62012CJ0474[1]

A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2014. szeptember 4. Schiebel Aircraft GmbH kontra Bundesminister für Wirtschaft, Familie und Jugend. A Verwaltungsgerichtshof (Ausztria) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Letelepedés szabadsága - Munkavállalók szabad mozgása - Hátrányos megkülönböztetés tilalma - Az EUMSZ 346. cikk (1) bekezdésének b) pontja - Valamely tagállam alapvető biztonsági érdekeinek védelme - Tagállami szabályozás, amely azt írja elő, hogy az e tagállamban katonai fegyverekkel, katonai lőszerekkel és hadianyagokkal való kereskedelmet folytató társaság törvényes képviselőinek az említett tagállam állampolgárságával kell rendelkezniük. C-474/12. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2014. szeptember 4. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Letelepedés szabadsága - Munkavállalók szabad mozgása - Hátrányos megkülönböztetés tilalma - Az EUMSZ 346. cikk (1) bekezdésének b) pontja - Valamely tagállam alapvető biztonsági érdekeinek védelme - Tagállami szabályozás, amely azt írja elő, hogy az e tagállamban katonai fegyverekkel, katonai lőszerekkel és hadianyagokkal való kereskedelmet folytató társaság törvényes képviselőinek az említett tagállam állampolgárságával kell rendelkezniük"

A C-474/12. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Verwaltungsgerichtshof (Ausztria) a Bírósághoz 2012. október 22-én érkezett, 2012. szeptember 25-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Schiebel Aircraft GmbH

és

a Bundesminister für Wirtschaft, Familie und Jugend

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),

tagjai: T. von Danwitz tanácselnök, Juhász E., A. Rosas (előadó), D. Šváby és C. Vajda bírák,

főtanácsnok: M. Wathelet,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a cseh kormány képviseletében M. Smolek és T. Müller, meghatalmazotti minőségben,

- a spanyol kormány képviseletében A. Rubio González, meghatalmazotti minőségben,

- a svéd kormány képviseletében A. Falk és U. Persson, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében J. Enegren és V. Kreuschitz, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 18. cikk, az EUMSZ 45. cikk, az EUMSZ 49. cikk és az EUMSZ 346. cikk (1) bekezdése b) pontjának az értelmezésére irányul.

2. E kérelmet a Schiebel Aircraft GmbH (a továbbiakban: Schiebel Aircraft) és a Bundesminister für Wirtschaft, Familie und Jugend (gazdasági, családügyi és ifjúsági szövetségi miniszter, a továbbiakban: Bundesminister) között annak tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő, hogy ez utóbbi megtagadta a fegyveripari tevékenység végzésére irányuló engedély megadását a Schiebel Aircraftnak.

Jogi háttér

3. A kézműipari, kereskedelmi és ipari tevékenységekről szóló, 1994. évi osztrák törvénykönyv (Gewerbeordnung 1994) alapügyben alkalmazandó változata (BGBl. I, 111/2010, a továbbiakban: 1994. évi GewO), 94. §-ának 80. pontja az alábbiak szerint rendelkezik:

"A következő kézműipari, kereskedelmi és ipari tevékenységek szabályozott tevékenységek:

[...]

80. fegyveripari tevékenységek (puskaműves), beleértve a fegyverkereskedelmet."

4. Az 1994. évi GewO 95. §-a az alábbiak szerint rendelkezik:

"(1) A 94. § 5., 10., 16., 18., 25., 32., 36., 56., 62., 65., 75., 80. és 82. pontjában szereplő kézműipari, kereskedelmi és ipari tevékenységek esetében a hatóságnak vizsgálnia kell, hogy a kérelmező, vagy ha jogi személy vagy bejegyzett személyegyesítő társaság kérelmezi az iparűzési engedély kiadását, a 13. § (7) bekezdésében megjelölt személyek rendelkeznek-e a szóban forgó tevékenység végzéséhez szükséges megbízhatósággal (87. § (1) bekezdésének 3. pontja). A kérelmező csak a 340. § szerinti határozat jogerőre emelkedésével kezdheti meg a tevékenység végzését.

