734/B/2000. AB határozat

a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 22. § (1) (3) és (5) bekezdése, valamint a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 16. § (2) bekezdés i) pontja alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 22. § (1) (3) és (5) bekezdése, valamint a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 16. § (2) bekezdés i) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó beadványában előadta, hogy 25 évig szakmunkásként dolgozott, majd 50%-os munkaképesség-csökkenésére tekintettel átmeneti járadékban részesült. Az öregségi nyugdíjkorhatár elérésekor megállapított öregségi nyugdíja azonban kevesebb, mint a részére korábban folyósított járadék összege, mert a nyugdíja szakmunkás éveinek jövedelme helyett a nyugdíjazása előtti évek - nem egyszer a minimálbér alatti - jövedelme alapján került megállapításra.

Az indítványozó - hiánypótlásra felhívást követően - indítványát oly módon pontosította, hogy az Alkotmány 70/A. §-ának sérelmére tekintettel kérte a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 22. § (1), (3) és (5) bekezdései, valamint a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 16. § (2) bekezdés i) pontja alkotmányellenességének megállapítását és visszamenőleges hatályú megsemmisítését.

Az indítványozó becsatolta az Egri Városi Bíróság 8. P. 21.812/1998/10. sorszámú végzését, mely szerint az indítványozó, mint felperes által kezdeményezett, szolgálati idő megállapítása iránti per tárgyalását a bíróság az Alkotmánybíróság eljárásának befejezéséig felfüggesztette.

Az Alkotmánybíróság megkereste az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságot az üggyel kapcsolatos álláspontjának ismertetése végett.

II.

Az Alkotmánynak az indítványozó által megjelölt szakasza:

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül,

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."

Az indítványozó által sérelmezett jogszabályi rendelkezések - elbíráláskor hatályos - szövege:

"Tny. 22. § (1) Az öregségi nyugdíj összegét az 1988. január l-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért (kifizetett) - a kifizetés idején érvényes szabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló -, a személyi jövedelemadót is tartalmazó, csökkentés nélküli bruttó kereset, jövedelem havi átlaga alapján kell meghatározni. Keresetként, jövedelemként kell figyelembe venni:

a) az 1988. január 1-je és 1996. december 31-e közötti, illetőleg az 1988. január 1-je előtti keresetek, jövedelmek esetén az 1996. december 31. napján érvényes társadalombiztosítási szabályok szerint a főfoglalkozásban elért jövedelmet, az ezen időszak alatt kifizetett év végi részesedést, prémiumot, jutalmat és a keresettel, jövedelemmel azonos időre járó baleseti járadékot,

b) 1997. január 1-jétől az 1998. január 1-je előtti rendelkezések szerinti, illetőleg 1998. január 1-jétől a Tbj.-ben meghatározott biztosítással járó jogviszonyból származó - nyugdíjjárulék-alapot képező - keresetet, jövedelmet, több biztosítással járó jogviszony esetén a nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettségre meghatározott összeghatárig összeszámított keresetet, jövedelmet és 1997. évben a keresettel, jövedelemmel azonos időre járó baleseti járadékot,

c) amennyiben a nyugdíjjárulékot a biztosítási jogviszony keretében meghatározott összeg után kellett fizetni, ezt az összeget."

(...)

"(5) Ha a (4) bekezdés szerinti időszakban, az átlagszámítási időnek legalább a fele részére a nyugdíjat igénylőnek nincs keresete, jövedelme, a hiányzó időre eső napokra a keresetet, jövedelmet az 1988. január 1-je előtti legközelebbi időszak keresete, jövedelme alapján kell a (3) bekezdés alkalmazásával növelten figyelembe venni. Ha ez sem áll rendelkezésre, keresetként - a nyugellátás megállapításának kezdő napjától folyamatosan visszaszámítva - a hiányzó időre érvényes, külön jogszabályban általánosan meghatározott minimálbér harmincad részét kell figyelembe venni azokra a naptári napokra, amelyekre nyugdíjalapot képező kereset, jövedelem nem volt és a (7)-(8) bekezdés alkalmazásánál e naptári napok is osztószámot képeznek."

