32003L0054[1]

Az Európai Parlament és a Tanács 2003/54/EK irányelve (2003. június 26.) a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 96/92/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2003/54/EK IRÁNYELVE

(2003. június 26.)

a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 96/92/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 47. cikke (2) bekezdésére, 55. cikkére és 95. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslataira ( 1 ),

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ( 2 ),

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően ( 3 ),

(1)

A villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 1996. december 19-i 96/92/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 4 ) jelentős mértékben hozzájárult a villamos energia belső piacának kialakításához.

(2)

Az ezen irányelv végrehajtása során szerzett tapasztalatok bizonyítják a villamos energia belső piacából származó előnyöket a hatékonyság növelése, az árak csökkenése, a magasabb szolgáltatási színvonal és a nagyobb versenyképesség szempontjából. Mindemellett fennállnak még lényeges hiányosságok és a piac működésének fejlesztésére vonatkozó lehetőségek, nevezetesen konkrét intézkedések szükségesek az egyenlő versenyfeltételek biztosítására a villamosenergia-termelésben; csökkenteni kell a piaci erőfölény és az ellenséges felvásárlásra irányuló magatartás veszélyét, hatálybalépésüket megelőzően nyilvánosságra hozott tarifák révén megkülönböztetéstől mentes átviteli és elosztási tarifákkal biztosítva a hálózati hozzáférést, valamint a kis- és védelemre szoruló fogyasztók jogainak védelmét; továbbá nyilvánosságra kell hozni a villamos energia termelésére használt energiaforrásokra vonatkozó információkat, valamint, ha rendelkezésre állnak, a hivatkozásokat azon forrásokra, ahol az energiaforrások környezetre gyakorolt hatására vonatkozó információk találhatók.

(3)

Az Európai Tanács 2000. március 23-24-i lisszaboni ülésén a belső piac gyors megvalósítására szólított fel mind a villamosenergia-, mind a gázágazatban, valamint felszólított ezen ágazatok liberalizációjának felgyorsítására is egy teljesen működőképes belső piac kialakításának céljából. Az Európai Parlament a Bizottságnak az energiapiacok liberalizációjának állapotáról szóló második jelentésére adott, 2000. július 6-i állásfoglalásában felkérte a Bizottságot egy pontosan meghatározott, az energiapiac fokozatos, de teljes liberalizációját szolgáló célok elérését kitűző, részletes ütemterv kidolgozására.

(4)

Az európai polgárok számára a Szerződésben biztosított alapvető szabadságok - az áruk szabad mozgása, a szolgáltatások nyújtásának szabadsága és a letelepedés szabadsága - csak teljesen nyitott piacon valósulhatnak meg, amely minden fogyasztó számára lehetővé teszi a szolgáltatók szabad megválasztását, és a szolgáltatók számára is biztosítja fogyasztóik szabad ellátásának lehetőségét.

(5)

Egy tökéletesen működőképes és versenyen alapuló belső piac létrejöttének fő akadályai többek között a hálózati hozzáféréssel, a díjszabással és a tagállamok eltérő piacnyitási szintjével vannak összefüggésben.

(6)

A verseny működéséhez megkülönböztetéstől mentes, átlátható és méltányos díjazású hálózati hozzáférésre van szükség.

(7)

A villamos energia belső piacának megvalósítása érdekében elsődleges fontosságú az átviteli- vagy az elosztórendszer-üzemeltetők hálózatához való megkülönböztetéstől mentes hozzáférés. Az átviteli- vagy elosztórendszer-üzemeltető egy vagy több vállalkozásból állhat.

(8)

A hatékony és megkülönböztetéstől mentes hálózati hozzáférés biztosítása érdekében szükséges, hogy az elosztó- és az átviteli hálózatokat - vertikálisan integrált vállalkozások esetén - külön jogi személyek üzemeltessék. A Bizottság megvizsgálja a tagállamoknak az e követelmény teljesítésére hozott, azonos hatású intézkedéseit, és adott esetben javaslatokat nyújt be ennek az irányelvnek a módosítására. Szintén szükséges, hogy az átviteli- és az elosztórendszer-üzemeltetőknek tényleges döntéshozatali joga legyen azok fölött az eszközök fölött, amelyek a hálózatok fenntartásához, üzemeltetéséhez és fejlesztéséhez szükségesek, amennyiben a kérdéses eszközök a vertikálisan integrált vállalkozások tulajdonában és üzemeltetésében vannak. Szükséges, hogy az átviteli- és az elosztórendszer-üzemeltetők függetlensége garantált legyen, különös tekintettel a villamosenergia-termelésben és -ellátásban meglévő érdekekre. Ennélfogva az átviteli- és az elosztórendszer-üzemeltetőknek, valamint a termelő/ellátó vállalkozásoknak egymástól független irányítási struktúrával kell rendelkezniük.

Fontos azonban megkülönböztetni az említett jogi és a tulajdonosi szétválasztást. A jogi szétválasztás nem feltétlenül von maga után változást az eszközök tulajdonlásában, és nincs akadálya annak sem, hogy hasonló vagy azonos foglalkoztatási feltételeket alkalmazzanak a vertikálisan integrált vállalkozás egészében. Mindemellett azonban szervezeti intézkedéseken keresztül a felelős döntéshozók függetlenségét biztosító, megkülönböztetéstől mentes döntéshozatali eljárást kell kialakítani.

(9)

Kis hálózatok esetében a kiegészítő szolgáltatásokat a kis hálózatokkal összekapcsolt átvitelirendszer-üzemeltetők nyújthatják.

(10)

Mivel ez az irányelv nem rendelkezik tulajdonjogi kérdésekről, azonban emlékeztetni kíván arra, hogy amennyiben egy vállalkozás villamosenergia-átvitellel vagy -elosztással foglalkozik, és jogi formáját tekintve elkülönül azoktól a vállalkozásoktól, amelyek energiatermeléssel és -ellátással foglalkoznak, a kijelölt rendszerüzemeltetők lehetnek ugyanazok a vállalkozások, amelyek egyben az infrastruktúra tulajdonosai.

(11)

Annak elkerülése érdekében, hogy a kis elosztóvállalkozások aránytalan pénzügyi és közigazgatási terheket viseljenek, a tagállamok, ahol szükséges, felmenthetik ezeket a vállalkozásokat az elosztásra vonatkozó jogi szétválasztási kötelezettségek alól.

(12)

Az engedélyezési eljárások nem róhatnak a villamosenergia-termelőkre azok méretéhez és lehetséges hatásához képest aránytalan közigazgatási terheket.

(13)

További intézkedéseket kell tenni a hálózati hozzáférés átlátható és megkülönböztetéstől mentes tarifáinak biztosítása érdekében. Ezek a tarifák minden rendszerhasználóra megkülönböztetéstől mentesen alkalmazandók.

(14)

Annak érdekében, hogy egy adott tagállamban székhellyel rendelkező villamosenergia-ipari vállalkozás minél könnyebben köthessen szerződést egy másik tagállamban a feljogosított fogyasztók villamos energiával való ellátására, a tagállamoknak, és adott esetben, a nemzeti szabályozó hatóságoknak arra kell törekedniük, hogy a teljes belső piacon minél egységesebb feltételek valósuljanak meg, és a feljogosítás szintje azonos legyen.

(15)

A megkülönböztetéstől mentes hálózati hozzáférés garantálása szempontjából fontos tényező az - egy vagy több - nemzeti szabályozó hatóság által megvalósított, hatékony szabályozás. A tagállamok megállapítják a szabályozó hatóságok feladatait, illetékességét és közigazgatási jogosítványait. Fontos, hogy a szabályozó hatóságok minden tagállamban azonos, minimális hatáskörrel rendelkezzenek. Ezek a hatóságok rendelkeznek hatáskörrel a tarifák megállapításáért vagy jóváhagyásáért, de legalább az átviteli és elosztási tarifák számításához alkalmazandó módszerek meghatározásáért vagy jóváhagyásáért. A bizonytalanság, valamint a költséges és időigényes viták elkerülése érdekében a tarifákat hatálybalépésük előtt nyilvánosságra kell hozni.

(16)

A Bizottság jelezte azt a szándékát, hogy létrehozza az Európai Villamosenergia- és Gázipari Szabályozó Hatóságok Csoportját, amely egy megfelelő tanácsadói mechanizmust alakítana ki a nemzeti szabályozó hatóságok közötti együttműködés és koordináció ösztönzésére, annak érdekében, hogy elősegítse a villamos energia és gáz belső piacának fejlődését, és hogy minden tagállamban elősegítse ezen irányelv, továbbá a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 2003. június 26-i 2003/55/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 5 ), valamint a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről szóló, 2003. június 26-i 1228/2003 európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 6 ) intézkedéseinek következetes alkalmazását.

(17)

Minden piaci szereplő, köztük az új belépők eredményes piacra lépésének biztosítása érdekében megkülönböztetéstől mentes, költségalapú kiegyenlítő mechanizmusokra van szükség. Amint a villamosenergia-piac kellő likviditási szintet ér el, ezt a kiegyenlítési szükségletek keretén belül a villamosenergia-ellátásra és -beszerzésre vonatkozó átlátható, piaci alapú mechanizmusok felállításával kell elérni. Likvid piac hiányában a nemzeti szabályozó hatóságoknak aktív szerepet kell játszaniuk abban, hogy a kiegyenlítő tarifák megkülönböztetéstől mentesek és költségalapúak legyenek. Ugyanakkor megfelelő ösztönzőkre van szükség azért, hogy egyensúly álljon fenn a betáplált és a vételezett villamos energia mennyisége között, és hogy a rendszer működése ne kerüljön veszélybe.

(18)

A nemzeti szabályozó hatóságoknak lehetőségük kell, hogy legyen a tarifák vagy a tarifák számításához alkalmazandó módszerek meghatározására, illetve jóváhagyására az átviteli- vagy az elosztórendszer-üzemeltető(k) javaslata, illetve a rendszerüzemeltető(k) és a hálózathasználók által kölcsönösen jóváhagyott javaslat alapján. Ezeknek a feladatoknak a megvalósítása során a nemzeti szabályozó hatóságok biztosítják, hogy az átviteli és elosztási tarifák megkülönböztetéstől mentesek és költségalapúak legyenek, figyelembe véve a elosztott villamosenergia-termelésnek, valamint a keresletoldali szabályozási intézkedéseknek köszönhetően elkerült, hosszú távú, hálózati határköltségeket is.

(19)

A Közösségben az ipar és kereskedelem egésze, ideértve a kis- és középvállalkozásokat is, valamint minden közösségi állampolgár, akik a belső piac gazdasági előnyeit élvezik, magas szintű fogyasztóvédelemben részesül; különösen a háztartásoknak, és ahol a tagállamok azt helyénvalónak tartják, a kisvállalkozásoknak közszolgáltatási garanciákat kell kapniuk, különös tekintettel az ellátás biztonságára és a méltányos tarifákra, a tisztességesség, a versenyképesség és közvetetten a munkahelyteremtés céljából.

(20)

Biztosítani kell, hogy a villamosenergia-fogyasztók szabadon választhassák meg szolgáltatójukat. A villamos energia belső piaca megvalósításának fokozatosan kell megtörténnie, hogy az ágazat képes legyen alkalmazkodni, és biztosítani lehessen a fogyasztói érdekek védelmét szolgáló, megfelelő intézkedések és rendszerek felállítását, valamint azt, hogy a fogyasztóknak valós és tényleges joguk legyen szolgáltatójuk megválasztására.

(21)

A szabad verseny irányába történő, fokozatos piacnyitásnak a lehető leghamarabb el kell hárítania a tagállamok közötti különbségeket. Ennek az irányelvnek a megvalósítása során biztosítani kell az átláthatóságot és a biztonságot.

