A Kúria Kfv.35548/2013/5. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (TÁMOGATÁSI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata ) tárgyában. [2007. évi XVII. törvény (Támtv.) 64. §, A Bizottság 796/2004/EK rendelete 73. cikk, 150/2004. (X. 12.) FVM rendelet 17. §] Bírók: Balogh Zsolt, Kozma György, Marosi Ildikó

A határozat elvi tartalma:

Az agrár-környezetgazdálkodási támogatás esetében a támogatás visszafizetésére öt év áll a hatóság rendelkezésére, amely időtartamot - eltérő törvényi rendelkezése hiányában - az alperes elsőfokú határozatának kézbesítése nem szakít meg, illetve nem áll be az elévülés nyugvása sem.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.IV.35.548/2013/5.szám

A Kúria a Juhász, Császár, Csvila Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek ..- alperes,ellen támogatási ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. május 27. napján kelt 14.K.27.435/2013/6. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 9. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.K.27.435/2013/6. számú ítéletét az alperes 72/0301/4248/31/2004. számú határozatának felülvizsgálatára irányuló keresetet elutasító részében, valamint az alperes 72/0301/4248/31/2004. számú határozatát - az elsőfokú közigazgatási határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi, egyebekben a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

A felek az eljárásban felmerült költségeiket maguk viselik.

A kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv alapján a központi költségvetés, valamint az Európai Mezőgazdasági és Orientációs és Garancia Alap Garancia Részlege társfinanszírozásában megvalósuló agrár-környezetgazdálkodási támogatások igénybevételének részletes szabályairól szóló 150/2004. (X.12.) FVM rendelet (a továbbiakban: R.) alapján integrált ültetvény elnevezésű célprogramnak volt kedvezményezettje. A támogatható terület nagysága a 2004/2005-ös gazdálkodási évben 8,40 hektár volt, amely vonatkozásában az elsőfokú alperesi hatóság 2005. október 26-án kelt határozatával 802.161 forint támogatási összeg kifizetését rendelte el a számára. A 2004/2005-ös év vonatkozásában a korábbiakban meghozott elsőfokú határozatot az elsőfokú hatóság 2008. július 26. napján kelt határozatával az R. 17. § (10) bekezdés bb) alpontja alapján a támogatható terület 4,66 hektárra csökkenése miatt megváltoztatta és az első gazdasági évre vonatkozóan a támogatási összeget 445.009 forintra csökkentette.

A felperes támogatható területnagyságát a továbbiakban két tényező befolyásolta:

- A felperes az elsőfokú hatóság jóváhagyása mellett 2006-ban átvállalta a C. F. Kft.-től a D8AY2-3-00 fizikai azonosítójú fizikai blokkban található 13,73 hektáros területet. Így a felperes az integrált ültetvény célprogramban összesen 17,73 hektár támogatható területnagysággal rendelkezett.

- A felperes 2007-ben az elsőfokú alperesi hatóság jóváhagyása mellett részleges visszavonást jelentett be, így a D8AY2-3-00 fizikai blokkban 15,20 hektár támogatható területnagyság maradt.

A felperes a 2005/2006-os gazdálkodási évben kifizetési kérelmet nyújtott be, amelyet azonban az elsőfokú hatóság - a felperes fellebbezésének hiányára tekintettel - jogerősen elutasított.

A felperes 2007. május 15-én a 2006/2007-es gazdálkodási évre 15,2 hektár helyett 11,6 hektár után igényelt kifizetést. A kifizetési kérelmet az elsőfokú hatóság - a felperes fellebbezésének hiányában - jogerősen elutasította.

Ezt követően az elsőfokú hatóság jogerős határozatát 2010. augusztus 12-én kelt határozatával visszavonta és a felperes agrár-környezetgazdálkodási támogatásból való kizárása mellett döntött. Indokolásában arra hivatkozott, hogy a támogatási időszak alatt második alkalommal vált szükségessé a tárgyévre vonatkozó támogatás teljes egészének visszavonása, ezért az R. 17. § (9) bekezdése alapján a felperest ki kellett zárni a támogatásból. Emellett kötelezte a felperest a 2004/2005-ös támogatási évben kifizetett támogatás visszafizetésére is.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2012. október 31-én kelt határozatával a támogatásból történő kizáró elsőfokú határozatot (a továbbiakban: Határozat 1.), valamint az ugyanezen a napon kelt határozatával a visszafizetésre kötelező elsőfokú határozatot is helybenhagyta (Határozat 2.).

A kizáró határozattal összefüggésben arra hivatkozott, hogy a jogkövetkezményt a 2005/2006-os gazdálkodási évre, valamint a 2006/2007-es gazdálkodási évre vonatkozó kifizetési kérelmeket elutasító és a felperes által jogorvoslattal meg nem támadott határozatok alapozták meg. A visszafizetési kötelezettséggel összefüggésben - figyelemmel a felperes fellebbezésében foglaltakra is - arra hivatkozott, hogy a C. F. Kft.-től átvállalt területek esetében a 2004/2005-ös gazdálkodási évre összesen 1.451.530 forint került támogatási összegként megítélésre és átutalásra, a felperes pedig - tekintettel az átvállalási kérelem tartalmára - köteles az átvállalt területek után kifizetett, jogosulatlan támogatásokért helytállni.

A felperes keresete folytán eljárt Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (a továbbiakban: Bíróság) 2013. május 27-én kelt ítéletével a felperes keresetét elutasította. A Bíróság döntését azzal indokolta, hogy a mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről

szóló 2007. évi XVII. törvény (a továbbiakban: Eljárási tv.) 57/A. § (4) bekezdése egyértelmű rendelkezést tartalmaz a másodfokú határozat meghozatalára nyitva álló időtartamra, amelyet az alperes nem kétségesen elmulasztott. Ám önmagában ez a tény az eljárás érdemét nem érintette. Utalt az Eljárási tv. visszakövetelés elévülését szabályozó 64. § (1) bekezdésére is, amely az ötéves időtartam meghatározása mellett rendelkezik az elévülés nyugvásáról. Az elévülés megszakadásának hiányzó szabályozását pedig a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 327. § (1) bekezdéséből vette át. Megállapította, hogy felszólításnak minősül minden olyan írásbeli közlés, amiből a követelés érvényesítésének szándéka kitűnik. Mivel az elsőfokú határozatok mindegyike tartalmazta azokat a tényeket és adatokat, amelyből a felperes a vele szemben támasztott követelést azonosítani tudta, emellett 2010. augusztus 19-én kézbesítették számára az elsőfokú kizárást és visszakövetelést tartalmazó elsőfokú határozatokat, ezért az elévülés megszakító joghatály beállt, a felperes az elévülésre jogszerűen nem hivatkozhatott.