EH 2007.1583 A lőfegyverrel célzás csak emberölés előkészülete, az elsütő szerkezet mozgásba hozása jelenti az ölési cselekmény megkezdését [Btk. 18. §, 166. §].
A megyei bíróság a 2005. szeptember 27. napján kihirdetett ítéletével D. L. terheltet bűnösnek mondta ki előre kitervelten, aljas indokból, több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérletében, valamint lőszerrel visszaélés bűntettében. Ezért őt halmazati büntetésül 19 (tizenkilenc) év fegyházbüntetésre, mellékbüntetésül 10 (tíz) év közügyektől eltiltásra, valamint a vadászati foglalkozástól (tevékenységtől) 10 (tíz) év eltiltásra ítélte. Rendelkezett a bűnjelekről és a felmerült bűnügyi költségek viseléséről.
A megállapított tényállás lényege a következő:
I. alatti tényállás:
A terhelt 1995-ben kötött házasságot D. K.-val, 1997-ben fiúgyermekük született, de a házasság megromlott. A terhelt a közös lakásból elköltözött, majd 1998 decemberében el is váltak. D. K. a közös kiskorú gyermekükkel a házasság felbontása után is a közös lakásban maradt.
A válást követően mind a terheltnek, mind volt feleségének voltak rövidebb-hosszabb ideig tartó párkapcsolatai, miközben egymástól sem tudtak érzelmileg végleg elszakadni. Meg-megújuló szerelmi kapcsolatuk során közös gyermeküket együtt nevelték.
D. K. 2002-ben ismerkedett meg B. N. sértettel. Közöttük szerelmi kapcsolat alakult ki, amely 2003 februárjában megszakadt. A terhelt akkor tudott erről a kapcsolatról.
2004 nyarán a terhelt és felesége a gyermekükkel együtt nyaralt külföldön és a Balatonnál is, ám D. K. számára ez a megújult kapcsolat nem volt megfelelő, ezért augusztus végén közölte a terhelttel, hogy nem kíván vele élni. A terhelttel való szexuális kapcsolattól elzárkózott, ami a terheltben haragot váltott ki. A terhelt 2004. szeptember közepén volt feleségével SMS-en azt közölte: "ahogy múlnak a napok, úgy gyűlik a haragom irántad". Ebben az időben több fenyegető tartalmú SMS üzenetet is küldött feleségének.
2004. szeptember 21-én a terhelt kérésére együtt ebédeltek. A terhelt ekkor a beszélgetésük során azt közölte feleségével, hogy nem akar a fiúkkal találkozni, mert őt is úgy gyűlöli, mint volt feleségét. Azt is mondta: azért nem vitte el hétvégén a gyermeket, mert úgy érezte, mindkettőjüket meg tudná ölni. Aznap estére azonban a terhelt már megnyugodott, bocsánatot kért volt feleségétől és a gyermek ott maradhatott nála játszani.
2004. szeptember 25-én kora hajnalban a terhelt, Sz. A. társaságában gépkocsiján vadászni indult. Vaddisznót szeretett volna lőni, ezért az engedéllyel tartott fegyverei közül a Santa Barbara Deluxe típusú, ismétlő golyós vadászpuskáját vitte magával az ehhez rendszeresített, nagyvad elejtésére alkalmas lőszerekkel. Útközben elhaladt D. K. sértett lakása előtt és látta, hogy volt felesége gépkocsija nincs a ház előtt. Ebből tudta, hogy volt felesége nincs otthon.
A vadászat nem volt eredményes, ezért a terhelt és barátja a vadászterületről 07 óra körül hazaindult. Elindulás előtt a fegyverbe töltött 3 db lőszert ürítette. A lőszereket a gépkocsijának két első ülése közötti tároló rekeszbe tette, a fegyvert pedig a gépkocsi csomagtartójában helyezte el.
Miután visszatért a lakására, néhány perc elteltével a terhelt ismét gépkocsiba ült és egyedül D. K. lakására indult. A közelben leparkolt, majd kaputelefonon jelzett volt feleségének. D. K. nem nyitotta ki a lakóépület utcai bejárati ajtaját, ettől a terhelt indulatos lett, a kaput befeszítette és volt felesége fszt. 1. szám alatti lakásának ajtaján dörömbölt. D. K. erre kinyitotta lakásának bejárati ajtaját. A terhelt oda bement, majd volt feleségét többször arcon ütötte és megrúgta. Közben egy idegen férfi ruháját pillantotta meg a nappaliban. Belerúgott a hálószoba üvegezett ajtajába, amitől az üveg betört. Ekkor meglátta, hogy az ágyban B. N. fekszik, aki a zajra felébredt.
