62017CJ0419[1]

A Bíróság ítélete (első tanács), 2019. január 23. Deza a.s. kontra Európai Vegyianyag-ügynökség. Fellebbezés - 1907/2006/EK rendelet (REACH-rendelet) - XIV. melléklet - Az engedélyköteles anyagok listájának meghatározása - A XIV. mellékletbe felvenni javasolt anyagok jelöltlistájára történő felvétel - A di-(2-etilhexil)-ftalát (DEHP) anyag listára történő felvételének naprakésszé tétele - A REACH-rendeletnek és a jogbiztonság elvének téves értelmezése és alkalmazása - A tények és bizonyítékok elferdítése - Az ellenőrzés terjedelme. C-419/17. P. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2019. január 23. ( *1 )

"Fellebbezés - 1907/2006/EK rendelet (REACH-rendelet) - XIV. melléklet - Az engedélyköteles anyagok listájának meghatározása - A XIV. mellékletbe felvenni javasolt anyagok jelöltlistájára történő felvétel - A di-(2-etilhexil)-ftalát (DEHP) anyag listára történő felvételének naprakésszé tétele - A REACH-rendeletnek és a jogbiztonság elvének téves értelmezése és alkalmazása - A tények és bizonyítékok elferdítése - Az ellenőrzés terjedelme"

A C-419/17. P. sz. ügyben,

a Deza a.s. (székhelye: Valašské Meziříčí [Cseh Köztársaság], képviseli: P. Dejl advokát)

fellebbezőnek

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2017. július 11-én benyújtott fellebbezése tárgyában,

a többi fél az eljárásban:

az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) (képviselik: W. Broere, N. Herbatschek és M. Heikkilä, meghatalmazotti minőségben, segítőik: M. Procházka és M. Mašková advokáti)

alperes az elsőfokú eljárásban,

a Dán Királyság (képviselik: J. Nymann-Lindegren és M. Wolff, meghatalmazotti minőségben),

a Holland Királyság,

a Svéd Királyság (képviselik: A. Falk, C. Meyer-Seitz, H. Shev és L. Zettergren, meghatalmazotti minőségben),

a Norvég Királyság

beavatkozó felek az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: R. Silva de Lapuerta, a Bíróság elnökhelyettese, az első tanács elnökeként eljárva, J.-C. Bonichot, A. Arabadjiev, E. Regan és S. Rodin (előadó) bírák,

főtanácsnok: M. Szpunar,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

a főtanácsnok indítványának a 2018. június 26-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Fellebbezésében a Deza a.s. az Európai Unió Törvényszéke 2017. május 11-i Deza kontra ECHA ítéletének (T-115/15, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2017:329) hatályon kívül helyezését kéri, amelyben a Törvényszék elutasította az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) 2014. december 12-i ED/108/2014. sz. határozatának megsemmisítése iránti keresetét, amely a di-(2-etilhexil)-ftalát vegyi anyagra (EK-szám: 204-211-0, CAS-szám: 117-81-7, a továbbiakban: DEHP) vonatkozóan napra késszé tette és kiegészítette az anyagok jelöltlistáján meglévő bejegyzést (a továbbiakban: vitatott határozat) a 2014. augusztus 14-i 895/2014/EK bizottsági rendelettel (HL 2014. L 244., 6. o.) módosított, a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 396., 1. o.; helyesbítések: HL 2007. L 136., 3. o.; HL 2010. L 118., 89. o.; HL 2015. L 212., 39. o.; a továbbiakban: REACH-rendelet) XIV. mellékletébe történő felvétel érdekében.

Jogi háttér

2 A REACH-rendeletnek "A XIV. mellékletben feltüntetendő anyagok" című 57. cikke előírja: "Az 58. cikkben megállapított eljárással összhangban a következő anyagok tüntethetők fel a XIV. mellékletben:

a) olyan anyagok, amelyek teljesítik azon kritériumokat, amelyek alapján azokat a(z) 1272/2008/EK rendelet I. melléklete 3. részének 3.6. szakaszával összhangban a »rákkeltő« veszélyességi osztály 1A. vagy 1B. kategóriájába sorolják be;

b) olyan anyagok, amelyek teljesítik azon kritériumokat, amelyek alapján azokat a(z) 1272/2008/EK rendelet I. melléklete 3. részének 3.5. szakaszával összhangban a »csírasejt-mutagenitás« veszélyességi osztály 1A. vagy 1B. kategóriájába sorolják be;

c) olyan anyagok, amelyek teljesítik azon kritériumokat, amelyek alapján azokat a(z) 1272/2008/EK rendelet I. melléklete 3.7. szakaszával összhangban a »reprodukciós toxicitás« veszélyességi osztály 1A. vagy 1B. kategóriájába (a szexuális működésre és termékenységre vagy a fejlődésre gyakorolt káros hatások) sorolják be;

d) az e rendelet XIII. mellékletében meghatározott kritériumokkal összhangban a perzisztens, bioakkumulatív és mérgező anyagok;

e) az e rendelet XIII. mellékletében meghatározott kritériumokkal összhangban a nagyon perzisztens és nagyon bioakkumulatív anyagok;

f) olyan anyagok - mint például az endokrin rendszert károsító tulajdonságokkal rendelkező anyagok, a perzisztens, bioakkumulatív és mérgező tulajdonságokkal rendelkező anyagok, vagy a nagyon perzisztens és nagyon bioakkumulatív anyagok -, amelyek esetében nem teljesülnek a d) vagy e) pont kritériumai, és amelyek esetében tudományosan igazolható módon megállapítják, hogy valószínűleg olyan súlyos hatást gyakorolnak az emberi egészségre és a környezetre, amely az a)-e) pontban felsorolt anyagokkal azonos mértékű aggodalomra ad okot, és amelyek meghatározására az 59. cikkben meghatározott eljárással összhangban eseti alapon kerül sor."

3 A REACH-rendeletnek "Az 57. cikkben említett anyagok azonosítása" című 59. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) Az e cikk (2)-(10) bekezdésében meghatározott eljárást az 57. cikkben említett kritériumokat teljesítő anyagok azonosítása és a XIV. mellékletbe felvenni javasolt anyagok jelöltlistájának megállapítása céljából kell alkalmazni. [...]

[...]

(3) A XV. melléklettel összhangban azon anyagok vonatkozásában, amelyek a véleménye szerint teljesítik az 57. cikkben meghatározott kritériumokat, bármely tagállam készíthet dokumentációt, amelyet továbbít az [ECHA-nak].

[...]

(7) Amennyiben észrevételeket tesznek, vagy az [ECHA] észrevételeket kap kézhez, az [ECHA] az (5) bekezdésben említett hatvannapos időszak végétől számított 15 napon belül a tagállami bizottság elé terjeszti a dokumentációt.

