BH 1991.2.74 Ha valamely állami támogatás megadása nem kötelező jellegű államigazgatási aktussal történik, a támogatás varható összegét kártérítési igény alapjaként nem lehet figyelembe venni [Ptk. 355. §, 24/1979. (XI. 1.) PM-KKM együttes rendelet 2. § (1) bek.].

A felperes a keresetében előadta, hogy az alperes az általa az 1985/ 86. és az 1986/87. gazdasági években értékesített gyökeres gyümölcsszaporító anyag után a felperesnek a jogszabályban előírt fajtahasználati díjból többszöri felhívás ellenére csupán 219 274 Ft-ot fizetett meg. Ezért kérte a leszállított keresetében az alperest 2 929 946 Ft-nak és késedelmi kamatainak kártérítés címén való megfizetésére kötelezni.

Az elsőfokú bíróság az alperest 2 056 388 Ft és kamatai megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A felek fellebbezése folytán az elsőfokú bíróság ítéletét a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte. Végzésében megállapította, hogy a többször módosított 19/1980. (VI. 6.) MT rendelet 5. §-ának (1) bekezdése értelmében a bejelentő gazdálkodó szervezetet fajtahasználati díj illeti meg. A növény nemesítője, fajtafenntartó nemesítője pedig fajtajutalékra jogosult. Rámutatott arra is, hogy a 15/1980. (VI. 20.) MÉM rendelet 14. §-a értelmében a fajtahasználati díj jogosultja kizárólag a bejelentő gazdálkodó szervezet, a díj kötelezettje a felhasználó, mégpedig a forgalmazó útján. A fajtajutalék a fajtahasználati díj 30 %-a.

Az új eljárásban ennek figyelembevételével tisztázni kellett, hogy a felperes valamennyi, a perben megjelölt fajta után jogosult-e fajtahasználati díjra, illetőleg melyek azok a fajták, amelyek forgalmazása után fajta jutalék jár a részére, illetőleg tisztázni kellett azon összeget, amely az alperes felróható magatartásával okozati összefüggésben a felperesnél kárként felmerült. Újabb ítéletében az elsőfokú bíróság az alperest 332 122 Ft és ennek 1989. január 31-től, továbbá 1 070 876 Ft és ennek 1987. július l-jétől a kifizetésig számított évi 20 %-os késedelmi kamatai megfizetésére kötelezte, a kereset ezt meghaladó részét pedig elutasította.

Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett. A felperes az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával, az exportértékesítés után az alperes által felvett összegek beszámítását és ezek 7 %-ával az alperes marasztalását felemelni kérte. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az alperes javára a perbeli időszakra számolt el az 1989. január 30-án átutalt 2 033 894 Ft-ból 733 894 Ft-ot. Álláspontja szerint ez egy későbbi időszakra vonatkozó átutalás volt. Az alperes az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, a kártérítés mértékének, a marasztalási összegnek a leszállítását kérte.

A felperes fellebbezése nem, míg az alperes fellebbezése részben alapos.

A fellebbezési tárgyaláson a felperes már nem vitatta, hogy a 733 894 Ft-os összeget az alperes a jelen perbeli jogviszonyban fennálló tartozására utalta át. Az alperes exportértékesítése után termeléskorszerűsítés címén kapott összegnek a vételárhoz való számítása iránt előterjesztett kérelme pedig alaptalan. A fenti címen az alperes kérelmére a Pénzügyminisztérium által a Külkereskedelmi Minisztériummal egyeztetve megadott termeléskorszerűsítési támogatás [24/1979. (XI. 1.) PM-KKM együttes rendelet] ugyanis az alperesnek nem jogszabály szerint járó, meghatározott mértékű és minden esetben mérlegelés nélkül kiutalandó ártámogatás, hanem annak megadása, valamint mértéke az állami költségvetésből ezen a címen elkülönített összeg felett rendelkező államigazgatási szerv - az adott esetben a pénzügyminiszter által vezetett Tárcaközi Bizottság [Pv. 2. § (2) bek.] - diszkrecionális hatáskörébe tartozó juttatás.

Minden olyan esetben, amikor valamely állami támogatás nem normatív alapon, kötelező jelleggel jár egy meghatározott tevékenység után, az ezen a címen felvett összeg a kártérítés alapjába nem számítható bele. Helyesen járt el ezért az elsőfokú bíróság, amikor a felperesnek járó kártérítéshez ezeket az összegeket nem számította hozzá [Ptk. 355, § (1)-(4) bek.]. Ilyen körülmények között a felperes fellebbezése nem alapos.