BH 2010.6.169 A bíróság nem mellőzheti a szakértő kirendelését, ha az a jogvita elbírálása szempontjából szükséges, és annak törvényi feltételei fennállnak [1952. évi III. tv. 164. §, 177. §, 2. §, 3. §].

Az adóhatóság a felperesnél 1998. szeptember 1-jétől 1998. szeptember 15-ig, 1998. szeptember 16-tól 1998. szeptember 30-ig, 1998. október 1-jétől október 15-ig és 1998. október 16-tól október 31-ig terjedő időszakra, általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemben ellenőrzést végzett. Ezekben az időszakokban a felperes a beszerzéseit terhelő áfát teljes körűen levonásba helyezte, és a szállítói áfa analitikájában levonható adóként szerepeltette a M. Rt. által nyújtott szolgáltatásról (Frame - Flex összeköttetés illetve hozzáférés) kiállított számlák áfa tartalmát is. A M. Rt. - a felperessel 1998. május 29-én kötött szolgáltatási szerződés alapján - a földhivatalok közötti TAKARNET kapcsolat technikai feltételeit biztosította, amelynek költségeit a felperes viselte a Földművelésügyi Minisztérium által biztosított költségvetési forrás terhére.

A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatokban az adóhatóság - az előzőekben részletezett időszakokra - a felperes terhére 11 056 000 Ft jogosulatlan visszaigénylésnek minősülő adókülönbözetet állapított meg, melynek kiutalását elutasította, és 1 105 000 Ft adóbírságot szabott ki; 2 120 000 Ft adóhiánynak minősülő áfa-adókülönbözetet írt elő, ami után 212 000 Ft adóbírságot szabott ki, és 111 000 forint késedelmi pótlékot számított fel; 4 964 000 Ft áfa-adókülönbözetet állapított meg, amiből 4 719 000 Ft-ot jogosulatlan visszaigénylésnek minősített, és ez után 471 000 Ft adóbírságot szabott ki; 3 042 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet írt elő, ami után 304 000 Ft adóbírságot szabott ki, és 163 000 Ft késedelmi pótlékot számított fel.

A felperes fellebbezései alapján eljárt alperes a 2003. december 15-én hozott határozataiban az elsőfokú határozatokat helybenhagyta.

Az alperes határozataiban a következőket állapította meg:

A felperes nem volt jogosult a költségvetési forrásból finanszírozott szolgáltatás-nyújtás adójának, a M. Rt.-től befogadott számlák áfa tartalmának levonására az általános forgalmi adóról szóló többször módosított 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 33. § (1) bekezdés b) pontja, és 33. § (4) bekezdése értelmében.

A felperes országos illetékességű központi szakigazgatási költségvetési szerv, amely ellátja jogszabály által hatáskörébe utalt hatósági feladatokat, tevékenységére az adó vizsgálattal érintett időszakokban hatályos földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 1996. évi LXXVI. törvény, az ennek végrehajtásáról szóló 16/1997. (III. 5.) FVM rendelet és a földmérési és térképészeti állami alapadatok kezeléséről, szolgáltatásáról és egyes igazgatási szolgáltatási díjakról szóló 23/1997. (III. 21.) FM-HM-PM együttes rendelet az irányadó.

A felperesi alapfeladatok forrását döntően a központi költségvetés biztosította, az állami alapadatok forgalmazásából származó adatszolgáltatási díjat az állami alapfeladatok ellátására kellett fordítani. A felperesnél 1998-ban is folyamatban volt TÉRKÉPEN ALAPULÓ KATASZTERI PROGRAM ORSZÁGOS SZÁMÍTÓGÉPESÍTÉSE (továbbiakban: TAKAROS), a TAKARNET és a NÖVÉNY­MONITORING programok fejlesztése, amelyek forrását a központi költségvetés biztosította, és ezekből a felperesnek a vizsgált időszakokban árbevétele nem keletkezett. A felperes adóköteles árbevétele mindössze 4-7%-a az összes bevételnek, a saját bevételei jóval kisebb összeget tettek ki, mint az intézmény finanszírozás összege.

A felperes szolgáltatásai közül egyeseket (állami alapadatok szolgáltatása, földmérő igazolványok kiadása) díj ellenében, másokat pedig díjmentesen nyújtott. Mivel a felperes adólevonásra jogosító és nem jogosító tevékenységet egyaránt végzett, és a termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódó előzetesen felszámított áfa maradéktalanul nem különíthető el, az el nem különített adó összegét az arányosítás szabályai szerint meg kellett volna osztania az Áfa. tv.-t módosító 2000. évi CXIII. törvény (továbbiakban: Mód. tv.) 65. § (2) bekezdésével beiktatott 1995. január 1-jétől alkalmazandó Áfa. tv. 33. § (4) bekezdése, és az Áfa. tv. 38. § (1) és (2) bekezdései értelmében. A felperes jogsértően járt el akkor, amikor valamennyi beszerzése teljes adótartalmát levonásba helyezte.

