62018CJ0376[1]

A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2019. december 12. Slovenské elektrárne a.s. kontra Úrad pre vybrané hospodárske subjekty, anciennement Daňový úrad pre vybrané daňové subjekty. A Najvyšší súd Slovenskej republiky (Szlovákia) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - Elfogadhatóság - A villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályok - 2009/72/EK irányelv - Hatály - 3. cikk - Célkitűzések - A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve - A szabályozott ágazatokban történő tevékenységvégzésre vonatkozó engedéllyel rendelkező jogalanyok jövedelmeit terhelő különadó - Villamosenergia-ágazat. C-376/18. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2019. december 12. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - Elfogadhatóság - A villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályok - 2009/72/EK irányelv - Hatály - 3. cikk - Célkitűzések - A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve - A szabályozott ágazatokban történő tevékenységvégzésre vonatkozó engedéllyel rendelkező jogalanyok jövedelmeit terhelő különadó - Villamosenergia-ágazat"

A C-376/18. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Najvyšší súd Slovenskej republiky (a Szlovák Köztársaság legfelsőbb bírósága) a Bírósághoz 2018. június 7-én érkezett, 2018. május 31-i határozatával terjesztett elő

a Slovenské elektrárne a.s.

és

az Úrad pre vybrané hospodárske subjekty, korábban Daňový úrad pre vybrané daňové subjekty

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),

tagjai: E. Regan tanácselnök, I. Jarukaitis, Juhász E., M. Ilešič és C. Lycourgos (előadó) bírák,

főtanácsnok: E. Tanchev,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Slovenské elektrárne a.s. képviseletében R. Prekop advokát,

- a szlovák kormány képviseletében B. Ricziová, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében R. Lindenthal és O. Beynet, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13-i 2009/72/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2009. L 211., 55. o.; helyesbítés: HL 2015. L 167., 94. o.) értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet a Slovenské elektrárne a.s. és az Úrad pre vybrané hospodárske subjekty, korábban Daňový úrad pre vybrané daňové subjekty (kiemelt adóalanyok adóhivatala, Szlovákia, a továbbiakban: adóhatóság) között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya a szabályozott ágazatokban, közöttük a villamosenergia-szolgáltatási ágazatban történő tevékenységvégzésre vonatkozó engedéllyel rendelkező jogalanyok (a továbbiakban: szabályozott jogalanyok) jövedelmeit terhelő különadót bevezető nemzeti adószabályozás jogszerűsége.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 A 2009/72 irányelv (1), (3)-(5) és (7) preambulumbekezdése kimondja: [...] [...]

"(1) [Az Unióban] 1999 óta gyorsuló ütemben fejlődő belső villamosenergia-piac célja, hogy az Európai Unió valamennyi fogyasztója, azaz a lakosság és a vállalkozások számára valós választási lehetőséget teremtsen, új üzleti lehetőségeket nyisson és bővítse a határokon keresztül történő kereskedelmet, és ezáltal hatékonyságjavulást, versenyképes árakat és magasabb szintű szolgáltatásokat teremtsen, továbbá hogy hozzájáruljon az ellátás biztonságához és fenntarthatósághoz.

(3) Az uniós polgárok számára a Szerződésben biztosított alapvető szabadságok - többek között az áruk szabad mozgása, a letelepedés szabadsága és a szolgáltatások nyújtásának szabadsága - csak teljesen nyitott piacon valósulhatnak meg, amely minden fogyasztó számára lehetővé teszi a szolgáltatók szabad megválasztását, és a szolgáltatók számára is biztosítja felhasználóik szabad ellátásának lehetőségét.

(4) [...] Különösen a hálózathoz való megkülönböztetésmentes hozzáférés és az egységesen hatékony szabályozói felügyelet az, amely nem létezik minden egyes tagállamban.

(5) A biztonságos villamosenergia-ellátás alapvető fontosságú az európai társadalom fejlődése, a fenntartható éghajlatváltozási politika, valamint a belső piaci versenyképesség támogatása szempontjából. [...]

(7) A Bizottság [Európai Tanácshoz és Európai Parlamenthez intézett] 2007. január 10-i"Európai energiapolitika" című [COM(2007) 1 végleges] közleménye kiemelte annak fontosságát, hogy megvalósuljon a villamos energia belső piaca, és hogy [az Unióban] letelepedett valamennyi villamosenergia-ipari vállalkozás számára egyenlő feltételeket teremtsenek. [...]"

