BH 1976.3.121 Kármegosztásnak van helye, ha a megrendelő a rendeltetésszerű használatra nyilvánvalóan alkalmatlan berendezést üzembe helyezi [44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. r. 21. § (1) bek., 10/1968. (X. 10.) ÉVM-KGM-NIM sz. r-tel közzétett tervezési szerződési alapfeltételek 10. § (1) bek., Ptk. 318. §, 340. § (1) bek.].

Az állami gazdaság II. r. felperes az alperessel tervezési szerződést kötött 28 000 férőhelyes pulykanevelő kivitelezési tervdokumentációjának elkészítésére. A terveket az alperes - miután a beruházás kivitelezése a felperesek közös feladata volt - a kivitelezési, a lebonyolítási és a műszaki ellenőrzési feladatokat ellátó I. r. felperesnek leszállította.

A létesítmény átadás-átvétele 1971. november 26-án volt. Az 1972. június 7-én a szavatossági hibákról felvett jegyzőkönyvben az I. r. felperes több minőségi hibát kifogásolt. Az alperes azonban nem ismerte el a tervek hibáját, ezért a felperesek keresetükben azt kérték, hogy az ott megjelölt tervezési hibák miatt az alperes szolgáltasson díjtalanul megfelelő terveket, és a hibás tervezés miatt keletkezett kár megtérítése iránti igényüket fenntartották.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Szerinte a tervek megfelelőek voltak, a hiba oka az, hogy az I. és II. r. felperes a tervtől eltérően kivitelezett, illetve üzemeltetett.

Az első fokú bíróság a hiba okának megállapítása végett szakértői bizonyítást rendelt el.

A szakvélemény a felperesek által megjelölt tervezési hibák közül csak a trágyakihúzó berendezéssel kapcsolatos kifogást minősítette alaposnak. A szakvélemény szerint az alperes a terveiben a trágyaeltávolítás gépesítésére beépített kaparó lapát berendezést alkalmazott, mégpedig azt az ún. LK típusú láncos berendezést választotta, amelyet a gyártómű szarvasmarha istállóhoz készített. A típusválasztás helytelen volt, mivel mások az üzemi körülmények a szarvasmarha-tenyésztésnél és mások a pulykanevelésnél. A berendezés eredetileg szarvasmarha-trágya naponta többször ismétlődő szakaszos üzemű (15-20 perces) eltávolítására készült, viszont a pulykanevelőben a berendezés hat hétig mozdulatlanul áll a mélyalom alatt és agresszív korrózió hatásának van kitéve.

A pulykanevelőben hat hetente kell a folyamatos trágyaeltávolítást végezni. Az adott helyen alkalmazott lánchosszúság meghaladja a gyártómű által a berendezés gépkönyvében rögzített maximális hosszúságot. Az LK típusú berendezés konstrukciós hiányossága miatt nem tekinthető bevált típusnak, még rendeltetésszerű alkalmazásánál sem tudja a kívánt eredményt elérni. Emiatt a magyar ipar nem gyártott és jelenleg sem gyárt kifejezetten pulykaneveléshez szükséges trágyaeltávolítót, ezért a tervezők általában tolólapáttal felszerelt traktort szoktak erre a célra alkalmazni. A kivitelező a berendezést terv szerint kivitelezte, illetve a gyártóműtől a tervben kiírt berendezést szerezte be. Amennyiben a tervező konzultált volna a gyártóművel, tisztázódhatott volna, hogy a pulykatrágya eltávolítására a berendezés nem alkalmas. Mindenképpen ki kellett volna kérni a gyártómű véleményét a lánchossz megnöveléséhez is.

A szakvélemény alapján a felperesek módosították a keresetüket és kizárólag a trágyakihúzó berendezéssel kapcsolatos igényüket tartották fenn akként, hogy az alperes készítsen új trágyakihúzó tervet és kártérítésként a helytelenül tervezett berendezés ellenértékét, a beszerelés, valamint a javítások költségét, összesen 241 765 forintot, valamint ennek kamatait fizesse meg.

Az alperes a továbbiakban is elutasítást kért, bár nem vitatta a szakvélemény megállapításait. Szerinte ugyanis azért, hogy a berendezés valójában semmire sem alkalmas, nem ő, hanem a gyártómű a felelős, ezért a felpereseknek a gyártóművel szemben kellett volna igényüket érvényesíteni. Elévülési kifogással is védekezett, mivel a hibát az I. r. felperes az észleléstől számított 8 napon túl jelentette be.