A Büntető Törvénykönyv kommentárja (ügyészeknek, szerk.: Belovics Ervin, Polt Péter), frissítve: 2023. november 15.

Kiadással kapcsolatos információk

Szerkesztők:

Belovics Ervin

Polt Péter

Szerzők:

Általános Rész

1-2. § Belovics Ervin

3. § Polt Péter

4-104. § Belovics Ervin

105-126. § Halmos Krisztina

127-141. § Váczi Pál

Különös Rész

142-159. § Miskolczi Barna

160-175. § Belovics Ervin

176-189. § Beregszászi Gizella

190-195. § Belovics Ervin

196-214. § Bodony István

215-231. § Belovics Ervin

232-240. § Bodony István

241-253. § Belovics Ervin

254-267. § Miskolczi Barna

268-289. § Belovics Ervin

290-300/A. § Szoboszlai-Szász Richárd

301-313. § Beregszászi Gizella

314-325. § Belovics Ervin

326-330. § Vida József

331-349/A. § Belovics Ervin

350-364. § Vida József

365-383. § Belovics Ervin

384-388/B. § Beregszászi Gizella

389-394. § Szoboszlai-Szász Richárd

395-398. § Miskolczi Barna

399-421. § Szoboszlai-Szász Richárd

422-424. § Vida József

425-463. § Váczi Pál

Copyright

© Dr. Belovics Ervin, 2023

© Dr. Beregszászi Gizella, 2023

© Dr. Bodony István, 2023

© Dr. Halmos Krisztina, 2023

© Dr. Miskolczi Barna, 2023

© Dr. Polt Péter, 2023

© Dr. Szoboszlai-Szász Richárd, 2023

© Dr. Váczi Pál, 2023

© Dr. Vida József, 2023

© ORAC Kiadó Kft., 2023

A kézirat lezárva: 2023. november 15.

Budapest, 2023

Az ORAC Kiadó, Budapest kiadása

Internet: www.orac.hu

E-mail: info@orac.hu

Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője

Felelős szerkesztő: dr. Bulyovszky Csilla

ISBN 978-963-258-539-0

Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel - elektronikus, fényképészeti úton vagy módon - a kiadó engedélye nélkül közölni.

KIADÓI ELŐSZÓ

Az új anyagi jogi Kommentár a Büntető Törvénykönyv Általános és Különös Részének teljes körű tudományos, és a jogalkalmazói gyakorlatot is megjelenítő feldolgozását tartalmazza. Minden részletre kiterjedő áttekintést ad a Btk. normarendszerének dogmatikai összefüggéseiről, elméleti és gyakorlati problémáiról.

A szerzők valamennyien a Legfőbb Ügyészség vezetői, ezért az olvasó valójában az ügyészség jogalkalmazói szerepvállalásának sajátosságaival ismerkedhet meg. A Kommentár tartalmazza a Kúria jogegységteremtésre hivatott döntésein kívül a Legfőbb Ügyészség állásfoglalásait, iránymutatásait is. Minderre tekintettel elsősorban a gyakorlati szakemberek figyelmébe ajánljuk e művet, már csak azért is, mert az online elérhetőség az eljárási cselekményeken történő használatot is lehetővé teszi. Természetesen a Büntető Törvénykönyv módosítása esetén a Kommentár hatályosítására is minden esetben rövid időn belül sor kerül.

HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó

ÁLTALÁNOS RÉSZ

I. FEJEZET - ALAPVETŐ RENDELKEZÉSEK

A törvényesség elve

1. § (1) Az elkövető büntetőjogi felelősségét csak olyan cselekmény miatt lehet megállapítani, amelyet - a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai alapján büntetendő cselekmények kivételével - törvény az elkövetés idején büntetni rendelt.

(2) Bűncselekmény elkövetése miatt nem lehet olyan büntetést kiszabni vagy intézkedést alkalmazni, amelyről törvény az elkövetés - vagy a 2. § (2) bekezdés alkalmazása esetén az elbírálás - idején nem rendelkezett.

1. § (1) bekezdés

Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXI. törvény 7. cikke szól a törvényesség elvéről.

Az Egyezmény rendelkezése szerint:

- senkit sem szabad elítélni olyan cselekményért vagy mulasztásért, amely elkövetése idején a hazai vagy nemzetközi jog alapján nem volt bűncselekmény, ugyancsak nem lehet a bűncselekmény elkövetése idején alkalmazható büntetésnél súlyosabb büntetést kiszabni,

- ez a cikk nem zárja ki valamely személy bíróság elé állítását és megbüntetését olyan cselekmény vagy mulasztás miatt, amely elkövetése idején a civilizált nemzetek által elismert általános jogelvek szerint bűncselekmény volt (7. cikk).

Az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett, az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában foglaltak szerint:

Senkit sem lehet bűnösnek nyilvánítani olyan cselekmény vagy mulasztás miatt, amely az elkövetés idején sem a belső, sem a nemzetközi jog értelmében nem volt bűncselekmény, ugyanígy nem lehet súlyosabb büntetést kiszabni annál, mint amely a bűncselekmény elkövetése idején alkalmazható volt. Amennyiben a bűncselekmény elkövetése után a törvény enyhébb büntetés alkalmazását rendelte el, ennek előnyeit az elkövető javára érvényesíteni kell, e cikk egyetlen rendelkezése sem akadályozza valamely személy bíróság elé állítását és elítélését olyan cselekmény vagy mulasztás miatt, amely az elkövetés idején a nemzetek közössége által elismert általános jogelvek alapján bűncselekménynek minősült (15. cikk).

Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 49. cikke ugyancsak foglalkozik a bűncselekmények és a büntetések törvényességének elvével. A Charta kimondja, hogy "Senkit sem szabad elítélni olyan cselekményért vagy mulasztásért, amely az elkövetése idején a hazai vagy a nemzetközi jog alapján nem volt bűncselekmény. Ugyancsak nem lehet a bűncselekmény elkövetése idején alkalmazható büntetésnél súlyosabb büntetést kiszabni". A Charta rendelkezése szerint azonban mindez nem zárja ki a bíróság elé állítást és elítélést olyan cselekményért vagy mulasztásért, amely az elkövetésekor a nemzetek közössége által elismert általános elvek szerint bűncselekmény volt [49. cikk (2) bekezdés].

Az említett nemzetközi egyezményekben foglaltakat az Alaptörvény XXVIII. cikkének (4) bekezdése is megerősíti: "Senki nem nyilvánítható bűnösnek, és nem sújtható büntetéssel olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog vagy - nemzetközi szerződés, illetve az Európai Unió jogi aktusa által meghatározott körben - más állam joga szerint nem volt bűncselekmény."

A nemzetközi dokumentumokban, valamint az Alaptörvényben megfogalmazottakat a Btk. is megjeleníti.

A Btk. első rendelkezésként definiálja a nullum crimen sine lege tételt, amely szerint törvény nélkül nem létezhet bűncselekmény (BH 2021.62.). Másként fogalmazva, kizárólag az a magatartás valósíthat meg deliktumot, amelyet törvény annak nyilvánít. Ezt a követelményt jeleníti meg a Btk. 1. §-ának (1) bekezdése, kimondva, hogy bárki büntetőjogi felelősségét csak olyan cselekmény miatt lehet megállapítani, amelyet törvény az elkövetése idején büntetni rendelt. A polgárok ugyanis csak akkor képesek jogkövető magatartást tanúsítani, ha cselekvőségük idején már tisztában vannak azzal, hogy számukra mi a tilalmazott. Abban az esetben, ha a magatartás tanúsításakor a tilalom még nem létezett, nincs mitől tartózkodni, illetve nincs mihez igazítani a cselekvőséget. A nemzetközi jog általánosan elismert szabályainak, a nemzetközi ius cogensnek viszont minden feltétel nélkül érvényesülnie kell. Ezt a követelményt megjeleníti az Alaptörvény is, amikor kimondja, hogy nem kizárt az érintett büntetőeljárás alá vonása és elítélése olyan cselekményért, amely az elkövetése idején a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai szerint bűncselekmény volt [XXVIII. cikk (5) bekezdés]. A nemzetközi ius cogens külön transzformáció nélkül is a magyar jog részét képezi, a transzformációt ugyanis - amint az előbb utaltam rá - maga az Alaptörvény tartalmazza. Minderről részletesen szó lesz a jogforrásokkal foglalkozó fejezetben.

A nullum crimen sine lege elvének büntetőjogi következményei a következők:

- a nemzetközi ius cogens által büntetendővé nyilvánított cselekmény a belső jog rendelkezésétől függetlenül bűncselekményt valósít meg,

- kizárólag a belső jogforrási struktúra legmagasabb szintjén álló törvény tehet egy magatartást bűncselekménnyé,

- a cselekményt már a megvalósítását megelőzően bűncselekménnyé kell nyilvánítania a jogalkotónak,

- azért a magatartásért, amely a kifejtésekor nem volt büntetőjog-ellenes, büntetőjogi felelősséget megállapítani nem lehet,

- a bíró kizárólag olyan magatartás miatt (történeti tényállás) állapíthat meg büntetőjogi felelősséget, amely megegyezik a törvényben meghatározottakkal (törvényi tényállás).

Fel kell azonban hívnom a figyelmet arra, hogy a "törvény nélkül nem létezhet bűncselekmény" tételből egyértelműen következik az is, hogy a bűncselekmények meghatározásával a jogszabályok egyben meghatározzák azt is, hogy mi nem bűncselekmény. Másként fogalmazva, ha az adott cselekményt törvény nem nyilvánítja büntetőjog-ellenesnek, annak elkövetése büntetőjogi szankció alkalmazását sem vonhatja maga után.

1. § (2) bekezdés

Ugyancsak központi szerepet tölt be a kontinentális jogrendszerben a nulla poena sine lege elve, azaz hogy nincs büntetés törvény nélkül, tehát a bűncselekmény megvalósítóját kizárólag a törvényben meghatározott büntetéssel lehet sújtani. Hiába törvény által meghatározott és büntetőjogilag tilalmazott egy cselekmény, ha hiányzik annak tudata, hogy a cselekmény végrehajtóját milyen büntetés fenyegeti. A büntetés előre meg nem határozottsága esetén a speciál- és a generálprevenció sem érvényesülhet, tekintettel arra, hogy az elkövető, de a társadalom többi tagja sem tudja felmérni, hogy milyen szankcióra számíthat az újabb normasértés esetén. Nincs mihez viszonyítani, nem lehet előre látni, hogy a tilalom megszegésének mi lesz a következménye. A jogalkalmazó, azaz a bíró szemszögéből megközelítve a problémát, a nulla poena sine lege elve létezésének és érvényesülésének hiányában a kiszabható büntetésnek nincsenek a bíró kezét megkötő határai, azaz a bírói önkénynek semmi sem szab gátat, és ugyanolyan bűncselekmények elkövetésekor egymástól teljességgel eltérő büntetések kiszabására kerülhet sor.