4 Ezen irányelv 1. cikke, amely az irányelv tárgyára és hatályára vonatkozik, előírja:

"Ez az irányelv közös szabályokat állapít meg a villamos energia termelésére, átvitelére, elosztására, a villamosenergia-ellátásra, valamint a fogyasztóvédelmi szabályokra vonatkozóan, annak érdekében, hogy [az Unión] belül fejlessze és integrálja a versenyképes villamosenergia-piacokat. Ez az irányelv meghatározza a villamosenergia-ágazat szervezetével és működésével, a szabad piaci hozzáféréssel, a versenytárgyalási eljárásoknál alkalmazandó feltételekkel és eljárásokkal, valamint az engedélyek kiadásával és a rendszerek működésével összefüggő szabályokat. Meghatározza továbbá az egyetemes szolgáltatási kötelezettségeket és az áramfogyasztók jogait, valamint egyértelművé teszi a versenyre vonatkozó kötelezettségeket."

5 Az említett irányelv "Közszolgáltatási kötelezettségek és fogyasztóvédelem" című 3. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) A tagállamok intézményi szervezetükre építve és a szubszidiaritás elvét figyelembe véve gondoskodnak arról, hogy a villamosenergia-ipari vállalkozásokat ennek az irányelvnek az elvei szerint működtessék a (2) bekezdés sérelme nélkül, azzal a céllal, hogy versenyző, biztonságos és környezeti szempontból fenntartható villamosenergia-piac alakuljon ki, továbbá nem alkalmaznak megkülönböztetést ezekkel a vállalkozásokkal szemben sem a jogok, sem a kötelezettségek tekintetében.

(2) A Szerződés vonatkozó rendelkezéseinek - különös tekintettel annak 86. cikkére - teljes tiszteletben tartásával a tagállamok a villamosenergia-ágazatban működő vállalkozások számára általános gazdasági érdekből előírhatnak olyan közszolgáltatási kötelezettségeket, amelyek a biztonságra - az ellátás biztonságát is beleértve -, az ellátás folyamatosságára, minőségére és árára, valamint a környezetvédelemre - beleértve az energiahatékonyságot, a megújuló forrásokból származó energiákat és az éghajlat védelmét - vonatkoznak. Ezeket a kötelezettségeket világosan meg kell határozni, azoknak átláthatónak, megkülönböztetéstől mentesnek és ellenőrizhetőnek kell lenniük, továbbá [az uniós] villamosenergia-ipari vállalkozások számára garantálniuk kell, hogy a nemzeti fogyasztókhoz egyenlő módon hozzáférjenek. [...]

(3) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy minden háztartási fogyasztó, és ahol a tagállamok szükségesnek tartják, a kisvállalkozások is [...] egyetemes szolgáltatásban részesüljenek, azaz a tagállam területén belül joguk legyen a meghatározott minőségű villamos energiával való ellátásra, tisztességes, könnyen és egyértelműen összehasonlítható, átlátható, valamint megkülönböztetéstől mentes árakon. Az egyetemes szolgáltatás biztosítása érdekében a tagállamok a fogyasztók ellátására végső menedékes kereskedőt jelölhetnek ki. [...]

[...]

(10) A tagállamok intézkedéseket hoznak a gazdasági és társadalmi kohézió és a környezetvédelem céljainak elérése érdekében, amelyek adott esetben magukba foglalják az energiahatékonysági/keresletoldali szabályozási intézkedéseket, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelem eszközeit és az ellátás biztonságát. Ezek az intézkedések magukban foglalhatják különösen megfelelő gazdasági ösztönzők nyújtását, felhasználva adott esetben az összes létező nemzeti és [uniós] eszközt a szükséges hálózati infrastruktúra karbantartása és kiépítése érdekében, beleértve a rendszerösszekötő kapacitást is.

[...]"

A szlovák jog

6 A 2012. július 26-i zákon č. 235/2012 Z.z. o osobitnom odvode z podnikania v regulovaných odvetviach a o zmene a doplnení niektorých zákonov, v znení neskorších predpisov (a vállalkozásoknak a szabályozott ágazatokban elért jövedelmeit terhelő különadóról, valamint egyes törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló 235/2012. sz. törvény, az alapeljárásban alkalmazandó változatában) (60/2012 Z.z., a továbbiakban: 235/2012. sz. törvény) különadót vezet be a tevékenységeiket a szabályozott ágazatokban, például a villamosenergia-szolgáltatási ágazatban végző egyes jogalanyok jövedelmei tekintetében (a továbbiakban: különadó).

7 A Bírósághoz benyújtott ügyiratokból kitűnik, hogy e törvény indokolása szerint e törvény célja "a gazdasági válság leküzdése érdekében tett erőfeszítések méltányos elosztásának biztosítása, egyúttal a gazdasági növekedés felgyorsítása érdekében az erőforrások hatékony mozgósításának biztosítása, és ennélfogva annak lehetővé tétele, hogy növekedjen az államháztartási bevételek beszedésére szolgáló alap".

