62019CJ0928[1]

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2021. szeptember 2. European Federation of Public Service Unions (EPSU) kontra Európai Bizottság. Fellebbezés - Intézményi jog - Szociálpolitika - EUMSZ 154. és EUMSZ 155. cikk - A szociális partnerek között európai uniós szinten folytatott párbeszéd - A központi kormányzati igazgatási szervek tisztviselőinek és alkalmazottainak tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció - A szociális partnerek között létrejött megállapodás - Az e megállapodást aláíró feleknek a megállapodás uniós szintű végrehajtására irányuló együttes kérelme - A határozati javaslatnak az Európai Unió Tanácsa elé terjesztésének az Európai Bizottság általi megtagadása - A bírósági felülvizsgálat szintje - A megtagadó határozat indokolására vonatkozó kötelezettség. C-928/19. P. sz. ügy.

BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2021. szeptember 2. ( *1 ) ( i )

[A 2021. szeptember 29-i végzéssel kijavított szöveg]

"Fellebbezés - Intézményi jog - Szociálpolitika - EUMSZ 154. és EUMSZ 155. cikk - A szociális partnerek között európai uniós szinten folytatott párbeszéd - A központi kormányzati igazgatási szervek tisztviselőinek és alkalmazottainak tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció - A szociális partnerek között létrejött megállapodás - Az e megállapodást aláíró feleknek a megállapodás uniós szintű végrehajtására irányuló együttes kérelme - A határozati javaslatnak az Európai Unió Tanácsa elé terjesztésének az Európai Bizottság általi megtagadása - A bírósági felülvizsgálat szintje - A megtagadó határozat indokolására vonatkozó kötelezettség"

A C-928/19. P. sz. ügyben,

a European Federation of Public Service Unions (EPSU) (székhelye: Brüsszel [Belgium], képviselik: R. Arthur solicitor és K. Apps barrister)

fellebbezőnek

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2019. december 19-én benyújtott fellebbezése tárgyában,

a többi fél az eljárásban:

Jan Willem Goudriaan (lakóhelye: Brüsszel [Belgium], képviselik: R. Arthur solicitor és K. Apps barrister)

felperes az elsőfokú eljárásban,

az Európai Bizottság (képviselik: I. Martínez del Peral, M. Kellerbauer és B.-R. Killmann, meghatalmazotti minőségben)

alperes az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: K. Lenaerts elnök, R. Silva de Lapuerta elnökhelyettes, A. Prechal, M. Vilaras, E. Regan, N. Piçarra és A. Kumin tanácselnökök, Juhász E., M. Safjan, S. Rodin, F. Biltgen, K. Jürimäe, C. Lycourgos, P. G. Xuereb és N. Jääskinen (előadó) bírák,

főtanácsnok: P. Pikamäe,

hivatalvezető: M. Longar tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2020. október 26-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2021. január 20-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Fellebbezésével a European Federation of Public Service Unions (EPSU) az Európai Unió Törvényszéke által 2019. október 24-énhozott EPSU és Goudriaan kontra Bizottság ítélet (T-310/18, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2019:757) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben a Törvényszék elutasította az Európai Bizottság 2018. március 5-i azon határozatának (a továbbiakban: vitatott határozat) megsemmisítése iránti keresetet, amelyben a Bizottság megtagadta, hogy határozatjavaslatot terjesszen az Európai Unió Tanácsa elé a Trade Unions' National and European Administration Delegation (a nemzeti és európai közigazgatás szakszervezeti küldöttsége, TUNED), valamint a European Public Administration Employers (európai közigazgatási munkáltatók, EUPAE) között létrejött, "A [tagállamok] központi kormányzati igazgatási szerve[i] tisztviselőinek és alkalmazottainak a tájékoztatását és a velük folytatott konzultációt meghatározó általános keret" című megállapodás (a továbbiakban: a kérdéses megállapodás) uniós szintű végrehajtására vonatkozóan (a továbbiakban: vitatott határozat).

Jogi háttér

2 Az EUMSZ 151. cikk értelmében:

"Az alapvető szociális jogokat, többek között az 1961. október 18-án Torinóban aláírt Európai szociális chartában, valamint a munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló 1989. évi közösségi chartában meghatározott jogokat szem előtt tartva, az [Európai] Unió és a tagállamok célkitűzése a foglalkoztatás, az élet- és munkakörülmények javítása - lehetővé téve ezáltal a fejlődési folyamat fenntartása mellett ezek összehangolását -, a megfelelő szociális védelem, a szociális partnerek közötti párbeszéd és az emberi erőforrások fejlesztésének elősegítése a tartósan magas foglalkoztatás és a kirekesztés elleni küzdelem érdekében.

E célból az Unió és a tagállamok olyan intézkedéseket hajtanak végre, amelyek figyelembe veszik - különösen a szerződéses kapcsolatok terén - a nemzeti gyakorlatok sokszínűségét, valamint az Unió gazdasági versenyképessége fenntartásának szükségességét.

Úgy vélik, hogy ez a fejlődés nemcsak a szociális rendszerek összehangolását előnyben részesítő belső piac működéséből következik, hanem a Szerződésekben megállapított eljárásokból, valamint a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséből is."

3 Az EUMSZ 152. cikk első bekezdése értelmében:

"Az egyes nemzeti rendszerek különbözőségeinek figyelembevételével elismeri és támogatja a szociális partnerek uniós szintű szerepvállalását; önállóságuk tiszteletben tartása mellett elősegíti a szociális partnerek közötti párbeszédet."

4 Az EUMSZ 153. cikk (1) bekezdésének e) pontja kimondja: "(1) A 151. cikkben foglalt célkitűzések megvalósítása érdekében az Unió támogatja és kiegészíti a tagállamok tevékenységeit a következő területeken: [...] [...]"

e) a munkavállalók tájékoztatása és véleményük meghallgatása;

5 Az EUMSZ 154. cikk értelmében:

"(1) A Bizottság feladata elősegíteni a szociális partnerek uniós szintű konzultációját, és megtenni minden szükséges intézkedést, hogy megkönnyítse a felek közötti párbeszédet a számukra nyújtott kiegyensúlyozott támogatás biztosításával.

(2) E célból a Bizottság a szociálpolitika területére vonatkozó javaslatok benyújtása előtt konzultál a szociális partnerekkel az uniós fellépés lehetséges irányáról.

(3) Ha az ilyen konzultációt követően a Bizottság uniós fellépést tart kívánatosnak, a tervezett javaslat tartalmáról konzultál a szociális partnerekkel. A szociális partnerek a Bizottsághoz véleményt vagy - adott esetben - ajánlást juttatnak el.

(4) A (2) és (3) bekezdésben említett konzultációk alkalmával a szociális partnerek tájékoztathatják a Bizottságot arról, hogy a 155. cikkben említett eljárás megindítását igénylik. Ezen eljárás időtartama nem haladhatja meg a kilenc hónapot, kivéve ha az érintett szociális partnerek, valamint a Bizottság együttesen úgy határoznak, hogy azt meghosszabbítják."

6 Az EUMSZ 155. cikk a következőképpen rendelkezik:

"(1) A szociális partnerek közötti uniós szintű párbeszéd, amennyiben úgy kívánják, szerződéses kapcsolatokhoz, így megállapodásokhoz vezethet.

(2) Az uniós szinten megkötött megállapodásokat a szociális partnerek és a tagállamok sajátos eljárásainak és gyakorlatának megfelelően, vagy pedig - a 153. cikk hatálya alá tartozó kérdésekben - az aláíró felek együttes kérelmére, a Tanács által a Bizottság javaslata alapján hozott határozattal kell végrehajtani. Erről az Európai Parlamentet tájékoztatni kell.

A Tanács egyhangúlag jár el, ha a kérdéses megállapodás egy vagy több, valamely olyan területre vonatkozó rendelkezést tartalmaz, amelyre nézve a 153. cikk (2) bekezdése értelmében egyhangúságra van szükség."

A jogvita előzményei és a vitatott határozat

7 A jogvita előzményeit a megtámadott ítélet 1-6. pontja ismerteti és azok a jelen eljárás szempontjából a következőképpen foglalhatók össze.

8 A Bizottság a 2015. április 10-i"Az [EUMSZ 154.]cikke szerinti konzultáció a szociális partnerekkel a munkavállalók tájékoztatásáról és a velük folytatott konzultációról szóló irányelvekről (első szakasz)" címet viselő C(2015) 2303 final konzultációs dokumentumban felhívta a szociális partnereket arra, hogy az EUMSZ 154. cikk (2) bekezdése alapján döntsenek az Európai Unió fellépésének lehetséges irányáról a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1998. július 20-i 98/59/EK tanácsi irányelv (HL 1998. L 225., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 327. o.), a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2001. március 12-i 2001/23/EK tanácsi irányelv (HL 2001. L 82., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 98. o.), az Európai Közösség munkavállalóinak tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció általános keretének létrehozásáról szóló, 2002. március 11-i 2002/14/EK parlamenti és tanácsi irányelv - Az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak a munkavállalók képviseletéről szóló közös nyilatkozata (HL 2002. L 80., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 219. o.) (a továbbiakban: a munkavállalók tájékoztatásáról és a velük folytatott konzultációról szóló irányelvek) egységes szerkezetbe foglalásával összefüggésben. Ez a konzultáció többek között a munkavállalók tájékoztatásáról és a velük folytatott konzultációról szóló irányelvek hatályának a tagállami központi kormányzati igazgatási szervek tisztviselőire és alkalmazottaira való esetleges kiterjesztésére vonatkozott.

