A Gyulai Törvényszék P.20011/2017/37. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 164. §, 2009. évi LXII. törvény (Gfbt.) 12. §, 27. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. §, 2:43. §, 2:51. §, 2:52. §, 6:521. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) VI. cikk, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, (1) bek., 14. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bíró: Sztrungáné dr. Tóth Tünde

éííööáóáÉőÉőáééíóá

A bíróság a dr. Vigyikán Péter ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Bródy Ügyvédi Iroda által képviselt I. alperes és a dr. Endrődiné dr. Mokány Anikó által képviselt II. rendű alperes ellen személyiségi jogok megsértésének megállapítása és sérelemdíj megfizetése iránt indított perében meghozta a következő

ítéletet:

A bíróság megállapítja, hogy az I. rendű alperes megsértette a felperes személyiségi jogait.

Kötelezi a bíróság az alpereseket egyetemlegesen, hogy fizessenek meg a felperesnek 15 nap alatt 100.000.- (százezer) forint sérelemdíjat.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy fizessen meg az alpereseknek 15 nap alatt személyenként 10.000.- (tízezer) forint perköltséget.

Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság az alpereseket, hogy fizessenek meg egyetemlegesen a Gyulai Törvényszék Gazdasági Hivatala felhívására 5.990.- (ötezer-kilencszázkilencven) forint állam által előlegezett költséget.

Megállapítja, hogy 23.967.- (huszonháromezer-kilencszázhatvanhét) forint állam által előlegezett költséget az állam visel.

Az ítélet ellen a kézbesítésétől számított 15 napon belül a Szegedi Ítélőtáblához címzett, e bíróságnál elektronikusan benyújtandó fellebbezésnek van helye.

A másodfokú bíróság az ítélet ellen irányuló fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el, ha

• a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik;

• a fellebbezés csak az előzetes végrehajthatósággal, a teljesítési határidővel vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos;

• a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul.

A felek a felsorolt esetekben is kérhetik tárgyalás tartását.

A fellebbezési határidő lejárta előtt a felek közösen kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását.

Indokolás:

A bíróság a peres felek személyes előadása, az eljárás irataihoz csatolt okirati bizonyítékok tartalma, valamint az igazságügyi pszichiáter szakértő szakértői véleménye alapján az alábbi t é n y á l l á s t állapította meg:

A felperes tulajdonát képezi a Sz.G.utca 0. szám alatti ingatlan (a továbbiakban: lakás), ahol életvitelszerűen él. 2016. január 7. napján a felperes lakása előtti szakaszon a Sz. G. utca - B utca találkozásánál a sarki kanyarban megcsúszott egy, az I. rendű alperes üzemeltetésében lévő, helyi járatú autóbusz, ami kidöntötte a lakása előtt álló beton villanyoszlopot, a villanyoszlop pedig rádőlt a felperes lakása utcafronti szakaszának falára (a továbbiakban: baleset), óriási robajjal az éjszaka közepén.

Az I. rendű alperes felelősségbiztosítását a II. rendű alperes kezeli.

A baleset következtében a lakásban a gipszkarton és a téglafalak találkozásánál repedések keletkeztek, majd a villanyoszlop egy ismételt hang és fizikai hatással együtt járó robajjal kettétört. E földrengéssel, robbantással felérő zajra ébredt a felperes, és nagyon megijedt. Olyannyira, hogy a baleset következtében a felperes nem mert a hálószobájában aludni, mert a szokásos buszforgalom ismeretében mindig attól tartott, hogy újabb baleset történik.

A baleset okozta stresszhatás következtében a felperesnél kialakult egy fóbia, egy félelem, melynek következtében nem merte alvásra használni az erre a célra szolgáló utcafronton lévő hálószobát. Ezért a nappaliban, egy alvásra nem alkalmas kanapén próbálta a napi munka után fáradalmait kipihenni, ami ezen a helyen olyannyira nem volt megfelelő, hogy állandóan fájt a háta, amely csak fokozta a baleset következtében kialakult lelki problémáját. Mindez 2016 novemberéig tartott. Ekkor a G. utcáról - a közösségi közlekedést átszervezve - más útvonalra irányították az autóbuszokat, így megszűnt az örökös félelme attól, hogy valamelyik jármű ismét balesetet okoz, és az rá kihatással lesz. Ettől az időponttól kezdve tudta csak ismételten a hálószobát pihenésre, alvásra használni.

A bíróság a perben kirendelt igazságügyi pszichiátriai szakértő véleményében (a továbbiakban: szakvélemény) az alábbi megállapításokat tette:

A felperesnél az esetet megelőzően lelki problémák nem voltak. A baleset következtében kialakult egy álomból történő hirtelen felébredést követő félelmi reakció, amelynek már a maradványa az, hogy fél a saját volt szobájába éjszaka bemenni és aludni. A reakció jelenlegi tartalma főleg az, hogy "mi lenne, akkor, ha megismétlődne az eset és "mi lett volna akkor, ha súlyosabb dolog történik?". Ez az előrevetített félelem alapjaiban mindennapos tevékenységét, történéseit, munkáját, emberi kapcsolatait nem befolyásolja. Kétségtelen azonban, hogy az alvásigényét oly módon változtatta meg, hogy hálószobájába nem mer aludni menni. A félelem kialakulása közvetlenül az eset után jött létre úgy, hogy egy álomkép és egy valóságos zajélmény "sokkoló" hatása egymással keveredett. A leírt történések együttesen váltották ki azt a félelmet, amely benne egy feltételezett újabb cselekmény bekövetkezésétől való rossz érzésben jelenik meg.

A testi és lelki tünetek a mindennapos tevékenységét és élményét nem befolyásolják, de közérzetét ronthatja, hogy rögzült benne a "mi lenne, ha" élmény. Az a tény, hogy nem alszik a hálószobájában, összefüggésben áll a történéssel és összefüggésben áll a kialakult előrevetített rossz érzéssel is. Nem volt kimutatható fizikai és lelki egészségügyi károsodás. A félelemérzésnek, ami a történés hatására rögzült, ez egy teljesen normális változata, amely váratlan és jelentős esemény hatására alakult ki, és ami az alvás helyének megváltozását eredményezte. Nevezett személyiségében azonban torzulás nem keletkezett. A felperesnél nem feltételezhető az átlagost meghaladó érzékenység, azonban az élmény megtapadás elhúzódása kimutatható. Tekintettel arra, hogy sem testi, sem lelki gyógykezelést eddig sem vett igénybe, és az ellen a vizsgálatnál is tiltakozott, nem gyógyító tevékenység, hanem egy belső, saját munkát igénylő személyiségkorrekció szükséges az állapota orvoslására.