8 Az említett törvény 3. §-ának (1), (3) és (4) bekezdése értelmében: "(1) Szabályozott jogalany minden olyan jogalany vagy külföldi jogalany szervezeti egysége, amely (3) A jogalany vagy a külföldi jogalany szervezeti egysége, amely az (1) bekezdés a) pontja szerinti tevékenység folytatására engedéllyel rendelkezik, szabályozott jogalanynak minősül az azon számviteli évben fennálló valamennyi adófizetési időszak tekintetében, amelynek során az (1) bekezdés a) pontja szerinti ágazatban folytatott tevékenységből eredő jövedelme eléri az ezen számviteli évre eső teljes jövedelmének legalább 50%-át, még akkor is, ha nem volt előre látható, hogy az (1) bekezdés a) pontja szerinti ágazatban folytatott tevékenységből eredő jövedelmének e számviteli év során elérni az e számviteli évre eső teljes jövedelmének legalább 50%-át, vagy ha az (1) bekezdés a) pontja szerinti ágazatból eredő jövedelem a 13. cikk (1) bekezdésében meghatározott számviteli évben nem érte el az e számviteli évre eső teljes jövedelmének legalább 50%-át; a szabályozott jogalany erről a körülményről köteles az adóhatóságot legkésőbb az adóbevallás benyújtására nyitva álló határidőn belül tájékoztatni. (4) Az a jogalany vagy a külföldi jogalany azon szervezeti egysége, amely szabályozott jogalany lett, e minőségét akkor sem veszíti el, ha az (1) bekezdés a) pontjában hivatkozott ágazatban folytatott tevékenysége utáni jövedelme azon számviteli évben, amelynek során az (1) bekezdés a) pontja szerinti tevékenység folytatására engedélyt kapott, nem éri el az e számviteli évben szerzett teljes jövedelmének 50%-át."

a) a következő ágazatokban tevékenység gyakorlására vonatkozó engedéllyel rendelkezik: [...]

1. az energiaszektor, külön törvény szerint az Úrad pre reguláciu sieťových odvetví [(hálózatos iparágak szabályozó hatósága, Szlovákia)] által kiadott engedély alapján [...];

11. az 1-10. pontban említett ágazatban az Európai Unió más tagállamában [vagy] az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államban kiállított engedély alapján és [...]

b) úgy ítéli meg, hogy a tevékenységnek az a) pontban hivatkozott ágazatban való folytatásával szerzett jövedelme, abban a számviteli évben, amely alatt az a) pont szerinti tevékenység folytatására engedélyt kapott, az e számviteli évben szerzett teljes jövedelmének legalább 50%-át eléri. [...]

[...]

9 Ugyanezen törvény 12. §-ának (6) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"Az adó megfizetése nem szolgálhat a különös rendelkezések által meghatározott szabályozott ár emelésének igazolására [...] és a kivetett adó nem minősül a szabályozott árak kiszámítása során figyelembe vehető költségnek."

10 A 235/2012. sz. törvény 13. §-ának (1) bekezdése előírja:

"A jogalany vagy a külföldi jogalany szervezeti egysége, amely 2012. szeptember 1-jén rendelkezett a tevékenység folytatásához szükséges, a 3. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti engedéllyel, és amelynek az e tevékenységből származó jövedelme az e törvény hatálybalépését megelőző számviteli évben elérte az e számviteli évben szerzett teljes jövedelmének legalább 50%-át, az e törvény értelmében vett szabályozott jogalanynak minősül. E szabályozott jogalanynak azon időponttól kell adófizetést teljesítenie, amikor az adó esedékessé válik, azaz 2012 szeptemberétől, ha az e törvény hatálybalépését megelőző számviteli évben elért gazdasági eredmény elérte legalább a 4. cikk (2) bekezdésében előírt adóalap összegét. Számviteli év alatt ebben az értelemben a jelen törvény hatálybalépését közvetlenül megelőző számviteli évet kell érteni, amelynek során felmerül a pénzügyi helyzetről való nyilatkozattétel, valamint annak kötelezettsége, hogy azt az e törvény hatálybalépését megelőzően benyújtott adóbevallásban [...] be kell mutatni. [...]"

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

11 A Slovenské elektrárne olyan szlovák szabályozott jogalany, amely villamos energiát szolgáltat, és e célból a hálózatos iparágak szabályozó hatósága által kiadott engedéllyel (a továbbiakban: engedély) rendelkezik.

12 A 235/2012. sz. törvény alapján az adóhatóság az e társaság által a 2015-ös adózási időszakra fizetendő több közteher, közöttük a különadó címén 11298797,52 euró összegről adóhatározatot bocsátott ki.

