12/1974. (V. 14.) MT rendelet

a gyermektartásdíjról

A házasságról, a családról és a gyámságról szóló törvényt módosító 1974. évi I. törvény 111. §-ában kapott felhatalmazás alapján a Minisztertanács a következőket rendeli:

1. §

(1) A gyermektartásdíjat - megegyezés hiányában - a bíróság a tartásra köteles személy munkabére, járandósága, egyéb jövedelme (a továbbiakban: munkabére) és vagyoni viszonyai alapján állapítja meg. A munkabérhez hozzá kell számítani a kötelezettet megillető minden egyéb bérjellegű juttatást, továbbá minden egyéb rendszeres jövedelmet (részesedés, prémium, jutalom, egyéb jövedelem, stb., a továbbiakban együtt: juttatás).

(2) A tartásdíjat általában úgy kell megállapítani, hogy az gyermekenként elérje a kötelezett átlagos munkabérének és az őt megillető juttatásoknak a 20%-át. A kötelezettel szemben érvényesíthető összes tartási igény a munkabér és juttatások 50 százalékát nem haladhatja meg.

(3) A bíróság a tartásdíjat az összes körülmények mérlegelése alapján a gyermek szükségleteinek (Csjt. 65. §) figyelembevételével 20%-nál alacsonyabb, vagy magasabb összegben is megállapíthatja. Ennél figyelembe kell venni a gyermeket gondozó másik szülő anyagi körülményeit is. Alacsonyabb összeg megállapítására különösen akkor kerülhet sor, ha a tartásdíj (2) bekezdés szerint meghatározható mértéke meghaladná a gyermek szükségleteit, vagy a tartásra kötelezett szülő saját szükséges tartását veszélyeztetné. Két vagy több gyermek tartásánál, különösen ha nem egy helyen vannak elhelyezve, a tartásdíjat úgy kell megállapítani, hogy egyik gyermek se kerüljön a másiknál kedvezőtlenebb helyzetbe.

2. §

(1) A bíróság a tartásdíj százalékos megállapítása esetében - a megállapított százalékhoz, illetőleg a munkabérhez és az egyéb juttatásokhoz viszonyítva - forintban megjelöli a tartásdíj alapösszegét is.

(2) Indokolt esetben a bíróság a tartásdíjat - a százalékos megállapítás mellőzésével - kizárólag határozott összegben, vagy határozott összegben és bizonyos juttatások százalékában is megállapíthatja.

(3) A bíróság a tartásra kötelezett személlyel szemben akkor is megállapíthatja a gyermektartásdíjat, ha a jogosult az ő háztartásában él ugyan, de tartásáról nem gondoskodik.

3. §

(1) A bíróság a gyermektartásdíjat általában határozatlan időre állapítja meg. A megállapított összeg módosítására akkor kerülhet sor, ha azok a körülmények, amelyekre a bíróság a határozatát alapította, utóbb lényegesen megváltoztak (Csjt. 69. §, Pp 230. §).

(2) A bíróság úgy rendelkezik, hogy a tartásdíjat a gyermek törvényes képviselője, illetőleg - indokolt esetben - a gyermek gondozója kezéhez kell kiutalni. A tartásdíj összegét kézhez vevő személy köteles a tartásdíjat a gyermek szükségleteire fordítani. Ezt indokolt esetben a gyámhatóság ellenőrzi.

4. §

(1) Ha a gyermek szülei nem élnek együtt, az apa - amennyiben azt a társadalombiztosítás nem fedezi - köteles megtéríteni az anyának a szüléssel járó költségeket, valamint a szülés előtti négy hétre és a szülést követő tizenhat hétre szükséges tartást. E követelések az anyát - amennyiben azt a társadalombiztosítás is megtérítené - akkor is megilletik, ha a gyermek halva született.

(2) A szüléssel kapcsolatos követelések összegét az anya a felmerült kiadások igazolása nélkül a szüléstől számított egy év alatt követelheti. A kötelezett nem hivatkozhat arra, hogy a szüléssel kapcsolatos költségeket nem az anya, hanem más fedezi. Ez a rendelkezés a társadalombiztosítás által nyújtott juttatásokra nem vonatkozik.

