A Debreceni Törvényszék K.30074/2009/7. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (IPARŰZÉSI adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 339. §, 340. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 389. §, 1990. évi C. törvény (Htv.) 1. §, 39. §, 52. §, 2000. évi C. törvény (Számviteli tv.) 3. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §, 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 1. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 15. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §]

Kapcsolódó határozatok:

*Debreceni Törvényszék K.30074/2009/7.*, Kúria Kfv.35336/2009/5. (AVI 2013.7.77)

***********

HAJDÚ-BIHAR MEGYEI BÍRÓSÁG

7.K.30.074/2009/7. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság, mint közigazgatási bíróság a Dr. Major Judit ügyvéd (4024 Debrecen, Iparkamara u. 4. I/12.) által képviselt ... (...) felperesnek a ... jogtanácsos által képviselt ( Észak-alföldi Regionális Államigazgatási Hivatal (4024 Debrecen, Piac u. 54) alperes ellen helyi iparűzési adó tárgyában hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében az alulírott napon meghozta a következő

ítéletet:

A megyei bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperes részére 12.280,- (Tizenkettőezer-kettőszáznyolcvan) forint perköltséget, valamint térítsen meg a Magyar Államnak külön felhívásra 14.700,- (Tizennégyezer-hétszáz) forint le nem rótt kereseti illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

A megyei bíróság a peres felek nyilatkozatai, valamint a csatolt közigazgatási iratok alapján az alábbi tényállást állapította meg:

D. Megyei Jogú Város Önkormányzat Jegyzője mint elsőfokú helyi adóhatóság utólagos adó megállapításra irányuló eljárás keretében ... sorszámú határozatával a felperes terhére 2002. adóévre 69.600,- Ft, 2003. adóévre 140.600,- Ft, 2004. adóévre 208.300,- Ft, a 2005. adóévre 156.300,- Ft, a 2006. adóévre pedig 89.400,- Ft összegű adókülönbözetet állapított meg helyi iparűzési adó adónemben.

Az adóhatóság a szankcionálás során kivetett adóra eső adóbírságot kivételes méltánylás alapján 66.420,- Ft adóbírsággal sújtotta, és a késedelmi pótlék számításától eltekintett.

Az elsőfokú határozat indokolása szerint a felperes az iparűzési adó alapját anyagköltséggel és közvetített szolgáltatás/alvállalkozói teljesítés összegével csökkentette.

A felperes különböző biztosító társaságokkal határozatlan idejű ún. együttműködési megállapodásokat, alkuszi együttműködési, ügyrendi és jutalék megállapodásokat kötött, majd különböző társaságokkal és egyéni vállalkozókkal szintén határozatlan időre megbízási szerződéseket kötött a biztosító társaságok ajánlatainak értékesítésére.

A felperes ez utóbbiak részére megfizetett közvetítői jutalékot számolta el közvetített szolgáltatásként, ezzel csökkentette iparűzési adó alapját.

Az elsőfokú adóhatóság a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 52. § 40. pontjának értelmezése alapján figyelemmel a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 389. §-ában foglalt, a vállalkozási szerződés meghatározását tartalmazó törvényhelyre megállapította, hogy a felperes szerződései nem minősülnek vállalkozói szerződéseknek sem megrendelői oldalról, sem üzletkötői oldalról.

Biztosítási szerződésnél ugyanis eredménykötelemről beszélni nem lehet, a vállalkozási szerződés pedig a fenti Ptk-beli jogszabályhely alapján eredménykötelem.

Az elsőfokú szerv továbbá megállapította, hogy az adóalap csökkentésként mint elszámolt tételeket közvetített szolgáltatásként sem lehet elfogadni. A közvetített szolgáltatás egyik feltétele ugyanis, hogy az a vállalkozótól függetlenül, változatlan formában kerüljön továbbértékesítésre, ahhoz a megbízó saját teljesítményt ne adjon hozzá, vagy ha igen, az külön jelenjen meg a számlában.

A felperes által bemutatott szerződésekben rögzítették, hogy a megbízott munkáját minden esetben a felperes irányításával végzi. Ezáltal nem teljesül

a változatlan formában történő továbbszámlázás, a felperes saját irányítási tevékenységét is hozzáadja a szolgáltatáshoz.

Hivatkozott a biztosítókról és biztosítási tevékenységekről szóló 2003. évi LX. törvény illetőleg ennek hatálybalépését megelőzően hatályos 1995. évi XCVI. törvény fogalom meghatározásaira, amelyek szerint az alkuszi tevékenységet végző gazdálkodó szervezet ügynöki és többes ügynöki tevékenységet nem végezhet.

Ebből is kitűnően a felperes és megbízottai más tevékenységet végeznek, ezért kizárható a szolgáltatás változatlan formában történő továbbadása.

Rámutatott arra, hogy a közvetített szolgáltatás egy három résztvevős kapcsolatot feltételez: megrendelő - a vállalkozó - megbízott.

Biztosítási konstrukciónál a megrendelő a biztosítást kötő fél, aki a felperesnél egyáltalán nem jelenik meg szerződő félként.

A felperes által bemutatott számlákon mind a kimenő-, mind a bejövő számlákon a megnevezés rovatban biztosítás közvetítői jutalék, jutalék, és biztosítás közvetítés szerepel.

A jutalék egyfajta teljesítménybér, amellyel a biztosító honorálja a szerződés létrejötte vagy fennmaradása érdekében kifejtett tevékenységet. Ezért a jutalék maga nem szolgáltatás amit változatlan formában közvetíteni lehetne a végzett szolgáltatás után.

A bemutatott számlák alapján az is megállapítható, hogy a számlák 2005. január hónaptól tartalmazzák a közvetített szolgáltatást tartalmaz megjegyzést, ezért a 2002-2004. évi elszámolhatóságot már pusztán az a tény is kizárja, hogy a számlákból nem derül ki a közvetített szolgáltatás tartalmának jelenléte.

Az elsőfokú határozat ellen a felperes fellebbezéssel élt. Ebben hivatkozott arra, hogy az elsőfokú közigazgatási szerv nem az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 1. § (7) bekezdésében foglaltaknak megfelelően, az ügyletek szerződések valódi tartalma szerint minősítette az általa megkötött szerződéseket.