(2) Az előző bekezdésben megjelölt tevékenységek esetében a tevékenység végzéséért felelős vezető tisztségviselő vagy fiókigazgató kinevezése engedélyköteles. Az engedélyt a társaság tulajdonosának kérelmére kell megadni, amennyiben a 39. § (2) bekezdésében, illetve a [...] 47. § (2) bekezdésében foglalt feltételek teljesülnek."

5. Az 1994. évi GewO 139. §-a a következőképpen rendelkezik:

"(1) Az alábbi fegyveripari tevékenységek (94. §, 80. pont) végzése engedélyköteles:

1. nem katonai fegyverek és nem katonai lőszerek tekintetében:

a) az előállítás, a megmunkálás, a helyreállítás (beleértve a puskaművesek tevékenységét),

b) a kereskedelem,

c) a bérbeadás,

d) a vételre és eladásra irányuló közvetítés;

2. katonai fegyverek és katonai lőszerek tekintetében:

a) a gyártás, a megmunkálás, a helyreállítás,

b) a kereskedelem,

c) a vételre és eladásra irányuló közvetítés.

[...]

(4) A lőfegyverek bérbeadása és helyreállítása, valamint az azokhoz tartozó lőszerek eladása árusítóhelyeken és hatóságilag engedélyezett lőtereken az (1) bekezdés 1. pontjának a), b) vagy c) alpontja, vagy 2. pontjának a) vagy b) alpontja szerinti engedéllyel rendelkező személyek és társaságok számára engedélyezett. Ezeken az eseteken kívül a katonai fegyverek bérbeadása nem megengedett."

6. Az 1994. évi GewO 141. §-a ekképpen fogalmaz:

"(1) A 139. § (1) bekezdésében megjelölt fegyveripari tevékenységekre vonatkozó engedély megadásához a megbízhatóság vizsgálatán (95. §) felül a következő feltételek teljesülése szükséges:

1. természetes személyek esetében osztrák állampolgárság és belföldi lakóhely,

2. jogi személyek és bejegyzett személyegyesítő társaságok esetében:

a) belföldi székhely vagy belföldi központi ügyvezetési hely;

b) a társaság törvényes képviseletre jogosult szerveinek tagjai vagy a képviseletre jogosult ügyvezető tagja tekintetében osztrák állampolgárság és belföldi lakóhely, és

3. a szóban forgó tevékenység végzése nem sértheti a köznyugalmat, a közrendet és a közbiztonságot [...]

[...]

(3) Az (1) bekezdésben előírt, osztrák állampolgárságra vonatkozó feltétel nem alkalmazandó az [Európai Gazdasági Térség (EGT)]-tagállamok állampolgáraira a 139. § (1) bekezdésének 1. pontjában megjelölt tevékenységek tekintetében."

7. Az 1994. évi GewO 340. §-a a következőképpen rendelkezik:

"(1) A kézműipari, kereskedelmi vagy ipari tevékenység végzésének bejelentése (339. § (1) bekezdése) alapján a hatóságnak meg kell vizsgálnia, hogy fennállnak-e az érintett tevékenységnek a bejelentő által a megjelölt székhelyen történő végzésére vonatkozó törvényi feltételek. [...]

[...]

(3) Amennyiben az (1) bekezdésben megjelölt feltételek nem állnak fenn, a hatóságnak - a 366. § (1) bekezdésének 1. pontja szerinti eljárás sérelme nélkül - ezt közigazgatási határozattal meg kell állapítania, és a tevékenység végzését meg kell tiltania."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

8. A Schiebel Aircraft 2010. szeptember 27-i kérelmével többek között fegyveripari - konkrétan katonai fegyverek és katonai lőszerek kereskedelmére, illetve azok vételének és eladásának közvetítésére vonatkozó - tevékenységek végzésének engedélyezését kérte a Bundesministertől, tekintve, hogy az említett tevékenységek az 1994. évi GewO 94. §-a 80. pontja értelmében szabályozott tevékenységeknek minősülnek.

9. A Bundesminister 2011. február 16-i, a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás tárgyát képező határozatával megállapította, hogy a Schiebel Aircraft az e tevékenységek végzéséhez szükséges törvényi feltételeknek nem felel meg, és megtiltotta számára azok végzését.