A felperes keresetében elsődlegesen az adóhatósági határozatok megváltoztatását, a terhére előírt adókülönbözetek és egyéb jogkövetkezmények törlését, másodlagosan a határozatok hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte.

Azzal érvelt, hogy a vizsgált időszakokban kizárólag adólevonásra jogosító tevékenységet végzett, ezért adólevonási jogát jogszerűen gyakorolta. Hivatkozott arra, hogy az adólevonási jog gyakorlása szempontjából nincs jelentősége a finanszírozás forrásának, valamennyi tevékenységéért díjazásban részesült, a költségvetési juttatás a saját bevételeit egészítette ki. Az volt a jogi álláspontja, hogy az alperes csak vélelmezte, hogy adólevonásra jogosító, és adólevonásra nem jogosító tevékenységet is végzett, de ezt konkrétumokkal nem támasztotta alá. Hivatkozott arra is, hogy az alperes az arányosítás során tévesen végezte el a számításokat, és indítványozta igazságügyi szakértő kirendelését.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta és az alperes határozatait az elsőfokú adóhatósági határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, az elsőfokú adóhatóságokat, illetve ezek jogutódjait új eljárásra kötelezte. Jogi álláspontja a következő volt:

Az 1998-ban hatályos törvényi rendelkezések értelmében a felperes nem volt adóalany, ezért adólevonási jogát sem gyakorolhatta volna.

A Mód. tv.-vel hatályba léptetett Áfa. tv. 33. § (4) bekezdésére alapítottan azonban nem helytálló az az alperesi jogkövetkeztetés, amely a felperes forrásainak arányára tekintettel állapítja meg, hogy a felperes köteles lett volna megosztani a beszerzéseit terhelő áfát, mivel ilyen feltételt ez a törvényhely nem rögzít.

Az Áfa. tv. 33. § (4) bekezdés utolsó mondata szerinti tárgyi költségmentesség csak akkor értelmezhető, ha "a költségvetési szerv címzett, vagy céltámogatás (feladat-finanszírozás) felhasználásával lát el valamely feladatot (függetlenül attól, hogy alaptevékenység, vagy vállalkozási tevékenység) avagy a költségvetési szervnek nincsen egyáltalán saját bevétele, működése száz százalékban (a jogszabály szövegében "kizárólag") ellenértéknek nem minősülő támogatásból történik". Amennyiben e feltételek valamelyike hiányzik, a költségvetési szerv nem köteles az áfa megosztására, arányosításra, azt teljes körűen levonásba helyezheti.

Az alperes az adólevonásra nem jogosító tevékenység körében kizárólag az Áfa. tv. 33. § (4) bekezdés utolsó mondatára hivatkozott, és nem vizsgálta meg, hogy az általa e jogszabályhely alá tartozónak minősített tevékenység (TAKARNET, hatósági tevékenység stb. …) kizárólag ellenértéknek nem minősülő támogatásból történt-e. Az adóhatóságnak az új eljárás során nem általában, a felperes jogállását, költségvetését szabályozó, jogi normákra alapítottan, hanem a felperes számviteli nyilvántartásaira, a nyilvántartás vezetésre vonatkozó jogszabályi előírásokra, okirati bizonyítékokra tekintettel kell vizsgálnia az Áfa. tv. 33. § (4) bekezdése és 38. §-a szerinti feltételeinek fennállását az egyes bevallási időszakokra. Meg kell állapítania, hogy a felperes végzett-e vagy sem adólevonásra jogosító termékértékesítést, szolgáltatást, ha nem, akkor terhére adókülönbözet nem állapítható meg. Ellenkező esetben az adólevonásra jogosító és arra nem jogosító tevékenységeket el kell határolni, majd meg kell állapítani, hogy a felperes adott időszakra vonatkozó összes beszerzéseihez képest melyek azok a beszerzések, amelyek levonásra jogosító és nem jogosító tevékenységhez egyaránt kapcsolódnak. A számítást az "Áfa. tv. 2. sz. melléklete" alapján kell elvégezni, és figyelemmel kell lenni arra is, hogy az arányosítás nem végezhető el az előzetesen már elkülönített adólevonásra jogosító és nem jogosító tevékenységekhez közvetlenül, vagy közvetetten kapcsolódó költségvetési vagy egyéb támogatás összegszerű meghatározása nélkül.