9 2015. június 2-án a központi kormányzati igazgatási szervekkel való szociális párbeszéd bizottságában (SDC CGA) részt vevő szociális partnerek, nevezetesen egyrészt a TUNED, másrészt pedig az EUPAE az EUMSZ 154. cikk (4) bekezdése alapján arról tájékoztatták a Bizottságot, hogy az EUMSZ 155. cikk (1) bekezdése alapján megállapodásról kívánnak tárgyalni, valamint megállapodást kívánnak kötni.

10 2015. december 21-én a TUNED és az EUPAE aláírta a kérdéses megállapodást.

11 2016. február 1-jei levelében a TUNED és az EUPAE együttesen arra kérte a Bizottságot, hogy terjesszen határozati javaslatot a Tanács elé annak érdekében, hogy az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdése alapján a kérdéses megállapodás uniós szintű végrehajtására kerüljön sor.

12 2018. március 5-én a Bizottság elfogadta a vitatott határozatot, amelyben megtagadta e határozati javaslat Tanács elé terjesztését.

13 A megtámadott határozatban a Bizottság először is lényegében leszögezte, hogy a központi kormányzati igazgatási szervek ezen kormányok felügyelete alá tartoznak, azok közhatalmi jogköröket gyakorolnak és felépítésük, szervezetük, valamint működésük teljes mértékben a tagállamok hatáskörébe tartozik. Másodszor, a Bizottság rámutatott arra, hogy az említett igazgatási szervek tisztviselőinek és alkalmazottainak bizonyos szintű tájékoztatását és a velük folytatott bizonyos szintű konzultációt biztosító rendelkezések már számos tagállamban léteznek. Harmadszor a Bizottság megállapította, hogy ugyanezen igazgatási szervek jelentősége a tagállamok centralizációjának vagy decentralizációjának mértékétől függ, ezért a kérdéses megállapodás tanácsi határozattal való végrehajtása esetén az érintett tisztviselőket és alkalmazottakat megillető védelmi szint a tagállamoktól függően jelentősen eltérne.

A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet

14 A Törvényszék Hivatalához 2018. május 15-én benyújtott keresetlevelükkel az EPSU - a közszolgálati dolgozókat képviselő európai szakszervezeteket tömörítő egyesület, amely a Független Szakszervezetek Európai Szövetségével (CESI) együtt létrehozta a TUNED-et -, és Jan Willem Goudriaan, az EPSU főtitkára (a továbbiakban: az elsőfokú eljárás felperesei) a vitatott határozat megsemmisítését kérték.

15 Keresetük alátámasztására az elsőfokú eljárás felperesei lényegében két jogalapra hivatkoznak. A Bizottság hatásköreinek terjedelmével kapcsolatos téves jogalkalmazásra alapított első jogalapjukban lényegében azt állították, hogy az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdése értelmében a Bizottság nem tagadhatja meg, hogy a kérdéses megállapodás uniós szintű végrehajtására vonatkozó határozati javaslatot terjesszen a Tanács elé. A második jogalapjuk a megtámadott határozat indokolásának elégtelen és nyilvánvalóan téves jellegén alapult.

16 [A 2021. szeptember 29-i végzéssel kijavítva] A megtámadott ítéletben a Törvényszék teljes egészében elutasította az elsőfokú eljárás felpereseinek keresetét, és úgy határozott, hogy mindegyik fél maga viseli saját költségeit.

17 A Törvényszék, különösen az említett kereset megalapozottságának vizsgálatát illetően elutasította az első jogalapot, amely többek között a megtámadott ítélet 49-90. pontjában az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdésének szó szerinti, rendszertani és teleologikus értelmezését követte, és ebből azt a következtetést vonta le, hogy az uniós intézmények nem kötelesek helyt adni a megállapodást aláíró felek által előterjesztett, e megállapodás uniós szintű végrehajtására irányuló együttes kérelemnek. Ezt követően ezen ítélet 91-102. pontjában megvizsgálta az Unió azon szabályait, elveit és céljait, amelyekre az elsőfokú eljárás felperesei az e rendelkezésre vonatkozó értelmezésük alátámasztása érdekében hivatkoztak. A Törvényszék az említett ítélet 104. pontjában megállapította, hogy annak megtagadásával, hogy a Tanács elé a megállapodás végrehajtására irányuló határozati javaslatot terjesszen, a Bizottság jogkörei terjedelmét illetően nem alkalmazta tévesen a jogot.

18 A második jogalapot illetően a Törvényszék a megtámadott ítélet 106-140. pontjában megvizsgálta, hogy a Bizottság a vitatott határozatban tiszteletben tartotta-e az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolási kötelezettséget, valamint az e határozatban szereplő indokok megalapozottságát. A Törvényszék, miután megállapította, hogy a vitatott határozatra korlátozott felülvizsgálatnak kell vonatkoznia, úgy ítélte meg, hogy e határozat megfelel az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolási kötelezettségnek, és hogy az említett határozat három vitatott indoka megalapozott.

A felek Bíróság elé terjesztett kérelmei

19 Fellebbezésében az EPSU azt kéri, hogy a Bíróság:

- helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

- semmisítse meg a vitatott határozatot, és

- a Bizottságot kötelezze az elsőfokú eljárás és a fellebbezési eljárás költségeinek viselésére.

20 A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

- utasítsa el a fellebbezést, és

- az EPSU-t kötelezze a költségek viselésére.

21 A Bíróság Hivatalához 2020. március 2-án benyújtott beadványában A. Goudriaan arról tájékoztatta a Bíróságot, hogy nem kíván félként részt venni a fellebbezési eljárásban.

A fellebbezésről

22 Fellebbezésének alátámasztása érdekében az EPSU négy jogalapra hivatkozik.

23 A második, az első, a harmadik és a negyedik fellebbezési jogalapot ebben a sorrendben kell megvizsgálni.

Az EUMSZ 154 és EUMSZ 155. cikk téves alkalmazására alapított, második jogalapról

A felek érvei

24 Második fellebbezési jogalapjában az EPSU arra hivatkozik, hogy az EUMSZ 154. és EUMSZ 155. cikknek a Törvényszék általi szó szerinti, rendszertani és teleologikus értelmezése téves jogalkalmazáson alapul többek között a szociális partnerek között az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdése alapján uniós szinten kötött megállapodások végrehajtására irányuló eljárás keretében a Bizottságra ruházott hatásköröket illetően. E tekintetben az EPSU lényegében azt állítja, hogy ez utóbbi rendelkezés értelmében a Bizottság - hacsak nem észleli a megállapodást aláíró felek reprezentativitásának elégtelenségét vagy e megállapodás kikötéseinek jogellenességét - köteles helyt adni ezen aláíró feleknek az említett megállapodás uniós szintű végrehajtására irányuló együttes kérelmének, és e célból határozati javaslatot kell benyújtania a Tanácshoz.

25 Először is az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdésének szó szerinti értelmezését illetően az EPSU azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 49-63. pontjában tévesen alkalmazta a jogot. E tekintetben arra hivatkozik, hogy az e rendelkezés angol nyelvi változatában használt "shall be implemented" kifejezés a Bizottság azon kötelezettségét fejezi ki, hogy az érintett szociális partnerek között létrejött megállapodás uniós szintű végrehajtására vonatkozó határozati javaslatot terjesszen a Tanács elé. Az EPSU azt is előadja, hogy az, hogy a szociális partnerek közötti megállapodás végrehajtásának két, az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdése szerinti módszerét ugyanabba a mondatba foglalták, nem csökkenti a második eljárásban az intézmények kötelezettségeinek feltétlen jellegét, mivel a szociális partnerek, és nem az intézmények feladata annak kiválasztása, hogy mely módszert fogadják el.

26 Másodszor, az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdésének rendszertani és teleologikus értelmezését illetően az EPSU arra hivatkozik, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 34., 62., 63., 69-82., 87., 89., 93-100. és 109. pontjában tévesen alkalmazta a jogot.

27 Először is az EPSU lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen terjesztette ki a Bizottság szerepét az EUMSZ 154. és 155. cikkben előírt eljárás keretében a szociális partnerek és a Tanács hátrányára.

28 Másodszor, az EPSU vitatja a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 74-77., 87. és 96. pontjában az EUMSZ 154. és 155. cikkben előírt eljárás lefolytatására vonatkozó értelmezését.

29 Harmadszor, az EPSU azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 74-76. pontjában tévesen értelmezte az 1998. június 17-iUEAPME kontra Tanács ítélet (T-135/96, EU:T:1998:128) 84. pontját, amelyből az következik, hogy a Bizottságnak az EUMSZ 154. és EUMSZ 155. cikkben előírt eljárás keretében fennálló hatáskörei az érintett megállapodást aláíró szociális partnerek reprezentativitásának vizsgálatára és e megállapodás kikötései jogszerűségének felülvizsgálatára korlátozódnak, ezen ítélet ellenben egyáltalán nem említi annak célszerűségi felügyeletét, hogy az említett megállapodás uniós szintű végrehajtására vonatkozó határozati javaslatot terjesszenek a Tanács elé.

30 Negyedszer, az EPSU arra hivatkozik, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 82. és 94-98. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, amikor a Parlamentnek az EUMSZ 154. és EUMSZ 155. cikkben előírt eljárásban betöltött szerepét a szociális partnerek számára fenntartott eljáráshoz képest határozta meg. E tekintetben az EPSU többek között az 1998. június 17-iUEAPME kontra Tanács ítélet (T-135/96, EU:T:1998:128) 89. pontjára támaszkodva azt állítja, hogy a Parlament és a szociális partnerek hatáskörei eltérőek és kiegészítik egymást.

31 A Bizottság cáfolja az EPSU állításait, és egyetért az EUMSZ 154. és EUMSZ 155. cikknek, valamint az 1998. június 17-iUEAPME kontra Tanács ítéletnek (T-135/96, EU:T:1998:128) a Törvényszék által elfogadott értelmezésével.