10. Határozata indokolásaként a Bundesminister lényegében azt fejtette ki, hogy a cégjegyzékben - két további személy mellett - N. H. van bejegyezve a Schiebel Aircraft kereskedelmi ügyvezetőjeként ("handelsrechtlicher Geschäftsführer"), és hogy ez utóbbi személy brit állampolgár, aki nem rendelkezik osztrák állampolgársággal. Márpedig, mivel a Schiebel Aircraft képviseletére jogosult személyek egyike nem osztrák állampolgár, az 1994. évi GewO 141. §-a (1) bekezdése 2. pontjának b) alpontjában és (3) bekezdésében az 1994. évi GewO 139. §-a (1) bekezdése 2. pontjának b) és c) alpontjában szereplő tevékenységek végzésére vonatkozóan előírt feltételek nem teljesültek.

11. A kérdést előterjesztő bírósághoz benyújtott keresetében a Schiebel Aircraft arra hivatkozik, hogy az EUMSZ 18. cikk szerint tilos minden állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés. Mindenesetre N. H. brit állampolgár, aki ügyvezetőként tevékenykedik, az EUMSZ 49. cikk szerinti letelepedés szabadsága által biztosított védelem hatálya alá tartozik, mivel díjazás ellenében határokon átnyúló tevékenységet kíván végezni. A Schiebel Aircraft azt állítja, hogy az alapügy tényállása az uniós jog hatálya alá tartozik, ezért a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve ténylegesen alkalmazandó az EUMSZ 18. cikk szerint. A Schiebel Aircraft szerint az osztrák állampolgárságra vonatkozóan az 1994. évi GewO 141. §-a (1) bekezdése 2. pontjának b) alpontjában és (3) bekezdésében előírt feltétel (a továbbiakban: állampolgársági feltétel) közvetlen megkülönböztetésnek minősül, amely sérti az uniós jogot.

12. A Schiebel Aircraft egyébiránt elismeri, hogy az elsődleges jog rendelkezései közül az EUMSZ 346. cikk lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a Szerződések valamennyi rendelkezésétől eltérjenek. E cikket eltérést tartalmazó rendelkezésként azonban megszorítóan kell értelmezni. Ezenkívül a szabad mozgás és az egyenlő bánásmód elve alóli kivételek nem léphetnek túl az azon cél eléréséhez szükséges mértéken, amely miatt azokat előírták.

13. A Schiebel Aircraft szerint, noha az EUMSZ 346. cikkben szereplő "általuk [szükségesnek] tartott" fordulatra tekintettel a tagállamoknak kell megítélniük, hogy az alapvető biztonsági érdekeik veszélyben vannak-e, a Bíróság mindazonáltal megállapította, hogy az e rendelkezés alapján hozott intézkedéseknek meg kell felelniük az arányosság elvének. Ennélfogva semmi nem igazolhatja az állampolgársági feltételt. E feltétel, amely egyéb, már fennálló, szigorú intézkedéseket egészít ki, nem tekinthető szükségesnek az Osztrák Köztársaság alapvető biztonsági érdekeinek biztosítása érdekében, amelyeket döntően a semlegessége jellemez.

14. Ami a Bundesministert illeti, a kérdést előterjesztő bíróság előtt arra hivatkozott, hogy a nemzeti jogi rendelkezés szövegéhez van kötve, és hogy nem jogosult előzetes döntéshozatal iránti kérelmet előterjeszteni a Bíróságnál.

15. A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy amikor az állampolgársági feltétel rögzítésre került, az osztrák jogalkotó minden további igazolás nélkül az EGK-Szerződés 223. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti - jelenleg az EUMSZ 346. cikk (1) bekezdésének b) pontjában található -, eltérést tartalmazó rendelkezésre hivatkozott.

16. A kérdést előterjesztő bíróság szerint ez utóbbi rendelkezés lehetővé teszi a tagállamok számára, alapvető biztonsági érdekeik megfelelő figyelembevétele érdekében, a szerződéses kötelezettségektől eltérő, egyoldalú védelmi intézkedések elfogadását. Ezek az érdekek magukban foglalják mind a belső, mind a külső biztonságot. A tagállamok számára ekképpen biztosított mérlegelési mozgásteret az arányosság uniós jogi elve és az általános jogelvek korlátozzák.