(22)

Csaknem minden tagállam az átlátható engedélyezési eljáráson alapuló verseny biztosítását választotta a villamosenergia-termelés piacán. A tagállamoknak azonban gondoskodniuk kell annak lehetőségéről, hogy az ellátás biztonságát versenytárgyalási eljárással vagy azzal egyenértékű eljárással segítsék elő abban az esetben, ha az engedélyezési eljárás alapján nem létesül elegendő villamosenergia-termelői kapacitás. A környezetvédelem és az új, még kiforratlan technológiák támogatása érdekében a tagállamok lehetőséget kapnak arra, hogy az új kapacitások létesítésére versenytárgyalási eljárásokat írjanak ki nyilvánosan meghirdetett követelmények alapján. Az új kapacitások magukban foglalják többek között a megújuló energiaforrásokat és a kapcsolt hő- és villamos energiát is.

(23)

Az ellátás biztonsága érdekében a kínálat/kereslet egyensúlyát az egyes tagállamokban folyamatosan ellenőrizni kell, és ennek eredményeként közösségi szintű, az ellátás biztonságára vonatkozó helyzetjelentést kell készíteni, amelyben figyelembe kell venni a területek közötti rendszerösszekötő kapacitásokat is. Az ellenőrzést kellő időben kell elvégezni, hogy megfelelő intézkedéseket lehessen hozni, amennyiben az ellátás biztonsága veszélybe kerülne. A szükséges hálózati infrastruktúra - a rendszerösszekötő kapacitásokat is beleértve - kiépítésével és karbantartásával elő kell segíteni a stabil villamosenergia-ellátást. A rendszerösszekötő kapacitásokat és az elosztott villamosenergia-termelést is magában foglaló, szükséges hálózati infrastruktúra kiépítése és karbantartása a stabil villamosenergia-ellátás biztosításának fontos eleme.

(24)

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a háztartási fogyasztóknak, és ahol a tagállamok szükségesnek tartják, a kisvállalkozásoknak is joguk legyen a meghatározott minőségű villamos energiával való ellátásra könnyen összehasonlítható, átlátható és méltányos árakon. A Közösségben a magas szintű közszolgáltatások érdekében a tagállamoknak minden, az ezen irányelv célkitűzéseinek megvalósítása céljából hozott intézkedést rendszeresen jelenteniük kell a Bizottság felé. A Bizottság rendszeresen közzétesz egy jelentést, amelyben elemzi a nemzeti szinten, a közszolgáltatási célok elérése érdekében hozott intézkedéseket, és összehasonlítja azok eredményességét annak érdekében, hogy ajánlásokat lehessen megfogalmazni a magas szintű közszolgáltatás megvalósítására hozandó, nemzeti szintű intézkedésekre vonatkozóan. A tagállamok megteszik a megfelelő intézkedéseket a védelemre szoruló fogyasztók védelmére a villamos energia belső piacának vonatkozásában. Ezek az intézkedések különbözőek lehetnek a kérdéses tagállamokban fennálló sajátos körülményeknek megfelelően, és tartalmazhatnak a villamosenergia-számlák fizetési feltételeire vonatkozó sajátos intézkedéseket, vagy a szociális biztonsági rendszeren keresztül meghozott általánosabb intézkedéseket. Ha a kisvállalkozásoknak is nyújtanak egyetemes szolgáltatást, az ezzel kapcsolatos intézkedések különbözőek lehetnek a háztartásokra és a kisvállalkozásokra vonatkozóan.

(25)

A Bizottság jelezte azt a szándékát, hogy intézkedéseket tesz a címkézési rendelkezések alkalmazási körét illetően, különös tekintettel arra, hogy legalább a különböző energiaforrások felhasználásával történő villamosenergia-termelés során keletkező radioaktívhulladék- és széndioxid-kibocsátás környezeti hatására vonatkozó információ átlátható, könnyen hozzáférhető és összehasonlítható módon jelenjen meg az Európai Unió egészében; továbbá arra vonatkozóan is intézkedéseket tesz, hogy egyszerűsíthetőek legyenek azok az intézkedések, amelyeket a tagállamok a szolgáltatók által nyújtott információk pontosságának ellenőrzése érdekében hoznak.

(26)

A közszolgáltatási kötelezettségek teljesítése ennek az irányelvnek az egyik alapvető követelménye; fontos, hogy ez az irányelv megállapítsa azokat a minden tagállam által tiszteletben tartandó közös minimális normákat, amelyek tekintetbe veszik a fogyasztóvédelmi célokat, az ellátás biztonságát, a környezetvédelmet és minden tagállamban a verseny azonos szintjét. Fontos, hogy a közszolgáltatási kötelezettségeket nemzeti szinten lehessen értelmezni az adott országokra jellemző körülmények és a közösségi jog tekintetbevételével.

(27)

A tagállamok kijelölhetnek egy végső menedékes szolgáltatót. Ez lehet egy vertikálisan integrált vállalkozás elosztási feladatokat is ellátó értékesítési részlege is, amennyiben az megfelel ezen irányelv szétválasztási követelményeinek.

(28)

A tagállamoknak a társadalmi és gazdasági kohézió célkitűzéseinek elérése érdekében tett intézkedései közé tartozhatnak különösképpen a megfelelő gazdasági ösztönzők, amelyek adott esetben minden meglévő, nemzeti és közösségi eszközt felhasználhatnak. Ezek az eszközök tartalmazhatnak felelősségre vonatkozó előírásokat a szükséges befektetések garantálása érdekében.

(29)

Amennyiben a tagállamok által a közszolgálati kötelezettségek teljesítése érdekében alkalmazott intézkedések a Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak minősülnek, a Szerződés 88. cikkének (3) bekezdésével összhangban erről a Bizottságot értesíteni kell.

(30)

Az új termelői kapacitások létesítésére vonatkozó engedély megtagadásának a Bizottság felé történő jelentési kötelezettsége szükségtelen közigazgatási tehernek bizonyult, ezért ettől a továbbiakban el kell tekinteni.

(31)

Mivel a tervezett intézkedést, nevezetesen egy tisztességes verseny által uralt, tökéletesen működő belső villamosenergia-piac megteremtését maguk a tagállamok nem tudják a kellő mértékben megvalósítani; és ezért, tekintve az intézkedés mértékét és hatásait, azt közösségi szinten jobban meg lehet valósítani; a Közösség a Szerződés 5. cikkében megállapított szubszidiaritási elvnek megfelelően intézkedéseket hozhat. Az arányosság elvével összhangban, amint azt az említett cikk megfogalmazza, ez az irányelv nem lép túl az említett célkitűzés megvalósításához szükséges mértéken.

(32)

Az átviteli hálózatokon keresztül történő villamosenergia-tranzitról szóló, 1990. október 29-i 90/547/EGK tanácsi irányelv ( 7 ) megvalósítása során szerzett tapasztalatok fényében intézkedéseket kell hozni a hozzáférés egységes és megkülönböztetéstől mentes szabályozása érdekében, beleértve a tagállamok közötti, határokon keresztül történő villamosenergia-forgalmat is. Az egységes bánásmód biztosítása érdekében mind a villamosenergia-hálózathoz való hozzáférés, mind a tranzit esetében az említett irányelv hatályát veszti.

(33)

Tekintve a 96/92/EK irányelv módosításainak mértékét, az átláthatóság és észszerűség szempontjából szükséges a szóban forgó rendelkezések átdolgozása.

(34)

Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, továbbá különösen az Európai Unió alapjogi chartájában elismert elveket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. FEJEZET

HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Hatály

Ez az irányelv közös szabályokat állapít meg a villamos energia termelésére, átvitelére, elosztására és a villamosenergia-ellátásra vonatkozóan. Meghatározza a villamosenergia-ágazat szervezetével és működésével, a piacra jutással, a versenytárgyalási eljárásoknál alkalmazandó feltételekkel és eljárásokkal, valamint az engedélyek kiadásával és a hálózatok működésével összefüggő szabályokat.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

1.

"termelés"a villamos energia előállítása;

2.

"termelő"villamos energiát termelő, természetes vagy jogi személy;

3.

"átvitel"villamos energia szállítása igen nagy feszültségű és nagyfeszültségű, összekapcsolt rendszereken a végső fogyasztókhoz vagy az elosztókhoz való eljuttatás céljából, nem beleértve az ellátást;

4.

"átvitelirendszer-üzemeltető"az a természetes vagy jogi személy, aki/amely felelős egy adott terület átviteli hálózatának üzemeltetéséért, karbantartásáért, valamint szükség esetén annak fejlesztéséért, és ahol az alkalmazható, annak összekapcsolásáért más rendszerekkel; felelős továbbá azért, hogy a rendszer hosszú távon alkalmas legyen a villamos energia átvitelével kapcsolatos, indokolt igények kielégítésére;

5.

"elosztás"a villamos energia szállítása nagyfeszültségű, középfeszültségű és kisfeszültségű elosztóhálózatokon a fogyasztóhoz való eljuttatás céljából, nem beleértve az ellátást;

6.

"elosztórendszer-üzemeltető"az a természetes vagy jogi személy, aki/amely felelős egy adott terület elosztóhálózatának üzemeltetéséért, karbantartásáért, valamint szükség esetén annak fejlesztéséért, illetve ahol az alkalmazható, annak összekapcsolásáért más rendszerekkel; felelős továbbá azért, hogy a hálózat hosszú távon alkalmas legyen a villamos energia elosztásával kapcsolatos, indokolt igények kielégítésére;

7.

"fogyasztók"a villamos energia nagykereskedelmi és végső fogyasztói;

8.

"nagykereskedelmi fogyasztók"azok a természetes vagy jogi személyek, akik/amelyek villamos energiát vásárolnak a letelepedésük helye szerinti hálózaton belül vagy azon kívül történő viszonteladás céljából;

9.

"végső fogyasztók"azok a fogyasztók, akik saját felhasználásra vásárolnak villamos energiát;

10.

"háztartási fogyasztók"azok a fogyasztók, akik saját háztartásuk fogyasztása céljára vásárolnak villamos energiát, kizárva a kereskedelmi vagy szakmai tevékenységeket;

11.

"nem háztartási fogyasztók"azok a természetes vagy jogi személyek, akik/amelyek nem saját háztartásuk fogyasztása céljára vásárolnak villamos energiát; ide tartoznak a termelők és a nagykereskedelmi fogyasztók is;

12.

"feljogosított fogyasztók"azok a fogyasztók, akik szabadon, saját választásuk szerinti szolgáltatótól vásárolhatnak villamos energiát ezen irányelv 21. cikkének értelmében;

13.

"rendszerösszekötők"azok a berendezések, amelyeket villamosenergia-hálózatok összekapcsolására használnak;

14.

"összekapcsolt rendszer"azok az átviteli és elosztóhálózatok, amelyek egy vagy több rendszerösszekötő segítségével össze vannak kapcsolva;

15.

"közvetlen vezeték"egyrészt az a villamosenergia-vezeték, amely egy elszigetelt termelőhelyet elszigetelt fogyasztóval köt össze; továbbá az a villamosenergia-vezeték is, amely egy villamosenergia-termelő és egy villamosenergia-ellátó vállalkozást köt össze közvetlenül a saját létesítményeik, leányvállalataik és feljogosított fogyasztóik ellátása céljából;

16.

"gazdasági elsőbbség"a villamosenergia-ellátás forrásainak gazdasági szempontok szerinti rangsorolása;

17.

"kiegészítő szolgáltatások"minden olyan szolgáltatás, amely egy átviteli vagy egy elosztóhálózat üzemeltetéséhez szükséges;

18.