(8) Amennyiben e beterjesztéstől számított 30 napon belül a tagállami bizottság egyhangú megállapodást ér el az azonosítás tekintetében, az [ECHA] felveszi az anyagot az (1) bekezdésben említett jegyzékbe Az [ECHA] az adott anyagot felveheti az 58. cikk (3) bekezdése szerinti ajánlásaiba.

(9) Amennyiben a tagállami bizottság nem ér el egyhangú jóváhagyást, a Bizottság az anyag azonosítására vonatkozó javaslattervezetet készít elő a tagállami bizottság véleményének kézhezvételét követő 3 hónapon belül. Az anyag azonosítására vonatkozó végső határozatot a 133. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban hozzák meg.

(10) Az anyag felvételéről szóló határozat meghozatalát követően az [ECHA] a weboldalán haladéktalanul közzéteszi és aktualizálja az (1) bekezdésben említett jegyzéket."

A jogvita előzményei és a vitatott határozat

4 A fellebbező, a Deza, a.s. cseh jog szerinti részvénytársaság, a vegyi ágazatban tevékenykedik. Többek között a DEHP-t gyárt, forgalmaz és használ.

5 Az ECHA ügyvezető igazgatója 2008. október 28-i határozatával felvette a DEHP-t az "anyagok jelöltlistájára", vagyis a REACH-rendelet XIV. mellékletébe felvenni javasolt anyagok jelöltlistájára.

6 A 2011. február 17-i 143/2011/EU bizottsági rendelet (HL 2011. L 44., 2. o.) elfogadását követően a DEHP-t felvették a REACH-rendelet XIV. mellékletébe.

7 2013. augusztus 12-én a fellebbező a DEHP használatának engedélyezése iránti kérelmet nyújtott be, és ehhez számos tanulmányt és részletes dokumentumot csatolt, beleértve a kémiai biztonsági jelentést, az alternatív anyagokról készült elemzést és társadalmi-gazdasági elemzést.

8 2014. augusztus 26-án a Dán Királyság e rendelet XV. mellékletének megfelelően négy dokumentációt nyújtott be, és azt javasolta egyrészt, hogy az endokrin rendszert károsító anyagként is azonosítsák a DEHP-t és három további anyagot, nevezetesen a dibutil-ftalátot (a továbbiakban: DBP), a butil-benzil-ftalátot (a továbbiakban: BBP) és a diizobutil-ftalátot (a továbbiakban: DIPB), amely anyagok tekintetében tudományos bizonyítékok állnak rendelkezésre arról, hogy feltehetően súlyos hatást gyakorolnak az emberi egészségre és a környezetre, másrészt azt javasolta, hogy a jelöltanyagok listáját ennek megfelelően egészítsék ki.

9 A Dán Királyság eredeti javaslatát az érintett felekkel való konzultációra bocsátották. Több tagállam és néhány nem állami szerv, köztük a fellebbező, nyújtott be észrevételeket.

10 E dokumentációk vizsgálata során több tagállami képviselő tiltakozása folytán nyilvánvalóvá vált, hogy a Dán Királyság eredeti javaslata nem fogadható el egyhangúan. Egyedül a DEHP endokrin rendszert károsító, a környezetre is feltehetően súlyos hatást gyakorló anyagként való azonosítása nem volt vitatott a tagállami bizottság tagjai között.

11 Ezen eredményre tekintettel a Dán Királyság az eredeti javaslatát nyolc részre bontotta, így:

- négy rész, amely a négy vegyi anyagnak, a DBP-nek, a BBP-nek, a DIBP-nek és a DEHP-nek a REACH-rendelet 57. cikkének f) pontja szerinti, az endokrin rendszert károsító, az emberi egészségre valószínűleg súlyos hatást gyakorló anyagként való azonosítására, és e négy anyagnak az anyagok jelöltlistáján szereplő, meglévő bejegyzése ezen új azonosítással történő kiegészítésére irányul,

- négy rész, amely e négy vegyi anyagnak a REACH-rendelet 57. cikkének f) pontja szerinti, az endokrin rendszert károsító, a környezetre valószínűleg súlyos hatást gyakorló anyagként való azonosítására, és e négy anyagnak az anyagok jelöltlistáján szereplő, meglévő bejegyzése ezen új azonosítással történő kiegészítésére irányul.

12 A tagállami bizottság nem jutott egyhangú megállapodásra a Dán Királyság eredeti javaslatának azon részeit illetően, amelyek a DEHP, a DBP, a BBP és a DIBP anyagoknak - amelyek tekintetében tudományos bizonyítékok állnak rendelkezésre arról, hogy feltehetően súlyos hatást gyakorolnak az emberi egészségre - az endokrin rendszert károsító anyagokként történő azonosítására irányultak.

13 Ezzel szemben e bizottság egyhangúlag jóváhagyta a javaslat azon részét, amely a DEHP-nek - amely tekintetében tudományos bizonyítékok állnak rendelkezésre arról, hogy feltehetően súlyos hatást gyakorol a környezetre - az endokrin rendszert károsító anyagként történő azonosítására irányult.

14 2014. december 12-én az ECHA ügyvezető igazgatója elfogadta a vitatott határozatot, amely a DEHP-re vonatkozóan naprakésszé teszi és kiegészíti az anyagok jelöltlistáján szereplő, meglévő bejegyzést, és ezt az anyagot az endokrin rendszert károsító tulajdonságokkal rendelkező anyagként azonosítja, amelynek tekintetében tudományos bizonyítékok állnak rendelkezésre arról, hogy a REACH-rendeletben felsorolt más anyagok felhasználása által keltett aggodalommal azonos mértékű aggodalomra ad okot.

A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet

15 A Törvényszék Hivatalához 2015. március 5-én benyújtott keresetlevelével a Deza a vitatott határozat megsemmisítése iránt keresetet nyújtott be.

16 A megtámadott ítéletben a Törvényszék e keresetet elutasította.

A felek kérelmei

17 A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

- helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

- semmisítse meg a vitatott határozatot, és

- az ECHA-t kötelezze a jelen fellebbezési eljárás során, valamint a Törvényszék előtti eljárás során felmerült költségek viselésére.

18 Az ECHA azt kéri, hogy a Bíróság:

- utasítsa el a fellebbezést mint megalapozatlant,

- az ECHA-t kötelezze a jelen fellebbezési eljárás során, valamint a Törvényszék előtti eljárás során felmerült költségek, ideértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárás során felmerült költségek viselésére.

19 A Dán Királyság és a Svéd Királyság az ECHA kérelmeit támogatja.

A fellebbezésről

Az első, arra alapított jogalapról, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a REACH-rendelet értelmezése és alkalmazása során

20 Az első jogalapjával, amely három részből áll, a Deza azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 48-82., valamint 85-98. és 105-132. pontjában kimondta, hogy az ECHA hatáskörrel rendelkezik a vitatott határozat meghozatalára, és hogy e határozatot rendes eljárás keretében fogadta el.

