3352/2024. (IX. 23.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VII.20.075/2023/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] Az indítványozó jogi képviselője (dr. Csitos Eszter ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását.

[2] 1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege - a támadott bírósági határozatokban megállapított tényállás és az indítványozó előadása alapján - a következőképpen foglalható össze.

[3] 1.1. Az indítványozó mint adós (az alapügy felperese) és a hitelező pénzintézet között 2007. május 24-én deviza alapú elszámolással - közjegyzői okiratba foglalt - fogyasztói kölcsönszerződés jött létre. A felek a szerződésben megállapodtak az ügyleti kamat, valamint a kezelési költség százalékban megállapított mértékében. A szerződésbe foglalt úgynevezett "CHF klauzula" a devizában nyilvántartott kölcsön folyósításával járó árfolyamkockázatra figyelmeztetett, rögzítve az adós nyilatkozatát arról, hogy megértette a bank felvilágosítását, miszerint a kölcsön vonatkozásában jelentős árfolyamkockázata keletkezhet, ha az árfolyam jelentősen változik, a kölcsön fedezete pedig nem CHF forrás, és hogy a kölcsönt ennek tudatában is igénybe kívánja venni. A szerződés külön kockázatfeltáró nyilatkozatot is tartalmazott.

[4] Az indítványozó a fizetési kötelezettségének 2012. szeptember 17. napja után nem tett eleget, ezért a hitelező a kölcsönszerződést 2014. február 21-én, azonnali hatállyal felmondta. Az indítványozó ellen a hitelező kérelmére - a kölcsönszerződés végrehajtási záradékkal történő ellátása alapján - végrehajtási eljárás indult.

[5] Az indítványozó ezt követően bírósághoz fordult, keresetében az ellene indult végrehajtás megszüntetését kérte. Hivatkozása szerint az alperes árfolyamkockázati tájékoztatója nem világos, nem érthető, emiatt a kockázat viselését rá hárító szerződési feltétel tisztességtelen, ami a szerződés egészének érvénytelenségére vezet. Vitatta a folyósítási jutalék, a kezelési költség kikötését, valamint az alperesi felmondás jogszerűtlenségére is hivatkozott, utalva arra, hogy az utóbbi két, tisztességtelenül felszámított költségelemre fizetett összegek figyelembevételével nem állt fenn hátraléka a felmondás időpontjában, a végrehajtást emiatt is meg kell szüntetni.

[6] 1.2. Az elsőfokú bíróság (a Budai Központi Kerületi Bíróság) az alapeljárásban a 11.P.24.177/2016/11. számú végzésével az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) előzetes döntéshozatali eljárását kezdeményezte, a per tárgyalását egyidejűleg az eljárás befejezéséig felfüggesztette. Az EUB C-118/17. számú ítéletének meghozatala után folytatódó eljárásban az elsőfokú bíróság 21.P.21.528/2018/26. szám alatt a keresetet elutasító ítéletet hozott, amit az indítványozó fellebbezése folytán másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék 73.Pf.631.477/2020/16. számú végzésével hatályon kívül helyezett és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására, és újabb határozat hozatalára utasította. Meghagyta az elsőfokú bíróságnak, hogy érdemben vizsgálja az indítványozó felmondás jogszerűtlenségével kapcsolatos hivatkozását. Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásában 21.P.22.614/2020/7. számú ítéletével a végrehajtást a kereset szerint megszüntette. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a keresetében megjelölt tisztességtelenül felszámított összegek levonásával az indítványozónak nem állt fenn tartozása, ezért a felmondás jogszerűtlen volt, az alperes árfolyamkockázati tájékoztatóját ugyanakkor megfelelőnek találta. A hitelező fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság (Fővárosi Törvényszék) 73.Pf.630.087/2021/6. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét ismételten hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.