"rendszerhasználók"azok a természetes vagy jogi személyek, akik/amelyek villamos energiával látnak el egy átviteli vagy elosztóhálózatot, illetve akiket/amelyeket egy átviteli vagy elosztóhálózatból látnak el villamos energiával.

19.

"ellátás"a fogyasztók részére történő villamosenergia-értékesítés, a viszonteladást is beleértve;

20.

"integrált villamosenergia-ipari vállalkozás"vertikálisan vagy horizontálisan integrált vállalkozás;

21.

"vertikálisan integrált vállalkozás"olyan vállalkozás vagy vállalkozások olyan csoportja, amelyek egymáshoz való viszonyát a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 1989. december 21-i 4064/89/EGK tanácsi rendelet ( 8 ) 3. cikkének (3) bekezdésében határozták meg, és ahol az érintett vállalkozás/csoport az átviteli és elosztási feladatok közül legalább egyet, valamint a villamosenergia-termelési és -ellátási feladatok közül legalább az egyiket ellátja;

22.

"kapcsolt vállalkozás"kapcsolt vállalkozás a Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontja ( 9 )alapján az összevont (konszolidált) éves beszámolóról szóló, 1983. június 13-i 83/349/EGK hetedik tanácsi irányelv ( 10 ) 41. cikke értelmében és/vagy társult vállalkozás ugyanazon irányelv 33. cikke (1) bekezdésének értelmében, és/vagy olyan vállalkozások, amelyek ugyanazon részvényesekhez tartoznak;

23.

"horizontálisan integrált vállalkozás"olyan vállalkozás, amely a kereskedelmi célú villamosenergia-termelés, -átvitel, -elosztás és -ellátás közül legalább egy feladatot ellát, valamint egyéb, nem a villamosenergia-iparhoz kötődő tevékenységet is folytat;

24.

"versenytárgyalási eljárás"olyan eljárás, amelynek során a tervezett többletigényt és a tervezett kiváltó kapacitásokat új vagy meglévő termelőlétesítmény szállításaival fedezik;

25.

"hosszú távú tervezés"a termelői, átviteli és elosztási kapacitások beruházásigényének hosszú távú tervezése a hálózat villamosenergia-igényének kielégítése és a fogyasztók ellátásának biztosítása céljából;

26.

"kis, szigetüzemben működő rendszer"olyan rendszer, amelynek villamosenergia-fogyasztása 1996-ban kevesebb volt, mint 3 000 GWh, és ahol az éves fogyasztásnak kevesebb, mint 5 százaléka származik más rendszerekkel való összekapcsolásból;

27.

"szigetüzemben működő mikrorendszer"olyan rendszer, amelynek villamosenergia-fogyasztása 1996-ban kevesebb volt, mint 500 GWh, és amely nem áll összeköttetésben más rendszerekkel;

28.

"biztonság"egyrészt a villamosenergia-ellátás és rendelkezésre bocsátás biztonsága, másrészt a műszaki biztonság;

29.

"energiahatékonysági/keresletoldali szabályozás"átfogó vagy integrált megközelítés, amelynek célja a villamosenergia-fogyasztás időbeli és mennyiségbeli befolyásolása annak érdekében, hogy csökkentse a primer energia felhasználását és a terhelési csúcsokat olyan módon, hogy elsőbbséget ad az energiahatékonyságot szolgáló beruházásoknak és más intézkedéseknek, mint például a megszakítható ellátási szerződéseknek, szemben a termelői kapacitás növelését szolgáló beruházásokkal, ha az előzőek hatékonyabb és gazdaságosabb megoldást adnak, tekintetbe véve a csökkentett energiafogyasztás pozitív környezeti hatását, valamint ezzel összefüggésben az ellátás biztonságát és az elosztás költség szempontjait is;

30.

"megújuló energiaforrások"a megújuló, nem fosszilis energiaforrások (szél, nap, geotermális, hullám, árapály, víz és biomassza, hulladéklerakó-gáz, szennyvízkezelő telepeken keletkező gáz és biogáz);

31.

"elosztott villamosenergia-termelés"a villamosenergia-elosztóhálózathoz kapcsolt termelőlétesítmény.

II. FEJEZET

AZ ÁGAZAT SZERVEZÉSÉRE VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK

3. cikk

Közszolgáltatási kötelezettségek és fogyasztóvédelem

(1) A tagállamok intézményi szervezetükre építve és a szubszidiaritás elvét figyelembe véve gondoskodnak arról, hogy a villamosenergia-ipari vállalkozásokat ennek az irányelvnek az elvei szerint működtessék a (2) bekezdés sérelme nélkül, azzal a céllal, hogy versenyző, biztonságos és környezeti szempontból fenntartható villamosenergia-piac alakuljon ki, és nem alkalmaznak megkülönböztetést ezekkel a vállalkozásokkal szemben sem a jogok, sem a kötelezettségek tekintetében.

(2) A Szerződés vonatkozó rendelkezéseinek teljes tiszteletben tartásával - különös tekintettel annak 86. cikkére - a tagállamok a villamosenergia-ágazatban működő vállalkozások számára általános gazdasági érdekből előírhatnak olyan közszolgáltatási kötelezettségeket, amelyek a biztonságra, az ellátás biztonságát is beleértve, az ellátás folyamatosságára, minőségére és árára, valamint a környezetvédelemre, beleértve az energiahatékonyságot és az éghajlat védelmét, vonatkoznak. Ezeknek a kötelezettségeknek világosan meghatározottaknak, átláthatóaknak, megkülönböztetéstől menteseknek és ellenőrizhetőeknek kell lenniük, és garantálniuk kell a nemzeti fogyasztókhoz való hozzáférés egyenlőségét az Európai Unió villamosenergia-ipari vállalkozásai számára. Az ellátás biztonsága, az energiahatékonysági/keresletoldali szabályozás és a környezetvédelmi célok teljesítése vonatkozásában - amint arra ez a bekezdés hivatkozik - a tagállamok hosszú távú tervezést vezethetnek be, figyelembe véve annak lehetőségét, hogy harmadik fél is hozzáférést kér a hálózathoz.

(3) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy minden háztartási fogyasztó, és ahol a tagállamok szükségesnek tartják, a kisvállalkozások is (nevezetesen azok a vállalkozások, amelyek 50 főnél kevesebb személyt foglalkoztatnak, és éves forgalmuk vagy mérlegfőösszegük nem haladja meg a 10 millió eurót) egyetemes szolgáltatásban részesüljenek, azaz a tagállam területén belül joguk legyen a meghatározott minőségű villamos energiával való ellátásra, méltányos, könnyen és tisztán összehasonlítható, átlátható árakon. Az egyetemes szolgáltatás biztosítása érdekében a tagállamok a fogyasztók ellátására kijelölhetnek egy végső menedékes szolgáltatót. A tagállamok arra kötelezik az elosztóvállalkozásokat, hogy fogyasztóikat hálózatukba a 23. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően meghatározott módon, feltételek mellett és tarifák alapján bekapcsolják. Ez az irányelv nem korlátozza a tagállamokat abban, hogy a háztartási, továbbá kis- és közepes méretű fogyasztóik piaci pozícióját erősítsék azzal, hogy támogatják az e fogyasztói csoportok önkéntes képviseleti csoportosulásainak lehetőségét.

Az első albekezdésben foglaltakat átlátható módon és megkülönböztetéstől mentesen kell megvalósítani, úgy, hogy az ne gátolja a 21. cikkben meghatározott piacnyitást.

(4) Amennyiben egy tagállam pénzügyi ellentételezést, egyéb ellentételezést és kizárólagos jogokat nyújt a (2) és (3) bekezdésben meghatározott kötelezettségek teljesítéséért, ezt megkülönböztetéstől mentes és átlátható módon kell tennie.

(5) A tagállamok megfelelő intézkedéseket hoznak a végső fogyasztók védelmére, és különösen megfelelő biztosítékokat nyújtanak a védelemre szoruló fogyasztók védelmére, többek között megfelelő intézkedésekkel előzik meg, hogy az ilyen fogyasztókat kizárják az ellátásból. Ebben a vonatkozásban a tagállamok intézkedéseket tehetnek a távoli területek végső fogyasztóinak védelme érdekében. Magas szintű fogyasztóvédelmet biztosítanak, különös tekintettel a szerződési feltételek átláthatóságára, az általános információkra és a vitarendezési eljárásokra. A tagállamok biztosítják, hogy a feljogosított fogyasztók ténylegesen válthassanak szolgáltatót. Az említett intézkedések - legalább a háztartási fogyasztók esetében - magukban foglalják az A. mellékletben megállapított intézkedéseket.

(6) A tagállamok biztosítják, hogy a villamosenergia-szolgáltatók a számlán vagy a számlához mellékelve, valamint a végső fogyasztók számára készített reklámanyagokban megadják a következőket:

a) minden egyes energiaforrás részarányát a szolgáltató által a megelőző évben felhasznált, összes energiahordozó összetételében;

b) legalább hivatkozást olyan meglévő információforrásokra, például honlapokra, ahol a szolgáltató által a megelőző évben felhasznált, összes energiahordozó összetételének környezeti hatásai, de legalább a szén-dioxid-kibocsátás és a keletkezett radioaktív hulladék mennyisége nyilvánosan hozzáférhető.

Villamosenergia-tőzsdén vásárolt vagy Közösségen kívüli vállalkozástól importált villamos energiára vonatkozóan a szóban forgó tőzsde vagy vállalkozás előző évi összesített számadatai használhatók.

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a szolgáltatók által fogyasztóik számára, az e cikk értelmében nyújtott információk megbízhatóak legyenek.

(7) A tagállamok megfelelő intézkedéseket hoznak a gazdasági és társadalmi kohézióval, a környezetvédelemmel - amelybe beletartozhatnak az energiahatékonysági/keresletoldali szabályozási intézkedés, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelem eszközei is - és az ellátás biztonságával kapcsolatos célkitűzések elérése érdekében. Ezek az intézkedések különösen magukban foglalhatják megfelelő gazdasági ösztönzők nyújtását, felhasználva adott esetben az összes létező nemzeti és közösségi eszközt a szükséges hálózati infrastruktúra karbantartása és kiépítése érdekében, beleértve a rendszerösszekötő kapacitást is.

(8) A tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák a 6., 7., 20. és 22. cikk rendelkezéseit, amennyiben azok alkalmazása - jogilag vagy ténylegesen - akadályozná a villamosenergia-ipari vállalkozások, általános gazdasági érdekből előírt kötelezettségek teljesítését, és amennyiben a kereskedelem fejlődését nem befolyásolják olyan mértékben, ami ellentétes lenne a Közösség érdekeivel. A Közösség érdekei közé tartozik különösképpen, hogy ezen irányelvnek és a Szerződés 86. cikkének megfelelően a feljogosított fogyasztók tekintetében verseny alakuljon ki.

(9) A tagállamok - ezen irányelv végrehajtásakor - tájékoztatják a Bizottságot minden olyan intézkedésről, amelyet az egyetemes szolgáltatási és közszolgáltatási kötelezettségek teljesítése érdekében hoztak - beleértve a fogyasztóvédelmet és a környezetvédelmet is -, valamint azok belföldi és nemzetközi versenyre gyakorolt lehetséges hatásairól, függetlenül attól, hogy a szóban forgó intézkedések esetében szükség van-e az ezen irányelv rendelkezéseitől való eltérésre. A tagállamok kétévenként tájékoztatják a Bizottságot az említett intézkedések változásairól, függetlenül attól, hogy a szóban forgó intézkedések esetében szükség van-e az ezen irányelvtől való eltérésre.