"R. 16. § (1) A havi átlagkereset kiszámításánál az 1987. december 31-ét követő időre a Tny. 22. §-ban foglaltak alkalmazásával kell a keresetet naptári évenként meghatározni. Az így kiszámított összeghez kell naptári évenként hozzáadni az adóalapot nem képező, de nyugdíjjárulék-köteles egyéb keresetet és az 1988. január 1-je előtti időponttól megállapított baleseti járadékot.

(2) Ha a biztosítottnak nem volt naptári évenként 365 (szökőévben 366) napi keresete, a naptári évre eső keresetet a következők szerint kell megállapítani:

a) a naptári évben elért (az ebben az évben kifizetett adóköteles jutalom és adóköteles év végi részesedés nélküli) kereset, továbbá az átlagszámítási, illetőleg a keresettel, jövedelemmel azonos időre járó és 1987. december 31-e utáni időponttól megállapított baleseti járadék, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásról és szociális ellátásáról szóló rendelkezések alapján járó az 1998. január 1-je előtti időre kifizetett keresetkiegészítés összegét el kell osztani a biztosításban töltött azoknak a napoknak a számával, amelyekre a biztosítottnak keresete volt, majd

b) az egy napra eső keresetet meg kell szorozni 365-tel (szökőévben 366-tal) és a szorzathoz hozzá kell adni a naptári évben kifizetett adóköteles jutalom (jutalomrész) és év végi részesedés összegét;

c) az így képzett évi keresetből 1988. január 1. és 1990. december 31. között naptári évenként 12 000 forintot, 1994-ben pedig egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék címén tíz százalékot le kell vonni;

d) majd meg kell határozni az így kiszámított összegre eső képzett adóösszeget (az 1991. évben elért keresetre képzett adót 3000 forinttal, az 1993. évre képzett adót 2400 forinttal, az 1995. évre képzett adót az ez évi egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék címén levont összeg 25 százalékával, az 1997. évre képzett adó összegét a kereset, jövedelem 20 százalékával, de legfeljebb jogosultsági hónaponként havi 3600 forinttal csökkenteni kell, az 1998. évre képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 20 százalékát, de jogosultsági hónaponként legfeljebb havi 4200 forintot, az 1999. és a 2002. közötti években elért keresetekre képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 10 százalékát, de legfeljebb havi 3000 forintot, továbbá a nyugdíjjárulék és a magánnyugdíjrendszer keretében - nem kiegészítésként - fizetett tagdíj együttes összegének 25 százalékát, a 2003. évben elért keresetre képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 18 százalékát, de legfeljebb havi 9000 forintot, továbbá a nyugdíjjárulék és a magánnyugdíjrendszer keretében - nem kiegészítésként - fizetett tagdíj együttes összegének 25 százalékát kell levonni), amelyet el kell osztani 365-tel (szökőévben 366-tal);

e) az egy napra eső adóösszeg figyelembevételével ki kell számítani a ténylegesen elért keresetre eső adóösszeget (ezt úgy kell kiszámítani, hogy az egy napra eső adóösszeget meg kell szorozni a biztosításban töltött azoknak a napoknak a számával, amelyekre a biztosítottnak keresete volt), és

f) ezzel az összeggel kell a naptári évi keresetet csökkenteni, majd

g) az így kiszámított összeghez hozzá kell adni az adott naptári évben elért, adóalapot nem képező, de nyugdíjjárulék-köteles egyéb keresetet;

h) az a)-g) pontok szerint megállapított naptári évi keresetekhez hozzá kell adni az átlagszámítási időszak alatt folyósított és 1988. január 1-je előtti időponttól megállapított baleseti járadék naptári évre szóló összegét, majd

i) az a)-h) pontok alapján meghatározott naptári évi kereseteket a Tny. 13. § (2) bekezdés szerint kell növelni a 2. számú mellékletben foglalt szorzószámok figyelembevételével;"

III.

Az indítvány az alábbiak szerint nem megalapozott.

