A Veszprémi Törvényszék P.20383/2015/24. számú határozata kártérítés (BÍRÓSÁGI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 163. §, 164. §, 349. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 301. §, 339. §, 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (Bv. tvr.) 1. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. §, 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet (Bv. Szabályzat) 257. §, 9/2002. (IV. 9.) IM rendelet 10. §] Bíró: Ferencz Miklós

Kapcsolódó határozatok:

*Veszprémi Törvényszék P.20383/2015/24.*, Győri Ítélőtábla Pf.20214/2015/4., Kúria Pfv.21209/2016/6. (BH 2017.2.62)

***********

Veszprémi Törvényszék

14.P.20.383/2015/24.

A Veszprémi Törvényszék I.rendű felperes neve (felperes címe.; tartózkodási helye: tart. hely) felperesnek -, az Országos Bírósági Hivatal Jogi Képviseletei Osztály (fél címe, üi. ügyintéző) által képviselt alperes neve (alperes címe.) alperes ellen bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perében meghozta a következő

í t é l e t e t:

Kötelezi a bíróság alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg felperesnek 200.000,- (kétszázezer) Ft-ot, továbbá ezen összegnek 2013. április 1. napjától a kifizetés napjáig terjedő időre a jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát azzal, hogy a kamat mértékét 2013. június 30-ig a késedelemmel érintett félévre az adott félévet megelőző napon, míg 2013. július 1. napjától a naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékben kell megállapítani;

Ezt meghaladóan a keresetet elutasítja.

Az Állam által előlegezett 39.800,- (harminckilencezer-nyolcszáz) Ft eljárási illetéket az Állam viseli, míg felek viselik a perrel kapcsolatban felmerült költségeiket.

Az ítélet ellen a kézbesítését követő 15 napon belül írásban, a Győri Ítélőtáblának címzett, a Veszprémi Törvényszéknél benyújtható fellebbezésnek van helye.

Tájékoztatja a bíróság a feleket: a másodfokú bíróság az ítélet ellen irányuló fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el.

Amennyiben a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték, vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik; a fellebbezés csak az előzetes végrehajthatósággal, a teljesítési határidővel vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos; a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul; vagy a felek ezt kérték. A felek fellebbezési határidő lejárta előtt előterjesztett közös kérelmével a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálása kérhető.

Az ítélőtábla előtti eljárásban a jogi képviselet kötelező az ítélet elleni fellebbezést előterjesztő fél számára. A jogi képviselője közreműködése nélkül eljáró fél perbeli cselekménye és nyilatkozata hatálytalan.

I n d o k o l á s:

A bíróság a peres felek részben egyező előadása, az általuk becsatolt iratok, a Szombathelyi Járásbíróság Fk.158/2011. szám alatti irata, a intézet adatközlése alapján a következő tényállást állapította meg:

A Szombathelyi Járásbíróság (továbbiakban: Járásbíróság) a 2013. január 14-én kelt 6.Fk.158/2011/30.szám alatti ítéletével felperest bűnösnek mondta ki lopás büntette és más bűncselekmények miatt, és ezért őt egy év és hat hónap börtönbüntetésre, mellékbüntetésül két évi közügyektől eltiltásra ítélte. Az ítélethozatal időpontjában felperes előzetes letartóztatásban volt, amelyet vele szemben az ugyancsak a Járásbíróság előtt folyamatban lévő 3.B.794/2016. szám alatti büntetőügyben rendeltek el 2011. május 30-i foganatbavétellel.

Felperes a büntetőítélet ellen annak kihirdetésekor fellebbezést jelentett be, míg az ügyész az ítéletet tudomásul vette. Felperes a Járásbírósághoz 2013. március 11-én érkezett beadványában fellebbezését visszavonta és kérte az ítélet végrehajtásának az elrendelését. Mivel intézkedés nem történt, a Járásbíróság elnökéhez címzett és a büntetőiratokhoz 2013. május 21-én csatolt újabb beadványában sürgette az ítélet jogerősítését, utalva arra, hogy számára jelentős érdeksérelmet okoz az intézkedési késedelem. Felperes kérelme nem vezetett eredményre, ezért a alperes neve elnökéhez 2013. július 16-án érkezett beadványában panaszt terjesztett elő a késedelem miatt. Ennek eredményeképpen a Járásbíróság a 2013. július 23-án - a felperesi fellebbezés visszavonása folytán - 2013. március 1. napján jogerőre emelkedett ítéletet jogerősítési záradékkal látta el és intézkedett a szabadságvesztési értesítő kiállítása és továbbítása felől, amelyet követően felperes 2013. augusztus 10-én kezdte meg börtönbüntetésének a letöltését.