13 A Slovenské elektrárne ezen adóhatározatot megtámadta a Krajský súd v Bratislave (pozsonyi regionális bíróság, Szlovákia) előtt, többek között azzal az indokkal, hogy az említett határozat elfogadásának alapjául szolgáló nemzeti szabályozás nem felel meg az uniós jognak. Válaszul az adóhatóság többek között hangsúlyozta, hogy a 235/2012. sz. törvény indokolásából kitűnik, hogy e törvény arra irányul, hogy biztosítsák a gazdasági válság elleni küzdelem érdekében tett erőfeszítések méltányos és hatékony megosztását, valamint hogy megelőzzék az államadósság növekedését úgy, hogy az a bruttó hazai termék 3%-át kitevő szint alatt maradjon, valamint hogy a szabályozott tevékenységi ágazatokban működő vállalkozásokat is bevonják az államháztartás helyzetének stabilizálásába.

14 A Krajský súd v Bratislave (pozsonyi regionális bíróság) 2017. február 9-i ítéletében többek között azzal az indokkal semmisítette meg ezen adóhatározatot, hogy az adóhatóság nem a jogilag megkövetelt módon vette figyelembe a Slovenské elektrárne kifogását, amely a nemzeti szabályozásnak az uniós joggal való összeegyeztethetetlenségén alapult.

15 A kérdést előterjesztő bíróság, a Najvyšší súd Slovenskej republiky (a Szlovák Köztársaság legfelsőbb bírósága), amelyhez ezen ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be, a különadónak a 2009/72 irányelvvel való összeegyeztethetőségének kérdését veti fel.

16 E tekintetben az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből és a Bíróság elé terjesztett írásbeli észrevételekből kitűnik, hogy ez az adó az olyan szabályozott jogalanyokra, mint például az engedéllyel rendelkező villamosenergia-szolgáltatókra alkalmazandó, akiknek az általuk végzett szabályozott tevékenységből eredő jövedelme eléri vagy várhatóan eléri a saját összjövedelmük legalább 50%-át. A szabályozott jogalanyok egyaránt magukban foglalják a Szlovákiában adóilletőséggel rendelkező jogalanyokat (a továbbiakban: szabályozott belföldi jogalanyok) és a külföldi adóilletőséggel rendelkező jogalanyokat (a továbbiakban: szabályozott külföldi jogalanyok), amely második kategóriába azon külföldi illetőségű jogalanyok tartoznak, amelyek a származási országukban részükre megadott, tevékenység végzésére vonatkozó engedélyen alapuló engedéllyel rendelkeznek (úgynevezett "útlevél" engedély). Míg az előbbiek mind a Szlovákiában, mind a külföldön végzett tevékenységeikből származó jövedelmekre vonatkozó különadó alá tartoznak, az utóbbiak csak az e tagállamban folytatott tevékenységeikből származó jövedelmek tekintetében alanyai ezen adónak. Ugyanakkor minden egyes szabályozott jogalany csak akkor tartozik az egyes adóév vonatkozásában a különadó hatálya alá, ha a gazdasági eredménye a szóban forgó pénzügyi évben legalább 3000000 euró összeget ért el.

17 A kérdést előterjesztő bíróság először is arra keresi a választ, hogy a különadó sérti-e a 2009/72 irányelv által követett célt, amennyiben megakadályozza a teljes mértékben versengő és versenyképes villamosenergia-piac fejlődését. Ugyanis, először is, ezen adó kihat az érintett szabályozott jogalanyok azon szabadságára, hogy a külföldi piacokon történő villamosenergia-szolgáltatás tekintetében teljes mértékben versenyképes árat határozzanak meg, és így befolyásolja e piacokon a versenyt. Másodszor az említett adó nemcsak az érintett szabályozott jogalanyoknak azon szabályozott tevékenységből eredő jövedelmeit sújtja, amelyre vonatkozóan e jogalanyok engedélyt kaptak, hanem az e jogalanyok által más tevékenységekből elért jövedelmeket is. Következésképpen ezen adó eltántoríthatja az új piaci szereplőket attól, hogy a szlovák és a külföldi villamosenergia-szolgáltatási piacra lépjenek. Harmadszor, a különadó hatással lehet a szabályozott belföldi jogalanyok külföldi piacokon való versenyképességére, mivel a szabályozott külföldi jogalanyokkal ellentétben ezen adó hatálya alá tartoznak az általuk e piacokon végzett tevékenységekből származó jövedelmek után. Végül a kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy a valamely szabályozott jogalany számára az egyetlen mód, hogy mentesüljön az említett adó alól az, hogy kéri az engedélye visszavonását.

18 Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság azt veti fel, hogy a különadó a tagállamok által a 2009/72 irányelv 3. cikkének (2), (3) és (10) bekezdése alapján hozható intézkedések körébe tartozhat-e még akkor is, ha ez az adó nem minősül az éghajlatváltozás elleni küzdelem eszközének, vagy nem biztosítja az ellátás biztonságát, és nem is irányul az ezen irányelv által elérni kívánt más cél megvalósítására. Ezenkívül, még ha e bíróság szerint el is ismerhető, hogy az említett adó gazdasági és társadalmi kohézióra irányuló célt követ, továbbra is kétségek merülnek fel ezen adónak az említett irányelv értelmében vett arányosságát illetően, mivel először is ezen adó a szabályozott belföldi jogalanyok tevékenységeiből származó jövedelmeit terheli, beleértve a külföldön végzett tevékenységeket is, másodszor pusztán azért kell alkalmazni a szabályozott jogalanyokra, mert engedéllyel rendelkeznek, harmadszor pedig a különadót bevezető 235/2012. sz. törvény kizárja annak lehetőségét, hogy az érintett jogalany annak összegét áthárítsa a végső fogyasztóra.

