63/1993. (XII. 2.) AB határozat

a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény egyes rendelkezései alkotmányosságának utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányosságának utólagos vizsgálata iránt benyújtott indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot.

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 44. § (4) bekezdés 2-5. mondata alkotmányellenes, ezért ezeket a mondatokat 1993. március 1-jére visszamenő hatállyal megsemmisíti.

A részbeni megsemmisítés folytán a 44. § (4) bekezdés szövege a következő:

"(4) Ha az igénylőnek az (1) bekezdésben meghatározott időszak alatt összesen legalább 900 napra van keresete, a havi átlagkeresetet tényleges keresetei alapján kell kiszámítani."

Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi azzal, hogy az 1994. december 31-én lép hatályba.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó álláspontja szerint az államot képviselő társadalombiztosítási igazgatás kötelezettséget vállal arra, hogy amikor a munkavállaló a nyugdíjkorhatárt eléri és rendelkezik a jogszabályban rögzített szolgálati idővel, járulékköteles átlagkeresetei alapján öregségi nyugdíjat állapít meg. E kötelezettségvállalás teljesítését gátolja a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: Tv.) 44. § (1) és (4) bekezdése azáltal, hogy az 1988. év előtti járulékköteles kereseteket figyelmen kívül hagyva, az öregségi nyugdíj alapjául a minimális bért veszi figyelembe. Ez a szabályozás a járulékfizetés útján szerzett és "vásárolt" jogot sérti, a kereset nominális számértékét csökkenti, az arányokat önkényesen megváltoztatja, ezzel alkotmányellenes, ezért az indítványozó annak megsemmisítését kérte.

A népjóléti miniszter észrevételei szerint az Országgyűlés az Alkotmány 70/E. §-ának megfelelően rendelkezett úgy, hogy a nyugellátás összegét az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításáig elért keresetek figyelembevételével kell megállapítani [T. 44. § (1) bek.], 900 napi kereset hiányában pedig a minimális bér figyelembevételével kell a tényleges kereseteket kiegészíteni [T. 44. § (4) bek.]. Ez a szabályozás, amely 1993. március 1-jétől hatályos - az észrevételek szerint - a korábbinál kedvezőbb, mert olyan esetekben, amikor az igénylőnek az átlagszámítási időszak alatt nem volt 900 napi tényleges keresete - lehetőség van a tényleges kereset 900 napra történő arányos kiegészítésére a minimális bér alapján.

II.

Az Alkotmánybíróság az indítványt részben megalapozottnak találta.

Az 1975. évi II. törvény 44. § (4) bekezdésének szövege a következő:

(4) Ha az igénylőnek az (1) bekezdésben meghatározott időszak alatt összesen legalább 900 napra van keresete, a havi átlagkeresetet tényleges keresetei alapján kell kiszámítani. 900 napi kereset hiányában azoknak a napoknak a számát, amelyekre az igénylőnek keresete volt - a külön jogszabályban általánosan meghatározott -, annak a minimális bérnek a figyelembevételével kell 900 napra kiegészíteni, amely azt a napot megelőző naptári hónapban érvényes, amelytől a nyugdíjat megállapítják. A kiegészítés során a minimális bér változtatás nélküli összegét el kell osztani harminccal, és a hányadost annyival kell megszorozni, ahány nap a 900 napból hiányzik. Az így kapott összeget hozzá kell adni a tényleges kereseteknek a (2)-(3) bekezdés szerint évenként meghatározott összegéhez, s az együttes összeg lesz a havi átlagkereset. Ha az igénylőnek egy napra sincs keresete, havi átlagkeresetnek a minimális bér változtatás nélküli összegét kell tekinteni.

Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

Az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.

A két alkotmányos rendelkezés összevetése és értelmezése alapján mutatott rá az Alkotmánybíróság már a 772/B/1990/5. határozatban arra, hogy a társadalombiztosítás jelenlegi rendszere csak részben működik a "vásárolt jog" elve alapján, mert emellett azt szociális szempontok is működtetik. E vegyes rendszerű társadalombiztosítás a rendszerváltás előtti évtizedekben alakult ki. Ennek teljes korszerűsítéséig az Alkotmánybíróság csak az intézmény alkotmányos működtetését vizsgálhatja. E vegyes rendszer tehát - ahogy azt a 26/1993. (IV. 29.) AB határozat is tartalmazza - önmagában nem alkotmányellenes mindaddig, ameddig az állam a jogi szabályozással azt úgy működteti, hogy az a biztosítás útján szerzett jogokat, továbbá a szociális biztonsághoz való jog tartalmi elemét adó ellátáshoz való jogot nem sérti.