Az első jogalap első, arra alapított részéről, hogy a Törvényszék tévesen ismerte el az ECHA bennefoglalt hatáskörét a DEHP meglévő azonosításának kiegészítésére

- A felek érvei

21 A fellebbező azt állítja, hogy az ECHA nem rendelkezik sem kifejezett, sem bennefoglalt hatáskörrel a DEHP meglévő azonosításának kiegészítésére. Kiemeli, hogy a Törvényszék elismerte, hogy sem az általános uniós jog, sem a REACH-rendelet, konkrétan az 59. cikkének (8) bekezdése nem biztosít kifejezetten ilyen hatáskört az ügynökségnek. Azzal érvel, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításával, hogy a REACH-rendeletnek az 57. cikkében említett anyagok azonosítására vonatkozó eljárásról szóló 59. cikkének (8) bekezdéséből következik, hogy az ECHA bennefoglalt jogosultsággal rendelkezett a DEHP meglévő azonosításának kiegészítésére.

22 A fellebbező ezzel kapcsolatban azt állítja, hogy a Törvényszék figyelmen kívül hagyta a Bíróság 2017. március 15-iPolynt kontra ECHA ítéletét (C-323/15 P, EU:C:2017:207), valamint a 2017. március 15-iHitachi Chemical Europe és a Polynt kontra ECHA ítéletét (C-324/15 P, EU:C:2017:208), amelyekből kiderül, hogy ha valamely vegyi anyagot alkalmasnak tekintettek arra, hogy felvegyék az engedélyköteles anyagoknak a REACH-rendelet XIV. mellékletében szereplő listájára azzal az indokkal, hogy ezen anyag megfelel az e rendelet 57. cikkének a)-e) pontjában előírt valamely kritériumnak, már nem azonosítható az e cikk f) pontjában megállapított kritériumokat teljesítő anyagként.

23 A Deza szerint a REACH-rendelet 57. cikkének f) pontja azon anyagok azonosítására vonatkozik, amelyeket az e rendelet 57. cikkének a)-e) pontjában meghatározott kritériumok alapján nem lehet azonosítani, vagy amelyeket e kritériumok alapján még nem azonosítottak és vettek fel az anyagok jelöltlistája. Márpedig a DEHP esetében nem ez a helyzet, amelyet a vitatott határozat elfogadása előtt hat évvel az említett rendelet 57. cikkének c) pontja alapján azonosítottak.

24 A fellebbező szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor ilyen bennefoglalt hatáskört ismert el az ECHA számára, noha a bennefoglalt jogkör fennállása eltérést jelent az EUSZ 13. cikk (2) bekezdésében kimondott hatáskör-átruházás elvétől, amelyet szigorúan kell érteni, és amely feltételezi, hogy az elismert bennefoglalt hatáskör szükséges a REACH-rendelet céljának eléréséhez, konkrétan e rendelet hatékony érvényesülésének biztosításához. Azzal érvel, hogy azáltal, hogy az ECHA-ra ilyen bennefoglalt jogkört ruháztak, ezen ügynökségnek a REACH-rendeletben felsorolt hatásköreit jelentősen kiszélesítették, megsértve a hatáskör-átruházás elvét.

25 A fellebbező azt is állítja, hogy a Törvényszék - annak megállapításával, hogy az ECHA kiegészíthette a DEHP meglévő azonosítását - tévesen alkalmazta a bennefoglalt belső hatáskörök doktrínáját. Emlékeztet arra, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 52. pontjában rámutatott arra, hogy "[k]étségtelen, hogy a [REACH]-rendelet 59. cikkének (8) bekezdésében szereplő, »az [ECHA] felveszi az anyagot a [jelöltlistára]« kifejezés első ránézésre arra a helyzetre vonatkozik, amelyben az e rendelet XV. mellékletével összhangban kidolgozott, egy olyan anyagra vonatkozó dokumentációt terjesztenek a tagállami bizottság elé, amely eddig még nem került e bizottság elé". Megítélése szerint a Törvényszék ezen ítélet 53. pontjában tévesen ítélte meg úgy, hogy "[ebből] nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a tagállami bizottságnak csak az anyagok jelöltlistáján még nem szereplő anyagok azonosítására van hatásköre".

26 Azzal érvel, hogy ha az ügynökség ezen bennefoglalt jogköre szükséges lenne a REACH-rendelet hatékony érvényesülésének biztosításához, a Bíróság az ítélkezési gyakorlatával nem zárta volna ki az anyag e rendelet 57. cikkének f) pontja alapján történő azonosítását, amikor ezen anyagot korábban az említett rendelet 57. cikkének a)-e) pontja alapján már azonosították.

27 A fellebbező továbbá azt állítja, hogy a REACH-rendelet 58. cikkének (8) bekezdéséből, amely kifejezetten a Bizottságot, és nem az ECHA-t ruházza fel azon hatáskörrel, hogy törölje e rendelet XIV. mellékletéből azokat az anyagokat, amelyek már nem felelnek meg az 57. cikkében előírt kritériumoknak, az következik, hogy ha az uniós jogalkotó az említett rendeletben olyan eljárást kívánt volna előírni, amely lehetővé teszi az anyagok listájának kiegészítését vagy módosítását, és azt az ECHA-hoz hasonló ügynökségre kívánta volna bízni, kifejezetten ezt írta volna elő.

28 Az ECHA azt állítja, hogy a fellebbező azon érve, amely szerint a REACH-rendelet 57. cikkének a)-e) pontja alapján történő azonosítás kizárja az e rendelet 57. cikkének f) pontja alapján történő azonosítást, elfogadhatatlan, mivel ezen érvet nem hozták fel a Törvényszék előtt. Arra a következtetésre jut, hogy az előadott érvek összessége mindenképpen megalapozatlan.

29 A Dán Királyság és a Svéd Királyság szerint a fellebbező érvei nem megalapozottak.

- A Bíróság álláspontja

30 A Bíróságnak a jelen ítélet 22. pontjában említett és a fellebbező által hivatkozott ítélkezési gyakorlatát illetően legelőször is emlékeztetni kell arra, hogy a vitatott határozatot a REACH-rendelet 59. cikkének (8) bekezdése alapján fogadták el. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az REACH-rendelet 59. cikke az anyagoknak az e rendelet XIV. melléklete előkészítésének alapjául szolgáló jelöltlistájára való felvételük céljából a REACH-rendelet 57. cikkében meghatározott kritériumokat teljesítő anyagok azonosítási eljárását írja le. Ha az érintett anyagot felveszik a XIV. mellékletbe, azt a továbbiakban csak abban az esetben lehet felhasználni, vagy forgalomba hozni, ha az említett rendelet 60. cikke szerint engedélyezték az anyag meghatározott felhasználását.