4. cikk

Az ellátás biztonságának felügyelete

A tagállamok biztosítják az ellátás biztonságával kapcsolatos kérdések felügyeletét. Ahol a tagállamok azt szükségesnek tartják, ezt a feladatot a 23. cikk (1) bekezdésében említett szabályozó hatóságokra átruházhatják. A felügyelet különösen kiterjed a belföldi piac kínálat/kereslet egyensúlyára, a várható jövőbeli kereslet szintjére és a tervezett, vagy építés alatt álló többletkapacitásokra, a hálózat karbantartásának minőségére és szintjére, valamint a csúcsigények kielégítésére hozott intézkedésekre, továbbá egy vagy több szolgáltató esetleges kiesésének kezelésére. Az illetékes hatóságok kétévente, legkésőbb július 31-ig közzéteszik a felügyelet során szerzett eredményeket, és az azoknak megfelelően meghozott vagy tervezett intézkedéseket körvonalazó jelentésüket, majd a jelentést haladéktalanul továbbítják a Bizottságnak.

5. cikk

Műszaki szabályok

A tagállamok biztosítják, hogy a műszaki biztonsági követelmények megállapításra kerülnek, valamint kidolgozzák, és közzéteszik azokat a műszaki szabályokat, amelyek előírják a termelőlétesítmények, elosztóhálózatok, közvetlenül csatlakozó fogyasztói berendezések, rendszerösszekötők és közvetlen vezetékek villamosenergia-hálózathoz kapcsolhatóságának kivitelezési és üzemeltetési minimum követelményeit. Ezek az objektív és megkülönböztetéstől mentes műszaki szabályok biztosítják a hálózatok közötti együttműködést. Ezekről a szabályokról a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 11 ) 8. cikkének megfelelően értesítik a Bizottságot.

III. FEJEZET

VILLAMOSENERGIA-TERMELÉS

6. cikk

Új kapacitások létesítésének engedélyezési eljárása

(1) Új termelői kapacitások létesítésére vonatkozóan a tagállamok engedélyezési eljárást alkalmaznak, amely megfelel az objektivitás, az átláthatóság és megkülönböztetéstől mentesség követelményeinek.

(2) A tagállamok meghatározzák azokat a követelményeket, amelynek alapján területükön a termelői kapacitások létesítésére vonatkozó engedélyeket megadják. A kritériumok a következő kérdésekre vonatkozhatnak:

a) a villamosenergia-hálózat, a létesítmények és a kapcsolódó berendezések biztonsága;

b) a közegészség és közbiztonság védelme;

c) környezetvédelem;

d) területhasználat és telephely-kiválasztás;

e) közterület használata;

f) energiahatékonyság;

g) a primer energiaforrások jellege;

h) a kérelmező jellemzői, például műszaki, gazdasági és pénzügyi teljesítőképessége;

i) a 3. cikk értelmében hozott intézkedéseknek való megfelelés.

(3) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a kis és/vagy elosztott termelőlétesítmények engedélyezése során figyelembe vegyék azok méretének és potenciális hatásának korlátozott voltát.

(4) Az engedélyezési eljárást és követelményeket nyilvánosságra kell hozni. A kérelmezőket az engedély elutasításának okáról tájékoztatni kell. Az okoknak objektívnek, megkülönböztetéstől mentesnek, jól megalapozottnak és kellőképpen indokoltnak kell lenniük. A kérelmezők számára jogorvoslati lehetőséget kell biztosítani.

7. cikk

Versenytárgyalási eljárás új kapacitások létesítésére

(1) A tagállamok biztosítják - az ellátás biztonsága érdekében - új kapacitások létesítését vagy energiahatékonysági/keresletoldali szabályozási intézkedések meghozatalát, közzétett követelményekre alapozott versenytárgyalási eljárás vagy a megkülönböztetéstől való mentesség és az átláthatóság szempontjából azzal egyenértékű, egyéb eljárás keretén belül. Ezeket az eljárások azonban csak akkor alkalmazhatók, ha az engedélyezési eljárás során létesült termelői kapacitások, illetve megvalósult energiahatékonysági/keresletoldali szabályozási intézkedés nem elegendő az ellátás biztonságának biztosításához.

(2) A tagállamok lehetőséget biztosíthatnak - környezetvédelmi célokból, illetve az új, még alacsony fejlettségi szinten álló technológiák támogatása érdekében - közzétett követelményekre alapozott, új kapacitások létesítésére szolgáló versenytárgyalási eljárások lefolytatására. A pályázatok új termelői kapacitások létesítésére vagy energiahatékonysági/keresletoldali szabályozási intézkedésre vonatkozhatnak. Ezeket a versenytárgyalási eljárások azonban csak akkor alkalmazhatók, ha az engedélyezési eljárás során létesült kapacitások, illetve megvalósult intézkedések nem elegendőek a szóban forgó célok eléréséhez.

(3) A termelői kapacitás létesítésére és az energiahatékonysági/keresletoldali szabályozási intézkedésekre kiírt versenytárgyalási eljárás részleteit az Európai Unió Hivatalos Lapjában kell közzétenni, legalább hat hónappal az ajánlattétel benyújtásának határidejét megelőzően.

A versenytárgyalásra vonatkozó dokumentációt a tagállam területén székhellyel rendelkező, minden érdekelt vállalkozás számára hozzáférhetővé kell tenni olyan módon, hogy azoknak elegendő idő álljon a rendelkezésére az ajánlattételre.

Az átláthatóság biztosítása és a megkülönböztetések kiküszöbölése érdekében a versenytárgyalási dokumentációnak részletes leírást kell adnia a szerződés feltételeiről, a kérelmezők által követendő eljárásról, továbbá részletes listát azokról a kritériumokról, amelyek alapján a pályázókat kiválasztják és a szerződéseket odaítélik, beleértve azokat az ösztönzőket (például támogatásokat) is, amelyekre a versenytárgyalás kiterjed. Ezek a leírások vonatkozhatnak a 6. cikk (2) bekezdésében említett területekre is.

(4) A szükséges termelői kapacitás létesítésére kiadott versenytárgyalásra szóló felhívásban figyelembe kell venni a már meglévő termelőlétesítményekből származó, hosszú távú garanciákkal nyújtott villamosenergia-ellátási ajánlatokat is, feltéve hogy a további igényeket ilyen módon ki lehet elégíteni.

(5) A tagállamok kijelölnek egy hatóságot, állami testületet vagy a villamosenergia-termeléstől, -átviteltől, -elosztástól és -ellátástól független magántestületet (amely a 23. cikk (1) bekezdésében említett szabályozó hatóság is lehet), amely felelős lesz az (1)-(4) bekezdésben említett versenytárgyalási eljárás szervezéséért, ellenőrzéséért és felügyeletéért. Ahol az átvitelirendszer-üzemeltető tulajdonosi értelemben teljes mértékben független az egyéb, nem az átviteli hálózattal kapcsolatos tevékenységektől, ott az átvitelirendszer-üzemeltetőt is kijelölhetik a versenytárgyalási eljárás szervezéséért, ellenőrzéséért és felügyeletéért felelős testületnek. Ez a hatóság vagy testület minden szükséges lépést megtesz a versenytárgyalással kapcsolatos információk bizalmas kezelése érdekében.

IV. FEJEZET

AZ ÁTVITELI HÁLÓZAT ÜZEMELTETÉSE

8. cikk

Az átvitelirendszer-üzemeltetők kijelölése

A tagállamok vagy az általuk erre felkért, átviteli hálózatot tulajdonló vállalkozások a hatékonyság és a gazdasági egyensúly figyelembevételével, a tagállam által megállapított időtartamra szólóan egy vagy több átvitelirendszer-üzemeltetőt jelölnek ki. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az átvitelirendszer-üzemeltetők betartsák a 9-12. cikkben foglaltakat.

9. cikk

Az átvitelirendszer-üzemeltetők feladatai

Minden átvitelirendszer-üzemeltető felelős a következőkért:

a) biztosítja, hogy a hálózat hosszú távon képes legyen kielégíteni a villamos energia átvitelére vonatkozó ésszerű igényeket;

b) megfelelő átviteli kapacitás és a hálózat megbízhatóságának biztosításával hozzájárul az ellátás biztonságának fenntartásához;

c) szabályozza a hálózat energiaforgalmát, tekintetbe véve az összekapcsolt rendszerekkel folytatott energiacserét is. Ennélfogva az átvitelirendszer-üzemeltető felelős azért, hogy a hálózat biztonságos, megbízható legyen, és hatékonyan üzemeljen, továbbá e vonatkozásban azért is, hogy biztosítsa az összes szükséges kiegészítő szolgáltatás rendelkezésre állását, amennyiben ez a rendelkezésre állás független az egyéb, a szóban forgó átviteli hálózathoz kapcsolódó átviteli hálózatoktól;

d) elegendő információt nyújt azon hálózat rendszerüzemeltetőjének, amellyel hálózata kapcsolatban van, az összekapcsolt rendszerek biztonságos és hatékony üzemeltetésének, az összehangolt fejlesztés és a hálózatok együttműködtethetőségének biztosítása céljából;

e) tartózkodik a rendszerhasználókkal vagy a rendszerhasználók csoportjaival szembeni, különösen a kapcsolt vállalkozások javára történő megkülönböztetéstől;

f) ellátja a rendszerhasználókat azokkal az információkkal, amelyekre szükségük van a hálózathoz történő hatékony hozzáférés érdekében.

10. cikk

Az átvitelirendszer-üzemeltetők szétválasztása

(1) Ha az átvitelirendszer-üzemeltető egy vertikálisan integrált vállalkozás része, legalább jogi formájában, szervezeti, valamint döntéshozatali szempontból függetlennek kell lennie a nem az átvitellel kapcsolatos, további tevékenységektől. Ezek a szabályok nem keletkeztetnek kötelezettséget arra, hogy az átviteli rendszer eszközeit tulajdonjogi szempontból elválasszák a vertikálisan integrált vállalkozástól.

(2) Az (1) bekezdésben említett, az átvitelirendszer-üzemeltető függetlenségének biztosítása érdekében a következő minimumkövetelményeket kell alkalmazni:

a) az átvitelirendszer-üzemeltető irányításában részt vevő személyek nem vehetnek részt az integrált villamosenergia-ipari vállalkozás olyan szervezetében, amely a villamosenergia-termelés, -elosztás vagy -ellátás napi üzemviteléért közvetve vagy közvetlenül felelős;

b) megfelelő intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy az átvitelirendszer-üzemeltető irányításáért felelős személyek szakmai érdekeit olyan módon vegyék figyelembe, amely biztosítja számukra a független cselekvés lehetőségét;

c) az átvitelirendszer-üzemeltető tényleges, a vertikálisan integrált villamosenergia-ipari vállalkozástól független döntéshozatali jogkörrel rendelkezik a hálózat üzemeltetéséhez, karbantartásához és fejlesztéséhez szükséges eszközöket illetően. Ez nem akadályozhatja a megfelelő koordinációs mechanizmusokat, amelyek az anyavállalat gazdasági és irányítása feletti felügyeleti jogait biztosítják a leányvállalatba befektetett eszközei - a 23. cikk (2) bekezdésének megfelelően közvetve szabályozott - megtérülésének védelme érdekében. Ez, különösen az anyavállalat számára, lehetővé teszi, hogy jóváhagyja az átvitelirendszer-üzemeltető éves pénzügyi tervét, vagy bármely, ezzel egyenértékű eszközt, és hogy általános korlátokat szabjon a leányvállalat eladósodásának mértékére vonatkozóan. Ugyanakkor nem jogosítja fel az anyavállalatot, hogy a napi üzemvitellel kapcsolatos utasításokat adjon vagy az átviteli vezetékek építésével, illetve felújításával kapcsolatos egyedi döntésekkel kapcsolatban utasításokat adjon, ha azok nem haladják meg az engedélyezett pénzügyi tervben vagy bármely, azzal egyenértékű eszközben megszabott kereteket;

d) az átvitelirendszer-üzemeltető megfelelőségi programot állít össze, amely intézkedéseket határoz meg a megkülönböztető magatartás kizárása érdekében és biztosítja, hogy a program végrehajtását megfelelő módon ellenőrizzék. A program meghatározza az alkalmazottaknak a célkitűzés megvalósításához szükséges kötelezettségeit. A megfelelőségi program felügyeletéért felelős személy vagy testület éves jelentést készít a megtett intézkedésekről, amit nyilvánosságra hoz és eljuttat a 23. cikk (1) bekezdésében említett szabályozó hatósághoz.