A terhelt azt közölte volt feleségével, hogy el akarja venni tőle közös gyermeküket, ezért délutánra csomagolja össze a gyermek holmiját. Közben azzal fenyegetőzött, hogy mindkettőjüket (értsd volt feleségét és B. N.-t) megöli, majd magával is végez. Ezek után kiment a lakásból. A lakás bejárati ajtaját becsapta és bele is rúgott az ajtóba.
Terhelt beült gépkocsijába és ott aránylag hosszabb ideig, legalább tíz percig várakozott. Ez alatt indulata tovább fokozódott és elhatározta; visszamegy D. K. lakásába, lelövi volt feleségét és B. N.-t. Magához vette a vadászpuskáját, betöltött három lőszert, a puskát csőre töltötte, kibiztosítva visszatette a fegyvertokba és azzal ismét volt felesége lakásába indult.
A lakás ajtaját nem tudta kinyitni. Megint dörömbölt az ajtón, de azt D. K. sem tudta belülről kinyitni, mivel az ajtó zárja a terhelt megelőző erőszakos cselekményei következtében deformálódott. A terhelt a lépcsőházban letette a puskát és kiment a ház elé, D. K. pedig a bejárati ajtóhoz közeli erkélyre ment és tájékoztatta a terheltet, hogy az ajtó zárja elromlott, azért nem tudja kinyitni. A terhelt közölte, majd ő segít. Visszament a lépcsőházba, berúgta a lakás ajtaját, kivette tokjából a betöltött, kibiztosított fegyvert, azt csövével előretartva belépett a lakás előszobájába és célba vette a vele szemben álló D. K.-t azzal a szándékkal, hogy lelövi.
B. N. ekkor a bejárati ajtó mellett közvetlenül jobbra lévő, nyitott (ajtó nélküli) konyhában tartózkodott az ajtónyílás közelében úgy, hogy őt a terhelt nem észlelhette. Látta, hogy a terhelt a fegyverrel volt feleségét célba veszi, ezért, hogy megakadályozza D. K. lelövését, a konyhából kilépett, megmarkolta a fegyver csövét és azt a magasba lökte. A fegyver csöve ettől megsértette a bejárati ajtó feletti részen a fal festését. B. N. a fegyver csövét, a terhelt pedig a tusát és a markolatát fogta úgy, hogy keze az elsütő billentyű közelében, hatókörében volt. Mindketten két kézzel fogták a fegyvert és igyekeztek azt megtartani, illetve elvenni, így közöttük dulakodás alakult ki.
Dulakodás közben a lakásból a lépcsőházba jutottak, ahol B. N. a padlóra került. Az erőfölényben lévő terhelt a fegyver csövét a fekvő sértett feje, teste irányába igyekezett tartani azért, hogy lelőhesse, B. N. pedig igyekezett a fegyver csövét magától elfordítani, miközben bal kezét a cső torkolatán tartotta. A dulakodás során a terhelt a sértett fölé tudott állni úgy, hogy közben annak lábai felől helyezkedett el. A fegyvert B. N. sértett mellkasára irányította, miközben kijelentette: "megdöglesz" és "többet ezt nem teszed velem".
B. N. sértett a fekvő helyzetéből kissé felemelkedett és a bal kezével a mellkasától kb. 10-30 cm távolságra lévő fegyver csövét fogta, amikor a terhelt meghúzta az elsütő-billentyűt és ezzel kiváltotta a lövést.
A lövedék először B. N. sértett bal kezét érte, azon nagy kiterjedésű roncsolt hám- és szövethiányt idézett elő. Az ekkor deformálódott, illetve darabokra szakadt lövedék a sértett testébe csapódva haladt tovább. A mellkas jobb oldalán kb. 20 cm-es, a testüreget megnyitó sebzést okozott, majd a mellüregben, a tüdőn, a hasüregben, a májon, az epehólyagon és a beleken okozott sérüléseket.
A terhelt a lövés után kijelentette: "tudod miért kaptad".
D. K., aki a dulakodás közben mindvégig a közvetlen közelben tartózkodott, a lövést követően azonnal a lakásába ment és attól tartva, hogy volt férje őt is lelövi, az erkély korlátján átmászva futva elmenekült.
A terhelt a lövés után fegyverrel a kezében ment volt felesége után a lakásba, ám D. K. már nem tartózkodott ott. Nem üldözte volt feleségét, hanem a lakás és a lépcsőház ajtaján kimenve távozott a házból úgy, hogy közben elhaladt a súlyosan sérült B. N. mellett. Beült a gépkocsijába, a fel nem használt lőszereket kiürítette a fegyverből, majd a gépkocsival a lakására közlekedett.