31 A 2017. március 15-iPolynt kontra ECHA ítélet (C-323/15 P, EU:C:2017:207), valamint a 2017. március 15-iHitachi Chemical Europe és a Polynt kontra ECHA ítélet (C-324/15 P, EU:C:2017:208) fellebbező által javasolt értelmezése azonban azok téves olvasatából következik. Az említett ítéltek 24. pontjában a Bíróság megállapította, hogy a REACH-rendelet 57. cikkének a)-c) pontja, először is, azon anyagokra vonatkozik, amelyek megfelelnek az 1A. vagy 1B. kategóriába tartozó rákkeltő, csírasejt-mutagenitást, illetve reprodukciós toxicitást okozó anyagok besorolási kritériumainak, az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2008. december 16-i 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2008. L 353., 1. o.; helyesbítések: HL 2011. L 16., 1. o.; HL 2016. L 349., 1. o.) I. melléklete 3.5-3.7. szakaszának megfelelően. Ezt követően az 57. cikk d) és e) pontja a perzisztens, bioakkumulatív és mérgező anyagokra, valamint a nagyon perzisztens és nagyon bioakkumulatív anyagokra vonatkozik, a REACH-rendelet XIII. mellékletében foglalt kritériumoknak megfelelően. E kritériumok az ezen anyagok által képviselt veszély értékelésén alapulnak. Végül e rendelet 57. cikkének f) pontja minden olyan más anyagra vonatkozik, amelyek az előbbi kritériumok egyikének sem felelnek meg, ugyanakkor "amelyek esetében tudományosan igazolható módon megállapítják, hogy valószínűleg olyan súlyos hatást gyakorolnak az emberi egészségre és a környezetre, amely az a)-e) pontban felsorolt anyagokkal azonos mértékű aggodalomra ad okot, és amelyek meghatározására az 59. cikkben meghatározott eljárással összhangban eseti alapon kerül sor" (2017. március 15-iPolynt kontra ECHA ítélet, C-323/15 P, EU:C:2017:207, 24. pont).

32 A Bíróság kifejtette, hogy a REACH-rendelet 57. cikkének f) pontja egy olyan önálló mechanizmust ír elő, amely lehetővé teszi, hogy különös aggodalomra okot adóként azonosítsanak olyan anyagokat, amelyeket e rendelkezés jogcímén nem azonosítottak ilyen anyagként (2017. március 15-iPolynt kontra ECHA ítélet, C-323/15 P, EU:C:2017:207, 25. pont; 2017. március 15-iHitachi Chemical Europe és Polynt kontra ECHA ítélet, C-324/15 P, EU:C:2017:208, 25. pont). A Bíróság így az említett ítéletek 29. pontjában kimondta, hogy a REACH-rendelet 57. cikke f) pontjának hatálya kifejezetten a hormonháztartást zavaró anyagokra terjed ki, jóllehet a hatások e típusa nem tartozik az e mellékletben felsorolt egyik veszélyességi osztályba sem.

33 Ezzel kapcsolatban a Bíróság 2017. március 15-iPolynt kontra ECHA ítélet (C-323/15 P, EU:C:2017:207), valamint a 2017. március 15-iHitachi Chemical Europe és a Polynt kontra ECHA ítélet (C-324/15 P, EU:C:2017:208) 24-40. pontjában kifejtette, hogy valamely anyag e rendelkezés szerinti azonosítása két együttes feltétel teljesülését követeli meg, nevezetesen egyfelől azt, hogy az érintett anyag valószínűleg súlyos hatást gyakorol az emberi egészségre vagy a környezetre, másfelől pedig e hatások a REACH-rendelet 57. cikkének a)-e) pontjában felsorolt anyagokkal "azonos mértékű aggodalomra ad[nak] okot". Bár a Bíróság megállapította, hogy az első feltétel az érintett anyag lényegi tulajdonságaiból eredő veszélyek elemzését követeli meg, a második feltétel tekintetében ezt nem követeli meg. Végül, annak megállapításához, hogy valamely anyag a REACH-rendelet 57. cikkének a)-e) pontjában felsorolt anyagokkal "azonos mértékű aggodalomra ad[-e] okot", a Bíróság úgy ítélte meg, hogy nem kell a figyelembe vehető aggodalmak jellegét kizárólag az érintett anyag lényegi tulajdonságaiból eredő veszélyekre korlátozni.

34 Így - a fellebbező állításával ellentétben, és amint azt a főtanácsnok indítványának 50-56. pontjában kifejtette - nem következik 2017. március 15-iPolynt kontra ECHA ítéletből (C-323/15 P, EU:C:2017:207), valamint a 2017. március 15-iHitachi Chemical Europe és a Polynt kontra ECHA ítéletből (C-324/15 P, EU:C:2017:208) az, hogy a REACH-rendelet 57. cikkének f) pontját úgy kell értelmezni, hogy valamely, a DEHP-hez hasonló vegyi anyag, amelyet az e rendelet 57. cikkének c) pontjában szereplő kritériumoknak megfelelő, veszélyes tulajdonsága miatt korábban felvettek az anyagok jelöltlistájára, nem lehet ezt követően egy másik bennerejlő tulajdonsága miatt az említett rendelet 57. cikkének f) pontja alapján is azonosítani.

35 Ezen ítéletek 24-40. pontjában ugyanis a Bíróság kifejtette azon kritériumokat, amelyek alapján valamely anyag a REACH-rendelet 57. cikke a)-f) pontjának valamelyike alapján azonosítható, és nem írta elő azon indokok korlátozását, amelyek miatt valamely anyag felvehető az anyagok jelöltlistájára. Ezért a Törvényszék téves jogalkalmazás nélkül állapíthatta meg, hogy nem kizárt, hogy valamely anyag bennerejlő tulajdonságai a REACH-rendelet 57. cikkének a)-f) pontjában foglalt több oknak is megfelelhetnek.

36 A fellebbezőnek a bennefoglalt hatáskörök elméletének a Törvényszék általi téves alkalmazására alapított érve is hatástalan. Amint a főtanácsnok indítványának 63. pontjában kifejtette, a megtámadott ítélet 54. pontjából következik, hogy az ECHA-nak a vitatott határozat elfogadására irányuló hatáskörének elismerése érdekében a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy sem a REACH-rendelet 57. cikkének és 59. cikke (8) bekezdésének szövege, és e rendelet semmilyen más rendelkezésének szövege sem tiltja azt, hogy az ECHA megvizsgálja, hogy ezen anyag rendelkezik-e más lényegi tulajdonságokkal, mint amelyek az említett jelöltlistára való eredeti felvételéhez vezettek. Egyébként a megtámadott ítélet 55. pontjában a Törvényszék kifejtette, hogy valamely anyagnak az anyagok jelöltlistájába való eredeti felvételét igazoló kritériumtól eltérő, a REACH-rendelet 57. cikkének valamely pontjában szereplő kritériumoknak megfelelő anyagként történő azonosítása technikai szempontból egy már meglévő bejegyzés kiegészítésének formáját ölti. A Törvényszék szerint így kell értelmezni az ECHA azon érvét, mely szerint "bennefoglalt hatáskörrel" rendelkezik egy már meglévő bejegyzés kiegészítésére.