A Bíróság álláspontja

32 Először is, az EPSU-nak az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdésének a Törvényszék általi téves szó szerinti értelmezésére alapított állításait illetően meg kell állapítani, hogy e rendelkezés szövegéből kitűnik, hogy a szociális partnerek által uniós szinten kötött megállapodásokat vagy a rájuk és a tagállamokra jellemző eljárások és gyakorlatok alapján, vagy az EUMSZ 153. cikk hatálya alá tartozó kérdésekben az e megállapodásokat aláíró feleinek együttes kérelmére, a Tanács által a Bizottság javaslata alapján hozott határozattal kell végrehajtani.

33 Így, amint arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 59. pontjában helyesen rámutatott, az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdése első albekezdésében szereplő "kell végrehajtani" - a francia nyelvi változatban "intervient" - vagy e rendelkezés angol nyelvi változatában a "shall be implemented" imperatív megfogalmazás funkciója lehet annak pontosítása, hogy az uniós szinten a szociális partnerek között létrejött megállapodást a két alternatív eljárás egyike - azaz vagy a szociális partnerek és a tagállamok saját eljárása, vagy pedig az EUMSZ 153. cikk hatálya alá tartozó ügyekben egy uniós jogi aktus elfogadására irányuló különös eljárás - szerint kell végrehajtani.

34 Különösen, ami az ilyen megállapodás uniós szintű végrehajtását illeti, hangsúlyozni kell, hogy az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdésének első albekezdése annak előírására szorítkozik, hogy e végrehajtás történhet a Tanács által az érintett megállapodást aláíró felek együttes kérelmére és a Bizottság javaslata alapján hozott tanácsi határozat elfogadásával, anélkül hogy megjelölné, hogy a Bizottság köteles-e ilyen javaslatot terjeszteni a Tanács elé.

35 Ebből következik, hogy nem róható fel a Törvényszéknek, hogy a megtámadott ítélet 60. pontjában úgy ítélte meg, hogy az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdése első albekezdésében szereplő "kell végrehajtani" - a francia nyelvi változatban "intervient" - és az e rendelkezés angol nyelvi változatában a "shall be implemented" imperatív megfogalmazás önmagában nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a Bizottság köteles határozati javaslatot terjeszteni a Tanács elé, ha az aláíró felek erre irányuló közös kérelemmel fordulnak hozzá.

36 E következtetést nem kérdőjelezheti meg az EPSU azon, végeredményben alá nem támasztott érvelése sem, amely szerint az, hogy az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdésében ugyanazon mondatban szerepel a szociális partnerek közötti megállapodás végrehajtása céljából előírt két eljárás, nem olyan jellegű, hogy enyhítené az uniós intézmények által a második alapján fennálló kötelezettségek feltétlen jellegét. E tekintetben különösen arra kell rámutatni, hogy az EPSU nem jelöli meg azokat az okokat, amelyek miatt abból a tényből, hogy az e mondatban említett alternatív eljárások közül eredetileg a szociális partnereknek kell választaniuk, az következik, hogy a szóban forgó imperatív megfogalmazás kifejezetten a második eljárásra vonatkozik, így a Bizottság köteles ilyen javaslatot terjeszteni a Tanács elé.

37 Egyébiránt a Törvényszék a megtámadott ítélet 62. pontjában helyesen állapította meg, hogy az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdésének az elsőfokú eljárás felperesei által javasolt szó szerinti értelmezése a Bizottság azon kötelezettségén kívül, hogy minden körülmények között a szociális partnerek által kötött megállapodás uniós szintű végrehajtására vonatkozó határozati javaslatot terjeszt a Tanács elé, a Tanácsnak e megállapodás végrehajtására és az érintett határozat elfogadására irányuló kötelezettségét is eredményezné.

38 Márpedig rá kell mutatni arra, hogy az EPSU elismeri, hogy a Bizottság bizonyos körülmények között jogosult arra, hogy az érintett megállapodást aláíró szociális partnerek reprezentativitásának hiánya vagy e megállapodás kikötéseinek jogellenessége esetén ne terjesszen ilyen javaslatot a Tanács elé. Különösen, ami a Tanácsot illeti, az elsőfokú eljárás felperesei által javasolt szó szerinti értelmezés elfogadása megfosztaná hatékony érvényesülésétől az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdésének második albekezdését, amely azt írja elő, hogy a Tanács a Bizottság javaslata alapján egyhangúlag jár el, ha a kérdéses megállapodás bizonyos területekre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz, aminek semmi értelme nem lenne, ha a Tanács köteles lenne elfogadni a Bizottság által javasolt határozatot.

39 Végül, meg kell állapítani, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 63. pontjában úgy vélte, hogy az elsőfokú eljárás felperesei által képviselt értelmezés azt vonná maga után, hogy ha a szociális partnerek nem terjesztenek elő a megállapodás uniós szintű végrehajtására irányuló együttes kérelmet, a szociális partnerek és a tagállamok kötelesek e megállapodást az ő szintjükön saját eljárásaiknak és gyakorlataiknak megfelelően végrehajtani, ami ellentétes lenne a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága kivételével az Európai Közösségek tagállamai között létrejött, szociálpolitikáról szóló megállapodást (HL 1992. C 191., 91. o.) aláíró tizenegy tagállam szándékával. Márpedig, noha az EPSU fellebbezésében azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte azt, amiben az EUPAE ténylegesen megállapodott, meg kell állapítani, hogy ez az érv egyáltalán nincs alátámasztva, és nem kérdőjelezi meg a Törvényszéknek a megtámadott ítélet ugyanezen pontjában az e megállapodáshoz csatolt 2. sz. nyilatkozatra vonatkozó megállapítását sem.

40 A Törvényszék ennélfogva nem alkalmazta tévesen a jogot az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdésének szó szerinti értelmezésével kapcsolatban általa elfogadott megfontolások keretében, amely értelmezés nyilvánvalóvá teszi, hogy a francia és az angol nyelvi változatban alkalmazott imperatív megfogalmazás kizárólag az e rendelkezésben előírt két alternatív eljárás kizárólagos jellegének kifejezésére irányul, amit egyébként - amint arra a főtanácsnok az indítványának 49. pontjában rámutatott - e rendelkezés több más nyelvi változata is megerősít.

41 Másodszor, ami az EPSU-nak az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdésének a Törvényszék általi, rendszertani és teleologikus értelmezésére vonatkozó állításait illeti, az EPSU először is azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 34., 63-81. és 93. pontjában tévesen alkalmazta a jogot az EUSZ 17. cikk (1) és (2) bekezdésének értelmezése során, mivel ezen általános rendelkezés nem terjesztheti ki a Bizottság hatáskörét az EUMSZ 155. és EUMSZ 154. cikkben rögzített határokon túl, arra tekintettel, hogy e cikkek lex specialisnak minősülnek.

42 Márpedig meg kell állapítani, hogy az EPSU nem fejti ki azokat az okokat, amelyek miatt az EUMSZ 154. és EUMSZ 155. cikket az EUSZ 17. cikk (1) és (2) bekezdéséhez képest lex specialisnak kellene tekinteni. Az EPSU csupán azt állítja, hogy az EUSZ 17. cikk nem élvezhet elsőbbséget az EUMSZ 154. és EUMSZ 155. cikkel szemben.

43 Egyébiránt a megtámadott ítélet e pontjaiból az sem tűnik ki, hogy a Törvényszék eltért volna az EUMSZ 154. és EUMSZ 155. cikktől annak érdekében, hogy e rendelkezések helyett az EUSZ 17. cikket alkalmazza. Épp ellenkezőleg, a Törvényszék helyesen állapította meg a megtámadott ítélet 93. pontjában, hogy "a szociális partnerek által kötött megállapodás uniós szintű végrehajtásának célszerűségére vonatkozó értékelés elvégzésével a Bizottság az EUSZ 17. cikk (1)-(3) bekezdésével összefüggésben az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdésének első albekezdésével rá ruházott jogkörök gyakorlására korlátozódik".

44 Végezetül meg kell állapítani, hogy az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdésének első albekezdése értelmében a szociális partnerek által kötött megállapodás uniós szintű végrehajtására irányuló javaslattételi jogkör a Szerződések által - különösen az EUSZ 17. cikkben - a Bizottságra ruházott hatáskörök keretébe illeszkedik.

45 E tekintetben a Szerződések által a Bizottságra ruházott hatáskörök többek között arra irányulnak, hogy az EUSZ 17. cikk (1) bekezdése értelmében előmozdítsa az Unió általános érdekeit, és adott esetben ennek érdekében megtegye a megfelelő kezdeményezéseket.

46 A szociálpolitika sajátos területén az EUM-Szerződés harmadik része X. címének célja többek között - amint arra a főtanácsnok indítványának 73. pontjában emlékeztetett - a szociális partnerek szerepének előmozdítása, és önállóságának tiszteletben tartása mellett a köztük lévő párbeszéd elősegítése, továbbá az EUMSZ 154. cikk (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Bizottság feladata többek között elősegíteni a szociális partnerek uniós szintű konzultációját. Egyébiránt a szociális partnerek által uniós szinten kötött megállapodások végrehajtásával összefüggésben az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdése a szociális partnerek számára hasonló jogot biztosít, mint amilyennel a Parlament és a Tanács az EUMSZ 225. cikk, illetve az EUMSZ 241. cikk értelmében általános jelleggel rendelkezik a Bizottság arra való felkérését illetően, hogy a Szerződések végrehajtásához megfelelő javaslatokat terjesszen elő.