11. cikk

A kapacitások teherelosztása és kiegyenlítése

(1) A villamosenergia-ellátásra vonatkozó szerződéses kötelezettségek - köztük a versenytárgyalási dokumentációból származó kötelezettségek - sérelme nélkül az átvitelirendszer-üzemeltető - amennyiben ezt a feladatot is ellátja - felelős a területén lévő termelőlétesítmények közötti teherelosztásért és a más rendszerekhez kapcsolódó rendszerösszekötők használatáért.

(2) A termelőlétesítmények közötti teherelosztást és a rendszerösszekötők használatát olyan objektív, nyilvánosságra hozott követelményrendszer alapján kell meghatározni, amelyet a tagállam hagyhat jóvá, és amelyet megkülönböztetéstől mentesen alkalmaznak, biztosítva ezzel a belső villamosenergia-piac megfelelő működését. Számításba kell venni a rendelkezésre álló termelőlétesítményekből és a rendszerösszekötőkön keresztül történő szállításból nyerhető villamos energia gazdasági elsőbbségét és a rendszer műszaki korlátait is.

(3) Egy tagállam megkövetelheti a hálózat rendszerüzemeltetőjétől, hogy a termelőlétesítmények teherelosztása során adjon elsőbbséget a megújuló energiaforrást vagy hulladékot használó, esetleg a kapcsolt hő- és villamos energiát termelő létesítményeknek.

(4) Az ellátás biztonságának érdekében egy tagállam határozhat úgy, hogy a belföldi, primer energiahordozót használó termelőlétesítményeknek biztosítsanak elsőbbséget az érintett tagállamban felhasznált villamos energia előállításához naptári évenként szükséges teljes primer energia 15 %-át meg nem haladó mértékben.

(5) A tagállamok megkövetelhetik az átvitelirendszer-üzemeltetőktől, hogy az átviteli hálózat - beleértve a rendszerösszekötő kapacitást is - fenntartására és fejlesztésére vonatkozó minimumkövetelményeknek eleget tegyenek.

(6) Az átvitelirendszer-üzemeltetők - amennyiben ezt a feladatot is ellátják - átlátható, megkülönböztetéstől mentes, piaci alapú eljárások alapján szerzik be a hálózatuk veszteségeit fedező energiát és a tartalék kapacitást.

(7) Az átvitelirendszer-üzemeltetők által a villamosenergia-hálózat egyensúlyának fenntartása érdekében alkalmazott szabályoknak - beleértve a villamos energia egyensúlytól való eltéréséért a rendszerhasználók részéről fizetendő díjakra vonatkozó szabályokat is - objektívnek, átláthatónak és megkülönböztetéstől mentesnek kell lenniük. Az átvitelirendszer-üzemeltetők által nyújtott, szolgáltatások feltételeit - beleértve a szabályokat és a tarifákat is - a 23. cikk (2) bekezdése értelmében megkülönböztetéstől mentes és költségeket tükröző módon kell kialakítani, és közzé kell tenni azokat.

12. cikk

Az átvitelirendszer-üzemeltetők titoktartási kötelezettsége

A 18. cikk vagy bármely, információ közreadására vonatkozó jogi kötelezettség sérelme nélkül az átvitelirendszer-üzemeltető megőrzi azoknak az üzleti szempontból érzékeny információknak a titkosságát, amelyekhez üzleti tevékenysége során hozzájut. A saját tevékenységével kapcsolatosan közreadott információkat, amelyek üzleti szempontból előnyösek lehetnek, megkülönböztetéstől mentes módon kell közreadni.

V. FEJEZET

AZ ELOSZTÓHÁLÓZAT ÜZEMELTETÉSE

13. cikk

Az elosztórendszer-üzemeltetők kijelölése

A tagállamok vagy az általuk erre felkért, elosztóhálózatot tulajdonló vagy azokért felelős vállalkozások a hatékonyság és a gazdasági egyensúly figyelembevételével, a tagállam által megállapított időtartamra szólóan egy vagy több elosztórendszer-üzemeltetőt jelölnek ki. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az elosztóhálózat rendszerüzemeltetői betartsák a 14-16. cikkben foglaltakat.

14. cikk

Az elosztórendszer-üzemeltetők feladatai

(1) Az elosztórendszer-üzemeltető biztonságos, megbízható és hatékony villamosenergia-elosztó rendszert tart fenn területén, a környezetvédelmi szempontok kellő figyelembevételével.

(2) Minden esetben tartózkodik a megkülönböztető bánásmódtól a rendszerhasználókkal vagy azok csoportjaival szemben, különösen a saját kapcsolt vállalkozásai javára.

(3) Az elosztórendszer-üzemeltető a rendszerhasználókat megfelelő módon tájékoztatja annak érdekében, hogy azok hatékonyan hozzáférhessenek a hálózathoz.

(4) Egy tagállam megkövetelheti az elosztórendszer-üzemeltetőtől, hogy a termelőlétesítmények teherelosztása során adjon elsőbbséget a megújuló energiaforrást vagy hulladékot használó, esetleg a kapcsolt hő- és villamos energiát termelő termelőlétesítményeknek.

(5) Az elosztórendszer-üzemeltetők - amennyiben ezt a feladatot is ellátják - átlátható, megkülönböztetéstől mentes, piaci alapú eljárások alapján szerzik be a hálózatuk veszteségeit fedező energiát és a tartalék kapacitást. Ez a követelmény nem sérti a 2002. január 1-je előtt kötött szerződések alapján vásárolt villamos energia felhasználását.

(6) Ahol az elosztórendszer-üzemeltető felel az elosztóhálózat egyensúlyáért, az általa az egyensúly fenntartása érdekében alkalmazott szabályoknak - beleértve a villamos energia egyensúlytól való eltéréséért a rendszerhasználók részéről fizetendő díjakra vonatkozó szabályokat is - objektívnek, átláthatónak és megkülönböztetéstől mentesnek kell lenniük. Az elosztórendszer-üzemeltetők által nyújtott szolgáltatások feltételeit - beleértve a szabályokat és a tarifákat is - a 23. cikk (2) bekezdésének értelmében megkülönböztetéstől mentes és költségeket tükröző módon kell kialakítani, és közzé kell tenni azokat.

(7) Az elosztóhálózat fejlesztésének tervezésekor az elosztórendszer-üzemeltetőnek a villamosenergia-kapacitás fejlesztésénél vagy kiváltásánál az energiahatékonysági/keresletoldali szabályozási intézkedést és/vagy a decentralizált termelőlétesítményeket kell figyelembe vennie.

15. cikk

Az elosztórendszer-üzemeltetők szétválasztása

(1) Ha az elosztórendszer-üzemeltető egy vertikálisan integrált vállalkozás része, legalább jogi formájában, szervezeti, valamint döntéshozatali szempontból függetlennek kell lennie a nem az elosztással kapcsolatos, további tevékenységektől. Ezek a szabályok nem keletkeztetnek kötelezettséget arra, hogy az elosztórendszer eszközeit tulajdonjogi szempontból elválasszák a vertikálisan integrált vállalkozástól.

(2) Az (1) bekezdés követelményein túlmenően, ha az elosztórendszer-üzemeltető egy vertikálisan integrált vállalkozás része, szervezeti és döntéshozatali szempontból függetlennek kell lennie a nem az elosztással kapcsolatos, további tevékenységektől. Ennek elérése érdekében a következő minimumkövetelményeknek kell eleget tenni:

a) az elosztórendszer-üzemeltető irányításában részt vevő személyek nem vehetnek részt az integrált villamosenergia-ipari vállalkozás olyan szervezetében, amely a villamosenergia-termelés, -elosztás vagy -ellátás napi üzemviteléért közvetve vagy közvetlenül felelős;

b) megfelelő intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy az elosztórendszer-üzemeltető irányításáért felelős személyek szakmai érdekeit olyan módon vegyék figyelembe, amely biztosítja számukra a független cselekvés lehetőségét;

c) az elosztórendszer-üzemeltető tényleges, a vertikálisan integrált villamosenergia-ipari vállalkozástól független döntéshozatali jogkörrel rendelkezik a hálózat üzemeltetéséhez, karbantartásához és fejlesztéséhez szükséges eszközöket illetően. Ez nem akadályozhatja a megfelelő koordinációs mechanizmusokat, amelyek az anyavállalat gazdasági és irányítása feletti felügyeleti jogait biztosítják a leányvállalatba befektetett eszközei - a 23. cikk (2) bekezdésének megfelelően közvetve szabályozott - megtérülésének védelme érdekében. Ez különösen az anyavállalat számára lehetővé teszi, hogy jóváhagyja az elosztórendszer-üzemeltető éves pénzügyi tervét, vagy bármely, ezzel egyenértékű eszközt, és hogy általános korlátokat szabjon a leányvállalat eladósodásának mértékére vonatkozóan. Ugyanakkor nem jogosítja fel az anyavállalatot, hogy a napi üzemvitellel kapcsolatos utasításokat adjon, vagy az elosztóvezetékek építésével, illetve felújításával kapcsolatos egyedi döntésekkel kapcsolatosan utasításokat adjon, ha azok nem haladják meg az engedélyezett pénzügyi tervben vagy bármely, azzal egyenértékű eszközben megszabott kereteket;

d) az elosztórendszer-üzemeltető megfelelőségi programot állít össze, amely intézkedéseket határoz meg a megkülönböztető magatartás kizárása érdekében és biztosítja, hogy a program végrehajtását megfelelő módon ellenőrizzék. A program meghatározza az alkalmazottaknak a célkitűzés megvalósításához szükséges kötelezettségeit. A megfelelőségi program felügyeletéért felelős személy vagy testület éves jelentést készít a megtett intézkedésekről, amit nyilvánosságra hoz és eljuttat a 23. cikk (1) bekezdésében említett szabályozó hatósághoz.

A tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák az (1) és (2) bekezdést azokra az integrált villamosenergia-ipari vállalkozásokra, amelyek százezernél kevesebb fogyasztót vagy kis, szigetüzemben működő rendszert látnak el.

16. cikk

Az elosztórendszer-üzemeltetők titoktartási kötelezettsége

A 18. cikk vagy bármely, információ közreadására vonatkozó jogi kötelezettség sérelme nélkül az elosztórendszer-üzemeltető megőrzi azoknak a gazdasági szempontból érzékeny információknak a titkosságát, amelyekhez üzleti tevékenysége során hozzájut; és megakadályozza, hogy a saját tevékenységgel kapcsolatos információ, amely üzleti szempontból előnyös lehet, megkülönböztető módon kerüljön nyilvánosságra.

