelen végzés 49. és 50. pontjában felhívottaknak megfelelően az következik, hogy a tisztességes eljárás követelményeinek megfelelően biztosítani kell ezen irat címzettjének védelemhez való jogát.

74 Ebből az következik, hogy sem a továbbító nemzeti hatóságok, sem az áttevő tagállamban eljáró bíróság nem akadályozhatja semmilyen módon az érintettet e jogának gyakorlásában.

75 Konkrétan, amennyiben az iratkézbesítési eljárást megelőzően az eljáró bíróságnak előzetesen állást kell foglalnia a címzett nyelvismeretéről annak - felperessel összhangban való - eldöntése érdekében, hogy szükség van-e az irat lefordítására, úgy az ilyen fordítás elkészítésének mellőzéséről hozott határozat semmiképpen nem befolyásolja sem e címzett azon jogát, hogy megtagadja az említett irat átvételét, sem e jog gyakorlását. Másként fogalmazva, jóllehet e bíróság már e ponton meggyőződött arról, hogy az említett címzett ért az irat megszövegezésének nyelvén, és ezért nincs szükség fordításra, e bíróság mindebből nem vonhatja le azt a következtetést, hogy az érintett nem kifogásolhatja érvényesen a kézbesítési eljárást, ezzel megfosztva őt az 1393/2007 rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében rögzített, ezen irat átvételének megtagadásához való jogától, mivel így sérülne a címzett védelemhez való joga.

76 Ellenkezőleg, az eljáró bíróság kizárólag e jog címzett általi gyakorlását követően határozhat érvényesen e megtagadás megalapozottságáról.

77 Az említett bíróságnak e célból a jelen végzés 57. pontjában kifejtetteknek megfelelően figyelembe kell vennie az iratok valamennyi releváns elemét annak meghatározása érdekében, hogy az irat átvételét megtagadó címzett e megtagadás ellenére megérthette az iratot, és hatékonyan érvényesíthette a jogait, vagy hogy az irat jellegére tekintettel ezt az iratot le kellett volna fordítani.

78 Egyrészt ugyanis ahhoz, hogy az irat címzettje ténylegesen élhessen a védelemhez való jogával, elengedhetetlen az, hogy a szóban forgó iratot valamely általa értett nyelven szövegezzék meg, ami biztosítja, hogy az érintett kellő időben felismerhesse legalább a kérelem tárgyát és indokait, továbbá a bíróság előtti megjelenésre történő felhívást, vagy adott esetben a jogorvoslat gyakorlásának lehetőséget (lásd ebben az értelemben: Weiss und Partner ítélet, C-14/07, EU:C:2008:264, 64. és 73. pont). Másrészt a felperesnek nem kell egy le nem fordított irat átvétele - az eljárás elhúzódását célzó, nyilvánvalóan visszaélésszerű - megtagadásának negatív következményeit elszenvednie, ha megállapítást nyer, hogy ennek az iratnak a címzettje érti azt a nyelvet, amelyen ezt az iratot kiállították (Leffler-ítélet, C-443/03, EU:C:2005:665, 52. pont).

79 Ezért az áttevő tagállamban eljáró bíróság feladata a felek érdekeinek lehető legteljesebb megóvása, különösen azáltal, hogy megvizsgálja a címzett nyelvismeretét konkrétan alátámasztó valamennyi döntő tényt és bizonyítékot, anélkül hogy e vizsgálatát pusztán vélelemre alapítaná (lásd ebben az értelemben: Weiss und Partner ítélet, C-14/07, EU:C:2008:264, 85. pont).

80 Amennyiben e vizsgálat eredményeként az eljáró bíróság arra a következtetésre jut, hogy a címzett megalapozottan tagadta meg a kézbesítendő irat átvételét, mivel azt olyan nyelven szövegezték meg, amely nem felel meg az 1393/2007 rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében foglalt követelményeknek, akkor az említett iratot - e rendelet 8. cikke (3) bekezdésének megfelelően - a 8. cikk (1) bekezdésében megjelölt nyelvek egyikén készült fordítással ellátva kell kézbesíteni az irat címzettjének.

