3016/2023. (I. 13.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 233. § (4) bekezdés a) pontjának "és f) pontjában" szövegrésze, valamint a bírósági végrehajtás szervezetéről szóló 6/2021. (X. 29.) SZTFH rendelet egésze, továbbá 8 § (6) bekezdésének harmadik és negyedik mondata, 8. § (7) bekezdése, 10. § (9) bekezdése, 11. § (1) bekezdés e) pontja, (4), (4a) és (5) bekezdései alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontja, és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (2) bekezdése alapján alkotmányjogi panasszal élt a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 233. § (4) bekezdés a) pontjának "és f) pontjában" szövegrésze, és a bírósági végrehajtás szervezetéről szóló 6/2021. (X. 29.) SZTFH (az indítványozó által Bvszr.-ként jelölt) rendelet (a továbbiakban: R.) egésze, valamint egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt.

[2] Az alapul szolgáló ügyet illetően az indítványozó előadta, hogy pályázatot nyújtott be a Magyar Végrehajtói Kar (a továbbiakban: Kar) által önálló végrehajtói álláshely betöltésére kiírt pályázatra. A Kar hiánypótlásra hívta fel az indítványozót, hogy csatolja az Országos Bírósági Hivatal közjegyző által hitelesített igazolását arra vonatkozóan, hogy nem áll cselekvőképességet érintő gondnokság hatálya alatt, valamint továbbítsa a végrehajtói szakvizsgára vonatkozó végrehajtói oklevél közjegyző által hitelesített másolatát. Az indítványozó a hiánypótlásra felhívásra - határidőben - benyújtotta a cselekvőképességére vonatkozó igazolást, valamint kérelmet nyújtott be az állam-és jogtudományi tudományos fokozatának a végrehajtói szakvizsgával való egyenértékűségének elismerésére és elfogadására. A Kar hivatalvezetője ezt követően - postai úton, tértivevényes küldeményben - "Tájékoztatás érvénytelen pályázatról tárgyban" arról tájékoztatta az indítványozót, hogy benyújtott pályázatát érvénytelennek nyilvánították, és érdemi vizsgálat nélkül elutasították, valamint a benyújtott pályázatot - annak mellékleteivel együtt - visszaküldték az indítványozó számára.

[3] Az indítványozó ezt követően alkotmányjogi panasszal élt. Álláspontja szerint azáltal, hogy "a döntés ellen jogorvoslati eljárásnak nincs helye, illetőleg az önálló bírósági végrehajtói álláshelyre az önálló bírósági végrehajtót már ki is nevezték", továbbá részére "semmilyen jogorvoslati lehetőség nem áll rendelkezésre a Kar döntésének megvitatására, ezért a Kar által alkalmazott jogszabályi rendelkezések alaptörvény-sérelmét" vélelmezte.

[4] Az indítványozó - hiánypótlási felhívás nyomán kiegészített - alkotmányjogi panaszában a Vht. 233. § (4) bekezdés a) pontjának "és f) pontjában" szövegrésze (az érvényes pályázathoz a végrehajtói szakvizsgát előíró pont), valamint az R. teljes egészében, és ezen túlmenően 8. § (6) bekezdésének harmadik és negyedik mondata, 8. § (7) bekezdése, 10. § (9) bekezdése, 11. § (1) bekezdés e) pontja, (4), (4a) és (5) bekezdései alaptörvény-ellenességének megállapítását kérte, azzal, hogy azt az Alkotmánybíróság teljes ülésén mondja ki. A jogszabályokat, "teljes egészében a kihirdetésükre, hatályba lépésükre visszamenőleges (ex tunc) hatállyal - a jogszabályi rendelkezések általános ügyekben történő alkalmazhatatlanságának meghatározása mellett -nyilvánosan kihirdetett határozatban" semmisítse meg és a döntést a Magyar Közlönyben tegye közzé. Emellett kérte - a benyújtott pályázatok érdemi vizsgálat nélkül történő elutasítása ellen igénybe vehető jogorvoslatok szabályozásának hiánya miatt - mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség fennállásának megállapítását, alkotmányos követelmény kimondását, valamint a végrehajtás felfüggesztését is indítványozta.