47 Mindazonáltal az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdése a "Bizottság javaslata alapján" kifejezéssel olyan különös hatáskört ruház ezen intézményre, amely - még ha csak a szociális partnerek együttes kérelmét követően is gyakorolható, az ilyen kérelmet követően - az EUSZ 17. cikk (2) bekezdésében a jogalkotási aktusok elfogadására vonatkozóan előírt általános kezdeményezési hatáskörrel rokon, mivel a Bizottság javaslata az előfeltétele annak, hogy e rendelkezés alapján a Tanács határozatot fogadjon el. E hatáskör az EUSZ 17. cikk (1) bekezdésében a Bizottságnak rendelt szerepkör keretébe illeszkedik, amely a jelen összefüggésben annak - az Unió általános érdekét figyelembe vevő - megítélésében áll, hogy célszerű-e javaslatot tenni a Tanács számára a szociális partnerek által kötött megállapodás uniós szintű végrehajtása érdekében.

48 E tekintetben emlékeztetni kell arra is, hogy az EUSZ 13. cikk (2) bekezdése értelmében az egyes uniós intézmények a Szerződésekben rájuk ruházott hatáskörök határain belül, az ott meghatározott eljárások, feltételek és célok szerint járnak el. E rendelkezés az Unió intézményi struktúrájára jellemző intézményi egyensúly elvét közvetíti, amely elv magában foglalja, hogy valamennyi intézmény úgy gyakorolja hatásköreit, hogy közben a többi intézmény hatáskörét tiszteletben tartja (2015. április 14-iTanács kontra Bizottság ítélet, C-409/13, EU:C:2015:217, 64. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Márpedig a Bizottságnak az EUSZ 17. cikk (2) bekezdésében említett kezdeményezési jogköre ezen elv egyik kifejeződése (2019. december 19-iPuppinck és társai kontra Bizottság ítélet, C-418/18 P, EU:C:2019:1113, 60. pont). Ugyanez igaz a szociális partnerek által uniós szinten kötött megállapodások végrehajtásával összefüggésben az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdésében a Bizottságra ruházott különös hatáskörre.

49 Így az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdésének az EPSU által javasolt értelmezése megkérdőjelezné az említett egyensúlyt, és azzal a kockázattal járna, hogy akadályozza a Bizottságot a jelen ítélet 45. pontjában felidézett, az Unió általános érdekeinek az EUSZ 17. cikk (1) bekezdése szerinti előmozdítására irányuló feladatának teljesítésében. Ezen értelmezés ugyanis azt eredményezné, hogy csak a megállapodást aláíró szociális partnerek érdekeit részesítenék előnyben az Unió általános érdekeinek előmozdításában betöltött - és a Bizottság által teljesített - feladattal szemben.

50 Végül emlékeztetni kell arra, hogy az EUSZ 17. cikk (3) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében "[f]eladatainak ellátása során a Bizottság teljes mértékben független", és a Bizottság tagjai "nem kérhetnek és fogadhatnak el utasításokat semmilyen kormánytól, intézménytől, szervtől vagy más szervezettől". Márpedig, amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 78. pontjában helyesen megállapította, az EUSZ 155. cikk (2) bekezdésének olyan értelmezése, amely szerint a Bizottság kezdeményezési jogkörének gyakorlása során köteles a szociális partnerek által kötött megállapodás uniós szintű végrehajtására vonatkozó határozati javaslatot terjeszteni a Tanács elé, ellentétes lenne az EUSZ 17. cikk (3) bekezdésében foglalt azon elvvel, amely szerint a Bizottság jogköreit függetlenül gyakorolja.

51 E következtetést nem kérdőjelezheti meg az EPSU azon érvelése, amely szerint a Bizottság függetlensége fennmarad, mivel ez az intézmény "az indokok kifejtésén" keresztül mindenképpen ismertetheti álláspontját a Tanáccsal. A bizottsági javaslatot kísérő indokolásnak ugyanis csak az e javaslatot igazoló indokokat kell megjelölnie.

52 A fenti megfontolások összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 34., 63-81. és 93. pontjában nem alkalmazta tévesen a jogot az EUSZ 17. cikk (1)-(3) bekezdésének értelmezése során. A Törvényszék ugyanis az EUMSZ 154. és EUMSZ 155. cikkben előírt eljárás keretében nem terjesztette ki a Bizottság szerepét a szociális partnerek és a Tanács kárára.

53 Másodszor, az EPSU azon érvelését illetően, amely szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a megtámadott ítélet 74-77. és 87. pontjában, amikor úgy ítélte meg, hogy amint a szociális partnerek megállapodást kötnek, a Bizottság "visszaszerzi az eljárás irányítását" annak értékelése érdekében, hogy célszerű-e a Tanács elé terjesztenie egy, az ilyen megállapodás uniós szintű végrehajtására vonatkozó határozati javaslatot, ki kell emelni, hogy az EPSU csak azt rója fel a Törvényszéknek, hogy ilyen értelmezést kizárólag az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdésének szövege tekintetében alkalmazott, anélkül, hogy figyelembe vette volna az EUMSZ 154. és EUMSZ 155. cikk tárgyát és hátterét.

54 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Törvényszék által a megtámadott ítélet 74. pontjában megfogalmazott megfontolások éppen a Törvényszék által az ezen ítélet 71-73. pontjában az intézmények és a szociális partnerek által az EUMSZ 154. és EUMSZ 155. cikkben előírt, a szociálpolitikával kapcsolatban kötött megállapodásokkal kapcsolatos konzultációban, a tárgyalásában és az uniós szintű végrehajtásában játszott szerepet illetően végzett elemzésből erednek.

55 Így a Törvényszék helyesen állapította meg, hogy a Bizottság által indított és az EUMSZ 154. cikk (2) és (3) bekezdésében szabályozott konzultációs szakaszban a szociális partnerek tájékoztathatják azon szándékukról, hogy megindítják az EUMSZ 155. cikkben előírt eljárást. Ezt követően a tárgyalási szakaszban a felek - amint azt az EUMSZ 155. cikk (1) bekezdése előírja - szerződéses kapcsolatokat hozhatnak létre, ideértve a megállapodás megkötését is. Végül az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdésében előírt két eljárás valamelyike szerint kezdődik meg a megállapodás végrehajtásának szakasza. Közelebbről, ami a megállapodás uniós szintű végrehajtását lehetővé tévő eljárást illeti, e rendelkezés kifejezetten előírja, hogy a Tanács határozatát "a Bizottság javaslata alapján" hozza meg, és az általa bevezetett nem jogalkotási eljárás keretében az EUSZ 17. cikk (2) bekezdésének megfelelően konkretizálja a Bizottság kezdeményezési jogkörét.

56 Ebből következik, hogy a megtámadott ítélet 74. pontjában említett következtetés levonásához a Törvényszék ezen ítélet 71-73. pontjában nem kizárólag az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdésének szövegére támaszkodott, hanem figyelembe vette az EUMSZ 154. és EUMSZ 155. cikk, valamint az EUSZ 17. cikk (2) bekezdésének összefüggéseit is, amely összefüggések - amint az a jelen ítélet 45-49. pontjában megállapításra került - megerősítik, hogy noha a tárgyalási szakasz kezdeményezése, valamint a megállapodás megkötése kizárólag az érintett szociális partnerek feladata, e megállapodás végrehajtásának szakaszában az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdése alapján a Bizottságnak azt kell vizsgálnia, hogy kell-e a megállapodás uniós szintű végrehajtására irányuló határozati javaslatot terjesztenie a Tanács elé, ami által így a Bizottság visszaszerzi az eljárás irányítását.

57 Következésképpen el kell utasítani az EPSU azon érvelését, amely szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a megtámadott ítéletben azzal, hogy megállapította, hogy abból kifolyólag, hogy a szociális partnerek megállapodást kötöttek és annak uniós szintű végrehajtását kérték, a Bizottság "visszaszerzi az eljárás irányítását".

58 Harmadszor, az EPSU arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a megtámadott ítéletben, amennyiben az olyan értelmezés, amely szerint a Bizottság "politikai" jellegű diszkrecionális jogkört gyakorol a szociális partnerek között kötött megállapodások uniós szintű végrehajtására irányuló határozati javaslat Tanács elé terjesztésének lehetőségére vonatkozóan, ez utóbbiak önállóságának sérelméhez vezetne, és módosítaná az EUMSZ 155. cikkben előírt eljárás jellegét, megsértve ezzel a szociális partnerek számára elismert alapvető jogokat. A Bizottság így "a tárgyalóasztalnál egy harmadik széket" foglal el, és a Tanácsot megfosztanák attól a lehetőségétől, hogy azon hatáskörét gyakorolja, hogy elfogadja-e a szociális partnerek által megkötött - az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdése alapján végrehajtani tervezett - megállapodás szövegét, vagy sem.

59 Az ilyen érvelésnek sem lehet helyt adni, mivel az EPSU tévesen értelmezi ez utóbbi rendelkezést a szociális partnerek által uniós szinten megtárgyalt és megkötött megállapodások tárgyalási és végrehajtási szakasza közötti kapcsolatot illetően.

60 Kétségtelen, hogy az EUMSZ 151. cikk első bekezdése előírja, hogy a "szociális párbeszéd" az Unió egyik célkitűzése. Egyébiránt, amint az a jelen ítélet 46. pontjában megállapításra került, az EUM-Szerződés harmadik része X. címének a "Szociális politikára" vonatkozó rendelkezései a szociális partnerek szerepének támogatása és az önállóságuk tiszteletben tartása mellett a köztük folyó párbeszéd elősegítésére irányulnak.

61 Ez az EUMSZ 152. cikk első bekezdésében biztosított önállóság - amint arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 86. pontjában helyesen rámutatott - magában foglalja, hogy szociális partnerek általi, a megállapodásra irányuló tárgyalás szakaszában, amely a szociális partnerek "kizárólagos ügye", akik szabadon folytathatnak párbeszédet és léphetnek fel, anélkül hogy bármilyen utasítást vagy iránymutatást kapnának különösen a tagállamoktól vagy az intézményektől.