17. A kérdést előterjesztő bíróság által kifejtettek értelmében e bíróság nem tudja megállapítani, hogy fennállnak az Osztrák Köztársaságnak olyan, az EUMSZ 346. cikk (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett "alapvető biztonsági érdekei", amelyek igazolhatják az állampolgársági feltételt, és így a hátrányos megkülönböztetés EUMSZ 18., EUMSZ 45., illetve EUMSZ 49. cikk szerinti tilalmának megsértését.

18. E körülmények között a Verwaltungsgerichtshof felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

"Ellentétes-e az uniós joggal, különösen az EUMSZ 346. cikk (1) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezett EUMSZ 18., EUMSZ 45. és EUMSZ 49. cikkel valamely tagállamnak az alapügyben alkalmazandó szabályozáshoz hasonló, olyan nemzeti rendelkezése, amely szerint az olyan társaságok törvényes képviseletre jogosult szervei tagjainak vagy képviseletre jogosult ügyvezető tagjainak, amelyek katonai fegyverekkel és katonai lőszerekkel kereskedelmi tevékenységet, illetve azok vételére és eladására irányuló közvetítő tevékenységet kívánnak folytatni, osztrák állampolgársággal kell rendelkezniük, és az EGT valamely más tagállamának állampolgársága nem elegendő?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

Előzetes észrevételek

19. Először is meg kell állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdés egyszerre hivatkozik az EUMSZ 18. cikkre, amely az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának általános elvét biztosítja, és az EUMSZ 45. cikkre, illetve az EUMSZ 49. cikkre, amelyek a munkavállalók szabad mozgására és a letelepedés szabadságára vonatkoznak.

20. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 18. cikk, amely az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának általános elvét biztosítja, csak az uniós jog által szabályozott azon esetekben alkalmazható önállóan, amelyekre a Szerződés nem tartalmaz hátrányos megkülönböztetést tiltó különös szabályt (lásd: Attanasio Group ítélet, C-384/08, EU:C:2010:133, 37. pont, valamint Hervis Sport- és Divatkereskedelmi ítélet, C-385/12, EU:C:2014:47, 25. pont).

21. Márpedig a munkavállalók szabad mozgása és a letelepedési jog területén az EUMSZ 45. cikk (2) bekezdése és az EUMSZ 49. cikk juttatja érvényre a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét (lásd ebben az értelemben: Cassa di Risparmio di Firenze és társai ítélet, C-222/04, EU:C:2006:8, 99. pont; Lyyski-ítélet, C-40/05, EU:C:2007:10, 34. pont; UTECA-ítélet, C-222/07, EU:C:2009:124, 38. pont, valamint Hervis Sport- és Divatkereskedelmi ítélet, EU:C:2014:47, 25. pont).

22. A Bíróság tehát az EUMSZ 18. cikkel kapcsolatban nem hozhat határozatot.

23. Ami az EUMSZ 45. cikket, illetve az EUMSZ 49. cikket illeti, meg kell jegyezni, hogy az alapügyben szóban forgó szabályozás nem tesz különbséget aszerint, hogy az ügyvezető munkavállalói tevékenységet végez-e vagy sem. Ezenkívül sem az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban, sem a Bírósághoz benyújtott ügyiratban nem szerepel arra vonatkozóan utalás, hogy az alapügyben szóban forgó helyzet az említett rendelkezések közül az egyiknek vagy a másiknak a hatálya alá tartozik. Következésképpen meg kell állapítani, hogy az alapügyben is szóban forgóhoz hasonló szabályozás mind a munkavállalók szabad mozgását, mind a letelepedés szabadságát érintheti, ennélfogva mind az EUMSZ 45. cikk, mind az EUMSZ 49. cikk fényében meg kell vizsgálni.

24. Következésképpen a feltett kérdést úgy kell tekinteni, hogy az annak megválaszolására irányul, hogy az EUMSZ 45. cikket, az EUMSZ 49. cikket és az EUMSZ 346. cikk (1) bekezdésének b) pontját úgy kell-e értelmezni, hogy azokkal ellentétes valamely tagállamnak az alapügyben is szóban forgóhoz hasonló szabályozása, amely szerint az olyan társaságok törvényes képviseletre jogosult szervei tagjainak vagy ügyvezető tagjainak, amelyek katonai fegyverekkel és katonai lőszerekkel kereskedelmi tevékenységet, illetve azok vételére és eladására irányuló közvetítő tevékenységet kívánnak folytatni, e tagállam állampolgárságával kell rendelkezniük.