A lakásába érve a kilőtt lőszer hüvelyét a nappaliban kiürítette, a fegyvert a lemezszekrénybe helyezte, a szekrényt kulccsal bezárta, majd gyermekét a szüleihez vitte és reájuk bízta. Apjának azt mondta, hogy volt feleségét rajtakapta egy férfivel, akit ezért hasba lőtt. Miután gyermekét biztonságba helyezte, ismét beült a gépkocsijába azért, hogy magát feladja. Az időközben értesített rendőrjárőr a lakóhelye közelében 8 óra 38 perckor intézkedés alá vonta, majd elfogta. A rendőrségi intézkedés során nem tanúsított ellenállást.
Az időközben értesített mentők B. N.-t kórházba szállították, ahol 10 óra 35 perckor meghalt. Halála a jobb oldali felső hasi és mellkasi szerveket érintő lövéses sérülés, máj- és tüdőroncsolódás, traumás schock miatt következett be az alapvető életműködések befolyásolhatatlan összeomlásával.
D. K. sértett a terhelt bántalmazásától jobb oldali fülzúgás és a bal combon vérömleny sérüléseket szenvedett, amelyek 8 napon belül gyógyuló sérülések.
A terhelt feleségének, D. K.-nak a megölését előbb B. N. közbelépése, majd később az akadályozta meg, hogy az erkélyen keresztül a helyszínről elmenekült.
II. alatti tényállás:
D. L. terhelt az engedéllyel tartott fegyvereihez tartozó lőszereken kívül ismeretlen körülmények között szerzett meg 4 db 7×64 kaliberű lőszert.
Korábban jogszerűen tulajdonában volt egy Winchester típusú vadászlőfegyver. 2004 tavaszán ezt a fegyvert eladta, azonban a fegyverhez tartozó lőszerekből visszamaradt nála 23 darab.
Az összesen 27 db lőszert a terhelt, a lakásán, a fegyvertároló lemezszekrényben tartotta.
Később a terhelt házában a nappali szoba asztalán 1 db 8×57-es JS, S & B márkájú lőszerhüvelyt, a padlástérben lévő lemezszekrényben egy Merkel típusú, 498718 gyártási számú, 20/70 kaliberű sörétes és egy Santa Barba Deluxe típusú, 8757 S 18080 gyártási számú golyós vadászlőfegyvert a hozzájuk tartozó lőszerekkel, valamint a tényállás II. pontjában megjelölt összesen 27 db Winchester kaliberű lőszert foglaltak le.
A bizonyítás anyagának értékelése, ezen belül K. L. igazságügyi fegyverszakértő véleményének értékelése keretében a bíróság (az ítélet 17. oldalának 1. bekezdésében) rögzítette, hogy a gépkocsiban lefoglalt mindkét töltény felületén legalább kétszeri tárazásra, illetve csőre töltésre utaló nyomok vannak. Az nem állapítható meg, hogy a tárazás és a csőre töltés a bűncselekmény idején, vagy korábban történt-e. A lefoglalt 2 db 8×57 JS kaliberű töltény használható a bűnjelként vizsgált fegyverhez.
Egyebek mellett kifejtette a bíróság (ítélet 19. oldalán), hogy a terhelt azon védekezését, miszerint demonstratív öngyilkosság szándékával ment vissza volt felesége lakására úgy, hogy a fegyverébe csupán egy lőszert töltött és a lövés véletlen mozdulat eredménye volt, elvetette.
Megállapította, hogy kizárólagos öngyilkossági szándék esetében a fegyvert nem csövével előre, megemelve és volt feleségére irányítva tartja a lakásba történő belépéskor, mert ezzel a fegyvertartással önmagát nem tudja meglőni, csupán az általa megcélzott D. K-t. A bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a terhelt nem csupán öngyilkossági, hanem ölési szándékkal ment vissza volt felesége lakásához. Szándéka az volt, hogy korábbi (értsd 10 perccel az előtti) fenyegetését valóra váltsa. E fenyegetés valóra váltásához nem egy, hanem három lőszerre volt szüksége.
A jogi indokolás körében rámutatott az elsőfokú bíróság, hogy a terhelt a B. N. sértettre leadott lövéskor magatartása következményeit kívánva, egyenes ölési szándékkal cselekedett, s ezzel megvalósította a Btk. 166. §-ának (1) bekezdése szerinti emberölés bűntettét. Szándéka azonban nem csupán egy személy, hanem volt felesége megölésére is irányult, ami első ízben B. N. eredményes közbelépése, majd utóbb D. K. gyors helyzetfelismerése és elmenekülése, azaz a terhelten kívülálló okok miatt hiúsult meg. A terhelt azonban mindent megtett annak érdekében, hogy ezt a szándékát is valóra váltsa. Ölési cselekménye D. K. sértett esetében ezért a Btk. 16. §-a szerinti kísérlet maradt.
A tényállás I. pontjában írt cselekményét a terhelt előre kitervelten és aljas indokból követte el, ezért az elsőfokú bíróság azt a Btk. 166. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a (2) bekezdés a), c) és f) pontja szerint minősülő és büntetendő előre kitervelten, aljas indokból, több emberen elkövetett emberölés bűntette kísérletének minősítette.
A terheltnek a tényállás II. pontjában meghatározott az a cselekménye pedig, hogy az engedéllyel tartott fegyverekhez tartozó lőszereken kívül további 27 db lőszert engedély nélkül szerzett meg, illetve tartott, a Btk. 263/A. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti lőszerrel visszaélés bűntettének minősítette.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen bejelentett kölcsönös fellebbezések folytán másodfokon eljárt ítélőtábla a 2006. szeptember hó 20. napján tartott fellebbezési tárgyaláson meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta. A terhelt élet elleni cselekményét több emberen elkövetett emberölés bűntette kísérletének minősítette. A fegyházbüntetés tartamát 14 (tizennégy) évre enyhítette és a vadászati foglalkozástól eltiltás mellékbüntetés kiszabását mellőzte. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Az ítélőtábla a tényállást pontosította, illetve helyesbítette. Ahelyett a megállapítás helyett, hogy a terhelt három lőszert töltött be a lőfegyverbe a lövés leadását megelőzően a gépkocsijában, azt állapította meg, hogy legalább kettő lőszert töltött be a fegyverbe.
A terheltre vonatkozó "erőfölényben lévő" megállapítás mellőzése mellett azt rögzítette, hogy a terhelt "a fegyver csövét a fekvő, kiszolgáltatott helyzetben lévő, erősen ittas sértett feje, teste irányába igyekezett tartani".
Az előre kiterveltség, valamint az aljas indok mellőzésének indokolását követően - az elsőfokú bírósággal egyezően - úgy foglalt állást, hogy a terhelt mindkét sértett halálát kívánva hajtotta végre tettét. Az összefoglalt bűncselekmény kísérlete valósult meg, mert egy sértett meghalt, egy sértett pedig kezdetben a másik sértett közbeavatkozása miatt, majd azért maradt életben, mert sikerült elmenekülnie.
Végül számot adott az ítélet egyéb rendelkezéseinek az indokairól is.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt - a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján - arra hivatkozással, hogy a terhelt terhére megállapított több emberen elkövetett emberölés bűntette kísérletének törvénysértő minősítése és a büntetőjog más szabályainak a megsértése miatt törvénysértő büntetés kiszabására került sor.
A felülvizsgálati indítványban a védő eljárási szabálysértésekre és arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok tévesen minősítették a terhelt cselekményeit szándékos emberölésnek, mert az irányadó tényállásból a terhelt ölési szándékára következtetni nem lehet.
A lövés leadását követően a terhelt a cselekményének folytatásától önként elállt, márpedig a Btk. 17. §-ának (3) bekezdése szerint nem büntethető kísérlet miatt, akinek önkéntes elállása folytán marad el a bűncselekmény befejezése. Törvénysértően minősítették az eljárt bíróságok a terhelt cselekményét a Btk. 166. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a (2) bekezdésének f) pontja szerint minősülő több emberen elkövetett emberölés bűntette kísérletének, ezért a jogerős ügydöntő határozat felülvizsgálatának a Be. 416. §-a (1) bekezdése b) pontjának I. fordulata alapján is helye van.
Mindezekre figyelemmel a védő azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság változtassa meg a jogerős ügydöntő határozatot. A jogszabályoknak megfelelő minősítés alapján - amelyet indítványában nem jelölt meg - az ehhez igazodó büntetést szabjon ki D. L. terhelttel szemben.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.
Álláspontja az eljárási szabálysértés még valósága esetén is csupán relatív jellegű, tehát felülvizsgálati eljárást meg nem alapozó jogszabálysértésnek minősül.
Az indítványnak a minősített emberölés megállapításával összefüggő érvei ugyanakkor érdemi felülvizsgálat tárgyát képezik. Az irányadó tényállásból azonban arra vonható következtetés, hogy a terhelt szándéka mindkét sértett megölésére irányult. Volt feleségének a halála kizárólag a terhelten kívül álló okból, a másik sértett elhárító cselekménye következtében maradt el, és a terhelt az ölési szándékával nem hagyott fel. Ily módon javára az önkéntes elállás nem állapítható meg.
Mivel nem történt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti eljárási szabálysértés sem, a Legfőbb Ügyészség azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt, és a megtámadott határozatokat hatályukban tartsa fenn.
A Legfelsőbb Bíróság a Be. 420. §-ának (1) bekezdése és a Be. 424. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, amelyen a védő felülvizsgálati indítványát fenntartotta és egyben kiegészítette. Rámutatott, hogy a vadászpuskával végrehajtott emberölés esetén a cselekmény akkor jut a kísérlet szakaszába, ha az elkövető a fegyvert működésbe kívánja hozni, tehát azzal a lövést megkezdi. D. K. sértettet illetően azonban az eljárt bíróságok ilyen ténymegállapítást nem tettek. Az a magatartás, hogy a terhelt a puskát lövésre emelte, még csupán előkészület. A több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete ezért nem állapítható meg.
A legfőbb ügyész képviselője az írásbeli nyilatkozatának megfelelő tartalommal szólalt fel a nyilvános ülésen. A védő módosított indítványát sem találta alaposnak, mert álláspontja szerint - ölési szándék mellett - a lőfegyver lövésre emelése már nem előkészület, hanem kísérlet.
A terhelt is felszólalt a nyilvános ülésen. Előadta, hogy csupán 1 db lőszert töltött a fegyverbe, mielőtt a lakásra visszatért. A sértett rántotta meg a puskát, attól sült el a fegyver. Miután gyermekét szüleinél elhelyezte, ő maga értesítette a rendőrséget a történtekről.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal támadott ítéletet az irányadó tényállás alapulvétele mellett egyrészt az indítványban megjelölt - a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt - okból, másrészt - a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglalt abszolút eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében - hivatalból [Be. 423. § (4)-(5) bekezdés] vizsgálta felül.
Ennek során a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.
Felülvizsgálati indítványában a védő részben a jogerős ítéletekben megállapított tényállást támadja, amikor egyes bizonyítékok részletezését követően, abból a megállapított tényállástól eltérő következtetésekre jut.
A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a felülvizsgálati eljárás során a tényállás helyessége, az ítélet megalapozottsága, a bizonyítékok értékelése nem vizsgálható, nem bírálható felül, mert a Be. 423. §-a (1) bekezdésének második mondata úgy rendelkezik, hogy a felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője másrészről a szakértők kizárására vonatkozó, Be. 103. §-a (1) bekezdésének b), d) és h) pontjában meghatározott rendelkezések megszegésére hivatkozással nyújtott be felülvizsgálati indítványt.
A védő indítványától eltérően a Be. 103. §-a (1) bekezdésének b), d) és h) pontjában meghatározott rendelkezések megszegésére hivatkozással a jogerős ügydöntő határozat felülvizsgálatának nincs helye.
Felülvizsgálatnak eljárási szabálysértés címén - a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján - kizárólag a Be. 373. §-a (1) bekezdésének I. b)-d) pontjában vagy II-IV. pontjában pontosan meghatározott, kimerítően felsorolt, feltétlenül hatályon kívül helyezést eredményező (ún. abszolút) eljárási szabálysértések esetén van helye.
A Legfelsőbb Bíróság már több határozatában rámutatott arra, hogy a hatályos Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontjában nem szereplő, úgynevezett relatív büntetőeljárási szabálysértések megvalósulása esetén felülvizsgálatra, s a felülvizsgálat keretében a bíróság jogerős ügydöntő határozatának a hatályon kívül helyezésére nincs törvényes lehetőség.
Miután a szakértők kizárására vonatkozó rendelkezések megsértése nem szerepel a felülvizsgálati okok között, a Legfelsőbb Bíróság nincs abban a helyzetben, hogy a felülvizsgálat keretében a védő szerint megvalósult és a másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla által is elbírált eljárási szabálysértések érdemi vizsgálatát elvégezze.
A védő végül arra hivatkozással nyújtott be felülvizsgálati indítványt - a Be. 416. §-a (1) bekezdése b) pontjának I. fordulata alapján -, hogy a terhelt terhére megállapított több emberen elkövetett emberölés bűntette kísérletének a törvénysértő minősítése miatt a bíróság jogerős ügydöntő határozatában törvénysértő büntetés kiszabására került sor.
A minősítés támadása körében a védő kétségbe vonta, hogy a terhelt a sértettek megölésére irányuló szándékkal hajtotta végre tettét.
A Legfelsőbb Bíróság ezzel összefüggésben mindenekelőtt azt rögzíti, hogy felülvizsgálati indítványának ebben a részében a védő részben ugyancsak a jogerős ítéletekben megállapított tényállást támadja. Amint ugyanis arra a tényállás ismertetése keretében már hivatkozás történt, abban az elsőfokú bíróság több helyütt is kifejezetten megállapította, hogy a terhelt meg akarta ölni a sértetteket.
Az elsőfokú bíróság - egyebek mellett - a következőket állapította meg:
Miután a terhelt észlelte B. N.-t volt felesége lakásában, "azzal fenyegetőzött, hogy mindkettőjüket (volt feleségét és B. N.-t) megöli, majd magával is végez" (ítélet 9. oldal 4. bekezdés).
A gépkocsijában indulata "tovább fokozódott és elhatározta; visszamegy D. K. lakásába, lelövi volt feleségét és B. N.-t. Magához vette a vadászpuskáját, …" (ítélet 9. oldal 6. bekezdés).
"…berúgta volt felesége lakásának ajtaját, kivette a tokból a betöltött, kibiztosított fegyvert, azt csövével előre tartva belépett a lakás előszobájába és célba vette a vele szemben álló D. K.-t azzal a szándékkal, hogy lelövi" (ítélet 10. oldal 1. bekezdés).
"B. N. látta azt, hogy a vádlott a fegyverrel volt feleségét célba vette, ezért, hogy megakadályozza D. K. lelövését, a konyhából kilépve megmarkolta a fegyver csövét és azt a magasba lökte." (ítélet 10. oldal 2. bekezdés).
"Vádlott a fegyvert B. N. mellkasára irányította, miközben az alábbi kijelentéseket tette: "megdöglesz" és "többet ezt nem teszed velem" " (ítélet 10. oldal 6. bekezdés).
Amennyiben a védő a jogerős ítéletekben megállapított tényállást támadja, a felülvizsgálat - és erre fentebb már utalás történt - a törvényben kizárt.
Az alapügyben eljárt bíróságok az irányadó tényállás alapján helyes következtetést vontak arra, hogy a terhelt az elkövetéskor mindkét sértett halálát kívánta, tehát egyenes ölési szándékkal hajtotta végre cselekményeit.
Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet 10. oldalának 3. bekezdésében rögzített tényállást pontosítva azt rögzítette, hogy "terhelt a fegyver csövét a fekvő, kiszolgáltatott helyzetben lévő, erősen ittas sértett (nevezetesen: B. N.) feje, teste irányába igyekezett tartani", amikor meghúzta az elsütő-billentyűt, és ezzel kiváltotta a lövést azután, hogy kijelentette: "megdöglesz" és "többet ezt nem teszed velem". E lövés következtében elszenvedett sérülések és a halál bekövetkezése között közvetlen okozati összefüggés állt fenn. Mindezek alapján a B. N. sérelmére elkövetett cselekményét helyesen minősítették az eljárt bíróságok a Btk. 166. §-ának (1) bekezdése szerinti befejezett szándékos emberölés bűntettének.
Az eljárt bíróságok - a B. N. sérelmére elkövetett befejezett szándékos emberölés mellett - a terheltnek a D. K. sérelmére elkövetett cselekményét a Btk. 166. §-ában meghatározott emberölés bűntettének a Btk. 16. §-a szerinti kísérletének minősítették (elsőfokú ítélet 21. oldal 1. bekezdés). Ez eredményezte a Btk. 166. §-a (2) bekezdésének f) pontja szerint minősülő és büntetendő több emberen elkövetett emberölés bűntette kísérletének a megállapítását.
Az élet és a testi épség büntetőjogi védelméről szóló 15. számú Irányelv II/6. pontja szerint a több emberen elkövetett emberölés megállapításának van helye, ha az elkövető akár egyetlen akarat-elhatározásból fakadóan, egy időben, illetőleg egymást követően, akár különböző időpontokban és eltérő akarathatározásból hajtja végre a több ember megölését.
A bűncselekmény befejezettségének a megállapításához legalább két ember halálának a bekövetkezése szükséges. Kísérlet valósul meg, ha egy passzív alany meghal, egy pedig bármilyen okból életben marad, de akkor is, ha mindkettő vonatkozásában eredménytelen az ölési cselekmény.
A következetes ítélkezés gyakorlat szerint a több emberen elkövetett emberölés bűntette, illetőleg kísérlete megállapításának az a feltétele, hogy a legalább két sértett sérelmére elkövetett cselekmény önmagában is az emberölés bűntettét, illetőleg annak kísérletét valósítsa meg (BH 1998/473.).
A védőnek a nyilvános ülésen pontosított indítványa szerint a terheltnek a D. K. sérelmére elkövetett cselekménye csupán az emberölés előkészületének bűntettét valósította meg, ám attól is önkéntesen elállt, ezért a Btk. 18. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján nem büntethető.
A Legfelsőbb Bíróságnak mindenekelőtt abban kellett állást foglalnia, hogy a terheltnek a D. K. sérelmére elkövetett cselekménye egyáltalán a szándékos emberölés bűntettének a Btk. 16. §-a szerinti kísérletének vagy csupán a Btk. 18. §-a (1) bekezdése szerinti előkészületének minősül-e.
Az emberölés bűntettének kísérlete akkor valósul meg, ha a szándékos ölési magatartást az elkövető megkezdte, de nem fejezte be, illetőleg a sértett halála egyéb okból elmaradt.
A Btk. 166. §-a (1) bekezdésének az emberölést meghatározó rendelkezése ún. nyitott törvényi tényállás, amelynél a törvény csak az eredményt írja le, az eredményt okozó magatartást pedig nem jellemzi.
Mivel az emberölés nyitott törvényi tényállás, az előkészület és a kísérlet határainak a pontos megvonása az ítélkezési gyakorlatra hárul.
Az egyenes szándékkal megvalósítható emberölésre irányuló előkészületi cselekményeknek az az alapvető jellegzetessége, hogy az emberölés törvényi tényállási elemei közül egyet sem valósítanak meg. A véghezvitel megkezdése az a határvonal, amely az előkészületet a kísérlettől elválasztja.
Az ítélkezési gyakorlat előkészületi cselekményt állapított meg - egyebek mellett - a méreg beszerzése, a lőfegyver betöltése (BJD 1042.), a fegyvernek lövés leadására alkalmassá tétele, a sértettre ráfogása (BJD 2438.), a késnek a sértettől több méter távolságra szúrásra lendítése (BJD 1005.) esetén. Az utóbbi évtizedek következetes ítélkezési gyakorlata szerint tehát a lőfegyver célra tartása még csak előkészületnek, az elsütő-szerkezet mozgásba hozatalának megkezdése viszont már kísérletnek minősül. Ezekben a döntésekben az az elméleti követelmény fogalmazódik meg, hogy a nyitott törvényi tényállás kísérlete csak olyan cselekmény tanúsítása esetén legyen megállapítható, amikor az ölési szándékkal véghezvitt magatartás az emberi életet oly módon veszélyezteti, hogy az a halálos eredmény bekövetkezésének a reális lehetőségét adja, amely ekként a bűncselekmény védett jogi tárgyát már közvetlenül veszélyezteti.
Az emberölés bűntettének a kísérlete csak olyan cselekmény megkezdésével állapítható meg, amely közvetlenül megteremti más személy élete kioltásának a reális lehetőségét. Az elsütő-szerkezet működésbe hozatala annak az egységes folyamatnak a kezdő mozzanata, amely a tűzfegyver működését beindítja és kilövi azt a lövedéket, amely - megfelelő egyéb körülmények esetén - kiolthatja más személy életét. Lőfegyverrel elkövetett emberölés esetén tehát az elsütő-billentyű (népiesen: a ravasz) meg/el/húzására irányuló magatartás - rendszerint a már görbült mutatóujj továbbgörbítésének a - megkezdése juttatja az elkövető cselekményét az előkészületből a kísérlet szakaszába.
Ennek megfelelően, amikor D. L. terhelt a golyós vadászpuskát a sértettek megölésének céljából magához vette, betárazta, csőre töltötte, kibiztosította, majd csőre töltött és kibiztosított fegyverrel a felesége lakásába lépett, és azt ráfogta volt feleségére, ezzel az emberölés előkészületét valósította meg. Cselekményének kísérleti szakaszba juttatását pedig B. N. beavatkozása akadályozta meg.
A terhelt azonban eredeti céljával, azaz volt felesége megölésének a szándékával ezt követően sem hagyott fel. B. N. meglövése után újból felesége ellen fordult. A töltött fegyverrel ismét belépett a lakásba a felesége után, ám őt már nem találta ott, mert az asszony az erkélyen kiugorva elszaladt és eltűnt a látóköréből. A terhelt nem indult a keresésére, nem szaladt utána, hanem visszament a gépkocsijához és azzal a lakására távozott.
A Btk. 18. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint nem büntethető előkészület miatt, akinek önkéntes elállása folytán marad el a bűncselekmény megkezdése. Az elállás akkor tekinthető önkéntesnek, ha a külső körülmények olyanok, hogy az elkövető a megkezdett cselekményt tovább folytathatná, azonban döntően saját elhatározásából - tehát nem a külső körülmények hatására - e szándékával felhagy.
Az elállás önkéntességének értékelésekor elsősorban nem a tettes érzelmi, indulati és akarati világát, hanem azt az objektív szituációt kell vizsgálni, amelyben a cselekmény végbement. Az adott helyzetben jelentkező valóságos, vagy vélt akadályok - mint például a személy elleni támadásnál a sértett erőteljes védekezése, vagy a leleplezésnek és a cselekmény megakadályozásának a tettes részéről felismert közvetlen veszélye - olyan körülmények, amelyek az elállás önkéntességét megkérdőjelezik.
Az irányadó tényállás szerint D. L. terhelt mindkét sértett megölésére irányuló egységes akarat-elhatározásából fakadó cselekménysorozatában D. K. eltűnése teremtett új helyzetet. Ebben az új helyzetben a terheltnek újra kellett értékelnie cselekményét. Keresésére induljon-e, szaladjon-e utána vadászpuskával a kezében a közterületen, vagy tudomásul veszi, hogy eltávozott. Ez tehát egy olyan új külső (objektív) helyzet, amely nem a terhelt akaratából, nem az ő döntése nyomán következett be, hanem más személy (D. K. sértett) magatartása folytán. Újabb elhatározására a sértett magatartása kényszerítette, arra nem olyan belső indítékból került sor, amelyet az önkéntes visszalépés keretében javára értékelhetni lehetne.
Mindezek alapján tévesen, a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével minősítették az eljárt bíróságok a terhelt élet elleni cselekményét a Btk. 166. §-ának (1) bekezdésébe ütköző, a (2) bekezdésének f) pontja szerint minősülő és büntetendő több emberen elkövetett emberölés bűntette kísérletének. A már kifejtettek szerint a terhelt B. N. sérelmére a Btk. 166. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és aszerint büntetendő (befejezett) emberölés bűntettét, D. K. sérelmére pedig a Btk. 166. §-ának (3) bekezdésében meghatározott és aszerint büntetendő emberölés előkészületének bűntettét követte el.
A Be. 416. §-a (1) bekezdése b) pontjának I. fordulata szerinti felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen csak akkor van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának a megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak. A terhelt ügyében azonban a törvénysértő minősítés nem eredményezte törvénysértő büntetés kiszabását.
Az emberölés bűntette öt évtől tizenöt évig, az emberölés előkészületének bűntette öt évig, a Btk. 263/A. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott lőszerrel visszaélés bűntette két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Utal a Legfelsőbb Bíróság továbbá a Btk. 85. §-ának (3) bekezdésére is. Eszerint: ha a törvény a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények közül legalább kettőre határozott ideig tartó szabadságvesztést rendel a (2) bekezdés szerint büntetési tétel - amely (2) bekezdés szerint a halmazati főbüntetést a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények büntetési tételei közül a legsúlyosabbnak az alapulvételével kell kiszabni - felső határa a felével emelkedik, de nem érheti el az egyes bűncselekményekre megállapított büntetési tételek felső határának az együttes tartamát. E rendelkezés, valamint a szabadságvesztés ún. generális maximumára vonatkozó szabály [Btk. 40. § (2) bekezdés] egybevetése alapján a terheltre irányadó büntetési tétel felső határa a húsz évig terjedő szabadságvesztés.
A másodfokon eljárt ítélőtábla D. L. terhelttel szemben a bűnhalmazatban lévő legsúlyosabb bűncselekményre, azaz az emberölés bűntettére irányadó öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés keretei közé eső tizennégy évi fegyházbüntetést szabott ki.
Az a körülmény, hogy a minősített emberölést a törvényhozó életfogytig tartó szabadságvesztéssel is fenyegeti, és a törvényes minősítés mellett ez a legsúlyosabb büntetés már nem szabható ki, azt a kötelezettséget rótta a Legfelsőbb Bíróságra, hogy vizsgálja felül a jogerősen kiszabott büntetést. A Legfelsőbb Bíróság azonban úgy foglalt állást, hogy a jogerősen kiszabott 14 évi fegyház eltúlzottnak nem tekinthető. A cselekmények kirívó tárgyi súlyával, a terhelt bűnösségének fokával arányban álló, a büntetés kiszabását befolyásoló körülmények helyes értékelésével kiszabott büntetés. A törvénysértő minősítés tehát nem társult törvénysértő büntetéssel, ezért mérséklésre nem kerülhetett sor.
Mindezek alapján a terhelt büntetőjogi felelősségének a megállapítására és a büntető jogkövetkezmények meghatározására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése nélkül került sor.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, melynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat - a Be. 426. §-a alapján - hatályukban fenntartotta.