(3) A szüléssel kapcsolatos követelésekre vonatkozó rendelkezéseket azzal szemben is alkalmazni kell, aki a gyermek tartására az apaság megállapítása nélkül köteles.

5. §

Ha a tartásra köteles személy jogellenesen külföldre távozott, vagy a hazatérést megtagadta, és ezért vele szemben vagyonelkobzást alkalmaztak, illetőleg vagyona külön jogszabály alapján ellenérték nélkül állami tulajdonba került [31/1971. (X. 5.) Korm. sz. r. 13. §, 32/1971. (X. 5.) Korm. sz. r. 13. §], az állam az elkobzott, valamint a tulajdonába került vagyon erejéig felel a kötelezettet terhelő lejárt, illetőleg a jövőben előreláthatólag esedékes tartásdíjért, továbbá a szüléssel kapcsolatos követelésekért.

6. §

(1) A munkáltató, a szövetkezet, illetőleg a járandóságot folyósító más szerv (a továbbiakban: munkáltató) a letiltásra vonatkozó határozat kézhezvételétől kezdődően a jogosult részére rendszeresen folyósítja a megítélt tartásdíjat. Ha a tartásdíjat a bíróság százalékosan állapította meg, a munkáltató a kiutalásra kerülő összeget esetenként e százalék alapján számítja ki, amennyiben a munkabér, illetőleg a juttatás összege emelkedik. A munkabér csökkenése esetében sem lehet azonban újabb bírósági határozat nélkül kevesebb tartásdíjat folyósítani, mint amennyit a bíróság a százalékos megállapítás mellett alapösszegként megállapított.

(2) A munkáltató a jogosultat - kérelmére - tájékoztatja a kötelezett munkabérének, valamint minden olyan juttatásának az összegéről, amelynek alapján a tartásdíjat ki kell számítani.

(3) A bíróság a jogosult kérelmére, illetőleg szükség esetében hivatalból is ellenőrzi, hogy a munkáltató a tartásdíj kiszámításával, levonásával és kifizetésével kapcsolatos kötelezettségeinek eleget tesz-e. A bíróság indokolt esetben megteszi a szükséges intézkedéseket a munkáltató, illetőleg az intézkedésre jogosult dolgozó felelősségének megállapítására (Vht. 152., 157., 169-169/A. §).

7. §

(1) Ha a kötelezett ismeretlen helyen tartózkodik, vagy a tartásdíj behajtása más okból átmenetileg lehetetlenné vált, és a gyermeket gondozó szülő sem képes a gyermek részére tartást nyújtani, a bíróság a jogosult kérelmére az ügy összes körülményeinek alapos mérlegelése után elrendelheti a tartásdíjnak az állam által való ideiglenes folyósítását.

(2) A tartásdíjnak az állam által való folyósításáról a bíróság nem peres eljárásban soronkívül határoz.

8. §

(1) Ha a bíróság elrendeli a tartásdíjnak az állam által való folyósítását, ezt abban az összegben határozza meg, amelyet a bíróság a tartásdíjra kötelező határozatában alapösszegként megállapított Ettől csak annyiban térhet el, amennyiben a gyermek tartása a másik szülő útján (7. §) biztosítható.

(2) A bíróság a tartásdíjnak az állam által való előlegezését elrendelő határozatát soronkívül megküldi a kijelölt kifizető szervnek, amely azt a bíróság újabb intézkedéséig folyósítja a jogosult részére.

(3) Az állam által ideiglenesen előlegezett összeget a tartásdíj fizetésére kötelezett az erre vonatkozó külön jogszabályok szerint késedelmi kamatával köteles az államnak megtéríteni.

9. §

Ez a rendelet az 1974. évi július hó 1. napján lép hatályba, rendelkezéseit a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell. Végrehajtásáról - ideértve a szükséges átmeneti rendelkezéseket is - az igazságügyminiszter, a kiutalás és a behajtás szabályainak vonatkozásában a pénzügyminiszterrel egyetértésben gondoskodik. Egyidejűleg a 7/1953. (II. 8.) MT számú rendelet még hatályban levő rendelkezései hatályukat vesztik.

Aczél György s. k.,

a Minisztertanács elnökhelyettese