62 Márpedig ezen önállóság fennállása, amely a szociális partnerek közötti esetleges megállapodás tárgyalási szakaszát jellemzi, nem jelenti azt, hogy a Bizottságnak e szociális partnerek együttes kérelmére automatikusan határozati javaslatot kell a Tanács elé terjesztenie az ilyen megállapodás uniós szintű végrehajtására vonatkozóan, mivel ez annak elismerését jelentené, hogy a szociális partnereket saját kezdeményezési jogkörrel rendelkeznek, amely őket nem illeti meg.

63 Amint ugyanis az a jelen ítélet 47-49. pontjában megállapítottakból következik, ha ez lenne az említett autonómia fennállásának következménye, az EUMSZ 154. és EUMSZ 155. cikkből eredő intézményi egyensúly módosulna azáltal, hogy a szociális partnerekre olyan hatáskört ruházna a Bizottság tekintetében, amellyel sem a Parlament, sem a Tanács nem rendelkezik.

64 Így a Törvényszék a megtámadott ítélet 87. pontjában helyesen állapította meg, hogy miután a szociális partnerek a megállapodást szabadon megtárgyalták és megkötötték, és az aláíró felek együttesen kérték e megállapodás uniós szintű végrehajtását, a Bizottság az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdése alapján "ismételten jogosult beavatkozni és visszaszerzi az eljárás irányítását".

65 Az EPSU értelmezésének elfogadása így összekeverné az érintett megállapodás tárgyalási szakaszát, amelynek keretében a szociális partnerek teljes önállósággal rendelkeznek - amelyet a jelen ügyben tiszteletben tartottak - e megállapodás uniós szintű végrehajtásának szakaszával, amelynek keretében ezek már nem vesznek részt, mivel - amint arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 74. pontjában emlékeztetett - az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdése értelmében "a Tanács a Bizottság javaslata alapján jár el".

66 Ebből következik, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 90. pontjában helyesen állapította meg, hogy a szociális partnerek szerepének és az utóbbiak közötti párbeszédnek az EUM-Szerződés által előírt önállóságuk tiszteletben tartása melletti előmozdítására irányuló célkitűzés nem jelenti azt, hogy a Bizottság köteles lenne eleget tenni a megállapodást aláíró felek által benyújtott és az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdése alapján e megállapodás uniós szintű végrehajtására irányuló együttes kérelemnek.

67 Egyébiránt emlékeztetni kell a kollektív szerződések tárgyalásához és megkötéséhez való jognak az uniós jogban fennálló elsődleges jelentőségére, amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartájának 28. cikke rögzít (lásd ebben az értelemben: 2010. július 15-iBizottság kontra Németország ítélet, C-271/08, EU:C:2010:426, 37. pont). A jelen ügyben ezt az alapvető jogot a kérdéses megállapodás szociális partnerei a tárgyalási szakaszban tiszteletben tartották. Következésképpen az EPSU nem hivatkozhat arra, hogy az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdésének Törvényszék általi értelmezése, amely elismeri, hogy a Bizottság a kérdéses megállapodás végrehajtásának szakaszában döntéshozatali jogkörrel rendelkezik olyan helyzetben, amikor a szociális partnerek úgy döntenek, hogy e megállapodás uniós szintű végrehajtásának megvalósítására irányuló kérelemmel fordulnak ehhez az intézményhez, sérti ez utóbbiak alapvető jogait.

68 Annál is kevésbé tűnik ilyennek a helyzet, mivel az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdése értelmében az uniós szinten kötött megállapodások végrehajtására mindenképpen sor kerülhet a szociális partnerek és a tagállamok sajátos eljárásainak és gyakorlatának megfelelően.

69 Meg kell állapítani mindazonáltal, hogy az az érvelés, amellyel az EPSU azt rója fel a Törvényszéknek, hogy tévesen tért el az 1998. június 17-iUEAPME kontra Tanács ítéletből (T-135/96, EU:T:1998:128) eredő saját ítélkezési gyakorlatától azzal az indokkal, hogy ezen ítéletből az tűnik ki, hogy a szociális partnerek által uniós szinten kötött megállapodás végrehajtásának szakaszában az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdése alapján a Bizottság hatáskörei az e megállapodást aláíró szociális partnerek reprezentativitásának és az említett megállapodás jogszerűségének vizsgálatára szorítkozik, ám nem terjed ki e megállapodás végrehajtására irányuló határozati javaslat Tanács elé terjesztésének célszerűségi vizsgálatára, az említett ítélet téves olvasatán alapul és ebből következően nem megalapozott.

70 Az 1998. június 17-iUEAPME kontra Tanács ítéletben (T-135/96, EU:T:1998:128) ugyanis a Törvényszék, miután az ítélet 84. pontjában rámutatott arra, hogy a Bizottság a szociális partnereknek a megállapodás uniós szintű végrehajtására irányuló együttes kérelmét követően visszanyeri az eljárás irányítását, ezen ítélet 85. pontjában kifejezetten kimondta, hogy a Bizottságnak abban az időpontban, amikor újból rendelkezik az eljárás lefolytatásába való beavatkozás jogával, "többek között" vizsgálnia kell a megállapodás aláíróinak reprezentativitását, így a Törvényszék egyáltalán nem zárta ki, hogy a Bizottság egyéb hatáskörökkel is rendelkezik. Egyébiránt, mivel az említett ítélet alapjául szolgáló ügyben nem merült fel a megállapodás uniós szintű végrehajtása célszerűségének ezen intézmény általi vizsgálata, a Törvényszéknek nem kellett foglalkoznia ezzel a kérdéssel.

71 Ebből következik, hogy az EPSU állításával ellentétben az 1998. június 17-iUEAPME kontra Tanács ítélet (T-135/96, EU:T:1998:128) 84. pontjában használt "szükséges-e" kifejezést nem lehet úgy értelmezni, hogy az a valamely megállapodás végrehajtásának szakaszában a Bizottságra ruházott hatásköröket kizárólag a szociális partnerek reprezentativitásának és a megállapodás kikötései jogszerűségének vizsgálatára korlátozza.

72 Negyedszer, az EPSU azon érvelését illetően, amely szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a megtámadott ítélet 82. és 94-98. pontjában, a Parlamentnek az EUMSZ 154. és EUMSZ 155. cikkben előírt eljárás keretében betöltött szerepének a szociális partnerek számára fenntartott eljárásban játszott szerepéhez képest történő meghatározását illetően, meg kell állapítani, hogy ezzel az érveléssel az EPSU valójában a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 82. pontjában kifejtett megfontolásait vitatja, anélkül hogy a legkevésbé is kifogásolná a Törvényszék ezen ítélet 94-98. pontjában a demokratikus elvre - amely elvet az EUSZ 10. cikk (1) és (2) bekezdése rögzít -, valamint az állítólagos "horizontális szubszidiaritás" elvére vonatkozóan kifejtett megfontolásait.

73 Ami a megtámadott ítélet 82. pontját illeti, mivel az elsőfokú eljárás felperesei azzal érveltek, hogy a szociális partnerek jogosultak arra kényszeríteni a Bizottságot, hogy a megállapodásaikat uniós szinten végrehajtó határozati javaslatot terjesszen a Tanács elé, a Törvényszék helyesen állapította meg, hogy ha ilyen értelmezést fogadnának el, a szociális partnerek nagyobb befolyást gyakorolnának az EUMSZ 154. és EUMSZ 155. cikk alapján elfogadott jogi aktusok tartalmára, mint amilyen befolyást a Parlament gyakorolhat, amelyet az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdése értelmében egyszerűen csak tájékoztatni kell a jogi aktusok elfogadása előtt.

74 Egyébiránt a Törvényszék helyesen állapította meg, hogy az elsőfokú eljárás felperesei által támogatott értelmezés azt eredményezné, hogy a szociális partnerek jogosultak lennének arra kényszeríteni a Bizottságot, hogy fellépjen a szociálpolitika terén, míg az EUMSZ 225. cikk pusztán azt a jogot biztosítja a Parlament számára, hogy felkérje a Bizottságot "olyan kérdésre vonatkozó megfelelő javaslat előterjesztésére", amely "a Szerződések végrehajtása céljából uniós jogi aktus kidolgozását teszi szükségessé", továbbá azt a jogot, hogy ha a Bizottság nem terjeszt elő javaslatot, tájékoztassák ennek okairól. Ugyanígy az EUMSZ 241. cikk értelmében a Tanács egyszerűen felkérheti a Bizottságot, hogy végezze el a Tanács által a közös célkitűzések eléréséhez szükségesnek tartott vizsgálatokat, és terjesszen be hozzá megfelelő javaslatokat, és ha a Bizottság nem terjeszt elő javaslatot, joga van ahhoz, hogy a Bizottság tájékoztassa őt ennek okairól. E következtetést nem kérdőjelezheti meg az EPSU azon érvelése, amely szerint a szociális partnerek önállóan tárgyalnak, megfogalmazzák és jóváhagyják az érintett megállapodás szövegét, és a Parlament mindig részt vesz az ilyen eljárásban, mivel a Bizottság köteles őt tájékoztatni.

75 A fenti megfontolások összességéből kitűnik, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdésének szó szerinti, rendszertani és teleologikus értelmezése tekintetében, és az EPSU állításával ellentétben nem módosította az EUMSZ 154. és EUMSZ 155. cikkből eredő intézményi egyensúlyt sem.

76 E következtetést nem kérdőjelezheti meg az EPSU azon általános érvelése, amely szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem alkalmazta a 2015. április 14-iTanács kontra Bizottság ítélet (C-409/13, EU:C:2015:217) 70. pontjában kimondott elveket.