17. cikk

A kombináltrendszer-üzemeltető

A 10. cikk (1) bekezdésében és a 15. cikk (1) bekezdésében foglalt előírások nem akadályozzák az átviteli és elosztóhálózatok egy rendszerüzemeltető általi kombinált üzemeltetését, amennyiben a rendszerüzemeltető jogi formájában, szervezeti, valamint döntéshozatali szempontból független a nem az átviteli vagy az elosztóhálózat üzemeltetésével kapcsolatos tevékenységektől, és amennyiben megfelel az a)-d) pontban felsorolt követelményeknek. Ezek a szabályok nem keletkeztetnek kötelezettséget, hogy a kombinált hálózat eszközeit tulajdonjogi szempontból elválasszák a vertikálisan integrált vállalkozástól:

a) a kombináltrendszer-üzemeltető irányításában részt vevő személyek nem vehetnek részt az integrált villamosenergia-ipari vállalkozás olyan szervezetében, amely a villamosenergia-termelés vagy -ellátás napi üzemviteléért közvetve vagy közvetlenül felelős;

b) megfelelő intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy a kombináltrendszer-üzemeltető irányításában részt vevő személyek szakmai érdekeit úgy határozzák meg, hogy azok képesek legyenek függetlenül eljárni;

c) a kombináltrendszer-üzemeltetőnek tényleges, a vertikálisan integrált villamosenergia-ipari vállalkozástól független döntéshozatali jogkörrel kell rendelkeznie a hálózat üzemeltetéséhez, karbantartásához és fejlesztéséhez szükséges eszközöket illetően. Ez nem akadályozhatja a megfelelő koordinációs mechanizmusokat, amelyek az anyavállalt gazdasági és irányítása feletti felügyeleti jogait biztosítják a leányvállalatba fektetett eszközöknek a 23. cikk (2) bekezdésének megfelelően közvetve szabályozott megtérülésének védelme érdekében. Ez különösen az anyavállalat számára lehetővé teszi, hogy jóváhagyja a kombináltrendszer-üzemeltető éves pénzügyi tervét, vagy bármely, ezzel egyenértékű eszközt, és hogy általános korlátokat szabjon a leányvállalat eladósodásának mértékére vonatkozóan. Ugyanakkor nem jogosítja fel az anyavállalatot, hogy a napi üzemvitellel kapcsolatos utasításokat adjon, vagy az átviteli vagy elosztóvezetékek építésével, illetve felújításával kapcsolatos egyedi döntésekkel kapcsolatosan utasításokat adjon, ha azok nem haladják meg az engedélyezett pénzügyi tervben vagy bármely, azzal egyenértékű eszközben megszabott kereteket;

d) a kombináltrendszer-üzemeltető megfelelőségi programot állít össze, amely intézkedéseket határoz meg a megkülönböztető viselkedés kizárása érdekében, és biztosítja, hogy a program végrehajtását megfelelő módon ellenőrizzék. A program meghatározza az alkalmazottaknak a célkitűzés megvalósításához szükséges kötelezettségeit. A megfelelőségi program felügyeletéért felelős személy vagy testület éves jelentést készít a megtett intézkedésekről, amit nyilvánosságra hoz és eljuttat a 23. cikk (1) bekezdésében említett szabályozó hatósághoz.

VI. FEJEZET

A SZÁMVITEL SZÉTVÁLASZTÁSA ÉS ÁTLÁTHATÓSÁGA

18. cikk

A számvitelbe való betekintés joga

(1) A tagállamoknak vagy bármely, általuk kijelölt, illetékes hatóságnak - beleértve a 23. cikkben említett szabályozó hatóságokat is - a feladatuk ellátásához szükséges mértékben betekintési joguk van a villamosenergia-ipari vállalkozások számvitelébe a 19. cikkben meghatározottak szerint.

(2) A tagállamok vagy bármely, általuk kijelölt, illetékes hatóság - beleértve a 23. cikkben említett szabályozó hatóságokat is - megőrzi az üzleti szempontból érzékeny információk titkosságát. A tagállamok rendelkezhetnek ezeknek az információknak a felfedéséről, ahol ez az illetékes hatóságok számára feladataik ellátásához szükséges.

19. cikk

Számviteli szétválasztás

(1) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a villamosenergia-ipari vállalkozások számvitelüket a (2) és (3) bekezdésnek megfelelően végezzék.

(2) A villamosenergia-ipari vállalkozások tulajdonosi szerkezetüktől és jogi formájuktól függetlenül a Szerződés 44. cikke (2) bekezdésének g) pontja ( 12 ) alapján meghatározott jogi formájú társaságok éves beszámolójáról szóló, 1978. július 25-i 78/660/EK negyedik tanácsi irányelv ( 13 ) értelmében elfogadott, a korlátolt felelősségű társaságok éves beszámolójával kapcsolatos nemzeti jogszabályoknak megfelelően állítják össze, nyújtják be auditálásra és teszik közzé éves beszámolójukat.

Azok a vállalkozások, amelyeket jogszabály nem kötelez éves beszámolójuk közzétételére, beszámolójuk egy példányát székhelyükön a nyilvánosság rendelkezésére bocsátják.

(3) A villamosenergia-ipari vállalkozások belső számvitelükben külön elszámolást vezetnek az átviteli és elosztási tevékenységük mindegyikéről, mintha a szóban forgó tevékenységeket különálló vállalkozások végeznék, a hátrányos megkülönböztetés, a keresztfinanszírozás és a versenytorzulás elkerülése céljából. Elszámolást kell készíteniük - amely lehet összevont is - az átvitelhez vagy elosztáshoz nem kapcsolódó, egyéb villamosenergia-ipari tevékenységeikről is. 2007. július 1-jéig külön elszámolást kell vezetniük a feljogosított, illetve a nem feljogosított fogyasztóknak nyújtott ellátási tevékenységről. Az elszámolásokban részletezni kell az átviteli/elosztóhálózat tulajdonlásából származó bevételeket. Adott esetben összevont elszámolást kell vezetni az egyéb, nem villamosenergia-ipari tevékenységekről is. A belső számvitelnek tartalmaznia kell minden egyes tevékenység mérlegét és eredménykimutatását.

(4) A (2) bekezdésben említett auditálásnak különösen ki kell térnie a (3) bekezdésben említett, a hátrányos megkülönböztetés és keresztfinanszírozás elkerülésének igazolására.

VII. FEJEZET

A HÁLÓZATI HOZZÁFÉRÉS SZERVEZÉSE

20. cikk

Harmadik fél hozzáférése

(1) A tagállamok olyan rendszert hoznak létre, amelyben egy harmadik fél átviteli és elosztóhálózathoz való hozzáférését közzétett, minden feljogosított fogyasztóra vonatkozó tarifák alapján teszik lehetővé, objektív kritériumok alapján, a rendszerhasználók közötti megkülönböztetés nélkül. A tagállamok biztosítják, hogy ezeket a tarifákat, illetve a számításukhoz alkalmazott módszereket a 23. cikknek megfelelően hatálybalépésük előtt jóváhagyják; továbbá, hogy ezeket a tarifákat, illetve - amennyiben csak a módszerek kerültek jóváhagyásra - a módszereket hatálybalépésük előtt közzétegyék.

(2) Az átviteli- vagy az elosztórendszer-üzemeltető megtagadhatja a hálózati hozzáférést, ha nem áll rendelkezésre a szükséges kapacitás. A megtagadást kellőképpen megalapozott indokokkal kell alátámasztani, különös tekintettel a 3. cikkre. Megtagadás esetén és adott esetben a tagállamok gondoskodnak arról, hogy az átviteli- vagy az elosztórendszer-üzemeltető érdemi információt nyújtson azokról az intézkedésekről, amelyek a hálózat megerősítéséhez szükségesek lennének. Az információt kérő féltől az információ nyújtásának költségeinek megfelelő, méltányos díj kérhető.

21. cikk

Piacnyitás és viszonosság

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a feljogosított fogyasztók a következők:

a) 2004. július 1-jéig a 96/92/EK irányelv 19. cikkének (1)-(3) bekezdésében meghatározott feljogosított fogyasztók. A tagállamok minden év január 31-éig közzéteszik a feljogosított fogyasztók meghatározásának kritériumait;

b) legkésőbb 2004. július 1-jétől minden nem háztartási fogyasztó;

c) 2007. július 1-jétől minden fogyasztó.

(2) A villamosenergia-piacok megnyitása egyenlőtlenségeinek elkerülése érdekében:

a) nem tiltható meg ellátási szerződés kötése egy másik tagállam hálózatában lévő feljogosított fogyasztóval, ha a fogyasztó mindkét érintett hálózatban feljogosított fogyasztónak minősül;

b) azokban az esetekben, amikor egy, az a) pontban leírt ügyletet azért utasítanak el, mert a szóban forgó fogyasztó csupán az egyik hálózatban minősül feljogosított fogyasztónak, a Bizottság a piaci helyzet és a közérdek figyelembevételével kötelezheti a visszautasító felet arra, hogy megadja a kért ellátást azon tagállam kérésére, amelyikben a feljogosított fogyasztó székhelye található.

22. cikk

Közvetlen vezetékek

(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy lehetővé tegyék:

a) a területükön székhellyel rendelkező, összes villamosenergia-termelőnek és villamosenergia-ellátó vállalkozásnak azt, hogy közvetlen vezetéken keresztül lássa el villamos energiával saját létesítményeit, leányvállalatait és feljogosított fogyasztóit;

b) a területükön található feljogosított fogyasztók számára, hogy egy termelő- vagy ellátóvállalkozás közvetlen vezetéken keresztül láthassa el őket.

(2) A tagállamok meghatározzák azokat a követelményeket, amelyek alapján a területükön közvetlen vezetékek építésére az engedélyeket megadják. A követelményeknek objektívnek és megkülönböztetéstől mentesnek kell lenniük.

(3) Az (1) bekezdésben említett módon, közvetlen vezetéken nyújtott villamosenergia-ellátás lehetősége nem befolyásolja a 20. cikkel összhangban álló villamosenergia-ellátási szerződések megkötésének lehetőségét.

(4) A tagállamok engedélyt adhatnak közvetlen vezeték építésére akár - amennyiben alkalmazható - a 20. cikk alapján hálózati hozzáférés megtagadása esetén, akár a 23. cikk szerinti vitarendezési eljárás megindítása esetén.

(5) A tagállamok megtagadhatják közvetlen vezeték építésének engedélyezését, ha az engedély megadása a 3. cikk rendelkezéseit sértené. Az engedély megadása csak kellőképpen megindokolható érvek alapján tagadható meg.

23. cikk

Szabályozó hatóságok

(1) A tagállamok szabályozó hatóságnak egy vagy több illetékes testületet jelölnek ki. Ezek a hatóságok teljes mértékben függetlenek a villamosenergia-ipar érdekeitől. E cikk alkalmazásában felelősek legalább a piac megkülönböztetéstől mentességért, a hatékony versenyért és a piac hatékony működéséért, különösen a következők felügyeletével:

a) a rendszerösszekötő kapacitások irányítására és allokációjára vonatkozó szabályok, együttműködve az összekapcsolódásban érintett tagállamok szabályozó hatóságával vagy hatóságaival;

b) bármely mechanizmus, amely a nemzeti villamosenergia-hálózaton belül a szűk keresztmetszeteket kezeli;

c) az átviteli és elosztóvállalkozások számára az összekötetések kialakításához és a javításhoz szükséges idő;

d) az átviteli- és az elosztórendszer-üzemeltetők által nyilvánosságra hozott, a rendszerösszekötőkről, a hálózat használatáról és az érdekelt felek számára allokált kapacitásról szóló, megfelelő információk, figyelembe véve, hogy a nem összesített adatokat üzleti titokként kell kezelni;

e) a számvitel tényleges szétválasztása a 19. cikk szerint, biztosítva a termelő-, átviteli, elosztó- és ellátótevékenységek közötti keresztfinanszírozás megakadályozását;

f) az új villamosenergia-termelők hálózathoz történő csatlakozásának feltételei és tarifái, biztosítva, hogy ezek objektívek, átláthatóak és megkülönböztetéstől mentesek legyenek, különösen figyelembe véve a különféle megújuló energiaforrásokat használó technológiák, a elosztott villamosenergia-termelés és a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés alkalmazásának költségeit és előnyeit;

g) az átviteli- és az elosztórendszer-üzemeltetők milyen mértékben teljesítik a 9. és 14. cikkben megállapított feladataikat;

h) az átláthatóság és a verseny mértéke.

