BH 1996.8.430 I. A végrehajtás megszüntetésére irányuló keresetet elutasító ítélet jogereje az ugyanezen címen előterjesztett igény érvényesítését kizárja [Pp. 229. § (1) bek.].

II. Jogkérdésben perújításnak nincs helye. Kifejezett törvényi rendelkezés hiányában a jogerős ítélet alapjául szolgáló jogszabály megváltozása sem nyújt erre alapot [Pp. 260. §, 1988. évi VI. tv. 75. § (2) bek.].

A bíróság az 1987-ben meghozott jogerős ítéletével az O. Gmk-t - amelynek a felperes is tagja volt - az alperes javára hibás teljesítésen alapuló szavatossági igény kielégítéseként 170 000 forint és járulékai megfizetésére kötelezte. A gmk elleni végrehajtás eredménytelen maradt, ezért a jogosult alperes kérelmére a bíróság végrehajtási lapot bocsátott ki a gmk volt tagjaival szemben is.

A jelen per felperese és R. A. végrehajtás megszüntetése iránt pert indított az alperessel szemben a kerületi bíróság előtt. A bíróság az ebben a perben meghozott jogerős ítéletével a felperesek keresetét elutasította, rámutatva arra, hogy a felperesek egyetemleges adóstársnak minősülnek a korábbi perben kötelezett gmk-val, így a gmk-val szemben hozott marasztaló ítéleti rendelkezés alapján az egyetemleges adóstárs felperesekkel szemben elrendelt végrehajtás jogszerű volt.

1993-ban ugyancsak a kerületi bíróság előtt a volt gmk-tagok között elszámolási per volt folyamatban, ez azonban szünetelés folytán megszűnt.

A felperes a jelen perben a munkabéréből a gmk-val szemben megítélt tartozásra letiltott 101 137 forint és járulékai visszafizetése iránt érvényesített igényt azzal, hogy az alperesi követelés az egyetemleges adóstársak teljesítése folytán megtérült, így ezzel az összeggel az alperes jogalap nélkül gazdagodott.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének a Ptk. 361. §-a alapján helyt adott, mert a túlfizetés tényét és ezzel az alperes jogalap nélküli gazdagodását megállapította.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét eltérő jogi indokolással helybenhagyta. Arra utalt, hogy az 1979. évi 18. törvényerejű rendelet 12. §-ának (5) bekezdését - amely a tagokra kötelező ítéleti rendelkezés nélkül a gazdasági munkaközösség marasztalása alapján lehetővé tette a tagokkal szemben is a végrehajtás elrendelését - az 1988. évi XIII. törvény 5. §-ának (2) bekezdése hatályon kívül helyezte. Az 1988. évi VI. törvény 75. §-ának (2) bekezdése pedig csak a tagra is kötelező ítélet alapján enged végrehajtást.

A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a másodfokú ítéletben felhívott jogszabalyi rendelkezések téves alkalmazására utalt.

A felülvizsgálati kérelem részben és a következők szerint alapos.

I. A Pp. 229. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó, ugyanazon jog iránt, ugyanazok a felek - ideértve azok jogutódait is - egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék (anyagi jogerő).

A másodfokú bíróság figyelmét elkerülte az a tény, hogy a felperes a jelen pert eredetileg perújításként indította meg, kifejezetten a korábbi végrehajtás megszüntetése iránti perben hozott, a keresetét elutasító jogerős ítélet ellen. Ehhez képest az iratok beszerzése alapján észlelnie kellett volna, hogy a bíróság a felperesnek a gmk-val egyetemleges felelőssége alapján a végrehajtás megindításának jogszerűségét már elbírálta, így az abban az ügyben meghozott ítélet anyagi jogereje az újabb perindítást a Pp. idézett 229. §-ának (1) bekezdése alapján kizárta.