77 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2015. április 14-iTanács kontra Bizottság ítélet (C-409/13, EU:C:2015:217) 70. pontjában a Bíróság kimondta, hogy a Bizottságnak az EUSZ 17. cikk (2) bekezdésében, illetve az EUMSZ 289. cikkben biztosított jogalkotás-kezdeményezési hatásköre azt jelenti, hogy ezen intézménynek kell arról határoznia, hogy előterjeszt-e, vagy sem valamely jogalkotási aktusra irányuló javaslatot, kivéve azon esetet, amikor arra az uniós jog értelmében köteles.

78 Kétségtelen, hogy a 2015. április 14-iTanács kontra Bizottság ítéletből (C-409/13, EU:C:2015:217) kitűnik, hogy vannak olyan, a Szerződésekben előírt esetek, amelyekben a Bizottság köteles jogalkotási javaslatot előterjeszteni.

79 Mindazonáltal az EPSU nem támasztja alá azon érvelését, amely szerint az ezen ítéletből eredő ítélkezési gyakorlat értelmében a szociális partnerek által az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdése alapján kötött megállapodás uniós szinten történő végrehajtása ilyen esetnek minősül. A Tanács ugyanis annak állítására szorítkozik, hogy e rendelkezés értelmében a Bizottság köteles ilyen javaslatot előterjeszteni, és a Tanács feladata annak eldöntése, hogy a szociális partnerek között létrejött, uniós szinten végrehajtani tervezett megállapodás szövege alapján el kell-e fogadnia ezt a javaslatot. Ezt az érvelést tehát el kell utasítani.

80 A fentiek összességére tekintettel a második fellebbezési jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

Az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott jogi aktusok jogalkotási jellegével kapcsolatos téves jogalkalmazásra alapított, első jogalapról

A felek érvei

81 Első fellebbezési jogalapjában az EPSU azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a megtámadott ítélet 69., 73., 89., 96. és 100. pontjában, amikor azt állapította meg, hogy az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdése alapján tanácsi határozattal elfogadott jogi aktusok nem jogalkotási jellegűek.

82 Ezzel összefüggésben az EPSU először is arra hivatkozik, hogy az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdése alapján tanácsi határozattal elfogadott irányelvek "következményei" nem különböznek az EUMSZ 153. cikk alapján elfogadott irányelvek következményeitől.

83 Másodszor, az EPSU előadja, hogy a megtámadott ítélet 69. és 89. pontjában a Törvényszék az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdése alapján a kérdéses megállapodás végrehajtási szakaszának jellegére és az e rendelkezés alapján elfogadott jogi aktus minősítésére, nem pedig e megállapodás "lényeges következményeire" helyezte a hangsúlyt. Egyébiránt azt állítja, hogy a Törvényszék által a megtámadott ítélet 96. pontjában levont következtetés összeegyeztethetetlen egyrészt az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott - jogalkotási jellegüket megőrző - intézkedésekkel, másrészt pedig a Bíróságnak a szociálpolitika területén elfogadott irányelvekkel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatával.

84 Harmadszor, az EPSU arra hivatkozik, hogy a szociális partnerek által uniós szinten az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdése alapján kötött megállapodás végrehajtásának szakasza az EUMSZ 289. cikk (2) bekezdése értelmében vett "különleges jogalkotási eljárásnak" minősül. Álláspontja szerint a Törvényszék által a megtámadott ítélet 69. pontjában a 2017. szeptember 6-iSzlovákia és Magyarország kontra Tanács ítéletre (C-643/15 és C-647/15, EU:C:2017:631) tett hivatkozás nem releváns, és nem szünteti meg az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott intézkedések "alapvetően jogalkotási" jellegét.

85 A Bizottság azt állítja, hogy az első fellebbezési jogalapot mint hatástalant, de mindenesetre mint megalapozatlant el kell utasítani.

A Bíróság álláspontja

86 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott ítélet 69. pontjában a Törvényszék az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdésének rendszertani értelmezése keretében megállapította, hogy mivel e rendelkezés nem tartalmaz kifejezett utalást az EUMSZ 289. cikk (1) és (2) bekezdése értelmében vett "rendes jogalkotási eljárásra" vagy a "különleges jogalkotási eljárásra", az elfogadott jogalkotási aktusok uniós szintű végrehajtásának szakasza nem minősül az ez utóbbi rendelkezés értelmében vett "jogalkotási eljárásnak", és az e szakasz végén elfogadott intézkedések nem minősülnek az EUMSZ 289. cikk (3) bekezdése értelmében vett "jogi aktusoknak".

87 E tekintetben meg kell állapítani, hogy az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott jogi aktusok jogalkotási jellegének kérdése elkülönül a Bizottságot megillető azon jogkör kérdésétől, amely szerint elbírálja annak célszerűségét, hogy a szociális partnerek által kötött megállapodások uniós szintű végrehajtására irányuló javaslatot terjesszen a Tanács elé.

88 Ugyanis, amint arra a főtanácsnok az indítványának 72. pontjában rámutatott, e jogkör terjedelme ugyanaz, mint azon jogi aktusé, amelynek tervezetét annak elfogadása céljából terjesztik a Tanács elé, akár jogalkotási jellegű, akár nem.

89 Ebből következik, hogy az első fellebbezési jogalapot el kell utasítani.

A Törvényszék által a bírósági felülvizsgálata mértékének értékelése során elkövetett téves jogalkalmazásra alapított, harmadik jogalapról

A felek érvei

90 Harmadik fellebbezési jogalapjában az EPSU azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 31-33., 78., 79., 109-112., 122. és 133. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, amikor a vitatott határozat felett gyakorolt bírósági felülvizsgálat intenzitását egyrészt annak politikai jellege, másrészt pedig a Bizottság függetlensége veszélyeztetésének kockázata miatt korlátozta.

91 E tekintetben az EPSU megjegyzi, hogy a Törvényszék azon értelmezése, amely szerint a Bizottság széles körű politikai mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak eldöntésére, hogy határozati javaslatot terjeszt-e a Tanács elé a szociális partnerek által kötött megállapodás uniós szintű végrehajtására vonatkozóan, az EUM-Szerződés rendelkezéseinek, azok összefüggéseinek és tárgyának, valamint az 1998. június 17-iUEAPME kontra Tanács ítéletnek (T-135/96, EU:T:1998:128) a téves értelmezésén alapul. Az EPSU szerint mielőtt a Bizottság benyújtja a Tanácsnak az ilyen megállapodás uniós szintű végrehajtására irányuló határozati javaslatot, nem politikai, hanem "alapvetően jogi" jellegű szerepet játszik.

92 Egyébiránt az EPSU arra hivatkozik, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 112. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, amikor "párhuzamosságot állapított meg" az európai polgári kezdeményezés tárgyában kihirdetett 2018. április 23-iOne of Us és társai kontra Bizottság ítélettel (T-561/14, EU:T:2018:210). Álláspontja szerint az EUMSZ 154. és EUMSZ 155. cikkben előírt eljárás nem hasonlít az európai polgári kezdeményezés eljárásához, mivel egyrészt ez utóbbi nem minősül sem a kollektív tárgyalások folyamatának, sem az Alapjogi Charta 28. cikke által kimondott valamely alapvető jog gyakorlásának, másrészt pedig az ilyen eljárást elindítók nem vesznek részt a jogalkotási javaslat szövegének kidolgozásában.

93 A Bizottság vitatja az EPSU érvelését. Különösen azt állítja, hogy a Törvényszék a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata alapján helyesen állapította meg, hogy a vitatott határozattal kapcsolatban általa gyakorolt bírósági felülvizsgálat intenzitása korlátozott volt.

A Bíróság álláspontja

94 A harmadik fellebbezési jogalap keretében az EPSU lényegében azt rója fel a Törvényszéknek, hogy tévesen alkalmazta a jogot a vitatott határozattal kapcsolatban általa gyakorolt bírósági felülvizsgálat intenzitását illetően, és a megtámadott ítélet 31-33., 78., 79., 109-112., 122. és 133. pontjára utal.

95 E tekintetben a jelen ítélet 62. és 64. pontjából lényegében az tűnik ki, hogy a Bizottság nem köteles az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdése alapján a szociális partnerek által kötött megállapodás uniós szintű végrehajtására irányuló határozati javaslatot terjeszteni a Tanács elé, mivel ezen intézmény mérlegelési mozgástérrel rendelkezik annak eldöntésére, hogy célszerű-e a Tanács elé ilyen javaslatot terjeszteni.

96 Márpedig, amint arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 110. és 111. pontjában helyesen rámutatott, az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy ha valamely intézménynek a helyzetet összetett módon kell mérlegelnie, a bírósági felülvizsgálat főszabály szerint az eljárási és indokolási szabályok betartásának, a figyelembe vett tények tárgyi pontosságának, valamint a téves jogalkalmazás, a tényekkel kapcsolatos nyilvánvaló értékelési hiba és a hatáskörrel való visszaélés hiányának vizsgálatára korlátozódik (lásd: 2008. július 1-jei Chronopost és La Post kontra UFEX ítélet, C-341/06 P és C-342/06 P, EU:C:2008:375, 143. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A bírósági felülvizsgálat e korlátozása különösen akkor szükséges, ha mint a jelen esetben, az uniós intézményeknek egyrészt figyelembe kell venniük a potenciálisan eltérő érdekeket, mint például az Unió és a szociális partnerek általános érdekeit, másrészt pedig politikai döntéseket igénylő határozatokat kell hozniuk (lásd ebben az értelemben: 1994. október 5-iNémetország kontra Tanács ítélet, C-280/93, EU:C:1994:367, 91. pont; 2005. július 14-iRica Foods kontra Bizottság ítélet, C-40/03 P, EU:C:2005:455, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

97 Az EPSU érvelése nem kérdőjelezheti meg a Törvényszéknek a vitatott határozat felett gyakorolt bírósági felülvizsgálat mértékére vonatkozó megállapításait.