[5] Álláspontja szerint a sérelmezett jogszabályi rendelkezések az Alaptörvény Nemzeti Hitvallás részében foglaltakba ütköznek, továbbá sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, C) cikk (1) és (3) bekezdését, M) cikkét, R) cikkét, és T) cikkét, valamint az I. cikket, XII. cikket, XV. cikket, XXIII. cikk (8) bekezdését, XXIV. cikket, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdését, a 26. cikket, valamint a 28. cikket.

[6] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. §-a értelmében, tanácsban eljárva megvizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényi feltételeit. A tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket.

[7] Az Abtv. 26. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság eljárása kivételesen akkor is kezdeményezhető az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontja alapján, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem, és nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás, vagy a jogorvoslati lehetőségeit az indítványozó már kimerítette. Az Abtv. 26. § (2) bekezdésében foglalt jogsérelem, illetve az indítványozó érintettsége vonatkozásában alkotmányjogi panasz alapján az Alkotmánybíróság abban az esetben folytathat le érdemi vizsgálatot, ha az indítványozó hitelt érdemlően igazolni tudja, hogy a támadott jogszabály, jogszabályi rendelkezés vele szemben közvetlenül, bírói döntés nélkül hatályosult, és ennek következtében őt jogsérelem érte (amelynek orvoslására jogorvoslati lehetőség vagy nem áll rendelkezésre, vagy azt az indítványozó már kimerítette). Az Alkotmánybíróság által az ilyen típusú alkotmányjogi panaszok esetén megkövetelt személyes, közvetlen és aktuális érintettségnek az indítvány benyújtásakor fenn kell állnia (vö. 3110/2013. (VI. 4.) AB határozat, Indokolás [27]; 3120/2015. (VII. 2.) AB végzés, Indokolás [55]). Mindig a konkrét eset kapcsán dönthető el, hogy az indítványozó személyes, közvetlen és aktuális érintettsége fennáll-e (3322/2022. (VII. 21.) AB határozat, Indokolás [26]). Emellett az érintettség feltételei konjunktívak, vagyis a közvetlen, személyes és aktuális érintettségnek együttesen kell érvényesülnie annak érdekében, hogy az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti indítvány érdemben elbírálható legyen (3454/2022. (X. 28.) AB végzés, Indokolás [18]).

[8] Az indítványozó által ismertetett konkrét ügyet illetően az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az R. egésze, továbbá 8. § (6) bekezdésének harmadik és negyedik mondata, 10. § (9) bekezdése, 11. § (1) bekezdés e) pontja, (4) bekezdése, (4a) bekezdése, valamint (5) bekezdése tekintetében nem áll fenn az Abtv. 26. § (2) bekezdésének alkalmazásához megkívánt érintettség, mivel azok az érvényes pályázatok elbírálására, illetve az eredményes pályázatok nyomán történő kinevezésekre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak, melyek az indítványozó esetében értelemszerűen nem kerültek alkalmazásra. Ezért ezek vonatkozásában a jelen - Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti - alkotmányjogi panasz eljárásban érdemi vizsgálatnak nincs helye. Az R. 8. § (7) bekezdését illetően az indítványozó érintettsége a jelen esetben megállapítható.

[9] Az Abtv. 46. § (1) bekezdése szerint, amennyiben az Alkotmánybíróság hatáskörei gyakorlása során folytatott eljárásában a jogalkotó általi mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállását állapítja meg, a mulasztást elkövető szervet - határidő megjelölésével - felhívja feladatának teljesítésére. A (3) bekezdés értelmében az Alkotmánybíróság hatáskörei gyakorlása során folytatott eljárásában határozattal megállapíthatja azokat az Alaptörvény szabályozásából eredő, és az Alaptörvény rendelkezéseit érvényre juttató alkotmányos követelményeket, amelyeknek a vizsgált, illetve a bírósági eljárásban alkalmazandó jogszabály alkalmazásának meg kell felelnie. A beadványban szereplő mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség, illetve alkotmányos követelmény kimondására irányuló kezdeményezésre az indítványozó tehát nem jogosult, ezen kérelmei ezért érdemben nem vizsgálhatók.