37 A jelen esetben a DEHP-nek REACH-rendelet 57. cikkének f) pontja alapján történő azonosításának időpontjában rendelkezésre álló információk nem voltak elegendők azon következtetéshez, hogy az anyagnak a környezetre gyakorolt káros hatásai megfelelnek az e rendelet 57. cikkének f) pontjában szereplő azonosítási kritériumoknak. Amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 57. és 58. pontjában megállapította, valamely vegyi anyag különböző tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek eltérő kockázatokat hordozhatnak.

38 E tekintetben - amint azt a főtanácsnok indítványának 76. és 77. pontjában kifejtette - meg kell állapítani, hogy az ECHA valamely vegyi anyag meglévő azonosításának kiegészítésére irányuló hatáskörének azzal az indokkal való tagadása, hogy ezen anyagot már azonosították, téves eredményre vezetne, és ellentétes lenne a REACH-rendelet célkitűzéseivel. E rendelet ilyen értelmezése ugyanis azzal a következménnyel járna, hogy az eredeti azonosítás pillanatában rögzítené az említett anyag tudományos értékelését, és ellentétes lenne magának az ECHA-nak az "anyagokkal kapcsolatos veszélyek felmérésére" irányuló, az említett rendeletben szereplő feladatával, noha ezen értékelésnek - ahhoz, hogy hatékony és tényleges legyen - az eredeti azonosítást követően, utólagosan is elvégezhetőnek kell lennie ahhoz, hogy új tudományos adatokkal lehessen kiegészíteni.

39 Így a Törvényszék téves jogalkalmazás nélkül állapíthatta meg, hogy az ECHA jogosult volt arra, hogy az anyagok jelöltlistáján szereplő, meglévő bejegyzéseket a REACH-rendelet 57. cikke szerinti új indokokkal egészítse ki.

40 Következésképpen az első jogalap első részét el kell utasítani.

Az első jogalap második, arra alapított részéről, hogy a Törvényszék tévesen értékelte a vitatott határozat elfogadására irányuló eljárás megsértésének hiányát

- A felek érvei

41 A fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításakor, hogy a vitatott határozat elfogadására irányuló eljárás jogszerű volt, holott a Dán Királyság, amely a dokumentációt négy vegyi anyagnak - köztük a DEHP-nek - az anyagok jelöltlistájára való felvétele céljából nyújtotta be, felváltotta az eredeti javaslatát, és egyedül a DEHP felvételére vonatkozó javaslatát tartotta fenn.

42 Az eredeti javaslatot, amely a REACH-rendeletnek négy anyag - köztük a DEHP - e rendelet 57. cikkének f) pontja alapján való, új azonosításával történő kiegészítésére irányult, és amelyről közösen kellett szavazni, egy új, nyolc részben benyújtott javaslattal váltottak fel, amely vegyi anyagok kiegészítő azonosítására irányult, és amelynek részeiről külön kellett szavazni.

43 A fellebbező azt állítja, hogy a dán javaslat e módosításának következtében vált lehetővé a vitatott határozat elfogadása. Úgy véli ugyanis, hogy a tagállami bizottság nem jutott egyhangú megállapodásra az eredeti javaslat alapján. Emlékeztet ezzel kapcsolatban arra, hogy az Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében valamely eljárási szabálytalanság csak akkor vonja maga után a határozat teljes vagy részleges megsemmisítését, ha megállapítást nyer, hogy e szabálytalanság hiányában az említett határozatnak más lett volna a tartalma. A szóban forgó elfogadási eljárás ellentétes a REACH-rendelettel és a Bíróság ítélkezési gyakorlatával, és a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor az ellenkező megállapításra jutott.

44 Az ECHA és a Dán Királyság megítélése szerint e jogalap második része megalapozatlan.

- A Bíróság álláspontja

45 Először is meg kell jegyezni, hogy - amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 85. pontjában felidézte - a REACH-rendelet 57. cikkében említett anyagok azonosítására irányuló, e rendelet 59. cikkében előírt eljárás célja annak biztosítása, hogy a tagállamokat és ezen eljárásban érdekelt feleket meghallgassák egy adott anyagnak az anyagok jelöltlistájára történő felvételéről szóló határozat kidolgozása előtt. Emellett, amint azt a Törvényszék ezen ítélet 86. pontjában megállapította, a REACH-rendelet 59. cikke nem határozza meg, hogy milyen módon kell előterjeszteni több, egy anyagnak e rendelet 57. cikke szerinti, különös aggodalomra okot adó anyagként való azonosítására irányuló javaslatot.

46 Ehhez hasonlóan, amint a Törvényszék a megtámadott ítélet 86. pontjában helyesen állapította meg, a REACH-rendelet nem tartalmaz egyetlen olyan rendelkezést sem, amely megtiltaná valamely tagállamnak, hogy az eljárás során módosítsa vagy visszavonja az olyan anyagoknak a jelöltlistára való felvételére vonatkozó javaslatát vagy javaslatait, amelyek szerinte megfelelnek az e rendelet 57. cikkében meghatározott kritériumoknak.

47 Ráadásul e két cikk nem tartalmaz semmilyen kötelezettséget a javaslatok egy és ugyanazon dokumentumban történő összevonására, amennyiben azokat ugyanaz a szerző nyújtja be egy időben.

48 A jelen esetben, amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 88. pontjában kifejtette, a Dán Királyság mindössze nyolc különálló részre osztotta az eredeti javaslatát. E felosztást követően részben visszavonta a DBP-vel, a BBP-vel és a DIBP-vel kapcsolatos javaslatait, amennyiben azok a környezetre gyakorolt súlyos hatást érintették, míg a DEHP-vel kapcsolatos javaslatot fenntartotta.

49 A javaslat DEHP-re vonatkozó része tekintetében meg kell állapítani, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 89. pontjában megállapította, hogy a fellebbező nem bizonyította, hogy a Dán Királyság eredeti javaslatának érdemi tartalma különbözne a tagállami bizottság 2014. december 8. és 11. közötti ülésének alkalmával szavazásra bocsátott javaslatétól.

50 Végül a Törvényszék a megtámadott ítélet 93. és 94. pontjában megállapította, hogy a tagállami bizottságnak a DEHP-re vonatkozó egyhangú megállapodása nem volt szabálytalan abból eredően, hogy csak ezen anyag "környezetre gyakorolt súlyos hatásain" alapult, míg az utóbbi azonosítási indok, amelyek az eredeti azonosítási javaslatban és a XV. melléklettel összhangban benyújtott dokumentációban szerepelnek, az említett anyag "emberi egészségre és a környezetre gyakorolt súlyos hatásaira" vonatkozik. E rendelet 57. cikke f) pontjának szövegéből ugyanis kiderül, hogy az e rendelkezésben hivatkozott tulajdonságok olyan tulajdonságok, amelyeknek súlyos hatásaik lehetnek vagy az emberi egészségre vagy a környezetre, e kritériumok tehát alternatív jellegűek.