98 Ami először is az EPSU azon érvelését illeti, amely szerint a Bizottságot a szociális partnerek által kötött megállapodás uniós szintű végrehajtására irányuló határozati javaslat Tanács elé terjesztésére vonatkozóan megillető mérlegelési jogkör nem politikai, hanem "alapvetően jogi" jellegű, meg kell állapítani, hogy a Bizottság kétségkívül jogi értékelést végez, amikor az e megállapodást aláíró felek reprezentativitását és a megállapodás kikötéseinek jogszerűségét az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdésének megfelelően kell megvizsgálnia. Mindazonáltal, amint arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 79. pontjában helyesen rámutatott, amikor az érintett szociális partnerek az említett megállapodás uniós szintű végrehajtására irányuló kérelmet terjesztenek a Bizottság elé, annak - politikai, gazdasági és szociális megfontolásokra is tekintettel - egyaránt értékelnie kell a megállapodás uniós szintű esetleges végrehajtásának célszerűségét.

99 Másodszor, az EPSU azon érvelése, amely szerint a Törvényszék a megtámadott ítélet 112. pontjában tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy "párhuzamosságot állapított meg" az európai polgári kezdeményezés tárgyában kihirdetett 2018. április 23-iOne of Us és társai kontra Bizottság ítélettel (T-561/14, EU:T:2018:210), nem vonhatja maga után a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését, mivel - amint az a fenti indokokból kitűnik - a Törvényszék úgy korlátozta a megtámadott ítélet jogszerűségének általa gyakorolt vizsgálatát, hogy nem alkalmazta tévesen a jogot.

100 A fenti megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a vitatott határozatra vonatkozó bírósági felülvizsgálatának intenzitása a jelen ügyben korlátozott volt.

101 Ezért a fellebbezés harmadik jogalapját el kell utasítani.

A vitatott határozat indokolásának jogszerűségével kapcsolatos téves jogalkalmazásra alapított, negyedik jogalapról

A felek érvei

102 Negyedik fellebbezési jogalapjában az EPSU azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 116-140. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy azok az indokok, amelyeken a vitatott határozat alapul, nem voltak "tévesek, megalapozatlanok és elégtelenek".

103 Először is, az EPSU arra hivatkozik, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 118. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a vitatott határozat indokolása az EUMSZ 296. cikk értelmében elegendő volt ahhoz, hogy lehetővé tegye a Bizottság értékelésének alapjául szolgáló indokok megismerését. E tekintetben az EPSU azt állítja, hogy a vitatott határozatban kifejtett indokok tévesek, és hogy ezek az igazolások nem felelnek meg az e határozat elfogadását megelőző eljárás során hivatkozott indokoknak.

104 Másodszor az EPSU azt állítja, hogy a Törvényszék több hibát is elkövetett az indokok elemzése során a megtámadott ítélet 130., 131., 133. és 136. pontjában, mivel ezek az indokok "objektíve pontatlanok és/vagy irrelevánsak". Ezenkívül a Törvényszék a megtámadott ítélet 136. és 138. pontjában nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a Bizottság a vitatott határozatban nem jelölte meg egyrészt azokat az okokat, amelyek miatt - ellentétben azzal, amit az EPSU-val folytatott levelezésében bejelentett - nem végzett "hatásvizsgálatot", másrészt pedig azokat az okokat, amelyek igazolták az e területen általa közzétett közleményektől való eltérést. Az EPSU különösen azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 138. pontjában úgy vélte, hogy az elsőfokú eljárás felperesei nem fejtették ki, hogy a Bizottságnak mely rendelkezés értelmében kellett volna elvégeznie ezt a "hatásvizsgálatot" kezdeményezési jogköre gyakorlásának megtagadása előtt, holott e közlemények olyan "jogos elvárást" keltettek az elsőfokú eljárás felpereseiben, hogy a "jogi felülvizsgálatot" és a "hatásvizsgálatot" kötelező lett volna elvégezni.

105 Harmadszor, az EPSU vitatja a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 131. és 132. pontjában a Bíróság által a munkavállalók tájékoztatására és a velük folytatott konzultációra vonatkozó irányelvekkel kapcsolatban kidolgozott ítélkezési gyakorlatra vonatkozó értelmezését.

106 A Bizottság érvelése szerint a második fellebbezési jogalapot el kell utasítani.

A Bíróság álláspontja

107 A fellebbezés negyedik jogalapja lényegében két részből áll, amelyek közül az első azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a vitatott határozat indokolására vonatkozó kötelezettség Bizottság általi tiszteletben tartását illetően, a második pedig azon, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot e határozat megalapozottságát illetően.

- A negyedik fellebbezési jogalap első, arra alapított részéről, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot az indokolási kötelezettség Bizottság általi tiszteletben tartását illetően

108 Először is meg kell állapítani, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolási kötelezettség olyan lényeges eljárási követelmény, amelyet meg kell különböztetni az indokolás helytállóságának kérdésétől, amely a vitatott aktus érdemi jogszerűségét veti fel. E vonatkozásban az EUMSZ 296. cikk által megkövetelt indokolást a kérdéses jogi aktus természetéhez kell igazítani, és abból világosan és egyértelműen ki kell tűnnie a jogi aktust meghozó intézmény érvelésének oly módon, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, a hatáskörrel rendelkező bíróság pedig gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét (lásd: 2010. október 14-iDeutsche Telekom kontra Bizottság ítélet, C-280/08 P, EU:C:2010:603, 130. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

109 Végül a Bíróság szintén állandó ítélkezési gyakorlata értelmében az indokolási kötelezettséget az eset összes körülményeire, így különösen a vitatott jogi aktus tartalmára, a felhívott indokok jellegére, és a címzettek vagy ezen jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett egyéb személyek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell vizsgálni. Nem szükséges, hogy az indokolás valamennyi jelentőséggel bíró tény- és jogkérdésre külön kitérjen, mivel azt, hogy valamely aktus indokolása megfelel-e az EUMSZ 296. cikk követelményeinek, nem pusztán a szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem az összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére való tekintettel is (lásd: 2008. július 1-jei Chronopost és La Poste kontra UFEX és társai ítélet, C-341/06 P és C-342/06 P, EU:C:2008:375, 88. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

110 E tekintetben az EPSU arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a megtámadott ítélet 118. pontjában, mikor azt állapította meg, hogy a vitatott határozat címzettjei, azaz a TUNED és az EUPAE, megismerhették e határozat indokait.

111 A jelen ügyben a Törvényszék a megtámadott ítélet 116. pontjában emlékeztetett arra a három indokra, amelyeken a vitatott határozat alapult, és amelyeket a jelen ítélet 13. pontja megismétel. A megtámadott ítélet 117. pontjában a Törvényszék emlékeztetett arra az összefüggésre, amelyben e határozatot meghozták. A Törvényszék rámutatott, hogy a Bizottság konzultált a szociális partnerekkel a közigazgatási szervek tisztviselőinek és alkalmazottainak tájékoztatására és a velük folytatott konzultációra vonatkozó uniós fellépés célszerűségéről és a szociális partnerek pontosan e konzultációt követően tárgyaltak a megállapodásról és írták alá azt. Így a vitatott határozat indokolására és e határozat elfogadásának körülményeire tekintettel a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 118. pontjában úgy ítélte meg egyrészt, hogy az említett határozatot az EUMSZ 296. cikkre tekintettel megfelelően indokolták, ily módon egyrészt annak címzettjei - azaz a TUNED és az EUPAE - megismerhették azt a három indokot, amelyen a Bizottság értékelése alapult, és vitathatta azokat, másrészt pedig, hogy a Törvényszék felülvizsgálhatta ezen indokokat.

112 Amint ugyanis a főtanácsnok az indítványának 104. pontjában megjegyezte, a vitatott határozat címzettjei a kérdéses megállapodást megkötő szociális partnerek, akik mind álláspontjuk, mind a Bizottság által folytatott előzetes levélváltások és egyeztetések miatt már tudomással bírtak e megtagadó határozat elfogadásának hátteréről.

113 E körülmények között el kell utasítani azt az érvelést, amely szerint a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a vitatott határozat indokolása elégséges volt, és hogy így e határozat címzettjei megismerhették annak indokait.

114 Ebből következik, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 119. pontjában helyesen állapította meg, hogy a vitatott határozat megfelel az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolási kötelezettségnek.

115 A negyedik fellebbezési jogalap első részét ezért el kell utasítani.

- A negyedik fellebbezési jogalap második, arra alapított részéről, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a vitatott határozat indokolásának megalapozottságát illetően

116 Ami a vitatott határozat indokolásának megalapozottságát illeti, az EPSU úgy véli, hogy az említett határozatban hivatkozott indokok objektíve pontatlanok és/vagy irrelevánsak.

117 Először is, az EPSU a megtámadott ítéletnek az - ezen indokok közül az elsőre vonatkozó - 130. és 136. pontjával kapcsolatban arra hivatkozik, hogy a Törvényszék érvelése ténybelileg és jogilag pontatlan, mivel már számos irányelv alkalmazandó a tagállamok központi kormányzatainak tisztviselőire és alkalmazottaira, és "hatásvizsgálat" előzetes elvégzése nélkül a Bizottság semmilyen alapon nem következtethetett arra, hogy a kérdéses megállapodás uniós szintű végrehajtására vonatkozó határozatnak a Tanács általi elfogadása módosíthatta volna e szervek szerkezetét, szervezetét és működését.