[10] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében a 26. § (2) bekezdésében meghatározott esetben az alaptörvény-ellenes jogszabály hatálybalépésétől számított száznyolcvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az indítványozó beadványában egyrészt a Vht. 233. § (4) bekezdés a) pontjának módosított rendelkezését sérelmezte. A kifogásolt szabályozás 2018. január 1-jével hatályba lépett, így az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány ezen részében elkésettnek minősül, és az Abtv. 30. § (4) bekezdésében foglaltakra is tekintettel érdemben nem vizsgálható. Az indítványozó által szintén sérelmezett R. azonban 2021. november 1-jén lépett hatályba, az alkotmányjogi panasz pedig 2022. április 21-én érkezett az Alkotmánybíróságra, így az indítvány ezen részében nem tekintendő elkésettnek.

[11] Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírósági döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be, míg az Abtv. 52. §-a szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában megjelölte az Abtv. 26. § (2) bekezdését, amely alapján az alkotmányjogi panasz eljárást kezdeményezte, a sérelmezett jogszabályi rendelkezéseket, valamint az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit. Az indítványozó beadványában - többek között - az I. cikk, XII. cikk, valamint a XXIII. cikk (8) bekezdésének sérelmét is állította, azonban ezek tekintetében alkotmányossági érvelést nem adott elő, így ezen részében az alkotmányjogi panasz az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglalt határozott kérelem követelményének nem tesz eleget, ezért érdemben nem vizsgálható.[1]

[12] Az indítványozó alkotmányjogi panasz beadványában megjelölte az Alaptörvény Nemzeti Hitvallás részének egyes elemeit, B) cikkének (1) bekezdését, C) cikkének (1) és (3) bekezdését, M) cikkét, R) cikkét, T) cikkét. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata alapján alkotmányjogi panasz csak az Alaptörvényben biztosított jog sérelmére alapítható, azonban az Alaptörvény NEMZETI HITVALLÁS része nem tartalmaz ilyen jogot. Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése tekintetében az abban megfogalmazott jogállamiság és jogbiztonság alkotmányos követelményére hivatkozásnak csak kivételesen, a visszaható hatályú jogalkotásra és a felkészülési idő hiányára alapított indítványok esetében van helye (3062/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [171]). Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése nem jogot, hanem olyan jogelvet tartalmaz, amelynek egyedi érintett vonatkozásában fennálló sérelme önmagában nem valósulhat meg, így arra alkotmányjogi panasz nem alapítható (3315/2014. (XI. 21.) AB végzés, Indokolás [11]). Alkotmányjogi panasz esetében az Alaptörvény B) cikkére mindezek alapján nem lehet alappal hivatkozni, mert az nem alapjogi rendelkezés (3195/2015. (X. 14.) AB határozat, Indokolás [29]; 3090/2016. (V. 12.) AB határozat, Indokolás [46]; 3185/2020. (V. 27.) AB végzés, Indokolás [13]; 3403/2020. (X. 29.) AB végzés, Indokolás [12]). Az indítványozó emellett az Alaptörvény 26. cikkének és 28. cikkének sérelmét is állította. Az Alaptörvény ezen cikkei azonban szintén nem Alaptörvényben biztosított jogot tartalmaznak, hanem a bíróságokra vonatkozóan fogalmaznak meg - a működésükre irányulóan - elvárásokat, így az abban foglaltak egyedi érintett vonatkozásában megvalósuló alapjog sérelemhez nem vezethetnek, arra alkotmányjogi panasz önmagában nem alapítható (pl. 3257/2016. (XII. 6.) AB végzés, Indokolás [13]; 3550/2021. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [11]). Ahogyan az indítványban szereplő C) cikk, T) cikk, valamint R) cikk sem alapjogot tartalmaz, így alkotmányjogi panasz ezek tekintetében sem terjeszthető elő. (3367/2022. (VII. 25.) AB végzés, Indokolás [12]; 3356/2022. (VII. 25.) AB végzés, Indokolás [12]; 3385/2021. (IX. 24.) AB végzés, Indokolás [12]) Ezeken túlmenően az indítványban megjelölt keretek között az M) cikk (1) bekezdése sem alapjogot tartalmaz, így alkotmányjogi panasz e tekintetben sem terjeszthető elő (3141/2022. (IV. 1.) AB végzés, Indokolás [9]; 3135/2022. (IV. 1.) AB végzés, Indokolás [21]; 3200/2022. (IV. 29.) AB végzés, indokolás [19]).