19 Harmadszor a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a 235/2012. sz. törvény összeegyeztethető-e az átláthatóság követelményével, a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvével, és azon elvvel, hogy az uniós villamosenergia-ipari vállalkozások számára garantálni kell, hogy egyenlő módon hozzáférjenek a nemzeti fogyasztókhoz, amely elveket a 2009/72 irányelv 3. cikke írja elő. E tekintetben e bíróság hangsúlyozza, hogy lehetetlen ellenőrizni, hogy a különadó lehetővé teszi-e a 235/2012. sz. törvény által kitűzött cél megvalósítását, és hogy ennek érdekében szükséges-e időbeli korlátozás nélküli alkalmazása. Egyébiránt az említett bíróság azt a kérdést veti fel, hogy e törvény sérti-e a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét annyiban, amennyiben a szabályozott belföldi jogalanyokat szélesebb adóalap után adóztatják, mint a szabályozott külföldi jogalanyokat.

20 E körülmények között a Najvyšší súd Slovenskej republiky (a Szlovák Köztársaság legfelsőbb bírósága) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) Úgy kell-e értelmezni a [2009/72 irányelvet], hogy annak céljával, és különösen 3. cikkével ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely a szabályozott jogalanyok terhére kirótt adóra vonatkozó különös intézkedést vezet be, az érdekelt tagállam hatáskörrel rendelkező szabályozó hatósága által a villamosenergia-szolgáltatásra adott engedély jogosultjait is beleértve [...], amely adó mértékét nemcsak a nemzeti szinten, hanem a külföldön kifejtett tevékenység alapján is elért gazdasági eredménynek megfelelően állapítják meg, és amely adó:

i) befolyásolja a szabályozott vállalkozások arra vonatkozó szabadságát, hogy teljes mértékben versenyképes árat határozzanak meg a külföldi villamosenergia-piacokon történő villamosenergia-szolgáltatás tekintetében, és ezáltal a versenyt is az említett piacokon;

ii) gyengíti a szabályozott jogalanyok versenyképességét a szlovák villamosenergia-piacon jelen lévő külföldi villamosenergia-szolgáltatókkal szemben, amennyiben mindegyikük egy adott külföldi piacon is szolgáltat villamos energiát, mivel a külföldi villamosenergia-szolgáltatás tekintetében a külföldi gazdasági szereplőre nem vonatkozik ezen adó;

iii) eltántorítja az új versenytársakat attól, hogy a [Szlovákiában], valamint külföldön a villamosenergia-szolgáltatási piacra lépjenek, mivel ez az adó egyaránt alkalmazandó a nem szabályozott tevékenységükből származó jövedelmeikre is, még akkor is, ha a későbbiekben meghatározott időtartamra engedélyt szereznek a villamos energia szolgáltatására, e szolgáltatásnyújtásból azonban nem szereznek jövedelmet;

iv) arra késztetheti a szlovák szabályozott jogalanyokat, hogy a [szlovák] hivataltól - illetve a külföldi villamosenergia-szolgáltatókat arra, hogy a számukra az engedélyt kiállító, a származás szerinti állam szabályozó hatóságától - a villamosenergia-szolgáltatásra irányuló engedély visszavonását kérjék, tekintettel arra, hogy egy olyan vállalkozás számára, amely nem akarja, hogy az egyéb tevékenységeiből származó bevételei is a szóban forgó adó hatálya alá tartozzanak, ezen engedély visszavonása jelenti az egyetlen lehetséges módot arra, hogy meg lehessen szabadulni a vitatott szabályozás szerinti szabályozott vállalkozás jogállásától?

2) Úgy kell e értelmezni a [2009/72 irányelvet], hogy nem sorolható be azon intézkedések közé, amelyek elfogadását a villamos energiáról szóló harmadik irányelv még akkor is lehetővé teszi a tagállamok számára, ha azok ellentétesek az irányelv által követett céllal, az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan különös intézkedés, amelynek lényege egy olyan adó előírása a szabályozott jogalanyok terhére - a hivatal által kibocsátott, a villamos energia szolgáltatására vonatkozó engedély jogosultjait is beleértve -, amelynek mértéke gazdasági eredményüktől függően kerül meghatározásra - a külföldön folytatott tevékenységből származó eredményeket is beleértve -, tekintve, hogy egy ilyen intézkedés nem az éghajlatváltozás elleni küzdelem eszközének minősül, és nem a villamosenergia-ellátás biztosítására szolgál, és nem követi a [2009/72 irányelv] bármely egyéb célkitűzését sem?

