BH+ 2009.7.304 A kötelezett késedelmének kimentéséül csak a tényleges akadályoztatás, és a munkavégzésre kiható jogosulti késedelem szolgálhat [Ptk. 303. §].

A felperes, mint egyéni vállalkozó - a 2002. szeptember 16-án kelt építési terv alapján - egy háromlakásos társasház építésére vállalkozott, amelyből egy lakást a 2002. október 11-én megkötött vállalkozási szerződés alapján az alperesek részére, egy lakást a saját maga részére, egyet pedig a perben nem álló G. házaspár részére épített.

Az alperesekkel kötött szerződésben bruttó 8 800 000 forint ún. rögzített árat kötöttek ki, a felperes 2003. július 30-i befejezési határidőt vállalt. A szerződés 9.5. pontja szerint a felperest késedelmes teljesítés esetén napi 10 000 forint, de maximum a szerződéses összeg 20%-a erejéig kötbérfizetési kötelezettség terheli. A tényleges munkavégzés 2002. október 13-án megkezdődött; az építésügyi hatóság 2002. november 18-án kelt építési engedélye 2002. december 13-án emelkedett jogerőre. Az alperesek lakásának építése a vállalt határidőre nem fejeződött be, a 2003 júniusában készült gázengedély terv jóváhagyására 2003. szeptember 5-én került sor. A felek között elszámolási vita keletkezett, a felperes nem teljes egészében végezte el a vállalt kivitelezési munkát. A sorház használatbavételi engedélyét 2003. december 12-én adta ki a hatóság, ekkor az alperesi lakás - korrekciókkal - lakhatásra alkalmas volt, de beköltözésükre csupán 2004. január 14-én került sor. A felperes összesen 853 500 forint összegben az alperesek megrendelésére pótmunkákat is végzett. Egyes építési anyagokat azonban az alperesek vettek meg 583 860 forint értékben. Az alperesek több részletben vállalkozói díjként, illetve pótmunka díjként kiegyenlítettek 7 350 000 forintot. A kivitelezésben előfordultak kisebb hibák, ezek javítási költsége bruttó 97 750 forintot tett ki.

A felperes módosított keresetében 2 315 900 forint és ennek 2004. január 1. napjától járó késedelmi kamata megfizetésére kérte egyetemlegesen kötelezni az alpereseket. Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, mivel beszámítási kifogást terjesztettek elő el nem végzett munka, általuk vásárolt anyagok költsége, hibás teljesítés és kötbér címén. Ez utóbbi igényüket 1 680 000 forintban jelölték meg, mert szerintük a késedelem ideje 2003. augusztus 1-jétől 2004. január 14-ig tartott.

Az elsőfokú bíróság ítéletében egyetemlegesen kötelezte az alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek 1 625 547 forintot, ennek 2004. január 1. napjától járó késedelmi kamatát, valamint a perköltséget; ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Nem fogadta el a felperes azon álláspontját, hogy a felek tételes elszámolású szerződést kötöttek, megállapította, hogy a felek szerződése a Ptk. 402. §-a szerinti átalányáras vállalkozási, építési szerződés. Ezen szerződéstípusra vonatkozó jogelvek alapján számolta el a felperest megillető vállalkozói díjat a ténylegesen elvégzett 89,14%-os műszaki készültséghez képest. A vitatott műszaki kérdések tárgyában elfogadta a kirendelt igazságügyi szakértő aggálytalan véleményét, ennek alapján határozta meg mind az el nem végzett munka, mind a pótmunka, mind a javítási költség, mind pedig az anyagvásárlás címén alperesek által kifizetett összeget. A javítási költség levonásával, és a pótmunkadíj hozzáadásával a felperest megillető díjat 8 645 547 forintban határozta meg, amelyből az alperesek 7 020 000 forint igazolt kifizetést teljesítettek, így a különbözeti összeg megfizetésére kötelezte az alpereseket vállalkozói díj címén.