[7] A Budai Központi Kerületi Bíróság az újabb megismételt eljárásban 21.P.21.366/2021/27. számú ítéletében a keresetet elutasította. Indokolásában a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a hitelező árfolyamkockázati tájékoztatása a nemzeti és az uniós normák szempontjából is megfelelő volt. A folyósítási jutalék és a kezelési költség tekintetében is arra a következtetésre jutott az elsőfokú bíróság, hogy azok az EUB gyakorlatából fakadó követelményeknek megfeleltek, és jelen esetben nem minősültek tisztességtelennek. A felmondás jogszerűtlensége körében a Budai Központi Kerületi Bíróság azt állapította meg, hogy az indítványozó fizetési elmaradása még az általa tisztességtelennek tekintett költségek levonása után is több, mint kéthavi volt, ami a súlyos szerződésszegésre alapított azonnali hatályú felmondást megalapozta.

[8] 1.3. Az indítványozó fellebbezése folytán másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék a 47.Pf.633.330/2022/7. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Indokolásában az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást helyesnek találta, és - a folyósítási jutalék tisztességtelen jellegére vonatkozó eltérő álláspontja mellett - a bíróság érdemi döntésével egyetértett. A Fővárosi Törvényszék ítéletében rámutatott, hogy a Kúria korábban már több alkalommal vizsgálta az alperes pénzintézet árfolyamkockázati tájékoztatóját, azt világosnak és érthetőnek, és így tisztességesnek találta, mely megállapítástól a Fővárosi Törvényszék nem kívánt ítéletében eltérni. A Fővárosi Törvényszék ítéletében arra is kitért, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság döntése az EUB irányadó gyakorlatával is összhangban állt. A másodfokú ítélet ugyanakkor azt állapította meg, hogy a folyósítási jutalék tisztességtelen kikötésnek minősült.

[9] 1.4. Az indítványozó a jogerős ítélet ellen felülvizsgálattal élt, elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és "a végrehajtási eljárás megszüntetését", másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett - a korábban hatályon kívül helyezett - 21.P.22.614/2020/7. számú elsőfokú ítélet helybenhagyását, az árfolyam­kockázati tájékoztatás tisztességtelenségének megállapítását kérte. Harmadlagos kérelme - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett - az elsőfokú bíróság első megismételt eljárásban hozott ítéletének helybenhagyására irányult.

[10] A Kúria a Pfv.VII.20.075/2023/7. számú ítéletében a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta, az indítványozó előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmét elutasította. A Kúria megítélése szerint az alperes pénzintézet árfolyamkockázati tájékoztatója mind az uniós jogból, mind pedig a magyar jogból fakadó követelményeknek megfelelt, az indítványozónak mint kellően tájékozott és körültekintő átlagos fogyasztónak a tájékoztatóból tudnia kellett, hogy az árfolyamkockázat korlátozás nélkül őt terheli, annak felső határa nincs, a jelentős mértékű árfolyamromlás pedig az indítványozóra jelentős mértékű többletterhet róhat. A Kúria ebben a kérdésben korábban hozott döntései precedensképes határozatok, melyektől a Kúria jelen ügyben sem kívánt eltérni, tekintettel arra, hogy az alkotmányjogi panaszra okot adó ügyben nem merült fel olyan többlettényállási elem, amely az eltérést indokolhatná. A felmondás jogszerűtlensége és a kezelési költség tisztességtelensége kérdésében a Kúria osztotta a másodfokú bíróság jogi álláspontját, a végrehajtás jogszerűségét pedig a Kúria szerint nem érinti az, ha a hátralék összege adott esetben nem megfelelően került meghatározásra (de az kétségtelenül fennáll), ezt ugyanis éppen a végrehajtási eljárás keretei között vitathatja az indítványozó. Az indítványozó előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére vonatkozó indítványát a Kúria azért utasította el, mert az (ti. hogy a Kúria független és pártatlan bíróságnak tekinthető-e) nem áll összefüggésben az alapügy tárgyával.

[11] 2. Az indítványozó ezt követően terjesztette elő - főtitkári felhívásra kiegészített - az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszát, melyben a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VII.20.075/2023/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mivel álláspontja szerint az sérti az Alaptörvény B) cikk (1)-(2) bekezdéseit, C) cikk (1)-(3) bekezdéseit, az M) cikk (1)-(2) bekezdéseit, az E) cikk (3) bekezdését, valamint az I., II., XV., XXVIII., 25., 26., és 28. cikkeket.