81 Ellenben az ezzel ellenkező esetben főszabály szerint nincs akadálya annak, hogy e bíróság az irat átvételének címzett általi indokolatlan megtagadásának nemzeti eljárásjog szerinti következményeit alkalmazza, feltéve hogy biztosítja a rendelet teljes körű érvényesülését, a rendelet céljának tiszteletben tartása mellett (lásd ebben az értelemben: Leffler-ítélet, C-443/03, EU:C:2005:665, 69. pont).

82 Maga az 1393/2007 rendelet ugyanis nem határozza meg az iratátvétel indokolatlan megtagadásának következményeit.

83 Márpedig, amint az a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából is következik, uniós szabályozás hiányában az egyes tagállamok belső jogrendszerének feladata, hogy az uniós jog közvetlen hatályából eredően a polgárokat megillető jogok védelmére irányuló keresetekre nézve az eljárási rendelkezéseket szabályozza (Leffler-ítélet, C-443/03, EU:C:2005:665, 49. pont).

84 Ezek a szabályok azonban nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint a hasonló, belső jogrendszerben biztosított jogokkal kapcsolatos keresetekre vonatkozóak (egyenértékűség elve), és nem tehetik gyakorlatilag lehetetlenné, vagy nem nehezíthetik meg túlzottan az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását (tényleges érvényesülés elve) (Leffler-ítélet, C-443/03, EU:C:2005:665, 50. pont).

85 E tekintetben a tényleges érvényesülés elve arra kell késztesse a nemzeti bíróságot, hogy a nemzeti eljárásjogi szabályokat csak annyiban alkalmazza, amennyiben azok nem kérdőjelezik meg az 1393/2007 rendelet létjogosultságát, célját és maradéktalan érvényesülését (lásd: Leffler-ítélet, C-443/03, EU:C:2005:665, 50. és 51. pont).

86 Az alapeljárásban szereplőhöz hasonló esetben, ha az alperes nem jelenik meg, az 1393/2007 rendeletnek - és különösen a 19. cikke (1) bekezdésének - megfelelően meg kell győződni arról, hogy az érintett valóban és ténylegesen megkapta az eljárást megindító iratot (lásd ebben az értelemben: Alder-ítélet, C-325/11, EU:C:2012:824, 36. és 41. pont), ami így lehetővé tette számára, hogy értesüljön a vele szemben indított bírósági eljárásról, valamint a kérelem tárgyáról és indokairól (lásd ebben az értelemben: Weiss und Partner ítélet, C-14/07, EU:C:2008:264, 73. és 75. pont), továbbá hogy kellő idő állt a rendelkezésére a védekezése előterjesztésére (lásd ebben az értelemben: Leffler-ítélet, C-443/03, EU:C:2005:665, 52. pont). Egy ilyen kötelezettség egyébiránt egybeesik a 44/2001 rendelet 34. cikke 2. pontjának előírásaival (lásd ebben az értelemben: Leffler-ítélet, C-443/03, EU:C:2005:665, 68. pont; Weiss und Partner ítélet, C-14/07, EU:C:2008:264, 51. pont).

87 Mindenesetre, amint az a jelen végzés indokolásából következik, az 1393/2007 rendelet értelmében csak az e rendeletben meghatározott szakaszok lefolytatását követően van mód az e végzés 37. pontjában ismertetetthez hasonló nemzeti szabályozás alkalmazására, vagyis azt követően, hogy az említett rendelet II. mellékletében szereplő formanyomtatvány útján tájékoztatták a címzettet a rendelkezésére álló azon lehetőségről, hogy megtagadhatja a kézbesítendő irat átvételét, illetve - megtagadás esetén - azt követően, hogy a megtagadás indokoltságának hiányát megállapító bírósági határozat jogerőre emelkedett.