3) Úgy kell e értelmezni a [2009/72 irányelvet], hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló, a szabályozott jogalanyok számára - a hivatal által a villamos energia szolgáltatására adott engedély jogosultjait is beleértve -olyan adót előíró különös intézkedés, amelynek mértékét a gazdasági eredményüktől függően állapítják meg - a külföldi tevékenység után elért eredményt is beleértve -, nem felel meg az ezen irányelv 3. cikke szerinti átláthatóságra, a hátrányos megkülönböztetés tilalmára, valamint a fogyasztók egyenlő hozzáférésére vonatkozó követelménynek, mivel az a szabályozott jogalanyok esetében a külföldön (a villamos energia szolgáltatása jogcímén vagy más jog címen) szerzett jövedelmeket is sújtja, miközben az a származási államban kiadott, villamosenergia-szolgáltatásra vonatkozó "útlevél jellegű" engedélyen alapuló engedély jogosultja esetében csak a [Szlovákiában] elért eredményeket terheli?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az elfogadhatóságról

21 A szlovák kormány és a Bizottság vitatja az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát.

22 E kormány lényegében arra hivatkozik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem határozza meg kellő pontossággal a ténybeli és szabályozási hátteret, és nem fejti ki azon különös okokat, amelyek arra indították, hogy felvesse az uniós jog értelmezését.

23 Ezenkívül a Bizottság úgy véli, hogy a 2009/72 irányelv nem releváns a feltett kérdések megválaszolása szempontjából, és ebből következően ezen irányelv értelmezése nem szükséges az alapügy megoldásához. Ezzel kapcsolatban ezen intézmény megállapítja, hogy a különadó nem csupán az energiaágazatban, hanem a más ágazatokban tevékenykedő szabályozott jogalanyokra is vonatkozik. Következésképpen ez az adó nem önmagában a villamosenergia-szolgáltatásra vonatkozik, hanem az érintett jogalany teljes eredménykimutatását terheli. Egyébiránt az említett adó nem olyan intézkedés, amelynek célja a villamosenergia-szolgáltatók tevékenységének szabályozása, hanem az állami költségvetéshez hozzájáruló általános adóintézkedés jellegét ölti.

24 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a nemzeti bíróság által saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján - amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja - az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A nemzeti bíróság által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a Bíróság csak akkor utasíthatja el, amennyiben nyilvánvaló, hogy az uniós jog értelmezése, amelyet a nemzeti bíróság kért, nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, illetve ha a szóban forgó probléma hipotetikus jellegű, vagy a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli és jogi elemek ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a feltett kérdésekre hasznos választ adjon, valamint ahhoz, hogy megértse azon indokokat, amelyek alapján a nemzeti bíróság úgy vélte, hogy az e kérdésekre adandó válaszok szükségesek az előtte folyamatban lévő jogvita eldöntéséhez (2019. szeptember 5-iPohotovosť ítélet, C-331/18, EU:C:2019:665, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

25 Ugyanakkor, mivel az előzetes döntéshozatalra utaló határozat az EUMSZ 267. cikk alapján a Bíróság előtti előzetes döntéshozatali eljárás alapjául szolgál, elengedhetetlen, hogy a nemzeti bíróság e határozatban kifejtse az alapeljárás ténybeli és jogszabályi hátterét, továbbá minimális magyarázatot adjon az értelmezni kért uniós rendelkezések kiválasztásának okaira, valamint az e rendelkezések és az elé terjesztett ügyben alkalmazandó nemzeti szabályozás közötti kapcsolatra. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tartalmára vonatkozó követelmények kifejezetten szerepelnek a Bíróság eljárási szabályzatának 94. cikkében (lásd ebben az értelemben: 2017. március 9-iMilkova ítélet, C-406/15, EU:C:2017:198, 72. és 73. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

26 Először is, ami az eljárási szabályzat 94. cikkének a) pontjában előírt azon követelményt illeti, amely a jogvita tárgyának és a releváns tényeknek a kérdést előterjesztő bíróság általi ismertetésére vonatkozik, meg kell állapítani, hogy a jelen esetben az előzetes döntéshozatal iránti kérelem pontosítja, hogy az alapeljárás tárgyát a Slovenské elektrárne terhére hozott adóhatározat jogszerűsége képezi többek között azon ok miatt, hogy az a nemzeti szabályozás, amely alapján e határozat elfogadására sor került, nem felel meg a 2009/72 irányelvnek. E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság e jogvita releváns tényeire vonatkozóan megadja a szükséges pontosításokat.