1. Az érdemi vizsgálat megkezdése előtt az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a beadvány bírói kezdeményezésnek tekintendő-e. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. §-a szerint ugyanis "[a] bíró - a bírósági eljárás felfüggesztése mellett - az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezi, ha az előtte folyamatban levő ügy elbírálása során olyan jogszabályt vagy állami irányítás egyéb jogi eszközét kell alkalmazni, amelynek alkotmányellenességét észleli." Jelen ügyben az indítványozó (a bírósági per felperese) becsatolta ugyan a tárgyalás felfüggesztéséről szóló végzést, azonban az eljáró bíró nem kezdeményezte az alkotmányossági vizsgálatot, így az Alkotmánybíróság nem az Abtv. 38. §-a szerinti bírói kezdeményezés alapján indult eljárásban, hanem utólagos normakontroll eljárás keretében bírálta el az indítványt.

2. Az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálatot megelőzően megállapította, hogy a jelen ügyben is szereplő alapkérdést - azaz az 1988. január 1-jét megelőző jövedelmek figyelembevételét a nyugdíj megállapítás során - korábban, más jogszabályi környezetben már vizsgálta.

2.1. A 63/1993. (XII. 2.) AB határozatban az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette azt a szabályt, amelynek értelmében amennyiben a nyugdíjigénylő bár 1988. január 1-jét megelőzően rendelkezett jövedelemmel, azonban 1988. január 1-jét követően nem volt legalább 900 napi keresete, akkor a hiányzó napokat a minimálbér figyelembevételével kellett 900 napra kiegészíteni. [63/1993. (XII. 2.) AB határozat, ABH 1993, 369-372.]

2.2. A megsemmisítést követően megalkotott 1992. évi IX. törvény 7. §-a már lehetővé tette az 1988. január 1-je előtti keresetek figyelembevételét a nyugdíj-megállapítás során, amennyiben az igénylőnek nem volt - 1988 január 1-jét követően - a nyugdíjazás szempontjából releváns időszakban legalább 180 napi biztosítási jogviszonya. A jogalkotó előírta ezen időszak kereseteinek az eltelt időszak átlagnövekedés mértékével történő emelését, s csak akkor került sor a minimálbér figyelembevételére, ha ez a megemelt összeg sem érte volna el a nyugdíj-megállapítás évének első napján érvényes minimálbért. (Lásd: 693/B/1995. AB határozat, ABH 1999, 507, 511.) Az Alkotmánybíróság ez utóbbi szabályozást nem találta az Alkotmány szociális biztonsághoz való jogot rögzítő 70/E. §-ába ütközőnek.

Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 31. § c) pontja alapján ítélt dolog címén az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) vizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a szakaszára, illetőleg alkotmányos elvére hivatkozva kéri az alkotmányossági vizsgálat lefolytatását. Jelen ügyben az indítványozó a korábban vizsgált jogszabályi előírásoktól lényegesen eltérő új jogszabályi környezetben lévő, új előírások alkotmányossági vizsgálatát kérte, ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy res iudicata esete nem áll fenn, az érdemi vizsgálat lefolytatásának van helye.

3. Jelen ügyben az indítványozó azt kifogásolja, hogy bár 1988. január 1-jét követően volt keresete, a nyugdíj-megállapítás során nem az 1988. január 1-jét megelőző időszak járulékfizetéssel terhelt jövedelmét vették alapul, s ezáltal szerinte diszkrimináció valósult meg.

Az Alkotmánybíróság e körben szükségesnek tartja megjegyezni, hogy a nyugdíjjogosultság több tényezőtől függ, s az ellátás csak azok együttes megléte esetén jár. A Tny. a fogalom meghatározások körében a következő jogosultsági feltételeket emeli ki:

"4. § (1)

(...)

b) öregségi nyugdíj: meghatározott életkor elérése és meghatározott szolgálati idő megszerzése esetén járó nyugellátás; (...)

h) szolgálati idő: az az időszak, amely alatt a biztosított nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett volt, illetve megállapodás alapján nyugdíjjárulékot fizetett. A nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség nélkül szolgálati időnek minősülő időszakokat e törvény külön határozza meg;

i) nyugdíj alapjául szolgáló havi átlagkereset: a biztosított nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettségének külön törvényben meghatározott alapját képező keresetnek, jövedelemnek az e törvény rendelkezései szerint számított átlaga."