A munkavállalók szabad mozgása és a letelepedés szabadsága korlátozásának fennállásáról

25. Annak megvizsgálása előtt, hogy az alapügyben szóban forgó szabályozás a munkavállalók szabad mozgását és a letelepedés szabadságát sértő intézkedésnek minősül-e, mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a munkaadó is hivatkozhat az EUMSZ 45. cikkben biztosított, egyenlő bánásmód szabályára a munkavállalók szabad mozgása tekintetében, annak érdekében, hogy a székhelye szerinti tagállamban másik tagállamból származó munkavállalókat foglalkoztasson (Clean Car Autoservice ítélet, C-350/96, EU:C:1998:205, 25. pont).

26. Ez a megállapítás, amely egy olyan helyzetre vonatkozik, amelyben az egyik tagállamban letelepedett társaság valamely nemzeti rendelkezés miatt akadályozva volt egy meghatározott tevékenység végzésében amiatt mert - az adott esetben munkavállaló - ügyvezetője nem lakott ebben a tagállamban, analógia útján akkor is helytálló, amikor a vitatott feltétel valamely önálló vállalkozónak minősülő ügyvezetőre vonatkozik. A Bíróság ugyanis megállapította, hogy a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó szabályok érvényesülését könnyen megakadályozná, ha a tagállamok megkerülhetnék őket pusztán azáltal, hogy a foglalkoztatni kívánt munkavállalókra vonatkozó olyan követelményeket támasztanak a munkáltatókkal szemben, amelyeknek közvetlenül a munkavállalóval szembeni alkalmazása a munkavállalók EUMSZ 45. cikk szerinti szabad mozgása jogának korlátozását jelentené (lásd ebben az értelemben: Clean Car Autoservice ítélet, EU:C:1998:205, 21. pont). Márpedig ez a megállapítás érvényes egy olyan esetben is, amelyben a munkáltató nem egy munkavállalót kíván alkalmazni, hanem egy önálló vállalkozót, akinek helyzete az EUMSZ 49. cikk alá tartozik (lásd továbbá valamely szolgáltató munkavállalóinak azon lehetőségére vonatkozóan, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságára hivatkozzanak: Abatay és társai ítélet, C-317/01 és C-369/01, EU:C:2003:572, 106. pont).

27. A letelepedés szabadsága, amelyet az EUMSZ 49. cikk biztosít az Európai Unió állampolgárainak, magában foglalja a jogot a gazdasági tevékenység önálló vállalkozóként történő megkezdésére és folytatására, valamint vállalkozások alapítására és irányítására a letelepedés tagállamának joga által a saját állampolgáraira előírtakkal azonos feltételek szerint. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 49. cikk célja tehát az, hogy valamely tagállam minden állampolgárának, aki egy másik tagállamban valamely önálló vállalkozói tevékenység gyakorlása céljából letelepszik, a belföldiekkel azonos bánásmódot biztosítson, és e cikk megtiltja a tagállami szabályozásból eredő, állampolgárságon alapuló bármilyen hátrányos megkülönböztetést, amely a letelepedés szabadságának korlátozását jelentené (lásd különösen: Bizottság kontra Franciaország ítélet, 270/83, EU:C:1986:37, 14. pont, és Bizottság kontra Belgium ítélet, C-47/08, EU:C:2011:334, 80. pont).

28. Ezenkívül az EUMSZ 45. cikk (2) bekezdésének megfogalmazása értelmében, a munkavállalók szabad mozgása magában foglalja az állampolgárság alapján történő minden megkülönböztetés megszüntetését a tagállamok munkavállalói között a foglalkoztatás, a javadalmazás, valamint az egyéb munka- és foglalkoztatási feltételek tekintetében.

29. Következésképpen meg kell állapítani, hogy az alapügyben is szóban forgóhoz hasonló szabályozás mind az EUMSZ. 49. cikk, mind az EUMSZ 45. cikk (2) bekezdése által főszabály szerint tiltott állampolgárságon alapuló eltérő bánásmódot eredményez, amennyiben valamely társaság katonai fegyverekkel és katonai lőszerekkel folytatott kereskedelmi tevékenységének, illetve azok vételére és eladására irányuló közvetítő tevékenységének engedélyezését ahhoz a feltételhez köti, hogy e társaság törvényes képviseletre jogosult szerveinek tagjai vagy ügyvezető tagjai osztrák állampolgárok legyenek.