Az elsőfokú bíróság az alperesek kötbér iránti beszámítási kifogását nem találta megalapozottnak; megállapította, hogy a felperes kimentette magát a késedelem következményei alól, a Ptk. 246. § (1) bekezdése alapján kötbérfizetés nem terheli. A szerződés értelmében az építési, szerelési tervek biztosítása az alperesek kötelezettsége volt, márpedig az építési engedély csak 2002. december 13-án emelkedett jogerőre, ezt megelőzően a munkaterületen jogszerűen munkát végezni nem lehetett. Tényként volt megállapítható az is, hogy a felperes pótmunkákat végzett, amelyek szintén késleltették a szerződés szerinti befejezést. Végül a gázengedély terv késedelmes biztosítása is kimentésül szolgál, miután az csak 2003. szeptember 5-én állt rendelkezésre.

Az alperesek a kereset elutasítása iránt terjesztettek elő fellebbezést, míg a felperes csatlakozó fellebbezésében további 359 281 forinttal a marasztalási összeg felemelését kérte. Az alperesek elsődlegesen kötbérigényük elfogadását kérték, amelyet a kereset erejéig tartottak fenn. Vitatták azt is, hogy a felperes pótmunkákat végzett volna; az elszámolás során kérték figyelembe venni azt az anyagár költséget, amelyet ők fizettek ki az anyagbeszerzések során. A felperes csatlakozó fellebbezését azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság egyes esetekben nettó, más esetekben bruttó összeggel számolt, ezért az elszámolása téves.

A másodfokú bíróság jogerős ítéletében az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Egyetértett az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy a felek átalányáras vállalkozási szerződést kötöttek, és a felperes elvégzett bruttó 853 560 forint értékű pótmunkát. Helytállónak tartotta azt a megállapítást is, hogy a felperes a szerződésben vállalt munkát teljes körűen nem végezte el, ezért csak az arányos díjra tarthat igényt. A 89,14%-os aránynak megfelelően a felperest 7 844 563 forint bruttó vállalkozói díj illeti meg, amelyhez a pótmunkadíj számítandó hozzá. Az alperesek a felperes hibás teljesítése miatt bruttó 97 750 forint javítási díjat jogszerűen igényelnek, továbbá elszámolható az alperesek teljesítéseként a keresetlevél mellékletében elismert 330 000 forint kifizetett összeg, továbbá a készpénzben átadott 7 020 000 forint, összességében 7 350 000 forint. A fenti összegek egybevetésével a másodfokú bíróság a kiegyenlítetlen vállalkozói díj összegét 1 250 373 forintban állapította meg.

A jogerős ítélet értelmében a felperes nem szerződésszerűen, és nem határidőben teljesített, teljesítési határidőnek a használatbavételi engedély kiadásának napja, vagyis 2003. december 12. napja fogadható el. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes által felhozott körülmények a késedelemben megnyilvánuló szerződésszegés következménye alóli kimentésre nem alkalmasak. A felperes a szerződés aláírásával egyidejűleg - jogerős építési engedély hiányában - a munkálatokat elkezdte, a teljesítési határidő vállalásakor is tudomással bírt arról, hogy még nem rendelkezik jogerős építési engedéllyel. A háromlakásos társasháznak a felperes nemcsak építője, hanem egyik építtetője is volt, az engedély iránti kérelmet pedig a lakásokra nem külön-külön, hanem egységesen adták be. A gázterv engedélyeztetése sem akadályozta a felperest a kivitelezésben, az épületszerkezeti munkák elvégzésében. Ezt bizonyítja az is, hogy a felperes e vonatkozásban az építtetőkkel akadályt nem közölt. Mind a kihallgatott tanú vallomásából, mind az igazságügyi szakértő véleményéből az a következtetés vonható le, hogy megfelelő munkaszervezés mellett az építkezés a kivitelezés ütemének gyorsításával a vállalt teljesítési határidőre befejezhető lett volna. E tényekből a másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes 2003. július 31. napjától 2003. december 11. napjáig kötelezetti késedelemben volt, késedelme felróhatósága alól magát kimenteni nem tudta, így 1 340 000 forint kötbérfizetési kötelezettség terheli a Ptk. 246. § (1) bekezdése alapján. Ezen összeget a Ptk. 296. §-a alapján az alperesek jogosultak beszámítani vállalkozói díjfizetési kötelezettségükbe, ennek eredményeként a felperes követelése elenyészett.