E szempontokból kiindulva vizsgálta az Alkotmánybíróság, hogy az indítvánnyal támadott rendelkezések alkotmányellenesnek minősülnek-e. A Tv. - 1993. március 1-jétől hatályos - 44. § (1) bekezdése nem minősíthető alkotmányellenesnek azért, mert az öregségi nyugdíj összegét 1988. január 1-je utáni keresetek alapján rendeli megállapítani. Az áraknak és a béreknek - a pénz értékének - utóbbi öt évben történt változása folytán ugyanis az 1988. január 1. előtti keresetek alapulvétele általában hátrányosabb nyugdíjak megállapításához vezethetne.

Nem kizárt azonban olyan esetek előfordulása sem, amikor ez a számítási mód a korábbi számítási módhoz viszonyítva a jogosultra hátrányos helyzetet teremt. Ez ellentétben áll azzal az alkotmányos elvvel, amely szerint jogszabály utólagosan a kihirdetését megelőző időre kötelezettséget nem állapíthat meg, szerzett jogot nem vonhat el. Ha az 1993. március 1-je előtt hatályos számítási módhoz viszonyítva az ellátás igénylője kedvezőtlenebb helyzetbe kerül, s annak kiküszöbölésére a törvény hatályba léptekor lehetőség nincs, az alkotmányellenesség megállapítható. Ebből következik, hogy alkotmányellenes a T. 44. § (4) bekezdésnek az a rendelkezése, amely - arra az esetre, ha az igénylőnek 1988. január 1-je óta nem volt 900 napi keresete - a 900 nap alatti időt a minimálbér figyelembevételével rendeli kiegészíteni, a korábbi kereset helyett és mindig a minimálbért rendeli alapul venni. Ez a számítási mód ugyanis az 1988. január 1-je utáni, vagy ha az nincs, az azt megelőző átlagkereset alkalmazását hátrányos mértékben kizárja, és sérti azt az elvet, amely szerint - ahogy az a Tv. 3. §, 5. § és 10. §-ából levezethető - a társadalombiztosítási ellátáshoz való jog a munkavégzéshez és a járulékfizetéshez kapcsolódó jogosítvány. Az Alkotmánybíróság - ahogy azt a 11/1991. (III. 29.) AB határozatban is tette - az indítvány alkotmányossági vizsgálatánál azt vette elsődlegesen alapul, hogy a társadalombiztosítás - minden sajátossága mellett - alapvetően biztosítás, amelynek lényege, hogy meghatározott díj (járulék) ellenében a biztosítót helytállási kötelezettség terheli.

Nem szakítható tehát el, és nem függetleníthető az 1988. január 1-je előtt elért kereseti, valamint az ehhez kapcsolódó járulékszinttől az az igénylő, akinek 1988. január 1-je előtt is volt munkaviszonya akkor, ha 1988. január 1-je óta nem volt 900 napi keresete. A nyugdíj alapjául szolgáló átlagkeresetet ilyen esetben alkotmányellenes minden, a minimálbér szintjével vagy szintjére csökkenteni, mert meg lehet találni azt a matematikai módszert is, amely a korábbi kereseti (és járulék-) szinthez igazodó napi átlag kiszámítását lehetővé teszi, ha az a biztosítottra kedvezőbb. A törvény által hátrányosan érintettekkel szemben az állam nem hivatkozhat arra, hogy átlagban a rendelkezés hatása a nyugdíjak megállapításánál kedvező eredményt hoz.

A biztosítottnak a biztosítási jogviszonyból származó joga, hogy a biztosítótól a járulékkal fedezett időszakra a megfelelő társadalombiztosítási ellátást követelje. A jelen esetben a Tv. 44. § (4) bekezdésével kapcsolatban az volt megállapítható, hogy az állam az 1993. március 1-jei módosításnál a jogi szabályozást úgy működteti, hogy az a biztosítás útján szerzett jogokat, továbbá a szociális biztonsághoz való jogot sérti, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányellenesség megállapításánál a rendelkező rész szerint határozott.

A megsemmisített rendelkezések az öregségi nyugdíj jogosultjainak szűkebb körét érintik, így meg van a reális lehetősége annak is, hogy akikkel szemben e rendelkezések az elmúlt hónapokban hatályosultak, visszamenőlegesen is orvoslást kapjanak. Erre, valamint arra is tekintettel, hogy az új rendelkezés évtizedek óta hatályos számítási módot változtatott meg, az Alkotmánybíróság az 1989. évi XXXII. törvény 43. § (4) bekezdés alkalmazásával az alkotmányellenes rendelkezéseket visszamenőleges hatállyal semmisítette meg, de a határozat hatálybalépését elhalasztotta, hogy a jogalkotónak a megsemmisített rendelkezések helyett új alkotmányos szabályozásra kellő idő álljon rendelkezésre, és annak megalkotásáig se keletkezzék joghézag a nyugdíjmegállapítások rendjében.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

előadó alkotmánybíró