51 Következésképpen az első jogalap második részét el kell utasítani.

Az első jogalap harmadik, arra alapított részéről, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem ismerte el az ECHA hatáskörrel való visszaélésének fennállását

- A felek érvei

52 A fellebbező azt állítja, hogy a vitatott határozat és az ECHA által e határozat elfogadása előtt folytatott eljárás nem felel meg az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa által előírt, jogilag kötelező eljárásnak, és következésképpen a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor elutasította az ezzel kapcsolatban által elé terjesztett érvelést.

53 A "Jólét bolygónk felélése nélkül" című, a 2020-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról szóló, 2013. november 20-i 1386/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozat (HL 2013. L 354., 171. o.) előírja, hogy "az Unió összehangolt, kockázatalapú kritériumokat fog kidolgozni az endokrin diszruptorok azonosítása érdekében [...] minden vonatkozó uniós jogszabályban". E határozatból kiderül, hogy az Unió által kidolgozott, az endokrin rendszert károsító anyagok azonosítására szolgáló, összehangolt alkalmazási kritériumokat valamennyi uniós jogi aktusban, így a REACH-rendeletben is alkalmazni kell. A Bizottság feladata e kritériumok elfogadása. A fellebbező ezzel kapcsolatban kifejti, hogy a biocid termékek forgalmazásáról és felhasználásáról szóló, 2012. május 22-i 528/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 167., 1. o.; helyesbítés: HL 2017. L 280., 57. o.) 5. cikkének (3) bekezdése értelmében a Bizottság 2013. december 13-ig jogi aktusokat fogad el az endokrin rendszert károsító tulajdonságok tudományos kritériumainak meghatározására vonatkozóan. A Bizottság hasonlóképpen köteles volt 2013. december 14-ig intézkedéstervezeteket benyújtani az endokrin rendszert károsító tulajdonságok meghatározására irányuló konkrét tudományos kritériumokra vonatkozóan.

54 A fellebbező tehát azt állítja, hogy a veszélyes anyagok azonosítására szolgáló kritériumok meghatározására vonatkozó hatáskör a Bizottságot illeti meg, amely nem gyakorolta azt. Az ECHA egyébként nem rendelkezik ilyen helyzetben azon jogkörrel, hogy maga határozza meg e kritériumokat. Így jogellenes a DEHP-nek a REACH-rendelet 57. cikkének c) pontja alapján, az ügynökség eseti jellegű, saját kritériumai alapján való azonosítása.

55 A fellebbező szerint a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy az ECHA nem követett el hatáskörrel való visszaélést a saját azonosítási kritériumainak előírása révén, holott egyes uniós jogi aktusok nem biztosítanak ezen ügynökség számára ilyen hatáskört.

56 A Dán Királyság és a Svéd Királyság elutasítja a fellebbező érveit.

- A Bíróság álláspontja

57 Ami az 1386/2013 határozatot illeti, amint azt a főtanácsnok indítványának 100. és 101. pontjában megállapította, a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 120. és 121. pontjában lényegében azt állapította meg, hogy e határozat program jellegű, amely egyértelműen kitűnik e határozat melléklete 50. pontja harmadik bekezdésének harmadik mondatában használt kifejezésekből, nevezetesen az Unió összehangolt kritériumokat "fog kidolgozni".

58 Ami az 528/2012 rendeletet illeti, a Törvényszék helyesen állapította meg a megtámadott ítélet 109. pontjában, hogy amint az a 2. cikke (3) bekezdésének j) pontjából következik, e rendeletet a REACH-rendelet sérelme nélkül kell alkalmazni. Így, az 1386/2013 határozathoz hasonlóan az 528/2012 rendeletnek nem célja, hogy kétségbe vonja az endokrin rendszert károsító anyagoknak a REACH-rendelet 57. cikkében meghatározott és az ECHA által az e rendelet 59. cikkében szabályozott eljárásban alkalmazott azonosítására vonatkozó kritériumok alkalmazhatóságát.

59 Ugyanez érvényes a növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21-i 1107/2009/EK rendelet (HL 2009. L 309., 1. o.) II. mellékletének 3.6.5. pontja tekintetében. Amint azt a főtanácsnok indítványának 103. pontjában megjegyezte, a Törvényszék helyesen állapította meg a megtámadott ítélet 117. és 118. pontjában, hogy e rendelkezésből az következik, hogy helyénvaló ellenőrizni, hogy egy anyag károsíthatja-e az endokrin rendszert és ártalmas lehet-e, nem csak "[uniós] vagy nemzetközileg elfogadott iránymutatások szerint történt értékelés" alapján, hanem "egyéb rendelkezésre álló, a[z Európai Élelmiszerbiztonsági] Hatóság által felülvizsgált adatok és információk - többek között a szakirodalom áttekintése -" alapján is.

60 Végül a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor megállapította, hogy a Bizottság 2014. júniusi ütemterve nem rendelkezik jogilag kötelező erővel.

61 Márpedig az összehangolt meghatározás hiányában a REACH-rendelet lehetővé teszi az ECHA számára a vegyi anyagok ellenőrzésének - regisztrálásukat, értékelésüket, valamint engedélyezésüket és alkalmazásuk esetleges korlátozásait is magában foglaló - integrált rendszer működtetését (2017. március 15-iHitachi Chemical Europe és Polynt kontra ECHA ítélet, C-324/15 P, EU:C:2017:208, 20. pont), amelynek a ténylegesség és a hatékonyság céljából magában kell foglalnia a endokrin diszruptorokat.

62 A fentiekből az következik, hogy el kell utasítani az első jogalap harmadik részét, következésképpen pedig az első jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

A második, a jogbiztonság elvének a Törvényszék általi téves értelmezésére és alkalmazására alapított jogalapról

A felek érvei

63 A fellebbező második jogalapjában azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 135-153. pontjában kimondta, hogy a vitatott határozat nem ütközik a jogbiztonság elvébe, holott az zavaros, pontatlan és kiszámíthatatlan joghelyzetet teremtett a fellebbező számára.

64 A fellebbező azt állítja, hogy problémás a DEHP-nek a REACH-rendelet XIV. mellékletében szereplő, e rendelet 57. cikkének c) pontja alapján való, jelenlegi azonosítása, amelyet az említett rendelet 57. cikkének f) pontja szerinti azonosítás egészít ki. Az a kérdés merül fel benne ezzel kapcsolatban, hogy ha új határidőket állapítanának meg a REACH-rendelet 57. cikkének f) pontja alapján azonosított DEHP engedélyezése iránti kérelem benyújtására, az ilyen kérelem benyújtására a hatályos jogszabályok szerint nyitva álló határidő 2013. augusztus 21-én lejárt volna. A fellebbező számára kérdéses a DEHP-re vonatkozóan a REACH-rendelet 57. cikkének c) pontja alapján általa benyújtott, jelenlegi engedély iránti kérelem "sorsa" és a DEHP orvostechnikai eszközökben (amelyekre általánosságban nem vonatkozik e rendelet) való használata, noha e használathoz a hatályos jogszabályok szerint nincs szükség az említett rendelet VII. melléklete szerinti engedélyre.