Az e cikknek megfelelően létrehozott hatóságok éves jelentést hoznak nyilvánosságra az a)-h) pontban meghatározott felügyeleti tevékenységük eredményéről.

(2) A szabályozó hatóságok felelősek legalább a következő feltételek kiszámításához és meghatározásához használt módszerek, azok hatálybalépése előtt történő megállapításáért vagy jóváhagyásáért:

a) a nemzeti hálózathoz való csatlakozás és a hálózati hozzáférés feltételei, beleértve az átviteli és elosztási tarifákat is. A tarifákat vagy a módszereket úgy kell kialakítani, hogy a hálózatok szükséges beruházásait úgy lehessen elvégezni, hogy az biztosítsa a hálózatok működőképességét;

b) kiegyenlítő szolgáltatások nyújtásának feltételei.

(3) A (2) bekezdés ellenére a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a szabályozó hatóságok kötelesek a tagállam hatáskörrel rendelkező testületéhez formális döntéshozatalra benyújtani a tarifákat vagy legalább az ugyanabban a bekezdésben említett módszereket, valamint a (4) bekezdésben említett módosításokat. Az illetékes testületnek ebben az esetben jogában áll a szabályozó hatóság által benyújtott döntéstervezetet jóváhagyni, illetve visszautasítani. Ezeket a tarifákat, módszereket, vagy azok módosításait a formális jóváhagyó határozattal együtt közzé kell tenni. A döntéstervezet esetleges formális visszautasítását - az indoklással együtt - szintén közzé kell tenni.

(4) A szabályozó hatóságok jogosultak szükség esetén megkövetelni az átviteli- és az elosztórendszer-üzemeltetőktől az (1), (2) és (3) bekezdésben említett feltételek, tarifák, szabályok, mechanizmusok és módszerek megváltoztatását annak érdekében, hogy azok arányosak és megkülönböztetéstől mentesen alkalmazhatóak legyenek.

(5) Bármely, egy átviteli- vagy elosztórendszer-üzemeltetővel szemben panasszal élő fél az (1), (2) és (4) bekezdésben említett kérdésekkel kapcsolatos panaszait a szabályozó hatósághoz nyújthatja be, amely az ügyben vitarendező hatóságként eljárva a panasz beérkezését követő két hónapon belül döntést hoz. Ha a szabályozó hatóságnak további információkra van szüksége, ez az időtartam két hónappal meghosszabbítható. Ez az időtartam a panaszos beleegyezésével az említett határidőkön túl is meghosszabbítható. A döntés kötelező érvényű mindaddig, amíg azt jogorvoslat alapján meg nem változtatják.

Ha a panasz a nagyobb, új termelőlétesítmények csatlakozási tarifáira vonatkozik, a két hónapos időtartamot a szabályozó hatóság meghosszabbíthatja.

(6) Bármely érintett fél, aki vagy amely jogosult panaszt emelni a (2), (3) vagy (4) bekezdés szerinti, módszerekre vonatkozó döntéssel szemben, vagy ahol a szabályozó hatóságnak a javasolt módszerekre vonatkozóan konzultációs kötelezettsége van, a döntés vagy a döntéstervezet közzétételét követő két hónapon belül vagy, ha a tagállam úgy rendelkezik, rövidebb időn belül - a döntés felülvizsgálatát kérheti. A kérelemnek nincs halasztó hatálya.

(7) A tagállamok intézkedéseket hoznak annak érdekében, hogy az (1)-(5) bekezdésben említett feladataikat a szabályozó hatóságok hatékonyan és eredményesen tudják ellátni.

(8) A tagállamok megfelelő és hatékony szabályozási, ellenőrzési és átláthatóságot biztosító mechanizmusokat hoznak létre azért, hogy elkerülhető legyen bármilyen piaci erőfölénnyel való - különösen a fogyasztók sérelmére történő - visszaélés és ellenséges felvásárlásra irányuló magatartás. Ezeknél a mechanizmusoknál figyelembe veszik a Szerződés, és különösen annak 82. cikkének rendelkezéseit.

2010-ig a tagállamok illetékes hatóságai minden év július 31-éig, a versenyjog rendelkezéseinek megfelelően jelentést küldenek a Bizottságnak a piaci erőfölényről, valamint az ellenséges felvásárlásra irányuló és versenyellenes magatartásról. A jelentésben ezenkívül ismertetni kell a tulajdonosi szerkezet változásait és a nemzeti szinten hozott, a piaci szereplők megfelelő mértékű változatosságát biztosító, illetve az összekapcsolásokat és a versenyt ösztönző gyakorlati intézkedéseket. 2010-től kezdődően az illetékes hatóságok kétévente készítenek ilyen jelentést.

(9) A tagállamok gondoskodnak a megfelelő intézkedések meghozataláról - beleértve a nemzeti jog szerint alkalmazandó közigazgatási intézkedéseket és büntetőjogi eljárásokat - azok ellen a felelős természetes vagy jogi személyek ellen, akik vagy amelyek ennek az irányelvnek a bizalmas információk kezelésére vonatkozó rendelkezéseit megsértik.

(10) Határokon átnyúló viták esetén az a szabályozó hatóság jogosult döntést hozni, amelyik illetékes a hálózati hozzáférést, vagy a hálózat használatát megtagadó rendszerüzemeltetővel szemben.

(11) Az (5) és (6) bekezdésben említett panaszok nem sérthetik a jogorvoslatra vonatkozó közösségi vagy nemzeti joggyakorlatot.

(12) A nemzeti szabályozó hatóságok - a Bizottsággal és egymással átlátható módon együttműködve - hozzájárulnak a belső piac fejlesztéséhez és egyenlő piaci feltételek kialakításához.

VIII. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

24. cikk

Biztonsági intézkedések

Az energiapiacon fellépő hirtelen válság esetén, vagy amikor személyek biztonsága és testi épsége, készülékek, berendezések biztonsága vagy a hálózat integritása kerül veszélybe, a tagállamok ideiglenesen megtehetik a szükséges biztonsági intézkedéseket.

Ezek az intézkedések csak a legkisebb lehetséges mértékben zavarhatják a belső piac működését, és nem haladhatják meg a hirtelen felmerült nehézségek orvoslásához elengedhetetlenül szükséges mértéket.

Az érintett tagállam haladéktalanul jelenti a megtett intézkedéseket a többi tagállamnak és a Bizottságnak, amely dönthet úgy, hogy a tagállamnak módosítania kell, vagy meg kell szüntetnie az ilyen intézkedéseket, amennyiben azok torzítják a versenyt és kedvezőtlenül, a közérdekkel ellentétes módon befolyásolják a kereskedelmet.

25. cikk

A villamos energia importjának felügyelete

A tagállamok háromhavonként tájékoztatják a Bizottságot a villamos energia importjáról, a megelőző három hónapban harmadik országokból érkező fizikai energiaforgalom tekintetében.

26. cikk

Eltérések

(1) Azok a tagállamok, amelyek ezen irányelv hatálybalépését követően bizonyítani tudják, hogy alapvető problémák vannak kis, szigetüzemben működő rendszereik üzemeltetésével, a IV., V., VI. és VII. fejezet vonatkozó rendelkezéseitől a szigetüzemben működő mikrorendszerek esetében a III. fejezet vonatkozó rendelkezéseitől eltérésért folyamodhatnak felújítás, fejlesztés és a meglévő kapacitás növelése esetén; az eltérést a Bizottság hagyhatja jóvá. A Bizottság a döntéshozatalt megelőzően tájékoztatja a tagállamokat a kérelmekről, tekintettel az információk bizalmas kezelésére. A döntést az Európai Unió Hivatalos Lapjában kell közzétenni. Ez a cikk Luxemburgra is vonatkozik.

(2) Az a tagállam, amelynek az ezen irányelv hatálybalépését követően alapvető, műszaki természetű problémái vannak a piac megnyitásával a 21. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett nem háztartási fogyasztók korlátozott csoportja tekintetében, e rendelkezés vonatkozásában eltérésért folyamodhat, amelyet a Bizottság hagyhat jóvá, a 30. cikk (1) bekezdésében említett időponttól számított legfeljebb 18 hónapos időtartamra. Az eltérésre vonatkozó engedély a 21. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett időpontban mindenesetben lejár.

(3) Észtországnak 2012. december 31-ig átmeneti eltérést kell engedélyezni a 21. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontja alkalmazása tekintetében. Észtország megteszi a villamosenergia-piaca megnyitásának biztosításához szükséges intézkedéseket. A piac megnyitását a referencia-időszak során folyamatosan kell elvégezni, azzal a céllal, hogy a piac teljes megnyitására 2013. január 1-jéig sor kerüljön. 2009. január 1-jén a piac megnyitásának legalább a fogyasztás 35 %-ára kell kiterjednie. Észtország évente tájékoztatja a Bizottságot a fogyasztói küszöbértékekről, a jogosultságot a végső fogyasztókra is kiterjesztve.

27. cikk

Felülvizsgálati eljárás

Abban az esetben, ha a 28. cikk (3) bekezdésében említett jelentés alapján - ha egy tagállamban a hálózati hozzáférés megvalósításának hatékony módja, amely teljes mértékben eredményes, megkülönböztetéstől mentes, akadálytalan hálózati hozzáférést tesz lehetővé - a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy az ezen irányelv alapján a vállalkozások számára előírt bizonyos kötelezettségek (beleértve az elosztórendszer-üzemeltetőkre vonatkozó jogi szétválasztási kötelezettségeket) nem állnak arányban az elérni kívánt céllal, az adott tagállam kérelmet nyújthat be a Bizottsághoz a kérdéses követelmények alól való felmentés érdekében.

A kérelmet a tagállam haladéktalanul benyújtja a Bizottsághoz, mellékelve minden releváns információt annak bizonyítására, hogy a jelentésben megállapított tényleges hálózati hozzáférés a jövőben is megmarad.

Az értesítés kézhezvételét követő három hónapon belül a Bizottság állást foglal a tagállam kérelmét illetően, és adott esetben javaslatot terjeszt be az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz az irányelv vonatkozó rendelkezéseinek módosítására. Az irányelv módosítására tett javaslataiban a Bizottság javasolhatja a tagállam felmentését bizonyos követelmények alól, feltéve ha a tagállam adott esetben végrehajtja a szükséges, azonos hatással bíró intézkedéseket.