[12] Az indítványozó az Alaptörvény sérülni vélt alapvetéseivel kapcsolatban kiemeli, hogy azok biztosítják az alapjogok sérthetetlenségét, tehát "az alkotmányjogi panasz alfája az, hogy vajon érvényesülnek-e az alapvetések jelen ügyben". Erre tekintettel az indítványozó fontosnak tartja megvizsgálni azt a jogalkalmazási környezetet, "amiben az indítványozó töltött el közel 7 évet annak érdekében, hogy a B) cikk szerinti demokratikus jogállamnak megfelelő és az M) cikk (2) bekezdésében biztosított alapvetések figyelembe vételével pártpolitikai és egyéb érdektől mentes döntés szülessen ügyében". Az indítványozó rámutat arra, hogy olyan jogszabályi környezetben, olyan bírói jogalkalmazás és értelmezés mellett, amiről már bebizonyosodott, hogy nincs összhangban az uniós joggal - tekintettel az EUB gyakorlatára - már önmagában contra constitutionem jogalkalmazás.

[13] Az Alaptörvény I. és II. cikkében foglalt emberi méltóság sérelmével összefüggésben az indítványozó levezeti, hogy ezen alapjog körében értékelhető az önrendelkezési szabadság, tehát annak a szabadsága/joga is, hogy a fogyasztó kíván-e egy jogszabály által módosított szerződés alanya maradni, vagy sem. Vállalja-e a szerződés teljes érvénytelensége esetére a kölcsön egyösszegű visszafizetését, vagy kíván-e a szerződésben maradni. Az indítványozó vállalta az egyösszegű visszafizetést, a bíróság "vélelem alapján, miszerint az számára hátrányos, nem is foglalkozott ezen lehetőséggel", így meglátása szerint egyértelmű az alapjogsérelem megvalósulása.

[14] Az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XV., valamint XXVIII. cikkének sérelmével kapcsolatban a következőkre hivatkozik. A diszkrimináció tilalmával összefüggésben az összehasonlítható csoportba tartozók köreként a deviza-alapú szerződéssel rendelkezőket jelölte meg. Az indítvány szerint a Kúriának létezik - a bírói gyakorlat ismeretében egyértelműen megállapítható - olyan listája, amin a "védendő bankok" szerepelnek a fogyasztókkal szemben. Ezen bankokkal szembeni perekben a bíróságok ténylegesen nem is indokolnak - sértve ezzel az Alaptörvény XXVIII. cikkében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot - csak korábbi bírói döntésekre utalgatnak. Ebből következően, mivel az indítványozó az alapügyben alperes bankkal kötött szerződést, "semmilyen hivatkozása nem foghat helyt a tisztességtelenség körében". A bírói gyakorlat ezáltal a panasz szerint az M) cikk (2) bekezdésében rögzített tisztességes verseny korlátozásának minősül, mivel a Kúria bizonyos bankokat "ment" tényleges indokolás nélkül, míg más pénzintézetek esetén a jogszabályok és az uniós jog betartása mellett ítélkezik. Emellett sérti az Alaptörvény E) cikk (3) bekezdésében foglaltakat, hogy a Kúria néhol betartja az uniós jogot, néhol pedig figyelmen kívül hagyja.

[15] Az indítványozó az alkotmányjogi panaszban foglaltak alátámasztása céljából alkotmánybírósági határozatokra, valamint uniós jogi normákra és EUB döntésekre is hivatkozik [3330/2020. (VIII. 5.) AB határozat, 8/2014. (III. 20.) AB határozat, C-26/13 EUB döntés, C-118/17, C-670/20, C-119/17 és C-621/17 számú EUB döntések, EUMSZ 267. cikk, 93/13/EGK irányelv, 2014/17/EU irányelv].

[16] 3. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv.-ben foglalt, a panaszok befogadhatóságára vonatkozó kritériumoknak. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az Ügyrendben meghatározottak szerint tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A (2) bekezdés alapján a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, ezek között a 26-27. § szerinti érintettséget, az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmét, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket. A (3) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.