65 A Törvényszék a megtámadott ítélet 146. pontjában maga is kifejezetten elismerte, hogy - habár a REACH-rendelet XIV. mellékletét kiegészítette a DEHP-nek az e rendelet 57. cikkének f) pontja szerinti új azonosítása - az említett rendelet 57. cikkének c) pontja alapján azonosított, ezen anyag "engedélyezés[e] iránt [a fellebbező által benyújtott] kérelmet úgy kell módosítani, hogy az figyelembe vegye e fejleményt", és a "[fellebbezőnek] figyelembe kell venni a [REACH-rendelet] XIV. melléklet[ének] e módosítását." A Törvényszék azonban nem fejti ki, hogyan kellett volna az említett "módosítást" elvégezni, és nem hivatkozik a REACH-rendelet konkrét rendelkezésére, vagy az e kérdést szabályozó más jogszabályra sem.

66 Az ECHA vitatja a fellebbező érvelését.

A Bíróság álláspontja

67 Meg kell jegyezni, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 133-153. pontjában megvizsgálta, hogy a vitatott határozat nem sérti-e az előreláthatóság, a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvét.

68 A Törvényszék, azt követően, hogy emlékeztetett arra, hogy a jogbiztonság és a bizalomvédelem elve az uniós jog általános elvei közé tartozik, megvizsgálta, hogy a vitatott határozat megfelel-e az ezen elvekből fakadó követelményeknek.

69 A megtámadott ítélet 135. és 137. pontjában így kifejtette, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a jogbiztonság elve többek között megköveteli, hogy a jogszabályok világosak, pontosak és hatásaikat illetően előre láthatók legyenek, különösen olyankor, amikor a magánszemélyekre és vállalkozásokra nézve kedvezőtlen következményeik lehetnek, és hogy a bizalomvédelem elvével kapcsolatban a Bíróság kimondta, hogy az intézmény által számára tett pontos ígéretek hiányában ezen elv megsértésére senki nem hivatkozhat (lásd ebben az értelemben: 2017. december 20-iGlobal Starnet ítélet, C-322/16, EU:C:2017:985, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

70 A bizalomvédelem elvére így bármely gazdasági szereplő hivatkozhat, amelyben valamely intézmény megalapozott várakozásokat keltett. Ilyen várakozások keltésére alkalmas biztosítéknak minősül a közlés formájától függetlenül a feljogosított és megbízható forrásból származó pontos, feltétlen és egybehangzó tájékoztatás (2013. március 14-iAgrargenossenschaft Neuzelle ítélet, C-545/11, EU:C:2013:169, 24. és 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

71 Ezzel szemben, ha az elővigyázatos és körültekintő gazdasági szereplő számíthat az érdekeit esetleg érintő uniós intézkedés elfogadására, ezen intézkedés elfogadása esetén nem hivatkozhat a bizalomvédelem elvére (2013. március 14-iAgrargenossenschaft Neuzelle ítélet, C-545/11, EU:C:2013:169, 26. pont).

72 A Törvényszék megvizsgálta, hogy a jogbiztonság elvéből fakadó követelményeknek megfelelően a vitatott határozat egyértelműen megjelölte-e a jogalapját és a joghatásait. Megállapította, hogy e határozat világosan utalt a REACH-rendelet 59. cikkének (8) bekezdésére mint az elfogadásául szolgáló jogalapra. Helyesen állapította meg azt is, hogy a fellebbezőnek módjában állt, hogy kétséget kizáróan megismerje e határozat alkalmazási körét, mivel abból egyértelműen kiderült, hogy a DEHP-re vonatkozóan az anyagok jelöltlistáján szereplő, meglévő bejegyzésnek a REACH-rendelet 57. cikkének f) pontja alapján történő azonosítással való kiegészítésére irányult.

73 Emellett a megtámadott ítéletből nem következik, hogy a Törvényszék maga hozott volna létre jogilag bizonytalan helyzetet. Ezen ítéletet követően a DEHP besorolását megerősítették, és ezen anyagot továbbra is a REACH-rendeletnek megfelelően értékelik.

74 A Törvényszék így helyesen állapította meg, hogy a fellebbező egyetlen olyan bizonyítékot sem terjesztette elő, amely alkalmas lenne annak bizonyítására, hogy valamely uniós intézmény vagy ügynökség közvetlenül pontos biztosítékokat nyújtott volna számára. A Törvényszék ezért megállapíthatta, hogy a vitatott határozat nem sérti a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvét.

75 E körülmények között a második fellebbezési jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

A harmadik, a bírósági felülvizsgálata terjedelmének Törvényszék általi megsértésére és a bizonyítékok elferdítésére alapított jogalapról

A felek érvei

76 A fellebbező harmadik jogalapjában azzal érvel, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 163-202. pontjában az uniós intézmények és szervek határozatai bírósági felülvizsgálatának terjedelmére vonatkozó követelmények tiszteletben tartása nélkül vizsgálta a vitatott határozatot, továbbá elferdítette az elé terjesztett tényeket és bizonyítékokat.

77 A fellebbező szerint akkor is, ha az uniós intézményeknek - különösen a rendkívül összetett tudományos és műszaki információk vizsgálatára vonatkozó - széles mérlegelési jogköre korlátozott bírósági felülvizsgálat tárgya, e felülvizsgálat megköveteli, hogy az uniós intézményeknek - a szóban forgó jogi aktusok kibocsátóinak - módjában álljon a Bíróság előtt bizonyítani, hogy ezen aktust mérlegelési jogkörük tényleges gyakorlásával fogadták el, amely feltételezi az ezen aktus által szabályozni szándékozott helyzet valamennyi releváns tényének és körülményének figyelembevételét.

78 A fellebbező továbbá úgy véli, hogy a Törvényszék elferdítette a bizonyítékokat, amikor úgy ítélte meg, hogy azok a tanulmányok, amelyeken a DEHP-re vonatkozóan a REACH-rendelet XV. mellékletének megfelelően összeállított dokumentáció (a továbbiakban: támogató dokumentum) alapult, mindössze a tagállami bizottság által megvizsgált bizonyítékok összességének egy részét képezi. Azzal érvel, hogy a halakon 2008 előtt végzett tudományos vizsgálatok egyike sem mutatja, hogy a DEHP-nek káros hatásai vannak az emberi egészségre és a környezetre, ami - szintén a Törvényszék szerint - az ahhoz szükséges egyik feltétel, hogy ezen anyagot a REACH-rendelet 57. cikkének f) pontja alapján azonosítsák.