30. Meg kell ugyanis állapítani, hogy az állampolgársági feltétel közvetlenül megakadályozza más tagállamok állampolgárait abban, hogy Ausztriában katonai fegyverekkel és katonai lőszerekkel folytatott kereskedelmi tevékenységet, illetve azok vételére és eladására irányuló közvetítő tevékenységet végző társaság törvényes képviseletre jogosult szerveinek tagjaiként vagy ügyvezető tagjaiként telepedjenek le, vagy hogy ilyen tevékenységeket e tagállamban munkavállalóként folytassanak.

A letelepedés szabadsága és a munkavállalók szabad mozgása korlátozása EUMSZ 346. cikk (1) bekezdés b) pontja alapján történő igazolásának a lehetőségéről

31. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az állampolgársági feltétel rögzítésekor az osztrák jogalkotó - egyéb igazolás nélkül - az EGK-Szerződés 223. cikke (1) bekezdésének b) pontjában szereplő eltérést tartalmazó rendelkezésre hivatkozott, amely jelenleg az EUMSZ 346. cikk (1) bekezdésének b) pontjában található.

32. Azt kell tehát megvizsgálni, hogy az EUMSZ 346. cikk (1) bekezdésének b) pontja, amelynek értelmében a Szerződések rendelkezései nem zárják ki, hogy valamely tagállam megtehesse az alapvető biztonsági érdekei védelme érdekében általa szükségesnek tartott, fegyverek, lőszerek és hadianyagok előállításával vagy kereskedelmével kapcsolatos intézkedéseket, igazolhatja-e az alapügyben szóban forgóhoz hasonló szabályozás által okozott korlátozást a letelepedés szabadsága és a munkavállalók szabad mozgása vonatkozásában.

33. E tekintetben egyfelől az EUMSZ 346. cikkben előírt eltérést - amint az az alapvető szabadságoktól való eltérésekre vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlatból következik - megszorítóan kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: Bizottság kontra Finnország ítélet, C-284/05, EU:C:2009:778, 46. pont, és Insinööritoimisto InsTiimi ítélet, C-615/10, EU:C:2012:324, 35. pont).

34. Másfelől, jóllehet e cikk (1) bekezdésének b) pontja azokra az intézkedésekre vonatkozik, amelyeket valamely tagállam szükségesnek ítélhet alapvető biztonsági érdekei védelme érdekében, azt nem lehet olyan módon értelmezni, hogy a tagállamokra olyan hatáskört ruház, amely alapján azok pusztán ezen érdekekre hivatkozva eltérhetnek a Szerződés rendelkezéseitől (lásd ebben az értelemben: Bizottság kontra Finnország ítélet, EU:C:2009:778, 47. pont, és Insinööritoimisto InsTiimi ítélet, EU:C:2012:324, 35. pont). Az EUMSZ 346. cikk (1) bekezdésének b) pontjában biztosított lehetőségre hivatkozó tagállamnak ugyanis bizonyítania kell, hogy alapvető biztonsági érdekeinek védelme miatt az e rendelkezésben előírt eltérés alkalmazása szükséges (lásd ebben az értelemben: Bizottság kontra Finnország ítélet, EU:C:2009:778, 49. pont, és Insinööritoimisto InsTiimi ítélet, EU:C:2012:324, 45. pont).

35. Márpedig, noha azon tevékenységek, amelyek végzésére vonatkozóan a Schiebel Aircraft engedélyt kért - így a katonai fegyverekkel és katonai lőszerekkel való kereskedelmi tevékenység, illetve azok vételére és eladására irányuló közvetítő tevékenység -, az EUMSZ 346. cikk (1) bekezdésének b) pontjában előírt kivétel hatálya alá tartozhatnak, sem az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból, sem a Bíróság rendelkezésére álló ügyiratból nem tűnik ki, hogy az Osztrák Köztársaság - amelynek kormánya nem tett észrevételt a Bíróságnál - bizonyította volna, hogy az e társaságra előírt állampolgársági feltétel szükséges az alapvető biztonsági érdekeinek biztosítása érdekében, amit végső soron a kérdést előterjesztő bíróságnak kell ellenőriznie.