[17] 3.1. A jogi képviselővel eljáró indítványozó a Kúria ítéletét 2023. augusztus 7. napján vette át, mely időponthoz képest az alkotmányjogi panasz határidőben (2023. október 6. napján) került előterjesztésre. Az indítványozó a jogi képviselő meghatalmazását csatolta, jogorvoslati lehetőségeit kimerítette. Az indítványozó jogosultnak és érintettnek tekinthető, figyelemmel arra, hogy az alkotmányjogi panaszra okot adó ügy felperese volt.

[18] 3.2. Az Abtv. 27. §-a szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.

[19] Az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az indítványozó Alaptörvényben biztosított joga sérelmét állíthatja. Az Alkotmánybíróságnak töretlen a gyakorlata azzal kapcsolatban, hogy "a jogbiztonság önmagában nem Alaptörvényben biztosított jog, így a B) cikk (1) bekezdésének sérelmére alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben - a visszaható hatályú jogalkotás és jogalkalmazás, valamint a felkészülési idő hiánya esetén - lehet alapítani" (3051/2016. (III. 22.) AB határozat, Indokolás [14]; 35/2017. (XII. 20.) AB határozat, Indokolás [14]; 3053/2019. (III. 14.) AB végzés, Indokolás [8]; 3206/2020. (VI. 11.) AB végzés, Indokolás [19]). Az indítványozó alkotmányjogi panaszának B) cikk (1) bekezdésére alapított eleme azonban nem ezeket tartalmazza, így az nem felel meg a befogadhatóság törvényi feltételeinek, ezért érdemi vizsgálatára nem kerülhetett sor. Az Alkotmánybíróság állandó joggyakorlata szerint az Alaptörvény C) cikke, illetőleg E) cikk (3) bekezdése sem tartalmaz alapjogot, így indítvány arra alapozva sem terjeszthető elő (a C) cikkre például: 3016/2023. (I. 13.) AB végzés, Indokolás [12], az E) cikk (3) bekezdésére például: 3014/2024. (I. 12.) AB végzés, Indokolás [23]). Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az M) cikk (1) bekezdése sem minősül olyan, az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát tartalmazó alaptörvényi rendelkezésnek, amelyre alkotmányjogi panasz alapítható lenne (3140/2020. (V. 15.) AB végzés, Indokolás [10]). "Az Alaptörvény M) cikk (1) bekezdésében foglalt alkotmányjogi szabály Magyarország gazdaságának alapvető szervező elveit rögzíti". (3249/2018. (VII. 11.) AB végzés, Indokolás [9]). Tehát e panaszelem érdemi elbírálására sincs lehetőség.[1]

[20] Az indítványozó hivatkozott az Alaptörvény I. cikkének, 25. cikkének, 26. cikk (1) bekezdésének és 28. cikkének sérelmére is, amelyek azonban szintén nem tekinthetőek az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának, így azokra sem alapozható alkotmányjogi panasz (az I. cikkre lásd például: 3272/2024. (VII. 12.) AB végzés, Indokolás [20]; a 25. és a 28. cikkre például: 3228/2024. (VI. 25.) AB végzés, Indokolás [12]; a 26. cikk (1) bekezdésére például: 3075/2024. (II. 23.) AB végzés, Indokolás [26]).

[21] Az alkotmányjogi panasz ezért ezekben az elemeiben nem teljesíti az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja törvényi követelményét.

[22] 3.3. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt akkor fogadhatja be, ha az határozott kérelmet tartalmaz. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja értelmében a kérelem akkor határozott, ha az indítványozó megjelöli az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, az e) pont értelmében pedig a kérelemnek egyértelmű indokolást kell tartalmaznia arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabály vagy bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel.

[23] Az Alkotmánybíróság jelen esetben megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény II., XV. és XXVIII. cikkének állított sérelmével összefüggésben nem teljesíti a határozott kérelem követelményét, az alábbiak szerint.