79 A fellebbező egyébként azt állítja, hogy a támogató dokumentum olyan tudományos vizsgálatokon alapul, amelyeket patkányokon végzetek, és amelyek a DEHP által nem a környezete, hanem a DEHP-nek való közvetlen expozíció esetén az emberi egészségre gyakorolt hatásra vonatkoztak, holott ezen anyag környezetre gyakorolt hatásának "bizonyításáról" volt szó. Az ilyen eljárás tudományos szempontból nem megfelelő. A Törvényszék így tévesen nem vette figyelembe e körülményt a megtámadott ítéletben.

80 Az ECHA válaszul azzal érvel, hogy a harmadik jogalap megalapozatlan, és hogy a bizonyítékokat megfelelően vizsgálta meg.

A Bíróság álláspontja

81 A Törvényszék a megtámadott ítélet 157-202. pontjában hosszú és részletes vizsgálat keretében vizsgálta meg a vitatott határozat alapjául szolgáló bizonyítékokat és a tudományos vizsgálatokat, amely megfelel a hatékony bírósági felülvizsgálat követelményeinek.

82 Miután felidézte az ítélkezési gyakorlat azon elveit, amelyek a rendkívül összetett tudományos és műszaki jellegű ténybeli elemek értékelésére vonatkozó bírósági felülvizsgálat mértékére vonatkoznak, a Törvényszék a halakra és patkányokra vonatkozó, azon tudományos tanulmányok összességére hivatkozott, amelyek a támogató dokumentum részét képezik.

83 A Törvényszék így kifejezetten hivatkozott a halakra vonatkozó, az endokrin rendszerüknek a DEHP-nek való expozíciót követő károsodására vonatkozó több tanulmány következtetéseire.

84 A megtámadott ítélet 166. pontjában a Törvényszék ugyanakkor megállapította, hogy "amint a támogató dokumentum 5.1.6 pontjából kitűnik, a felhasznált tanulmányok egy részének átfogó értékelése alapján a DEHP ösztrogén hatásmechanizmusa nagy valószínűséggel káros hatást gyakorol a hím és nőstény halak szexuális fenotípusos és reprodukciós tulajdonságaira. E körülmény, valamint a DEHP[-nek] a patkányokra vonatkozó tanulmányokban megfigyelt hatásai, melyeket a támogató dokumentum 4. fejezete fejt ki, elegendőek annak megállapításához, hogy a DEHP káros hatást gyakorolhat a környezetre."

85 Márpedig úgy tűnik, hogy a Bíróság rendelkezésére álló iratokból az derül ki, hogy a patkányokra vonatkozó tanulmányok a DEHP emberi egészségre, és nem pedig a környezetre gyakorolt hatásainak bizonyítására irányulnak.

86 Ebből következik, hogy a Törvényszék elferdítette a bizonyítékokat, amikor azon következtetés levonásához, hogy a DEHP hatást gyakorolt a környezetre, a patkányokra vonatkozó, azon tanulmányokra hivatkozott, amelyek DEHP-nek való közvetlen expozíció esetén ezen anyag emberi egészségre gyakorolt hatásaira irányult.

87 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint azonban, amennyiben a Törvényszék határozatának indokolása az uniós jogot sérti, de a rendelkező része egyéb jogi indokok miatt megalapozottnak bizonyul, az ilyen jogsértés nem eredményezheti e határozat hatályon kívül helyezését, és az indokolást meg kell változtatni (2017. január 26-iMamoli Robinetteria kontra Bizottság ítélet, C-619/13 P, EU:C:2017:50, 107. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

88 Noha a Törvényszék a megtámadott ítélet 166. pontjában tévesen hivatkozott a patkányokra vonatkozó tanulmányokra, e pontban hivatkozott a halakra vonatkozó tanulmányokra is, amelyek bizonyítják a DEHP környezetre gyakorolt hatásait. Így a halakra vonatkozó tanulmányok jelentős számának és a DEHP endokrin rendszerükre gyakorolt hatásának Törvényszék általi értékelése elegendő annak igazolására, hogy a Törvényszék elutasította a tudományos bizonyítékok elégtelenségére alapított jogalapot.

89 E megfontolásokra tekintettel a harmadik jogalapot mint hatástalant el kell utasítani.

A negyedik, a fellebbező alapvető jogainak a Törvényszék általi megsértésére alapított jogalapról

A felek érvei

90 A fellebbező azzal érvel, hogy a Törvényszék megsértette az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4-én aláírt egyezményben (a továbbiakban: EJEE) és az Európai Unió Alapjogi Chartájában (a továbbiakban: Charta) foglalt alapvető jogait és elveket. A Törvényszék az uniós jog téves értelmezése és alkalmazása révén megsértette a fellebbezőnek az EJEE-ben és a Chartában foglalt jogait és elveket is, különösen az EJEE 6. cikkében és a Charta 47. cikkében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot, az EJEE 1. kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikke és a Charta 17. cikke szerinti, a tulajdonnal való rendelkezés jogát, valamint a jogbiztonság elvét.

91 Az ECHA vitatja a fellebbező érvelését.

A Bíróság álláspontja

92 Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy e jogalap nyilvánvalóan nélkülöz minden indokolást és pontosítást, mindössze azon jogszabályok elvont megjelölését tartalmazza, amelyeket a Törvényszék a fellebbező szerint megsértett, és semmilyen érvelés nem társul hozzá.

93 Márpedig az EUMSZ 256. cikk, az Európai Bíróság alapokmánya 58. cikkének első bekezdése, valamint a Bíróság eljárási szabályzata 168. cikke (1) bekezdésének d) pontja és 169. cikkének (2) bekezdése értelmében a fellebbezésben pontosan meg kell jelölni annak az ítéletnek a vitatott részeit, amelynek a hatályon kívül helyezését kérik, valamint a kérelmet konkrétan alátámasztó jogi érveket (2000. július 4-iBergaderm és Goupil kontra Bizottság ítélet, C-352/98 P, EU:C:2000:361, 34. pont).

94 Ráadásul az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a fellebbezés olyan elemei, amelyek nem tartalmaznak egyetlen olyan érvet sem, amely kifejezetten azonosítja a megtámadott ítéletet jellemző téves jogalkalmazást, nem felel meg e követelménynek, és mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant el kell utasítani (2016. november 24-iPetraitis kontra Bizottság végzés, C-137/16 P, nem tették közzé, EU:C:2016:904, 17. pont).

95 A fentiekből következően a negyedik jogalapot mint elfogadhatatlant el kell utasítani, és következésképpen a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.

A költségekről

96 Az eljárási szabályzat 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről. Ugyanezen szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése, amelyet e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, akként rendelkezik, hogy a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

97 E szabályzat 140. cikkének (1) bekezdésével összhangban az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket.

98 A Dezát, mivel pervesztes lett, az ECHA kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

99 A Dán Királyság és a Svéd Királyság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2) A Bíróság a Deza, a.s.-t kötelezi a saját költségein felül az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) részéről felmerült költségek viselésére.

3) A Dán Királyság és a Svéd Királyság maga viseli saját költségeit.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: cseh.