27 Másodszor meg kell állapítani, hogy az említett kérelem az eljárási szabályzat 94. cikkének b) pontjában szereplő követelménynek megfelelően az alapügyben esetlegesen alkalmazandó nemzeti jogi rendelkezések tartalmát, azaz a 235/2012. sz. törvényben előírt rendelkezéseket tartalmazza.

28 Harmadszor, ami az eljárási szabályzat 94. cikkének c) pontjában említett azon követelményt illeti, amely egyrészt azon okokra vonatkozik, amelyek miatt a kérdést előterjesztő bíróságban kérdés merült fel a 2009/72 irányelv értelmezésére vonatkozóan, másrészt az e bíróság által az ezen irányelv és az alapeljárásban alkalmazandó nemzeti jogszabály között felállított kapcsolatra vonatkozik, meg kell állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az ezen irányelv és különösen annak 3. cikke (1)-(3) és (10) bekezdésének értelmezését illetően általa felvetett kérdéseket, valamint az e rendelkezések és az említett nemzeti jogszabály közötti kapcsolatot illetően a saját értékeléseit említi. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből ugyanis kitűnik, hogy e bíróság lényegében arra a kérdésre keresi a választ, hogy a 235/2012. sz. törvény, amely előírja a különadót, tiszteletben tartja-e az e rendelkezések által előírt kötelezettségeket és elveket.

29 Végül, ami a Bizottság állításait illeti, elegendő emlékeztetni arra, hogy ha nem tűnik ki nyilvánvalóan, hogy az uniós rendelkezés értelmezése semmilyen módon nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, e rendelkezésnek az alapügyben való alkalmazhatatlanságára alapított kifogás nem érinti az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát, hanem a kérdések érdemére vonatkozik (lásd ebben az értelemben: 2019. július 4-iKirschstein ítélet, C-393/17, EU:C:2019:563, 28. pont).

30 Így a fenti megállapításokból az következik, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.

Az ügy érdeméről

31 Kérdéseivel, amelyeket célszerű együtt vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2009/72 irányelvet, és különösen annak 3. cikke (1)-(3) és (10) bekezdését, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét úgy kell-e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely különadót vezet be a valamely hatóság által kiadott engedély alapján, különböző tevékenységi ágazatokban működő vállalkozásoknak mind a nemzeti szinten, mind a külföldön végzett tevékenységek címén elért jövedelmeire, ideértve az illetékes nemzeti szabályozó hatóság által kiállított, villamosenergia-szolgáltatásra vonatkozó engedéllyel rendelkező vállalkozásokat is.

32 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a 2009/72 irányelv (3)-(5) és (7) preambulumbekezdéséből az következik, hogy az irányelv célja lényegében a villamos energia nyitott és versenyképes belső piacának létrehozása, amely lehetővé teszi a fogyasztók számára, hogy szabadon válasszák meg a szolgáltatóikat, és utóbbiak számára, hogy a fogyasztóikat szabadon ellássák, e piacon egyenlő versenyfeltételek megteremtése, az ellátás biztonságának biztosítása és az éghajlatváltozás elleni küzdelem.

33 Így az 1. cikke szerint ez az irányelv közös szabályokat állapít meg a villamos energia termelésére, átvitelére, elosztására, a villamosenergia-ellátásra, valamint a fogyasztóvédelmi szabályokra vonatkozóan, annak érdekében, hogy az Unión belül fejlessze és integrálja a versenyképes villamosenergia-piacokat. Az említett irányelv meghatározza a villamosenergia-ágazat szervezetével és működésével, a szabad piaci hozzáféréssel, a versenytárgyalási eljárásoknál alkalmazandó feltételekkel és eljárásokkal, valamint az engedélyek kiadásával és a rendszerek működésével összefüggő szabályokat. Meghatározza továbbá az egyetemes szolgáltatási kötelezettségeket és az áramfogyasztók jogait, valamint egyértelművé teszi a versenyre vonatkozó kötelezettségeket.

34 A 2009/72 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerint a tagállamok intézményi szervezetükre építve és a szubszidiaritás elvét figyelembe véve gondoskodnak arról, hogy a villamosenergia-ipari vállalkozásokat ezen irányelvnek az elvei szerint működtessék az ezen cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül, azzal a céllal, hogy versenyző, biztonságos és környezeti szempontból fenntartható villamosenergia-piac alakuljon ki, továbbá nem alkalmaznak megkülönböztetést ezekkel a vállalkozásokkal szemben sem a jogok, sem a kötelezettségek tekintetében.

35 Egyébiránt a 2009/72 irányelv 3. cikke (2), (3) és (10) bekezdésének célja lényegében a közszolgáltatási kötelezettségek, az egyetemes szolgáltatás, valamint a gazdasági és társadalmi kohézió, illetve a környezet védelmére irányuló intézkedések behatárolása, amelyeket a tagállamok a villamosenergia-ágazatban működő vállalkozások számára előírhatnak.

