BH 1976.6.260 I. A házasság felbontásának egyező akaratnyilvánítás alapján való kérése esetében a bíróság mindaddig nem dönthet a házasság felbontása kérdésében, amíg a Csjt. 18. §-ának (1) bekezdésében említett valamennyi kérdésben nem kötöttek a felek a bíróság által jóváhagyott egyezséget, illetőleg amíg ezek a kérdések nem váltak döntésre alkalmassá, mely esetben a bíróságnak ezekben a kérdésekben a házasság felbontásával együtt kell döntenie [Csjt. 18. § (1) bek., 7/1974. (VI. 27.) IM sz. r. 25. §, 9. sz. Irányelv].

II. A házasság felbontása esetében a közös kiskorú gyermek elhelyezése és tartása felől - szükség esetében - erre irányuló kereseti kérelem hiányában is határozni kell [Csjt. 76. §, Pp. 290. § (1) bek., 12/1974. (V. 14.) MT sz. r.].

A felperes a keresetében házasságának felbontását kérte azzal, hogy a bíróság kötelezze az alperest a perköltség fele részének megfizetésére.

Az alperes a házasság felbontását nem ellenezte és egyben teljes személyes költségmentesség! engedélyezését kérte. A járásbíróság ezt a kérelmet teljesítette.

A peres felek személyes meghallgatásuk során előadták, hogy a házasság felbontásával kapcsolatos minden vitás kérdésben megegyeztek. Házas együttélésüket a felperes szolgálati lakásában folytatták, ahonnan az alperes 1971. júniusában szüleihez költözött. Ettől az időponttól az 1956. augusztusában és az 1959. márciusában született gyermekek a felperesnél vannak, akik az alperessé 1 való érintkezésüket "önállóan intézik". Az alperes a felperessel szemben házassági vagyonjogi igényt nem érvényesített, ugyanakkor a felperes nem követelt gyermektartásdíjat az alperestől.

Az első tárgyalást követően a felperes bejelentette, hogy a további 500 Ft illeték lerovását "az alperes költségmentességére tekintettel mellőzi."

A járásbíróság a felek házasságát a Csjt. 18. §-a (1) bekezdésének második mondatára hivatkozással felbontotta. Az ítélet indokolásában ismertette, hogy a felek peren kívül milyen megegyezésre jutottak a házasság felbontásával kapcsolatos kérdésekben, kiemelte, hogy bírói egyezségkötés híján is a felek egyező akaratnyilvánítására tekintettel bontotta fel a házasságot. A perköltség viseléséről nem rendelkezett arra hivatkozással, hogy a felek "a perköltség vonatkozásában intézkedést nem kértek."

A járásbíróság ítélete fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.

A jogerős ítélet ellen törvénysértésre hivatkozással emelt törvényességi óvás alapos.

A Csjt. 18. §-ának (1) bekezdése értelmében a házasságot bármelyik házastárs kérelmére - a házassági bontóper lefolytatása után - fel kell bontani, ha a házasélet közöttük teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. Erre utal különösen a házastársaknak a házasság felbontására irányuló végleges elhatározáson alapuló, befolyásmentes, egyező akaratnyilvánítása, feltéve, hogy a házastársak a közös gyermek elhelyezése, tartása, a szülő és a gyermek közötti érintkezés, továbbá a házastársi tartás, valamint a közös lakás használata kérdésében megegyeztek, egyezségüket a bíróság jóváhagyta, illetőleg ezekben a kérdésekben a bíróság a házasság felbontásával együtt - kérelmükre - dönt.

A 7/1974. (VI. 27.) IM sz. rendelet 25. §-a szerint a bíróság a házasság felbontása felől - ha azt a felek egyező akaratnyilvánításuk alapján kérték -addig nem dönthet, amíg a Csjt. 18. §-ának (1) bekezdésében említett valamennyi kérdésben egyezség nem jött létre, és azt a bíróság jóvá nem hagyta, illetőleg ezek a kérdések döntésre alkalmassá nem váltak. Az utóbbi esetben a házasság felbontásával együtt kell dönteni az említett kérdésekben is.