Mindezekből következik, hogy a nyugdíjkorhatár elérésekor, a szükséges szolgálati idő megléte esetén nyílik meg a nyugdíjjogosultság, s - főszabályként - az igényléskor releváns időszak jövedelmi viszonyai alapján kerül sor az átlagkereset, s ennek alapján a nyugdíj megállapítására, s ez a szabályozás minden nyugdíjigénylőre egyformán vonatkozik.

4. Az érdemi vizsgálat során az Alkotmánybíróság - kötve az indítványban megfogalmazott kérelemhez - áttekintette a diszkrimináció tilalmával kapcsolatosan kialakított eddigi gyakorlatát.

Az Alkotmány 70/A. §-a rögzíti hogy a Magyar Köztársaság területén az emberi, illetve az állampolgári jogok, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül minden személyt megilletnek. Az Alkotmány e szakasza tekintetében számos határozat született, melyekben az Alkotmánybíróság a jogegyenlőség általános elvét értelmezve megállapította, hogy a diszkrimináció alkotmányi tilalma főként az alkotmányos alapjogok terén tett megkülönböztetésekre terjed ki, abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem emberi jog vagy alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság következetesen alkalmazott gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280-282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203. ]

Az Alkotmánybíróság azonban azt is kimondta: a megkülönböztetés tilalma nem jelenti azt, hogy az állam részéről minden megkülönböztetés tilos lenne. A hátrányos megkülönböztetés tilalma kifejezetten arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és kedvezmények elosztása szempontjait meghatározni. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.]

Így sem a jogegyenlőség alkotmányos követelményéből, sem a diszkrimináció tilalmából nem következik, hogy az állam jogon kívüli (pl.: célszerűségi, gazdaságossági, jogtechnikai) szempontok szerint - a különböző élethelyzetekben lévőkre tekintettel - a jogok és kötelezettségek jogalkotási úton való megállapítása során a jogalanyok között ne különböztethetne, ha ezzel az alkotmányos követelményeket nem sérti. Az Alkotmány 70/A. §-a tehát nem mindenfajta különbségtételt tilt, hiszen az ilyenfajta tilalom eleve összeegyeztethetetlen lenne a jog rendeltetésével. [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280-282.]. Az azonban alkotmányellenességhez vezetne, ha a jogalkotó - alkotmányos indok nélkül, önkényesen - adott szabályozási koncepción belül valamely csoportra nézve eltérő szabályozást alkotna. [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 78.]

Az Alkotmánybíróság szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy az átmeneti járadék a szociális ellátási formák egyike, melyet ugyan a korábbi szabályozás valóban a várható öregségi nyugdíj összegéhez viszonyítottan rendelt számítani, azonban alapvető sajátosságait tekintve eltér az öregségi nyugdíj intézményétől, amelyre a jogosultságot a járulékfizetés alapozza meg.

Az Alkotmánybíróság mindezeket szem előtt tartva megállapította, hogy az indítványozó által sérelmezett azon szabályozás, mely az 1988. január 1-je után jövedelemmel rendelkezők esetében nem a korábbi évek magasabb jövedelmei alapján rendeli a nyugdíj megállapítást - tekintve, hogy az egész nyugdíjrendszer alapját képezve, valamennyi jogalany esetében érvényesülő szabályozásról lévén szó - nem ütközik az Alkotmány 70/A. §-ában rögzített diszkrimináció tilalmába, ezért alkotmányellenesség megállapítására nem került sor.

Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.

Budapest, 2003. szeptember 29.

Dr. Erdei Árpád s. k.,

az Alkotmánybíróság helyettes elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Czúcz Ottó s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

az Alkotmánybíróság helyettes elnöke, az aláírásban akadályozott

Dr. Bihari Mihály alkotmánybíró helyett

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró