BH 2021.3.62 I. A Btk. 1. § (1) bekezdése a bírói jogalkalmazás külső, közjogi [Alaptörvény XXVIII. cikk (4) bekezdés] és nemzetközi jogi (az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 7. cikke) korlátját képezi.

A Btk. 1. § (1) bekezdése rögzíti a "nullum crimen sine lege" elvét, mely szerint az elkövető büntetőjogi felelősségét csak olyan cselekmény miatt lehet megállapítani, amelyet - a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai alapján büntetendő cselekmények kivételével - törvény az elkövetés idején büntetni rendelt. Ekként, ha egy magatartás az elkövetéskor - akár egyetlen tényállási elem hiánya miatt - nem bűncselekmény, akkor az elbírálás idejére a törvény változása közömbös, az elkövető akkor sem büntethető, ha korábbi magatartása az újabb büntetőtörvény különös részi tényállásának maradéktalanul megfelel [Btk. 1. § (1) bek.].

II. Ha egy eljárásban bírálnak el olyan cselekményeket, amelyek közül valamelyik a korábbi büntetőtörvény szerint nem bűncselekmény, de egyébként az új törvényt kellene alkalmazni, a törvények vegyes alkalmazását akként kell elkerülni, hogy a bíróság vizsgálja, hogy az új törvényben van-e olyan törvényi tényállás, amely megfelel a cselekmény elkövetéskori értékelésének.

[1] A járásbíróság a 2019. január 15. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki szexuális kényszerítés bűntettében [Btk. 196. § (1) bek., (2) bek. a) és b) pont], testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (1) és (2) bek., (4) bek. b) pont] és 3 rendbeli kiskorú veszélyeztetésének bűntettében [Btk. 208. § (1) bek.], ezért őt 6 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt a szabadságvesztés-büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

[2] A terhelt szülői felügyeleti jogát a gyermekei tekintetében megszüntette.

[3] A védelmi fellebbezések alapján eljárva a törvényszék a 2019. szeptember 24-én meghozott ítéletével az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a 3 rendbeli kiskorú veszélyeztetésének bűntettét 2 rendbelinek minősítette, a szabadságvesztés tartamát 4 évre, a közügyektől eltiltás tartamát 4 évre enyhítette, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[4] A jogerős ítélettel megállapított, és a felülvizsgálati indítvánnyal érintett tényállás lényege a következő.

[5] A terhelt a nevelése, felügyelete alatt álló, 1995. augusztus 14. napján született nevelt lánya sérelmére a gyermek 14. életévének betöltését követően, de 2012. szeptember 24. napjáig bezárólag a következő cselekményeket követte el:

- A terhelt a szobájában az ágyon fekvő sértett nadrágját és bugyiját lehúzta, majd a fejét megpróbálta a sértett nemi szervéhez tenni, azonban a sértett elfordult, kiabálni kezdett és kiszaladt, így a terhelt a cselekményét nem folytatta.

- A terhelttel egy ágyon alvó sértett bugyijába a terhelt belenyúlt és megfogta a nemi szervét, majd a sértett felszólítására a cselekményét abbahagyta.

- A terhelt fürdés után egy törölközőt tekert maga köré, majd a házban tartózkodó sértett kezét megfogta és a törölköző alá nyomta azzal a kijelentéssel, hogy "fogd meg!". A sértett a kezét azonban elrántotta, így a terhelt a cselekményével felhagyott.

- Ezenfelül a terhelt rendszeresen megleste a sértettet fürdés közben, valamint rendszeresen felhúzta a sértett ruháját, hogy a fenekét megnézze. A terhelt ezen cselekményei indokául többször kijelentette a sértettnek, hogy "ha nem kapom meg anyádtól, akkor neked kell megadnod!".

[6] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt a védője útján terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) és ab) alpontjára hivatkozva.

[7] Indokai szerint a terhére rótt nemi élet szabadsága elleni cselekményt nem követte el.

[8] Emellett a cselekmény elkövetési idején hatályban volt büntetőtörvény még nem tartalmazta a szexuális kényszerítés megnevezésű bűncselekményt, azt a jelenleg hatályban lévő Btk. hozta be, továbbá a büntethetőség elévülésére vonatkozó szabályok is sokkal szigorúbbak lettek.

[9] Álláspontja szerint a törvény a bűnhalmazatot elsősorban bűncselekménytani, nem pedig büntetéskiszabási kérdésként kezeli. Eszerint első körben azt kell vizsgálni, hogy az elkövető cselekménye halmazatnak minősül-e, és csak igenlő válasz esetén lehet halmazati büntetést kiszabni.

[10] Az elkövetési idő szerinti, akkor hatályos büntetőtörvény alapján a kényszerítés bűntettének megállapítására lett volna lehetőség, e bűncselekménynek viszont akkorra már elévült a büntethetősége.

[11] Emellett az ítéleti tényállás igen széles időintervallumban jelölte meg a bűncselekmény elkövetési idejét, azonban ebből az időtartamból 10 hónap levonható. A sértett az általános iskola 8. osztályához, míg máshol a 15 és fél éves életkorhoz viszonyítva jelölte meg az elkövetési időt. A 14. életévét 2009. augusztus 14-én töltötte be, a fentiekből következően a 2010-11-es iskolai év az, ami számításba jöhet.

[12] Az alkalmazott Btk. azonban 2013. július 1-jén lépett hatályba.

[13] Álláspontja szerint a BH 2019.153. számú eseti döntés nem alkalmazható, sérült a nullum crimen sine lege és a nulla poena sine lege elve. Ezzel szemben a BH 1995.72. számú eseti döntésre hivatkozott, és felhívta még a Legfelsőbb Bíróság Bfv.V.2.443/2001. számú eseti döntését is.

[14] A sértett sérelmére elkövetett cselekmény miatt a régi Btk. szerinti kényszerítés bűntette lett volna törvényesen megállapítható, amelynek a büntethetősége akkorra már elévült, amikor a többi bűncselekmény miatti eljárás megindult. Ebből következően nem is kerülhetett volna azokkal halmazatba, és nem válhatott volna a legsúlyosabb büntetési tétellel fenyegetett bűncselekménnyé.

[15] A kifejtettek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatot változtassa meg.

[16] A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.

[17] Hivatkozott arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás az irányadó, ebből következően az indítvány azon része, amely szerint a terhelt nem követte el a terhére rótt cselekményt, valamint az ítéleti tényállástól eltérő, attól szűkebb körű elkövetési idő megjelölése a tényálláshoz kötöttségre figyelemmel kizárt.

[18] Az ügyészség az iratok alapján azt látta megállapíthatónak, hogy a sértett sérelmére elkövetett cselekmény büntethetősége még az 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 174. §-a szerinti kényszerítés bűntette szerinti minősítés alapján sem évült el.

[19] Az ügyészi álláspont szerint az elsőfokú bíróság részletesen kitért a Btk. 2. §-a vizsgálatára, és elemezte az elkövetéskor hatályos Btk. szerinti minősítésre vonatkozó szabályokat is. A cselekmény miatti bűnösség megállapítására a Legfőbb Ügyészség szerint törvényesen került sor, a másodfokú bíróság által hivatkozott BH 2019.153. számú döntésen túl a korábbi joggyakorlat is egyező volt abban, hogy a halmazatban elbírálandó valamennyi bűncselekményt a legutóbbi bűncselekmény elkövetésekor hatályban lévő Btk. szerint kell elbírálni (BH 2002.467., 2004.304.).