118 E tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy amennyiben az EPSU a Törvényszék által tett ténybeli megállapításokat mint olyanokat vitatja, anélkül hogy e tekintetben a tények elferdítésére hivatkozna, az elfogadhatatlan (lásd ebben az értelemben: 2020. december 16-iTanács és társai kontra Chrysostomides & Co. és társai ítélet, C-597/18 P, C-598/18 P, C-603/18 P és C-604/18 P, EU:C:2020:1028, 128. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

119 Végezetül azon érvelést illetően, amely szerint a kérdéses megállapodás semmilyen "hatásvizsgálatát" nem végezték el, meg kell állapítani, hogy az EPSU nem fejti ki, hogy az ilyen "hatásvizsgálat" mennyiben lett volna szükséges annak meghatározásához, hogy a kérdéses megállapodás uniós szintű végrehajtása hatással lehet-e a tagállamok központi kormányzatainak működésére, és ennélfogva nem jelölte meg, hogy a Törvényszék miként alkalmazta tévesen a jogot.

120 A vitatott határozat második indokát illetően az EPSU arra hivatkozik, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a kérdéses megállapodás úgynevezett "kedvezőtlen irányú változtatás tilalmáról" szóló záradékot tartalmazott, amely kiterjedtebb jogokat biztosít az érdekeltek számára, mint amelyeket egyes tagállamokban már elismertek, és amelyek kormányváltás esetén megakadályozzák e jogok visszavonását.

121 E tekintetben egyrészt az EPSU nem fejti ki, hogy azon tény figyelembevételének mellőzése, hogy a kérdéses megállapodás ilyen "kedvezőtlen irányú változtatás tilalmáról" szóló záradékot tartalmazott, mennyiben vonja maga után azt, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 131. pontjában tévesen alkalmazta a jogot. Másrészt mindenképpen rá kell mutatni arra, hogy az EPSU nem hivatkozik a Törvényszék által e 131. pontban tett, a Bizottság azon állítására vonatkozó megállapítás bármilyen elferdítésére, amely szerint 2014-ben már 22 tagállam rendelkezett a központi kormányzati igazgatási szervek tisztviselőinek és alkalmazottainak tájékoztatására és a velük folytatott konzultációra vonatkozó szabályokkal.

122 A vitatott határozat harmadik indokát illetően az EPSU előadja, hogy a megtámadott ítélet 133. pontjában a Törvényszék nem vette figyelembe sem a kérdéses megállapodás ágazati jellegét, sem pedig az érintett szociális partnerek reprezentativitását. Az EPSU szerint az EUPAE a tagállamok központi kormányzatainak szociális partnere, így a kérdéses megállapodás a központi kormányzatokat, nem pedig a tagállamok helyi önkormányzatait érintette. Ráadásul a kérdéses megállapodás nem érinti a tagállamok központi kormányzatai igazgatási szerveinek szerkezetét, mivel csak az ezen igazgatási szervek tisztviselői és alkalmazottai tájékoztatáshoz és konzultációhoz való jogára vonatkozik.

123 Meg kell állapítani, hogy nem a megtámadott ítélet 133. pontja, hanem ezen ítélet 132. pontja vonatkozik kifejezetten a vitatott határozat harmadik indokának vizsgálatára. Márpedig az említett 132. pontban a Törvényszék ténybeli értékelést végzett, amely szerint a kérdéses megállapodás uniós szintű végrehajtása igen változó módon - centralizációjuk vagy decentralizációjuk mértékétől függően - érinti a tagállamokat. E megállapítás lehetővé tette a Törvényszék számára, hogy rámutasson arra, hogy nincs, ami megtiltaná a Bizottság számára, hogy ez utóbbi körülményt figyelembe vegye annak kimondásához, hogy a kérdéses megállapodás uniós szintű végrehajtása nem volt kívánatos. Mivel az EPSU nem hivatkozott az e ténybeli értékelés során figyelembe vett tények elferdítésére, a vitatott határozat harmadik indokára vonatkozó érvelését a Bíróság nem vizsgálhatja.

124 A fenti megfontolásokból következik, hogy el kell utasítani az EPSU arra vonatkozó érvelését, hogy a vitatott határozatban hivatkozott indokok pontatlanok vagy nem relevánsak.

125 Másodszor, ami az EPSU azon érvelését illeti, amely szerint a Törvényszék a megtámadott ítéletben nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a Bizottság, jóllehet a levelezés során bejelentette, hogy "hatásvizsgálatot" végez, sőt az még folyamatban van, a vitatott határozatban nem jelölte meg azokat az indokokat, amelyek miatt nem végzett ilyen vizsgálatot, hangsúlyozni kell, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 138. pontjában azt állapította meg, hogy az elsőfokú eljárás felperesei nem pontosították, hogy a Bizottságnak mely rendelkezés alapján kellett volna az ilyen "hatásvizsgálatot" elvégeznie, mielőtt megtagadta kezdeményezési jogkörének gyakorlását, és ennélfogva azok érvelését mint megalapozatlant elvetette. Az EPSU ennélfogva nem állíthatja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítéletben nem vette figyelembe ezeket a megfontolásokat. Egyébiránt, mivel az EPSU - amint arra a főtanácsnok az indítványának 107. pontjában rámutatott - nem hivatkozott az elsőfokú eljárásba vetett jogos bizalmának az említett megfontolások miatti állítólagos megsértésére, első alkalommal a jelen fellebbezés keretében nem hivatkozhat erre az érvelésre, így az elfogadhatatlan.

126 Harmadszor, az EPSU azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 138. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Bizottság által a szociálpolitikával kapcsolatban közzétett közlemények nem keltettek "jogos elvárást" az elsőfokú eljárás felpereseiben, különösen a "jogi felülvizsgálat" és a "hatásvizsgálat" elvégzésére kötelezéssel, továbbá a Törvényszék nem igazolta azt, hogy a Bizottság jogszerűen tért el e közleményektől, miközben az EPSU joggal várta el, hogy a Bizottság tartsa magát azokhoz. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a megtámadott ítélet e pontja nem a Bizottság által a szociálpolitika területén közzétett közleményekre, hanem az ezen intézmény által a leveleiben bejelentett "hatásvizsgálatra" vonatkozik.

127 Amennyiben az EPSU ezzel az érveléssel a jogos bizalmának állítólagos megsértésére kíván hivatkozni, amelyet a Törvényszéknek meg kellett volna állapítania amiatt, hogy a Bizottság eltért az említett közleményektől, le kell szögezni, hogy az EPSU az elsőfokú eljárásban előterjesztett első jogalapja keretében, az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdésének állítólagos megsértésével és a hatáskör hiányával kapcsolatban több különös érvet is alapított e közleményekre, így tehát abból az előfeltevésből indult ki, hogy a Bizottság köteles volt tiszteletben tartani e közleményeket. Ennélfogva az EPSU azzal, hogy a Bíróság előtt megsértette az arra vonatkozó jogos bizalmát, hogy a Bizottság betartja a saját közleményeiben tett kötelezettségvállalásokat, kifejtette az első fokon már előadott érvelését.

128 Kétségtelen, hogy egy intézmény - mivel ilyen magatartási szabályokat fogadott el, és azok közzétételével kijelentette, hogy ezentúl alkalmazni fogja e szabályokat az általuk érintett esetekre - korlátozza magát mérlegelési jogköre gyakorlásában, és nem térhet el e szabályoktól anélkül, hogy ne tenné ki magát egyes esetekben felelősségre vonásnak az olyan általános jogelveknek, mint az egyenlő bánásmód vagy a bizalomvédelem elvének a megsértése címén.

129 Mindazonáltal, ami - mint a jelen ügyben is - egy elsődleges jogi rendelkezés által a Bizottságra ruházott azon jogkör gyakorlását illeti, hogy javaslatot terjeszt a Tanács elé, vagy sem, amely javaslat ez utóbbi intézmény határozathozatalának előzetes feltétele, a Bizottság kifejezett és egyértelmű kötelezettségvállalása hiányában nem tekinthető úgy, hogy - többek között a jelen ítélet 48. pontjában felidézett intézményi egyensúly fontosságára tekintettel, amelynek körébe e jogkör tartozik - a Bizottság önkorlátozó módon járt el e jogkör gyakorlása során azáltal, hogy kizárólag bizonyos különös megfontolások vizsgálatába kezdett azelőtt, mielőtt javaslatát benyújtotta volna, és ezáltal e diszkrecionális jogkörét - bizonyos feltételek teljesülése esetén - mérlegelést nem engedő jogkörré változtatta át. Márpedig az EPSU által a jelen ügyben előadott érvekből nem tűnik ki, hogy a Bizottság a hivatkozott közleményekben ilyen kötelezettséget vállalt volna az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdése által ráruházott hatáskör gyakorlását illetően.

130 Negyedszer, ami az EPSU azon érvelését illeti, amely szerint a Törvényszék a megtámadott ítélet 131. és 132. pontjában tévesen értelmezte a Bíróságnak a munkavállalók tájékoztatásáról és a velük folytatott konzultációról szóló irányelvekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatát azzal az indokkal, hogy "már van különbség a helyi önkormányzat és a központi kormány között", azt mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant el kell utasítani, mivel az nem kifejezetten a megtámadott ítélet e pontjait érintő téves jogalkalmazásra vonatkozik (lásd ebben az értelemben: 2019. január 23-iDeza kontra ECHA ítélet, C-419/17 P, EU:C:2019:52, 94. pont).

131 Ennélfogva a negyedik fellebbezési jogalap második részét, valamint a negyedik fellebbezési jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

132 A fenti megfontolások összességére tekintettel a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.

A költségekről

133 Az eljárási szabályzat 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről.

134 Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján, amelyet ugyanezen szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

135 Az EPSU-t, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségein felül a Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2) A Bíróság a European Federation of Public Service Unions-t (EPSU) kötelezi a saját költségein felül az Európai Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.

( i ) A jelen szöveg 16. pontjában az első elektronikus közzétételt követően nyelvi módosítás történt.