88 Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak értékelése, hogy az alapügyben szóban forgó nemzeti rendelkezés alkalmazására vonatkozó konkrét, részletes szabályok megfelelnek-e az 1393/2007 rendelet követelményeinek és célkitűzéseinek.

89 A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett három kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1393/2007 rendeletet úgy kell értelmezni, hogy egy irat másik tagállam területén lakóhellyel rendelkező címzettnek való kézbesítése során, amennyiben az iratot nem az érintett által értett nyelven, vagy az átvevő tagállam hivatalos nyelvén, vagy ha e tagállamnak több hivatalos nyelve van, úgy a kézbesítés helyének hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelveinek egyikén szövegezték meg, illetve azt nem látták el ilyen nyelvű fordítással, akkor:

- az áttevő tagállamban eljáró bíróságnak meg kell győződnie arról, hogy az e rendelet II. mellékletében szereplő formanyomtatvány útján megfelelően tájékoztatták e címzettet ezen irat átvételének megtagadásához való jogáról;

- ezen eljárási követelmény elmulasztása esetén e bíróság feladata, hogy az említett rendelet rendelkezéseinek megfelelően orvosolja az eljárási szabálytalanságot;

- az eljáró bíróság nem akadályozhatja a címzettet az irat átvételének megtagadásához való joga gyakorlásában;

- az eljáró bíróság csak az iratátvétel megtagadásához való jog címzett általi tényleges gyakorlását követően vizsgálhatja e megtagadás megalapozottságát; e bíróságnak e célból figyelembe kell vennie az iratanyag valamennyi releváns elemét annak meghatározása érdekében, hogy az érintett ért-e a kézbesítendő irat megszövegezésének nyelvén; valamint

- ha az említett bíróság megállapítja, hogy az irat címzettje általi megtagadás nem volt indokolt, akkor főszabály szerint alkalmazhatja a nemzeti joga által ezen esetre előírt következményeket, feltéve hogy ez nem gátolja az 1393/2007 rendelet hatékony érvényesülését.

A költségekről

90 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (tizedik tanács) a következőképpen határozott:

A tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről ("iratkézbesítés"), és az 1348/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. november 13-i 1393/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet úgy kell értelmezni, hogy egy irat másik tagállam területén lakóhellyel rendelkező címzettnek való kézbesítése során, amennyiben az iratot nem az érintett által értett nyelven, vagy az átvevő tagállam hivatalos nyelvén, vagy ha e tagállamnak több hivatalos nyelve van, úgy a kézbesítés helyének hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelveinek egyikén szövegezték meg, illetve azt nem látták el ilyen nyelvű fordítással, akkor:

- az áttevő tagállamban eljáró bíróságnak meg kell győződnie arról, hogy az e rendelet II. mellékletében szereplő formanyomtatvány útján megfelelően tájékoztatták e címzettet ezen irat átvételének megtagadásához való jogáról;

- ezen eljárási követelmény elmulasztása esetén e bíróság feladata, hogy az említett rendelet rendelkezéseinek megfelelően orvosolja az eljárási szabálytalanságot;

- az eljáró bíróság nem akadályozhatja a címzettet az irat átvételének megtagadásához való joga gyakorlásában;

- az eljáró bíróság csak az iratátvétel megtagadásához való jog címzett általi tényleges gyakorlását követően vizsgálhatja e megtagadás megalapozottságát; e bíróságnak e célból figyelembe kell vennie az iratanyag valamennyi releváns elemét annak meghatározása érdekében, hogy az érintett ért-e a kézbesítendő irat megszövegezésének nyelvén; valamint

- ha az említett bíróság megállapítja, hogy az irat címzettje általi megtagadás nem volt indokolt, akkor főszabály szerint alkalmazhatja a nemzeti joga által ezen esetre előírt következményeket, feltéve hogy ez nem gátolja az 1393/2007 rendelet hatékony érvényesülését.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: spanyol.