[13] Az R. 8. § (7) bekezdésének alaptörvény-ellenessége vonatkozásában - mely szerint a pályázat elbírálása során - ide nem értve a Vht. 233. § (2) bekezdésében foglalt kizáró okokat - csak a pályázat benyújtásakor már fennálló tények és adatok értékelhetőek - az Alaptörvény XV. cikke, XXIV. cikke, valamint XXVIII. cikkének (1) bekezdése sérelmét állította az indítványozó. Érvelése szerint a benyújtott pályázatát téves jogalkalmazás miatt tekintették érvénytelennek, "a kar téves és megsemmisítendő döntést hozott." Ugyanakkor azzal érvelt, hogy az R. számos rendelkezése "szükségtelen és indokolatlan hátrányos megkülönböztetést" tartalmaz, melyek "a tudományos fokozatok, szakmai végzettségek, tudományos tevékenységek egyenértékűségét megkérdőjelezik". Az indítványozó által előadott sérelem azonban nem alkotmányossági problémát jelöl, hanem valójában azt kifogásolja a beadványozó, hogy a benyújtásakor - hiánypótlásra felhívást követően is - hiányos pályázatát érvénytelennek tekintették, ahelyett, hogy a PhD. tudományos fokozatát elfogadták volna a hiányzó végrehajtói szakvizsga helyett.

[14] Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvény és az abban biztosított jogok védelmére hivatott, azonban nem minden vélt vagy valós sérelem esetén azonosítható alkotmányossági probléma, vagy alapvető alkotmányjogi kérdés, annak fennálltát az indítványozónak kell valószínűsítenie, ami a jelen alkotmányjogi panaszban, hiánypótlásra felhívást követően sem történt meg.

[15] Az indítványozó - általa is elismerten - nem hatósági döntés, hanem tájékoztatás tekintetében azt is kifogásolta, hogy az ellen nem volt számára jogorvoslat biztosítva. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése értelmében mindenkinek jogában áll jogorvoslattal élni az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntéssel szemben, amely jogát vagy jogos érdekét sérti. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata meghatározza a jogorvoslati rendszerrel szemben támasztott követelményeket. Az Alkotmánybíróság a 14/2018. (IX. 27.) AB határozatban átfogóan áttekintette a jogorvoslathoz való joggal kapcsolatos gyakorlatát, amely során utalt arra, hogy a jogalkotó a különböző eljárásokra irányadó szabályozásokban határozza meg az igénybe vehető jogorvoslati lehetőségeket, azok igénybevételének módját, az Alaptörvény azonban nem tartalmaz előírást azzal kapcsolatban hogyan épüljön fel a jogorvoslat rendszere (3097/2022. (III. 10.) AB végzés, Indokolás [15]). Az Alkotmánybíróság azonban szükségesnek tartja megjegyezni, hogy a jelen alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló esetben nem került sor sem hatósági, sem bírósági eljárásra.

[16] 3. Tekintettel arra, hogy jelen ügyben nem merült fel olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, mely az alkotmányjogi panasz befogadását indokolta volna, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadását az R. 8. § (7) bekezdését illetően az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontjára figyelemmel, a Vht. 233. § (4) bekezdés a) pontja szövegrésze, az R. egészét és egyéb rendelkezéseit illetőn az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c), d) és g) pontja, továbbá az Abtv. 56. § (3) bekezdése alapján rövidített indokolással ellátott végzésben visszautasította.[2]

[17] Mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadását visszautasította, a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem vizsgálatának nincs helye.

Budapest, 2022. december 13.

Dr. Márki Zoltán s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Handó Tünde s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Márki Zoltán s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Pokol Béla alkotmánybíró helyett

Dr. Schanda Balázs s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szívós Mária s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1009/2022.