BH 2021.2.45 I. Deliktuális kárfelelősségnél az előreláthatóság az oksági kapcsolat feltétele. Előreláthatónak tekinthető a káreseménynek az a következménye, amellyel az adott körülmények között a józan logika szabályai szerint, észszerűen számolni lehet.

II. A testi épséghez, egészséghez (beleértve a lelki egészséghez) való jog sérelme esetén nem elfogadható az előreláthatóság szűk értelmezése [2013. évi V. tv. (Ptk.) 2:52. § (1) bek., 6:521. §, 1952. évi III. tv. (régi Pp.) 177. § (1) bek., 206. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes lakása előtti szakaszon 2016. január 7-én éjjel megcsúszott az I. rendű alperes által üzemeltetett helyi járatú autóbusz, kidöntve egy beton villanyoszlopot, amely hatalmas robajjal rádőlt a lakás utcafronti szakaszának falára.

[2] A felperes ettől kezdődően 2016 novemberéig - az autóbusz közlekedésének átszervezéséig - a hálószobáját nem tudta alvás céljára használni attól tartva, hogy újabb hasonló baleset történik.

[3] Az I. rendű alperes a baleset időpontjában a II. rendű alperesnél rendelkezett érvényes felelősségbiztosítással.

A kereseti kérelem és az alperesek védekezése

[4] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az I. rendű alperes megsértette a személyiségi jogait, az egészséghez és a magánélet, magánlakás sérthetetlenségéhez fűződő jogát, ezért az alpereseket egyetemlegesen 500 000 forint sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni.

[5] Érvelése szerint az I. rendű alperes veszélyes üzemi körén belül okozott kárt, amely személyiségi jogsérelemmel is járt. Hivatkozott arra, hogy lelki problémát okozott neki a baleset esetleges megismétlődésének tudata. Állítása szerint olyan helyen volt kénytelen aludni, ahol egészsége negatív irányba változott, dereka megfájdult, befolyásolva mindennapi élettevékenységét.

[6] Az I. rendű alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

[7] Vitatta a felperes nem vagyoni sérelme és a baleset közötti okozati összefüggést. Állítása szerint csak azokért a károkért tartozik felelősséggel, amelyek a baleset bekövetkezésekor észszerűen előre láthatók voltak. Kiemelte, hogy a baleset folytán az előreláthatóság nem terjedt ki a felperes által hivatkozottakra, ezek túlmutatnak az előreláthatóságon.

[8] A II. rendű alperes ellenkérelmében ugyancsak a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a biztosító az I. rendű alperes felelősségbiztosítójaként a kárt a társasház részére megtérítette. Állítása szerint önmagában az ijedtség sérelemdíj alapjául nem szolgálhat, a felperes személyiségi joga nem sérült, így felelősségbiztosítás alapján marasztalásnak nincs helye.

Az első- és másodfokú ítélet

[9] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az I. rendű alperes megsértette a felperes személyiségi jogát és az alpereseket egyetemlegesen 100 000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezte.

[10] Határozata indokolásában kifejtette, hogy igazoltnak látta a felperes személyiségi jogának I. rendű alperes általi megsértését. Utalt arra, hogy bár a perben beszerzett szakvélemény a felperesnél tényleges egészségkárosodást nem állapított meg, a felperesben azonban a balesetet követően félelemérzet alakult ki, sérült az egészséghez fűződő joga, a trauma érzelmi sérülést okozott. Érvelése szerint a felperesnél kialakult pszichés állapot a balesettel okozati összefüggésben áll, olyan zavart okozott a lelkiállapotában, pszichés érzületében, amely az előreláthatóság körébe esik.

[11] A sérelemdíj meghatározása során az elsőfokú bíróság mérlegelése körébe vonta a felperes személyét, a jogsértés személyére és környezetére gyakorolt hatását, továbbá az eset egyéb körülményeit.

[12] A peres felek fellebbezései folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította, hogy az I. rendű alperes a felperes lelki egészségéhez, pihenéshez és a magánélet nyugalmához fűződő személyiségi jogát sértette meg, ezért az I. és II. rendű alperes egyetemleges marasztalásának összegét 200 000 forintra emelte fel.

[13] Utalt arra, hogy a perbeli károkozás ideje a lámpaoszlop és a fal kidőlésével esett egybe, ezért észszerűen számolni lehetett a vagyoni hátrányokon kívül az ott lakók immateriális hátrányával is, rémület, sokk, akár testi, lelki sérülés formájában. Álláspontja szerint az I. rendű alperes a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:535. § (1) bekezdésében foglalt mentesülési körülményeket nem igazolt, tehát a személyiségijog-sértésért, az azzal okozott hátrányért felelőssége, sérelemdíj-fizetési kötelezettsége fennáll.

[14] A sérelemdíj összegszegének meghatározásánál a másodfokú bíróság mérlegelte a felperest ért trauma extrém mivoltát, a hátrányos és életszerű pszichés következményeket, azok nem súlyos fokát, fennállásuk több hónapos időtartamát, és 200 000 forintot tartott alkalmasnak az elszenvedett sérelem kompenzálásaként.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[15] A jogerős ítélet ellen az I. rendű alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet és elsődlegesen az álláspontja szerint jogszabálysértő határozat hatályon kívül helyezésével a felperes keresetének elutasítását kérte. Másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte.

[16] Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 206. § (1) bekezdését, 177. § (1) bekezdését és a Ptk. 2:52. §-át.

[24] A II. rendű alperes felülvizsgálati eljárásban tett nyilatkozatában egyetértett az I. rendű alperes által kifejtett állásponttal. Kérte a jogszabálysértő határozat hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását.

[25] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében tartalmilag a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte annak helyes indokai alapján.

A Kúria döntése és jogi indokai

[26] A felülvizsgálati kérelem alaptalan.

[28] Az I. rendű alperes mind anyagi jogi, mind eljárási szabályok megsértésére hivatkozott felülvizsgálati kérelmében: a régi Pp. 206. § (1) bekezdésének, 177. § (1) bekezdésének, valamint a Ptk. 2:52. §-ának megsértését állította.

[29] A régi Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértésére alapított felülvizsgálati érveléssel kapcsolatban rámutat a Kúria, hogy a felülvizsgálati eljárás mint rendkívüli jogorvoslati eljárás során általában nem vizsgálható a bíróság mérlegelésének körébe tartozó tényállás, illetve nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újbóli egybevetésére és értékelésére. A Kúria csak azt vizsgálja, hogy az eljárt bíróságok a mérlegelés körébe vont adatok, bizonyítékok megállapítása és azok egybevetése során nem jutott-e nyilvánvalóan helytelen és okszerűtlen következtetésre (EBH 2006.1526., BH 1996.506.). Csak az minősíthető nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek, ha a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott határozattól eltérő következtetésre lehet jutni (BH 2013.119.II.).

[30] Az I. rendű alperes álláspontjával ellentétben nem volt megállapítható, hogy az eljárt bíróságok a rendelkezésre álló peradatokból okszerűtlen jogi következtetéseket vontak volna le.