36. Ugyanakkor a Bíróság annak érdekében, hogy hasznos választ adhasson a kérdést előterjesztő bíróság kérdésére, a nemzeti bíróságokkal való együttműködés szellemében megadhat számára minden, általa szükségesnek ítélt iránymutatást (lásd különösen, ebben az értelemben: AES-3C Maritza East 1 ítélet, C-124/12, EU:C:2013:488, 42. pont).

37. E tekintetben, feltéve, hogy bizonyításra kerül, hogy a - a többek között a cseh és svéd kormány, valamint az Európai Bizottság által írásbeli észrevételeikben hivatkozott - katonai fegyverekkel és katonai lőszerekkel való kereskedelmi tevékenység, illetve azok vételére és eladására irányuló közvetítő tevékenység végzésére jogosult személyek megbízhatóságának biztosítására irányuló célkitűzés, a védelmi eszközökkel való ellátás biztonságára vonatkozó célkitűzés, és a stratégiai információk hozzáférhetővé tételének megakadályozására irányuló célkitűzés az Osztrák Köztársaság EUMSZ 346. cikk (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett alapvető biztonsági érdekeinek minősül, ezenfelül az is szükséges, hogy az állampolgársági feltétel az arányosság elvének megfelelően ne haladja meg a megvalósítani kívánt cél eléréséhez alkalmas és szükséges mértéket (lásd ebben az értelemben: Johnston-ítélet, 222/84, EU:C:1986:206, 38. pont, és Albore-ítélet, C-423/98, EU:C:2000:401, 19. pont).

38. Márpedig, amint azt a cseh kormány és a Bizottság megjegyzi, még ha az állampolgársági feltétel alkalmas is arra, hogy az előző pontban említett célkitűzéseket megvalósítsa, az ilyen célkitűzések a jelen esetben elérhetők kevésbé korlátozó intézkedésekkel, többek között például a fegyverek gyártásának és az azokkal való kereskedelemnek a rendszeres ellenőrzésével, a közigazgatási jogban előírt megbízhatósági követelménnyel, vagy a stratégiai információk hozzáférhetővé tételének büntetőjogi szankcionálása révén.

39. A fenti megfontolások összességére tekintettel azt kell válaszolni a feltett kérdésre, hogy az EUMSZ 45. cikket és az EUMSZ 49. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes valamely tagállamnak az alapügyben is szóban forgóhoz hasonló szabályozása, amely szerint az olyan társaságok törvényes képviseletre jogosult szervei tagjainak vagy ügyvezető tagjainak, amelyek katonai fegyverekkel és katonai lőszerekkel kereskedelmi tevékenységet, illetve azok vételére és eladására irányuló közvetítő tevékenységet kívánnak folytatni, e tagállam állampolgárságával kell rendelkezniük. Ugyanakkor a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak ellenőrzése, hogy az a tagállam, amely e szabályozás igazolása érdekében az EUMSZ 346. cikk (1) bekezdésének b) pontjában biztosított lehetőségre hivatkozik, bizonyítani tudja-e, hogy alapvető biztonsági érdekeinek védelme miatt az e rendelkezésben előírt eltérés alkalmazása szükséges.

A költségekről

40. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

Az EUMSZ 45. cikket és az EUMSZ 49. cikket úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes valamely tagállamnak az alapügyben is szóban forgóhoz hasonló szabályozása, amely szerint az olyan társaságok törvényes képviseletre jogosult szervei tagjainak vagy ügyvezető tagjainak, amelyek katonai fegyverekkel és katonai lőszerekkel kereskedelmi tevékenységet, illetve azok vételére és eladására irányuló közvetítő tevékenységet kívánnak folytatni, e tagállam állampolgárságával kell rendelkezniük. Ugyanakkor a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak ellenőrzése, hogy az a tagállam, amely e szabályozás igazolása érdekében az EUMSZ 346. cikk (1) bekezdésének b) pontjában biztosított lehetőségre hivatkozik, bizonyítani tudja-e, hogy alapvető biztonsági érdekeinek védelme miatt az e rendelkezésben előírt eltérés alkalmazása szükséges.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: német.