28. cikk

Jelentés

(1) A Bizottság felügyeli és felülvizsgálja ennek az irányelvnek az alkalmazását, és átfogó, az elért eredményeket bemutató jelentést küld az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az irányelv hatálybalépését követő első év vége előtt, majd ezt követően évente. A jelentés minimum tartalmi követelményei:

a) egy teljes és tökéletesen működő belső villamosenergia-piac létrehozása közben szerzett tapasztalatok és az elért előrehaladás, valamint a még meglévő akadályok, beleértve a piaci erőfölény, a piaci koncentráció, az ellenséges felvásárlásra irányuló vagy versenyellenes magatartás vonatkozásait és ezeknek a piac torzulásában jelentkező hatását;

b) milyen mértékben voltak eredményesek az ezen irányelvben foglalt szétválasztási és tarifamegállapítási előírások a Közösség villamosenergia-rendszeréhez való tisztességes és megkülönböztetéstől mentes hozzáférés és az azonos szintű verseny biztosításához, valamint a villamosenergia-piac fogyasztók előtti megnyitásának gazdasági, környezetvédelmi és társadalmi következményei;

c) a villamosenergia-hálózat kapacitása szintjének és a villamosenergia-ellátás biztonságának vizsgálata a Közösségen belül, különös tekintettel a jelenlegi és várható kínálat/kereslet egyensúlyra, figyelembe véve a területek közötti fennálló reális cserekapacitást;

d) különös figyelmet kell fordítani a tagállamokban végrehajtott intézkedésekre, amelyekkel a csúcsigényeket és egy vagy több szolgáltató kiesését kezelik;

e) a 15. cikk (2) bekezdésében meghatározott, a küszöbérték esetleges módosítását célzó eltérés alkalmazása;

f) általános értékelés a villamos energiát termelő, exportáló vagy szállító harmadik országokkal szembeni, kétoldalú kapcsolatok terén elért előrehaladásról, beleértve a piaci integráció terén elért előrehaladást, a villamosenergia-kereskedelem társadalmi és környezetvédelmi hatásai és a harmadik országok hálózatához való hozzáférés terén elért előrehaladást;

g) az ezen irányelv rendelkezéseihez nem kapcsolódó, esetleges harmonizációs követelmények iránti igény;

h) a tagállamok által a gyakorlatban alkalmazott, a 3. cikk (6) bekezdésében leírtaknak megfelelő energiacímkézési módszer, valamint hogy ennek során hogyan vették figyelembe a Bizottság vonatkozó ajánlásait.

Adott esetben a jelentés tartalmazhat ajánlásokat is, különösen ami a címkézési előírások hatókörét és módozatait illeti, beleértve például azt, hogyan készítenek hivatkozásokat a meglévő hivatkozási forrásokhoz, valamint ezen források tartalmát; ezenkívül arról, hogy hogyan lehet legalább a különböző energiaforrások felhasználásával történő villamosenergia-termelés során keletkező szén-dioxid-kibocsátás és radioaktív hulladék környezeti hatására vonatkozó információt átlátható, könnyen hozzáférhető és összehasonlítható módon rendelkezésre bocsátani az Európai Unió egészében, azokról a módokról, amelyek alapján egyszerűsíthetőek azok az intézkedések, amelyeket a tagállamokban a szolgáltatók által nyújtott információk pontosságának ellenőrzése érdekében tesznek; továbbá a piaci koncentráció és a piaci erőfölény negatív hatásai ellen tett intézkedésekről.

(2) Minden második évben az (1) bekezdésben említett jelentésnek tartalmaznia kell egy, a tagállamoknak a közszolgáltatási kötelezettségek kielégítése érdekében tett, különböző intézkedéseiről szóló elemzést, valamint az ezen intézkedések hatékonyságáról és különösen a villamos energia piacon zajló versenyre gyakorolt hatásáról készített vizsgálat eredményét. Adott esetben a jelentés ajánlásokat is tartalmazhat azokra a nemzeti szinten alkalmazható intézkedésekre vonatkozóan, amelyek segítségével magas közszolgáltatási színvonal érhető el, vagy olyan intézkedésekre vonatkozóan, amelyekkel a piac lezárása megakadályozható.

(3) A Bizottság legkésőbb 2006. január 1-jén részletes jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben bemutatja a belső villamosenergia-piac kialakításában elért eredményeket. A jelentés különösen a következőkre terjed ki:

- a megkülönböztetéstől mentes hálózati hozzáférés megléte,

- a hatékony szabályozás,

- a rendszerösszekötő infrastruktúra fejlesztése és az ellátás biztonságának helyzete a Közösségben,

- a piacnyitás kisvállalkozásokra és háztartásokra gyakorolt előnyeinek mértéke, különös tekintettel a közszolgáltatási és egyetemes szolgáltatási szabványokra,

- a piac valódi versenyre való nyitottságának tényleges mértéke, beleértve a piaci erőfölény, a piaci koncentráció és az ellenséges felvásárlásra irányuló vagy versenyellenes magatartás vonatkozásait,

- a fogyasztók szolgáltató váltásának, illetve a tarifák újratárgyalásának tényleges mértéke,

- az árak fejlődése, beleértve a szolgáltatás árait is, a piacnyitás fokának függvényében,

- az irányelv alkalmazása során nyert tapasztalatok, ami a vertikálisan integrált vállalkozásokban a rendszerüzemeltetők tényleges függetlenségét illeti, valamint az a kérdés, hogy vajon kifejlesztettek-e olyan további intézkedéseket a funkcionális függetlenség és a számvitel szétválasztása mellett, amelyek a jogi szétválasztással azonos hatásúak.

Adott esetben a Bizottság javaslatokat terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé, különösen a magas közszolgáltatási színvonal biztosítása érdekében.

Adott esetben a Bizottság javaslatokat terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé, különösen az elosztórendszer-üzemeltetők 2007. július 1-je előtti, teljes és valódi függetlenségének biztosítására vonatkozóan. Ahol szükséges, ezek a javaslatok - a versenyjoggal összhangban - a piaci erőfölény, a piac koncentrációja és az ellenséges felvásárlásra irányuló vagy versenyellenes magatartás kiküszöbölése érdekében végrehajtandó intézkedéseket is tartalmaznak.

29. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 90/547/EGK irányelv 2004. július 1-jétől hatályát veszti.

A 96/92/EK irányelv 2004. július 1-jétől hatályát veszti a tagállamoknak az említett irányelv átvételére és alkalmazására vonatkozó határidő-kötelezettségének sérelme nélkül. A hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásokat az ezen irányelvre történő hivatkozásnak kell tekinteni, és a B. mellékletben található megfelelési táblázat szerint kell olvasni.

30. cikk

Végrehajtás

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 2004. július 1-jéig megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(2) A tagállamok a 15. cikk (1) bekezdésének végrehajtását 2007. július 1-jéig elhalaszthatják. Ez nem érinti a 15. cikk (2) bekezdésének rendelkezéseit.

(3) Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

31. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

32. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

A. MELLÉKLET

Fogyasztóvédelmi intézkedések

A fogyasztóvédelemre vonatkozó közösségi jogszabályok, különösen a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 14 ), valamint a 93/13/EK tanácsi irányelv ( 15 ) sérelme nélkül a 3. cikkben említett intézkedéseknek biztosítaniuk kell, hogy a fogyasztóknak:

a) jogukban áll olyan szerződést kötni a villamosenergia-szolgáltatójukkal, amely tartalmazza a következőket:

- a szolgáltató megnevezése és címe,

- a nyújtott ellátások, azok felajánlott minőségi színvonala, valamint az első csatlakozás időpontja,

- amennyiben felajánlják, a felkínált karbantartási szolgáltatás típusai,

- azok az eszközök és módok, amelyek segítségével az érvényes tarifákra és karbantartási díjakra vonatkozó, aktuális információkhoz hozzá lehet jutni,

- a szerződés időtartama, a meghosszabbítás feltételei, illetve az ellátások és a szerződés megszüntetésének feltételei, és bármely, a felmondásra vonatkozó jog,

- kártérítési vagy visszatérítési előírások, a szerződésben vállalt ellátás minőségi színvonalának be nem tartása esetén, és

- a vitarendezési eljárások kezdeményezésének módja, az f) ponttal összhangban.

A feltételeknek tisztességesnek kell lenniük, és előzetesen ismertetni kell azokat. Ezeket az információkat minden esetben a szerződés megkötése vagy visszaigazolása előtt kell megadni. Ha a szerződést közvetítőkön keresztül kötik, a fenti információkat akkor is még a szerződés megkötése előtt kell megadni;

b) megfelelő időben tudomásukra hozzák, ha a szerződési feltételekben módosítás várható, és az értesítéssel együtt felhívják a figyelmüket az elállás jogára. Az ellátást nyújtók a fogyasztókat megfelelő időben közvetlenül tájékoztatják minden díjemelésről, minden esetben azonban a díjemelést követő szokásos számlázási időszak lejártát megelőzően. A tagállamok biztosítják, hogy a fogyasztók felmondhassák a szerződésüket, ha a villamosenergia-szolgáltató által ajánlott új feltételeket nem fogadják el;

c) átlátható információt kapjanak az érvényes árakról és tarifákról, valamint a villamosenergia-ellátáshoz való hozzáférés és használat általános szerződési feltételeiről;

d) többféle fizetési mód közül ajánljanak fel választást. A szerződési feltételekben mutatkozó eltérések a szolgáltatónak a különféle fizetési rendszerekből származó költségeit tükrözik. Az általános szerződési feltételeknek tisztességeseknek és áttekinthetőknek kell lenniük. Világosan és érthetően kell megfogalmazni azokat. A fogyasztókat védeni kell a félrevezető vagy tisztességtelen értékesítési módszerek ellen;

e) külön díj fizetése nélkül válthassanak szolgáltatót;

f) panaszait átlátható, egyszerű és olcsó eljárások során intézzék. Ezek az eljárások lehetővé teszik a jogviták tisztességes és haladéktalan rendezését, és ahol erre a fogyasztó jogosult, visszatérítés és/vagy kártérítés nyújtását. Az eljárások, ahol ez lehetséges, a 98/257/EK bizottsági ajánlásban ( 16 ) meghatározott elveket követik;

g) tájékoztatást kapjanak az egyetemes szolgáltatással kapcsolatos jogaikról, amennyiben a tagállamoknak a 3. cikk (3) bekezdésének értelmében hozott rendelkezései alapján hozzájutnak ahhoz.

B. MELLÉKLET

Megfelelési táblázat

( 1 ) HL C 240. E, 2001.8.28., 60. o. és HL C 227. E, 2002.9.24., 393. o.

( 2 ) HL C 36., 2002.2.8., 10. o.

( 3 ) Az Európai Parlament 2002. március 13-i véleménye (HL C 47. E, 2003.2.27., 350. o.), a Tanács 2003. február 3-i közös álláspontja (HL C 50. E, 2003.3.4., 15. o.) és az Európai Parlament 2003. június 4-i határozata (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé)

( 4 ) HL L 27., 1997.1.30., 20. o.

( 5 ) HL L 176., 2003.7.15., 57. o.

( 6 ) HL L 176., 2003.7.15., 1. o.

( 7 ) HL L 313., 1990.11.13., 30. o. A legutóbb a 98/75/EK bizottsági irányelvvel (HL L 276., 1998.10.13., 9. o.) módosított irányelv.

( 8 ) HL L 395., 1989.12.30., 1. o. A legutóbb az 1310/97/EK rendelettel (HL L 180., 1997.7.9., 1. o.) módosított rendelet.

( 9 ) A 83/349/EGK irányelv címe az Amszterdami Szerződés 12. cikkével összhangban az Európai Közösséget létrehozó szerződés cikkei átszámozásának figyelembevételével módosult; az eredeti hivatkozás az 54. cikk (3) bekezdésének g) pontja volt.

( 10 ) HL L 193., 1983.7.18., 1. o. A legutóbb a 2001/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 283., 2001.10.27., 28. o.) módosított irányelv.

( 11 ) HL L 204., 1998.7.21., 37. o. A legutóbb a 98/48/EK irányelvvel (HL L 217., 1998.8.5., 18. o.) módosított irányelv.

( 12 ) A 78/660/EGK irányelv címe az Amszterdami Szerződés 12. cikkével összhangban az Európai Közösséget létrehozó szerződés cikkei átszámozásának figyelembevételével módosult; az eredeti hivatkozás az 54. cikk (3) bekezdésének g) pontja volt.

( 13 ) HL L 222., 1978.8.14., 11. o. A legutóbb a 2001/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 283., 2001.10.27., 28. o.) módosított irányelv.

( 14 ) HL L 144., 1997.6.4., 19. o.

( 15 ) HL L 95., 1993.4.21., 29. o.

( 16 ) HL L 115., 1998.4.17., 31. o.