36 Az uniós jog általános elveinek szerves részét képező hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve tekintetében a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy ezt az elvet az uniós jog alkalmazási körébe tartozó vagy azt végrehajtó nemzeti szabályozásoknak tiszteletben kell tartaniuk (lásd ebben az értelemben: 2019. november 7-iUNESA és társai ítélet, C-80/18-C-83/18, EU:C:2019:934, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37 A jelen ügyben - a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatok fenntartása mellett - meg kell állapítani, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben és a Bírósághoz benyújtott ügyiratokban szereplő információk fényében, és amint arra a szlovák kormány is rámutat az írásbeli észrevételeiben, a különadót bevezető 235/2012. sz. törvény célja nem az, hogy szabályozza a villamosenergia-ellátást, meghatározza a villamos energia piacának szervezetével és működésével kapcsolatos szabályokat, a fogyasztói jogokat, sem pedig az, hogy egyértelművé tegye a versenykötelezettségeket.

38 Ezzel szemben mind az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban, mind a Bírósághoz benyújtott írásbeli észrevételekben szereplő elemekből kitűnik, hogy az e törvény által bevezetett különadó általános adóintézkedés jelleget mutat, és különösen a törvényben foglalt gazdasági ágazatokban tevékenykedő vállalkozások teljes jövedelmét terhelő közvetlen adó. Ezen elemek szerint ugyanis ez az adó, először is a 235/2012. sz. törvény indokolása alapján költségvetési célt követ az államadósság növekedésének megelőzése és a gazdasági válság leküzdése érdekében, másodszor a szabályozott tevékenységi ágazatokban, vagyis nemcsak az energiaágazatban tevékenykedő vállalkozásokra, hanem a számos más gazdasági ágazatban is működő vállalkozásokra alkalmazandó, harmadszor pedig nem önmagában a villamosenergia-ellátásra vonatkozik, hanem az érintett szabályozott jogalany teljes eredménykimutatását terheli.

39 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy mivel a 2009/72 irányelv a villamos energia belső piacának megteremtésére irányul, az uniós jogalkotó az EK 95. cikk (1) bekezdésében előírt rendes jogalkotási eljárást alkalmazta a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítésére irányuló, a belső piac megteremtésére és működésére vonatkozó intézkedések elfogadásához (2019. november 7-iUNESA és társai ítélet, C-80/18-C-83/18, EU:C:2019:934, 49. pont).

40 Márpedig magának az EK 95. cikk (2) bekezdésének a szövege szerint e cikk (1) bekezdése nem vonatkozik az adójogi rendelkezésekre (2019. november 7-iUNESA és társai ítélet, C-80/18-C-83/18, EU:C:2019:934, 50. pont).

41 Ebből következik, hogy mivel a 2009/72 irányelv nem minősül a tagállamok adójogi rendelkezéseinek közelítésére vonatkozó intézkedésnek, annak rendelkezései, különösen pedig a 3. cikkének (1)-(3) és (10) bekezdése nem vonatkozik az olyan nemzeti szabályozásra, mint amely az alapügyben szerepel, és amely különadót vezet be az e szabályozásban említett vállalkozások jövedelmére (lásd analógia útján: 2019. november 7-iUNESA és társai ítélet, C-80/18-C-83/18, EU:C:2019:934, 51. pont).

42 Mivel a 2009/72 irányelv az egyetlen olyan uniós jogi aktus, amelynek értelmezését a kérdést előterjesztő bíróság kéri, és mivel a Bírósághoz benyújtott ügyiratokból nem tűnik ki, hogy egy másik uniós jogi rendelkezés alkalmazandó lenne az alapeljárásban, meg kell állapítani, hogy a jelen ítélet 36. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a Bíróság nem vizsgálhatja a különadót a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének fényében.

43 Ezért a fenti megfontolások összességéből az következik, hogy a 2009/72 irányelvet, és különösen annak 3. cikke (1)-(3) és (10) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely különadót vezet be a valamely hatóság által kiadott engedély alapján, különböző tevékenységi ágazatokban működő vállalkozásoknak mind a nemzeti szinten, mind a külföldön végzett tevékenységek címén elért jövedelmeire, ideértve az illetékes nemzeti szabályozó hatóság által kiállított, villamosenergia-szolgáltatásra vonatkozó engedéllyel rendelkező vállalkozásokat is.

A költségekről

44 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

A villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13-i 2009/72/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet, és különösen annak 3. cikke (1)-(3) és (10) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely különadót vezet be a valamely hatóság által kiadott engedély alapján, különböző tevékenységi ágazatokban működő vállalkozásoknak mind a nemzeti szinten, mind a külföldön végzett tevékenységek címén elért jövedelmeire, ideértve az illetékes nemzeti szabályozó hatóság által kiállított, villamosenergia-szolgáltatásra vonatkozó engedéllyel rendelkező vállalkozásokat is.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: szlovák.