[24] Az Alkotmánybíróság elöljáróban rögzíti, hogy az indítvány ezekben az esetekben formálisan Alaptörvényben biztosított jogok sérelmére hivatkozik, tartalmát tekintve részben uniós joggal - az EUB ítéleteivel és irányelvi rendelkezésekkel - való ellentétet is állít, melynek vizsgálata főszabály szerint az Alkotmánybíróság hatáskörén kívül eső szakjogi (és nem pedig alkotmányjogi) kérdés. Önmagában az a tény, hogy az indítványozó valamely kérdésben egy bírói döntés uniós jogba ütközését állítja, még nem alapozza meg az Alkotmánybíróság hatáskörét a bírói döntés alkotmányossági vizsgálatára. Az Alkotmánybíróságnak a nemzeti (magyar) jog és az uniós jog összhangja körében legfeljebb kivételesen, például a közvetett hatály elve, illetőleg az uniós jog elsőbbsége sérelme vonatkozásában lehet hatásköre valamely alkotmányjogi panasz érdemi vizsgálatára, akkor, ha az indítványozó ezen elvek állított sérelmét alkotmányjogi értelemben is összekapcsolja az Alaptörvény valamely rendelkezésével. Jelen esetben azonban az indítványozó kizárólag szakjogi (és nem pedig alkotmányjogi) értelemben állította az uniós jog és a magyar jog ellentétét, melynek vizsgálata azonban a fentiek szerint az Alkotmánybíróság hatáskörén kívül esik.

[25] Az Alkotmánybíróság azt is megjegyzi, hogy az indítványozó nem adott elő alkotmányjogilag értékelhető indokolást azzal kapcsolatban, hogy az indítványozó szerződéses akaratát figyelmen kívül hagyó - az indítványozó által kifogásolt - bírói jogértelmezés hogyan lenne összefüggésben az Alaptörvény II. cikke által védett emberi méltósághoz való joggal.

[26] Az indítványnak az Alaptörvény XV. cikkére hivatkozó eleme - azon kívül, hogy a devizahiteles ügyekkel kapcsolatos bírósági joggyakorlat általános jellegű kritikáját fogalmazta meg - nem adott elő részletes indokolást arra vonatkozóan, hogy a Kúria támadott ítéletének konkrétan mely jogszabályi rendelkezéssel kapcsolatos mely értelmezése és miként valósított meg összehasonlítható személyi körön belül az indítványozókra nézve indokolatlan hátrányos megkülönböztetést. E körben az Alkotmánybíróság arra is utal, hogy a Kúria ítéletében egyértelmű indokát adta annak, hogy az alperes hitelintézet tájékoztatóját miért nem tekinti tisztességtelennek, melynek oka (az indítványozó állításával ellentétben) nem az alperes pénzintézet személye, hanem az a tény volt, hogy az alperes pénzintézet alkotmányjogi panaszra okot adó ügyben alkalmazott tájékoztatóját a Kúria korábban már precedensképes határozatában nem ítélte tisztességtelennek, jelen ügyben pedig nem merült fel olyan többlettényállási elem, amely a Kúria korábbi határozatától jogkérdésben történő eltérést indokolhatta volna (Kúria ítélete, Indokolás [49]).

[27] Az indítvány az Alaptörvény XXVIII. cikkében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal összefüggésben általánosságban kifogásolta, hogy az eljáró bíróságok meghatározott bankokkal szemben lefolytatott eljárásokban ténylegesen nem indokolnak, csak korábbi bírósági döntésekre utalgatnak. Jelen esetben azonban a Kúria alkotmányjogi értelemben kellő indokát adta annak, hogy egyrészt miért követi a Kúria korábbi döntését (ti. részben azért, mert azok jogi értelemben is kötelező erővel bíró, precedensképes határozatok, részben pedig azért, mert ugyanazon hitelintézet ugyanazon tájékoztatójának tisztességességével összefüggésben tett megállapítást), másrészt hogy azoktól a jelen ügyben miért nem kíván eltérni (ti. azért, mert az alkotmányjogi panaszra okot adó ügyben nem merült fel olyan többlettényállási elem, amely az eltérést indokolttá tette volna). Annak megítélése, hogy ez az indokolás szakjogi értelemben egyébként helytálló-e, az Alkotmánybíróság hatáskörén kívül esik.

[28] 4. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság - az Abtv. 56. §-a és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján eljárva - az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjában és 52. § (1b) bekezdés e) pontjában foglaltakra figyelemmel, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja szerint - visszautasította.

Budapest, 2024. szeptember 10.

Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Lomnici Zoltán s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Patyi András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Salamon László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó Marcel s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2266/2023.