BH 1994.11.633 Az érdemi döntés meghozatalánál a bíróság a kereseti kérelemhez kötve van, közigazgatási perben a fellebbezésben, illetőleg a felülvizsgálati kérelemben nem lehet olyan jogszabálysértésre hivatkozni, amit a felperes kereseti kérelme nem tartalmazott [Pp. 215. §, 247. §, 273. § (5) bek.].

A felperest az APEH megyei igazgatósága határozatával 1991. évre 513 000 Ft vállalkozási nyereségadó-különbözet megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú adóhatóság 156 000 Ft bírság, valamint 54 000 Ft késedelmi pótlék megfizetését is elrendelte.

A felperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú adóügyi határozat ellen, amelynek következtében az alperes határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta.

A felperes az alperes jogerős határozata ellen keresetet nyújtott be, és kérte annak bírósági felülvizsgálatát. Kereseti kérelmében a felperes a számára előírt fizetési kötelezettségek törlését kérte, tekintettel arra, hogy az alperes tévesen értékelte a felperes által 199 I. évben megkötött lízingszerződést, azt adásvételi szerződésnek minősítve. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Döntésének indokolása szerint a felperes által 1991. november 11-én átvett 2 db Citroén furgon tehergépkocsit adásvételi szerződéssel szerezte meg a felperes. A Ptk. 365. §-ának (1) bekezdése szerint a felperes által kötött szerződés adásvételi szerződésnek minősül, ezért az alperes helyesen járt el, amikor az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 1. §-ának (7) bekezdése alapján a szerződést valódi tartalma szerint minősítette.

Mivel az 52/1988. (XII. 24.) PM rendelet 4. számú mellékletének 5/d) pontja szerint termelési és kezelési költségként csak a bérleti díj számolható el, jogszerűen járt el az adóhatóság, amikor a vételár költségkénti elismerését nem fogadta el.

A felperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítélete ellen. Fellebbezésében kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság ítélete egyetlen elemből, a lízingdíj egy összegben történő átutalásából vont le következetéseket, megsértve ezzel a szerződési szabadság és a felek szabad akaratának jogelvét. A társaságiadó-törvény a lízingre vonatkozóan csak a lízingidőt szabályozta, a felperes a lízingszerződés megkötésekor a jogszabályban meghatározott lízingidőt vette figyelembe.

A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság ítélkezése alapjául elfogadta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást és az abból levont helyes jogi okfejtést. A másodfokú bíróság ítéletének indokolási része a fellebbezés jogi érvelésére kifejtette a lízingszerződés tartalmi elemeit, megállapítva, hogy a lízingszerződés olyan tartós bérleti jogviszonyt hoz létre, amelyben a lízing futamidejének a végén a használónak lehetősége van külön jognyilatkozattal a lízing tárgyát maradványértéken megvásárolnia. Lehetséges azonban olyan lízingszerződés is, amelyben a használót e jog nem illeti meg. A fizetési ütemezésre vonatkozóan a másodfokú bíróság ítéletének indokolási része kifejti, hogy a megkötött lízingdíj nem a bérleti díjra jellemző időszakonkénti visszatérő részletekben került kifizetésre, hanem azt lényegében véve, egy összegben fizették ki a lízingszerződés megkötésekor, ugyanakkor adásvételi szándékra utaló kárveszélyviselésre vonatkozó rendelkezéseket is tartalmazott a felperes által lízingszerződésnek minősített szerződés.

A felperes a jogerős másodfokú ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben kérte a Legfelsőbb Bíróságot, hogy állapítsa meg a vállalkozási nyereségadóról szóló, az 1989. évi XLIV. az 1990. évi XLIX. és az 1990. évi XCIX. törvényekkel módosított 1988. évi IX. törvény 13/A. §-ában foglaltak megsértését, és ennek alapján a másodfokú bíróság ítéletét változtassa meg, valamint az alperest kötelezze 43 000 Ft vállalkozási nyereségadó-hiány 21000 Ft bírság és 5000 Ft késedelmi pótlék, összesen 69 000 Ft visszatérítésére. A felülvizsgálati kérelem indoklásaként a felperes előadta, hogy a felperes mint belföldi természetes személyekből álló korlátolt felelősségű társaság a vállalkozási nyereségadóról szóló törvény 13/A. §-ának (3) bekezdése alapján naptári napokkal arányosan 50%-os mértékű adóvisszatartás formájában igénybe vehető adókedvezményre jogosult lett volna, ugyanakkor a jelen eljárás tárgyát képező adóhatósági határozatok és a bírósági felülvizsgálat is figyelmen kívül hagyta ezt a tényt, és nem állapította meg a kedvezményt az adóhiány megállapításánál.