A felperessel szemben az előzetes letartóztatását, majd utóbb börtönbüntetését a intézetben foganatosították. Előzetes letartóztatásának a 2013. március 1. napjától 2013. augusztus 20-áig terjedő időszakában zárkán volt elhelyezve, kivéve az április 11-től számított 8 napot, amikor magánelzárást töltött a személyzet utasításának megtagadása miatt. A BV intézet az előzetes letartóztatottak - így felperes - zárkáját zárva tartotta, az intézeten belüli mozgása pedig csak felügyelet mellett volt lehetséges. Felperes 2013. február 14-én írásban kérte a rögzített kapcsolattartóinak a törlését, így ezzel kapcsolatos jogosultságát nem gyakorolta, jól lehet ezen jogát, továbbá a levelezéshez, látogató fogadásához, csomagküldeményhez fűződő jogát a büntetőeljárás eredményessége érdekében nem korlátozták.

Felperes bírósági jogkörben okozott kár megtérítése címén előterjesztett keresetében 163.350,- Ft vagyoni és 500.000,- Ft nemvagyoni kára, és ezen összegek után 2013. március 1. napjától járó késedelmi kamat megtérítésére kérte kötelezni alperest. Utóbb keresetét módosította és kizárólag nem vagyoni kárának a megtérítését kérte.

Felperes keresetét arra alapította, hogy az ellene folyamatban volt büntetőeljárásban az alperes szervezeti egységeként működő Járásbíróság késedelmesen rendelte el a jogerős ítélet végrehajtását. Az ítélet 2013.március 1-jén jogerőre emelkedett, amely időpontban más büntetőügyben elrendelt előzetes letartóztatását töltötte, amely folyamatosan tartott 2013. augusztus 10-éig. Ekkor érkezett meg a BV intézethez az ítélet végrehajtásának elrendelése, és csak ekkor kezdhette meg 1 év 6 hónap börtönbüntetésének a letöltését, amelyre 5 hónap és 10 napot kellett várnia. Felperes hivatkozott arra is, hogy több alkalommal eredménytelenül kérte az ítélet jogerősítését és a végrehajtás elrendelését. Felperes állította, hogy az ítélet elleni fellebbezését is azért vonta vissza, hogy a börtönfokozatban elrendelt szabadságvesztés büntetését megkezdhesse, mert az előzetes letartóztatás még az fegyház fokozatnál is szigorúbb körülményeket teremtett. Az előzetes letartóztatás során napi 23 órán át bezárva tartották, sportolási lehetősége heti egy alkalommal volt lehetséges, kapcsolattartását csak ügyészi engedéllyel gyakorolhatta, nem végezhetett munkát és dicséretszerzés csak takarításból származhatott. Az előzetes letartóztatás fizikailag és pszichikailag is megterhelőbb, mint a börtönfokozat, amelyben büntetése letöltését korábban megkezdhette volna.

Alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és alperes perköltségben való marasztalását kérte. Nem vitatta, hogy a büntetőeljárásban az elsőfokú ítélet írásba foglalásának és a szabadságvesztési értesítő kiállításának késedelme ugyan megállapítható, azonban a késedelem időtartama alatt felperes más ügyben előzetes letartóztatásban volt, tehát ha rá nézve bármilyen hátránnyal járt volna az, hogy a kiszabott szabadságvesztés megkezdése helyett előzetes letartóztatásban marad, ezt a hátrányt nem a bíróság késedelmes intézkedése, hanem saját felróható magatartása idézte elő. Kifejtett azt is, ha fenn is állna és megállapítható lenne bármilyen jogellenes magatartás az alperes részéről, továbbá ha felperes ezzel összefüggésben bármilyen kárt is bizonyítana, az okozati összefüggés a vélt jogellenes magatartás és a felperes által esetlegesen bizonyított kár között nem igazolható, mivel a bírói gyakorlat szerint az okozati összefüggésnek közvetlennek és valósnak kell lennie. A felperes a perben a régi Ptk. 339.§ (1) bekezdésében meghatározott törvényi tényállási elemek (jogellenesség, kár, okozati összefüggés) egyikét sem bizonyította, a tényállási elemek bármelyikének hiánya a kereset elutasításához vezethet. Alperes elsődlegesen a jogalap, másodlagosan pedig az összegszerűség bizonyítottságának hiányában kérte a kereset elutasítását.